Magyar Paizs, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1909-08-05 / 31. szám

1909. augusztus 5. M AGYAR P A I Z S 3 hogy ime egy falu szebbnél-szebb uj házakkal megelégedett, jó sorsban élő emberekkel. S ezt mind a magyar pénz, magyar barátság eredményezte ! Nem uraim, ezt nem szabad tűrnünk tovább! Ha munkaerőre lesz szükségük, forduljanak Muraközbe. Van ott elég kitűnő dolgos, szerény igényű munkaerő. Ezzel nyerni fog a munkaadó, nyerni fog a magyarság. Tegyék meg kérem, mert tessék meghinni az ilyen ténykedésekre igen nagy szükség van, í Nehéz ugyanis odalenn a magyarosítás és elkel > egy kis segítség! Kozma Imre. j Czeru/ajegyzeíek. (Csatangolás.) J Lapunk julius 29-i számában egy rövidke hír ] áll a Stolwerck csokoládé gyárról, mely arról szól, hogy ez a pozsonyi gyáros kétfejű sassal j ellátott dobozokban küldözgeti szét édességeit. Bizony elég sajnos, hogy Magyarország földjén i van ez igy, de azért utánjárva a dolognak, a j következő felvilágosítást kaptuk: A gyárban előállított czukornemüek kétféle ; csomagolásban szállíttatnak u. m. magyar czimer- j rel ellátva és kétfejű sassal, még pedig azért, i mert sasos csomagolás külföldre megy. Igy még értenők a dolgot! Igaz, hogy furcsa dolog, hogy a kétfejű sas szalonképesebb, mint j a magyar czimer! de igy van. j Azonban az már határozottan a gyár rovására j irandó, hogy a csomagolásnál nem figyelnek a ' küldemény hova szállítására. Annyi figyelmet el- i várunk, hogy ezentúl a hazai megrendelőket ne ! boszantsák kéttejü sassal! ' * * ; * A »Magyar Paizs« mindig örült, ha valami < érdemes iparost vagy kereskedőt megismert ; közelebbről. A mult napok egyikén, egyik hely- ; beli iparos névszerint: Németh Oyula azzal a kéréssé. turdult Szerkesztőségünkhöz, hogy tekin- | tenénk meg a Rákóczi-utcza 17. sz. alatt lévő j műhelyét. j Mindig jóakarói voltunk az iparosoknak. Elmen- i tünk és megnéztük a szorgalmas iparost műhelyé- : ben. És ott előszedte értékes bizonyítványait! j Az idén kéthónapos tanfolyamot hallgatott Buda- : pesten és az állam által rendezett ezen tanfolya- i mcn az: Anatómia, czipészipari technologia és szakrajzolásból jó eredménnyel vizsgálatot tett. j Megmutatta szép és csinos szakirányú rajzait, 1 melyekben mértani pontossággal láttuk lerajzolva | a különböző hibás lábakat. Szépen elmondta előt- ' tünk a tanultakat. Ismeretköre kiterjed a emberi láb csontvázszerkezetére s gipsz-öntvényeket is j mutatott, melyet saját maga tud készíteni bárki lábáról. Megmutatta kitüntetését és egy ezüst érmet, ; melyet a győri kiállításon nyert. Meglepő jó a modora és előzékenysége ennek , a szakképzett iparosnak. Üzleti leveleit s könyveit i is megtekintettük s minden dicséret nélkül mond- ! juk: rendben vau s jól megy minden. Ilyen j iparosok kellenek Magyarországon és örülünk, i hogy megismertük Németh urat, mert ilyen szas- ! képzett iparosok becsülést érdemelnek! í * * * Lapunk épen 10 esztendős. Tíz éves múltra tekinthetünk már vissza s igazán jóérzés tölt el minket, amidőn látjuk, hogy tíz év multával sok Viszontagság és küzdelem közepette meg tudtuk őrizni zászlónk tisztaságát! Egy perczre sem adtuk fel elveinket, mindenkor kitartottuk becsülettel, tisztességgel. Nem ismertünk alkut. Bátor harczosai voltunk a nemzeti szellem hirdetésének, a magyar hegemónia biztosításának. Tanítottunk, lelkesítettünk s lelkesedtünk mindenért a mi magyar. Jellemben, nyelvben, viseletben, szokásokban, erkölcsökben hirdettük a magyarságot. Lapunk megboldogult szellemóriása: Bartha Mikló e lap hasábjain hirdette az Ő törhetetlen hazaszeretetet s a magyar faj megbecsülését. Tőle maradt örökséget nem pocsékoljuk el soha, az ő szellemét becsülettel megőrizzük s lobogtatjuk a magyarság zászlaját azzal a lelkesedéssel és kitartással, mint megdicsőült barátunk: Bartha Miklós. * » * A mult hét nevezetes szenzácziókat hozott. Valami Blériot nevü franczia feltalálta a kormányozható léghajót. Pyrénei félsziget tüzesvérü lakosai pedig jobb szórakozás híjján forradalomban törtek ki. Blériot nevét ünneplik, üdvkiáltással fordul Francziaország felé egész Európa figyelme. Közben pedig borzongó, hideg érzéssel gondol mindenki arra, hogy a kormányozható léghajó milyen óriási módon komplikálja majd a háborút .. . * * * Jókai Mór mégis csak utolérhetetlen nagy talentum volt! PA jövö század regénye" czimü remekmüvében, mint próféta jöeendel az emberiségnek . . . Megírta, hogy a levegőben kormányozható sárkány-szörnyetepek röpködnek, a koronás főkről hullik a korona . . . S vér , . . vér mindenütt . . . , . . Jövendelései nagyon igazadnak látszanak. A levegőbeli szörnyeteggel BIeriott megajándékozta világot . . . s a koronák mint futó üstökös hullanak a porba . . . Félő, hogy a vér ... is útban van. A télen a balkáni boszorkány-konyha kigyulladását sikerült lokalizálni. Most Ázsiábau gomolyodnak a felhők s az örök forradalmak hazája füstölög. Spanyolország vérben úszik, Krétaszigetén felkelők harczi rivalgása remegteti meg a levegőt s a sok veszély és bonyodalom betetőzéseként az ősszel: Magyarországon is kitörhet a vihar. Egy cseppet sem békések a kilátások s lehet, hogy hetok, hónapok múlva ágyuk bömbölése s halálhörgés teszik rettenetessé 3 csatatereket!... És? . . . Magyarorságon még sincs önálló magyar pénz! . . . Verő. A tanonczkórdes. Elsőfokú iparhatóság és Zalavármegye figyelmébe! II. Nagykanizsa, 1909. julius 31. Lapunk mult számában vetettük fel a tanonczkérdést, mint olyat, a mely jó és helyes megoldást vár, hogy általa iparunk, kereskedelmünk lendületet nyerjen s szülők és gyermekek a helyes megoldást látva: több bizalommal forduljanak eme hasznos és államérdekü pályaválasztás felé. Megírtuk mult számunkban mindazt, a mit szükségesnek és elsősorban fontosnak tartottunk. Nem is a régieket akarjuk ismételni, hanem jelenleg csupán múltkori czíkkünkhöz való hozzászólásokat akarjuk híven tolmácsolni. Több szülőtől halljuk a panaszt: »Én bizony iparosnak szántam a fiamat. Járattam eddig iskolába is, de megbukott. Tehetségem nincsen arra, hogy a gyermekemet még tovább iskoláztassam, meg a gyermeknek sem kell a tanulás. Fur, farag a kölyök. Talán jó iparos lenne belőle !« Végighallgattam a panaszkodó szülőt. Perczig sem gondolkoztam a tanácsadással. Hiszen eddig rendben van az ügy. — Tudja mit, — mondám — nagyon helyesen teszi, ha fiát iparosnak adja. Az apa nem is tett ellenvetést, hiszen saját szájából vettem ki a szót. — De, — úgymond — az ám a baj, hogy ez nem megy olyan könnyen. Öt esztendőre még sem akarom kiadni a gyermeket. Igy nem kerülne pénzembe, mert gazdaja fedezne minden költséget. Ha rövidebb időre szerződtetem: fizetni kell. Jó pénzért 3 év alatt felszabadul a gyermekem, máskép hosszabb idő kell stb. Ilyenkor aztán elpanaszkodnak a szülők, hogy némely iparosmester mennyi tandijat kér. Ugy mondják, hogy akkor inkább iskolába járatják a gyermeket. Nem osztom az ilyen szülő véleményét, habár valami igazat mondanak ám vele .. . Hát bizony elsősorban most arra kellene törekedni, hogy ezt az akadályt valahogy legyőzhessük. Nem lehet ? Dehogy is nem! Ha az iparostanoncz űzetéi mellett 36—40 hónap alatt begyakorolja iparágát, miért ne gyakorolná be ennyi idő múlva fizetés nélkül ? Igaz, hogy a mestert senki sem kényszeríti a tanonczért járó tandíj elengedésére, de a méltányosság elve azt mondja, hogy a hidat nem lerombolni, de felépíteni kell az örvény felett, vagyis azt akarnám mondani: vigye a kó! Ne fizessen az iparostanoncz tandijat, akk alán ' — így hallom a szüléktől — jobbau mJiet ta- t ; noneznak. Most az állítják, hogy szivesebben fizet az iskolába többet, de legalább »ur« lesz a fiu! Kétkulacsos beszéd ez!! Ott a hiba feleim, hogy nem értjük meg egymást. Vagyis nem akarjuk megérteni. Nem elég éreti még a társadalom! * • * Körülbelül ezeket hallottam néhány szülőtől. Mit mondanak most a kereskedők ? Semmit, azaz nagyon sokat. Nem kívánnak egyebet, mint azt, hogy minden tanoncz legalább négy középiskoláról szóló bizonyítványt mutasson fel. Vérmes remények! Szép ez illúziónak, de Istenem: hiszen ha az adott dolgok igy állanának, feje sem fájna senkinek. Ha válogathatna az a mester négy középosztályt végzett tanonezok között, bizony írni sem kellene a tanonczkérdésról. Hát nem igy ütik a czigányt! Ugy hogy megsántuljon, de a lába se fájjon neki. Ipartestűlet, polgármesteri hivatal, vármegye; hamarjában a három közöl egyik tegyen valamit. Avagy mind a három! Vegye kézbe a tanonczkérdés ügyét jóakarattal. Nem kell egyéb, mint összeírni, nyilvántartani az íparospályára hészülő szülök gyermekeinek névsorát s azt, hogy milyen iparágat kedvel? Most aztán az iparosok, mint mondám, ide forduljanak s bizonyos szabályszerűség szerint szülő és iparos itt intézzék el az elintézendőt. Aztán jó lesz most már az elszerződtetett tanonezra felügyeletet is gyakorolni. Megfelelő, jó bánásmódban részesüljön a tanoncz s a műhely kifogástalan legyen. Többet és nagyon fontosat mondok! Jogerős határozatban vagy vármegyei szabályrendeletben mondja ki a megye : 1. Polgármesteri hivatalnak, illetve ipartestületnek jogában áll iparostanoncz-tartást arra nem érdemes iparostól megtagadni. Például: kevés gyakorlattal biró vagy hanyag, esetleg más iparostól. 2. Fenntartatik a tanonczkiosztás joga felettes hatóságnak. Ezt ugy értelmezem, hogy egy uri nevelésű iskolázott fiút az ő igényeinek, előbbi családi viszonyainak megfelelő iparhoz vagy kereskedőhöz kell adni. Például: egy iparosszülö gyermekét bizonyára ki lehet adni egy másik rendes iparoshoz tanoneznak még akkor is, ha esetleg az az iparos nem áll gazdag hirben s esetleg a fiu néha az élet komolyabb oldalát is kénytelen lesz megismerni. Nem baj ! Legalább edzettebb, kitartóbb, tapasztaltabb lesz a fiu ! Azonban egy jobb nevelésű uri fiút tessék nélkülözések közt, sőt több kevesebb durvaság mellett magára hagyni. Mi lesz azzal a szegény gyermekkel ? A lélek nem egyforma. A mit egyik elvisel, felvesz, ugyanaz egy másik fiu lelkét meggyötri, elkeseredésbe kergeti. Meghasonlik szegény fiu önmagával, meg az élettel. Bus, melancolikus lelke feketének lát mindent s dehogy is virul az ő lelkének szebb tavasz. Ezt jegyezzük meg! Azért megválasztani kívánom a helyet. Uri fiút legalább is jó akarattal kell elhelyezni, ahol talán könnyebben szokik. Egyszerűbb szülők gyermekei nem oly kényesek, habár reájuk is épp oly gond s figyelem fordítandó ! Ezt követeli a humanizmus. Hegedűs Elek. Zalavármegyei muzeum. ujabban beküldött ajándékok (83. közlemény.) Régi pénzt adott: Pfeífer György és Tosc* Nándor (2 db) elemi isk. tanuló, Békefi Józse, (5 db) Thury Rezső (8 db), Vörös Károly (2 db) Kránicz Lajos t3 db), Simon János (5 db) Várady Géza, Tóth Lajos (2 db), Bódis József Krampatics Tibor (4 db), Mauthner Imre fögimn tanuló. Haerter. (Folytatjuk.)