Magyar Paizs, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-04-15 / 15. szám
2 MAGYAR PAIZS 1909. április 15. Rövid idő alatt meg kell indítani a telepítési és birtokrendezési nagy akcziót, tervszerű és czéltudatos módon, mert ma az már •iiliók érdekét érinti; azon kell lennünk, hogy nagyobb csapás már ne érjen bennünket, mert azzal azután alig, vagy legalább is nehezebben tudnánk sikeresen megküzdeni.**) M. gi. **) Nem tudom, mit ért czikkiró a telepítés és birtokrendezés alatt. Ha osak azt a szokásos toldozást-foltozást érti : avval ugyan nem sokra megy. Ezt a magyar nemzetet az Úristen sem menti meg a pusztulástól, csak az az egy eset menti meg, ba elmegyünk Keletre az oláhokhoz,^ megtanuljuk tőlük, hogy idegen népnek ne adjunk földet. Ez icsz az első §. A 2 $ pd. az iskoláztatás. Sz. A könyv. A magyar nép — hála Isten — megérezte, hogy az életben minden pályán, minden sorban javarészint az boldogul, akinek az esze ki van csiszolva. Ember legyen a talpán, aki meg tud j állni ma, aki panaszkodás nélkül megelégedetten tudja átélni az életet. Örvendete^áolog, hogy a nép fia képezi magát. Most már nem elég neki a kalendárium, nem kapkodja a vásári ponyván éktelenkedő füzeteket, amelyek sötét bűnökről, alantas dolgokról mondanak borzalmas dolgokat. Mióta az iskola a betű szeretetére megtanította a népet, amióta a tanyai gyerek is messze faluba bsndukol az isKolába, a könyv életszükséglet lett. A nép is keresi, szereti a jó könyvet s azokat megbecsüli. Arany János Toldiját ott tarlja a zsoltár mellett a mestergerendán, Petőfi könyveit házról házra adja, Jókai »Uj Földes Ur«ában gyönyörűségét látja. A konvv az újkor követelménye. Jó tíz esztendeje, hogy több vármegyékben íöldmivelésügyi miniszter nyilvános könyviárakat állított föl. Valami harmadfelezert. Mily kedves kép. Heten kint a faluházán, az iskolában, az olvasókörben megjelenik a falu minden rendű lakója, behozza az elolvasott könyvet. És másikat vesz ki. Ahol ez igy van, ott nem unalmaskodnak, nem pletykáznak, nem filkóznak, bauem olvasgatnak, tanulnak, művelődnek. Akinek história kell. a nyilvános könyvtárban sokat talál; aki a verseket szereti, az elmét gyönyörködtető költeményeket olvashat; aki az elbeszélést követeli jobban, az bőven válogathat azokban az örökszép könyvekben, melyekben a lélek finomul és amelyekben a jóra hajló szív erkölcsi tanulsággal telik meg, felvértezvén az embert, hogy az életben meg ne botoljon. Mind e munkákkal azonban nem volna teljes a gazdasági nép könyvtára, ha nem foglalnának helyet ott a gazdasági könyvek, melyeknek mindegyike a gazda barátja, megtanítván mindazokra, amelyeknek ismeretével több lesz a jövedelme. A községek nemes versengésben jelentkeznek ma is a könyvtárért. A íöldmivelésügyi minisztériumban sorjában — a maga meghatározott formája szerint el is intézik azokat. Tudni kell mindazoknak, akik egy ilyen tanulságos könyvtárt óhajtanak ingyenesen kapni a minisztériumból, hogy a községi képviselőtestületnek kell határozatot hoznia, melyben kimondják a népkönyvtár felállítását, majd folyamodniok is kell érte és a határozatot is be kell a minisztériumnak mutatni. Ha a községben levő szövetkezet akar létesíteni ily könyvtárt, akkor alapszabályokat kell készíteni, ennek formáját bármelyik gazdasági tudósító átadja és ezt láttamozás végett a belügyminiszterhez kell fölterjeszteni. Ez vonatkozik valamely már meglevő olvasókörre is, azzal a külömbséggel, hogy a közgyűlés határozatát a kérelemmel együtt a földmivelésügyi miniszterhez kell felterjeszteni Többől nem áll a dolog. Nem nagy sor, minden község utána járhat a dolognak. Ha a kérést nem is intézik el azonnal, azért sor kerül valamennyire. Rendet, tartanak ott is: aki előbb kérelmez, hamarabb kap. de minden egyes községek részesitik a gazdasági könyvtár áldásában. Mert a betű áldás, ha jó czélokat szolgál. Átok, ha bűnös czélzatu emberek lázítják a békességes embert, vagy rosszra, vagy czégérességre, czédaságra tanítják. Igy jut jó és hasznos könyvekhez a szegeny ember fia is. Igy jut szép eszmékhez mindmegannyi szegény ember, aki a könyvekből eszmét, gondolatot olvas és boldogabb jövőt remél. Az elöljárókhoz és a nép igaz barátaihoz szólunk. Nézzünk utána, hogy ezt a kincses bányát kiaknázhassuk és mentől több tanulságot szerezhessünk a jövőre a könyvből, amelyet egyszerű instanczíára a íöldmivelésügyi minisztérium ad a községnek, gazda- és olvasóköröknek, szövetkezeteknek. V. Séta — jobbra. Irta: Tivolt János. Pénteken ebéd után uagy ingyen kábáré volt városunk főterén. No né, nem a mi kedves muzsikus czigányaink, hanem az a másik fajta czígánynépség, az a haszontalan, ingyenélő, közveszélyes fajzat rendezte. És hogyan rendezte?! Micsoda kihivó vakmerőséggel! Micsoda nagy, mindent fölöklelő szarvakat kapott ez a népség a humanismus égisze alatt! Emlékszem rá, gyerekkoromban a czigány csak a fa) mellett mert sompolyogva járni, és még a legkisebb suszterinast is megkezsétcsókolomozta! Ma? Csakhogy le nem löknek bennünket a járdáról. Olvasni egyik sem tud s mégis mindegyikben egy-egy űokjogász szunnyadozik. Ugy tudja, hogy melyik instauczia után melyik következik, mint a parancsolat. De hát minek is irunk a czigány kérdésről? Hiszen nincs olyan újság, nincs olyan hivatott, vagy alkalmi tollforgató ember, a ki százszor rá ne mutatott volna a czigányhadnak káros, köz! veszélyes szereplésére! Magyarországon valóságos | czigány irodalom keletkezett! És mind hasztalan ! j Süket fülekre találnak egész vidékek, városok, | községek feljajdulásai! Szabad prédája vagyunk I tíz tizenkétezer bitangnak! Csak a dánosi rablój gyilkosság tudta kissé hosszabb ideig ébren tar\ tani a hivatott hatóságok érdeklődését. Talán ; majd ha egyszer egy minisztert vernek agyon, ; akkor tcnyieg tesznek valamit a gonosz fajzat \ megzabolázására! Nálunk a kisemberek élete, \ vagyona: semmi. Egy valami, igen nagyfejű áldozatra volna szükség, hogy az állami hatalom kötelessége tudatára ébredjen! ' Addig, — ugy vélik a belügyminiszteriumi ban, — elég van téve, ha kineveztek egy czigány' ügyi biztost! Szegény, feje, talán még nem is • látott eleven czigányt! . . . No, ha én valami gazdag ember voluék, akkor magam köré gyűjtenék néhány tuczat czigányt i és a mienkhez; hasonló kábárékat rendeznék a : budai Szentgyörgy téri palota előtt! i Miért ue szórakozzék Wekerle is? í Én tisztelem és szerelem mindenféle fajú, rangú, vallású embertársamat! Eugem a kis < czigánypurdé sírása is meg tud indítani; hanem azért meggyőződésem, hogy evvel a népséggel nem keztyüs kézzel, hanem csak a deressel és dologházzal lehet boldogulni. Ha van több száz : milliónk Ahrenthal féle nagyzási hóbortra, legyen I négy-öt millió a czigány kérdés alapos és vég. leges megoldására is! Node térjünk vissza a pénteki lábárére. : Már reggel szokatlan nagy számmal özönlött j be az ünneplőbe bujtatott czigány népség; mind1 járt gondoltam, hogy azo3p nagyobb operáczió ; lészen! Mert a czigány sohasem egyenkint, szét' szórva hanem tömegesen és tervszerüleg „dolgo: zik. u Én már régen tisztában vagyok avval, hogy a czigány lányok és asszonyok rithmikusnak j látszó menése, testmozgása, a szoknyának ide• oda való lebbenése nem is annyira kecsesség, ; mint inkább *üzleti fogása, mert igy nem lehet • annyira észrevenni az alsóbb szoknyák számtalan ; rejtett zsebjeiben, zsákjaiban rúgkapáló barom• fiakat és dunsztos üvegeket. Ajánlottam is már, hogy a rendőrség a sok . szoknyás némbereket ott a hol találja, vezesse \ elő és motozza meg. | Pénteken is ugy történt, hogy egy uriházból i elcsentek több üveg dunszlost a melyeket ugy í elnyeltek a tolvajzsebek, mintha csak Messinában lettek volna. Egy czigány úrfi figyelmeztette a rendőrséget, hogy a csájók (lányok) loptak, ami valónak is bizonyult. Alig, hogy a rendőrség és a károsult j úriember a tolvajokra vetette magát, upri! jöttek elő a czigányok a szélrózsa minden irányából és ; hamar verekedést rögtönöztek, hogy igy elterel! ják a rendőrség figyelmét a tulajdonképeni tolvajokról. j Lön lárma, zsivaj, magyar és czigány nyelvű : átkozódás, akár csak egy zsibvásáron. Á rendörl ség azonban nem ment lépre, mert egy jó csomót a rendőrségre vitt. Eredeti volt a mikor az egyik rendőr az épen legjobban handabandázó czigányt egy mesteri Sumalcoff féle dzsiu-dzsiczu fogással a hatalmába kerített, a mire az ordítva bár, de ugy ment mint a kezes bárány! — »Eres6en el! Éressen el kirem, magamtul is bemegyek! Kitérik a kezsem!« A rendőr azonban nem engedett a dzsiczuból. Később beszéltem egy czigánnyal és ugrattam, hogy: na lássa móré, most már a czigányban sem lehet bizniok! «Nem á! Hogy a dévla márózszsá meg! Nem is csigány vót ázs ápjá! De bélé mártom ezst a bicskát, ha tizs ivet kápok isk Egy orvostól hallottam, hogy az egerszegi szegényeknek kiszolgált ingyen orvosságnak a fele a czigányoknak jut. Be megy az orvoshoz, ott nyög, jajgat s kicsal egy reczeptet; az orvosságot megcsináltatja és kiviszi valamelyik faluba vagy majorba, kipuhatol egy beteget és addig dicséri »ázst a finum orvosságot a mit a legelső professor irt« mig nem sikerül neki azon néhány hatosért túladni. íme ide vezet a humanismus! Ha az orvos valamely okból megtagadja vagv késlelteti a reczeptirást, ucczu, szalad a czigány ! az alispánhoz! Pánásra megy a móré mert tudja, j hogy mi a jog. Az orvosi várószobákat meg épenséggel kihasználja a czígánynépség. Különösen nagyobb heti vagy országos vásárok alkalmával. A mikor már van valami a rováson és észre veszi, mert rendkívüli fiuom szimatja van! — hogy a rendőr szemmel tartja, akkor hamar beoson" valamelyik orvoshoz s ott leteszi a lopott portékát. Legutóbb is lélekszakadva rontott be egjik orvosunkhoz s az ott álló cseléd kérdésére lihegve mondí: »Jájj kirem lelkem, hád tégyem be ezst a kis csípőt ide a folyosóra, a kis fiámnák vettem, olyaa sok a nipsig a vásáron még eltálálja váláki tülem lopni!« És odatéve a csomagot eltávozott. Kis vártatva ; benyitott a rendőr s kérdezte: nem járt-e itt egy i czigányasszony ? ! — »De igen, — mond a cseléi — itt is hagyott egy kis csomagot, a fia czipóje van benne!« | Megnézték a csomagot és csakugyan a keresett j két pár lopott czipő volt benne ! De azért: Éljen a czigányügyi biztos! Éljen, a;, i emberi kor legvégső határáig! Vagy még azon ! tul i s! Szterényi államtitkár egy diákról. László György ifjú barátunknak pályázati érte! kezését, amint már jeleztük, kiadta a Magyar i Paizs apró füzetekben a lapon kivül álló közönség ' számára is. A füzetecskét elolvasta a mindenre i ráérő Sztirényi József államtitkár ur is, a magyar | iparpolitikának nemcsak neves, de nemes vezére. ; Sőt nemcsak elolvasásra tartotta méltónak, de méltónak tartotta megjegyzést is tenni rá. Elol! vasás után nyomban a következő levelet küldte j hozzánk: Tisztelt tanár ur! Nagy élvezettel olvastam jeles tehetségű j tanítványa, László György kis pályamunkáját az iparfejlesztésről. Kérem, fogadja őszinte köszönetemet ez élvezet szerzéseért. A fiatal szerző tartsa meg a hazai ipar iránti szeretetét férfikora számára, — remélem, kiváló harezost nyer maid benne iparpolitikánk. Kiváló tisztelettel kész bive Szterényi. Budapest, 1909 IV/7. j Semmit sem akarok nagyobbra fújni, de megi jegyzem, hogy a füzetecske fiatal Írójának jól i esik ez a figyelem, még jobban az elismerő hang. S minthogy ismerem józanságát, azt is tudom, hogy nem bódítja el és nem teszi felfuvalkodottá, sőt inkább törekszik, hogy ezután még jobban megérdemelje a figyelmet és elisí merést. Neki tehát nem árt, hanem inkább hasz; nál, használ neki is, s a közjónak is ez az elismerés. : Amennyire bántja az igazságosok szemét az, hogy sokan üres fejjel, üres szívvel, érték nélkül duskálkodnak és feszengenek : annyira bántja az is, hogy ha a szorgalom, törekvés, jóakarat még csak figyelemben sem részesü 1.
