Magyar Paizs, 1908 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1908-06-25 / 26. szám

1908. junius 25. MAGYAR PAIZS 3 mind nemzetünk politikai exisztencziája körül forgó életkérdés. A politikai élet terén szereplő nemzetek számbavételével csakhamar rájöhetünk, hogy közöttük a magyar nemzet kis csoportot alkot, melynek hazájában más nemzetiségek is nem csekély számban telepedtek le ; mely nagyhatalmasságuktól körülvéve, közöttük oly vérrokonokra nem talál, kiknél e rokonságnál fogva, szövetségére számithatna. És végül az első három évi működés után, 1888. évi január 30-iki közgyűlésen konstatálta az elnök, hogy a klub, mint szabadon szövetkezett társaság, mely a politikai életben senkivel sem teszi magát ellentétbe, tiszta jellemével s helyes felfogásával megnyerte a jók bizalmát és a cözéletben jótékony hatását éreztetni tudja. (Lásd K. A. C. II. évkönyve 12—35. lap). Tapasztalatból mondhatom, hogy az elnöknek ez a kijelentése sem volt frázis. A klub nemcsak a fiatalság lelkére hatott nemesítő és irányitó módon, de jól szervezett becsületbiróságának az egész országra kiható tekintélye volt. Országgyűlési képviselők, főrendek, hirlapirók jelentkeztek az ország minden részéből ügyeikkel s a Klub bíróságtól, a viszonyok szerint irányitó véleményt határozatot, vagy ítéletet kaptak, melybe minden esetben megnyugodtaK a felek. Bezzeg nem volt az időben anuyi felesleges, oknélkül való kardpárbaj. Kiszámíthatatlan előnyei voltak a klub működésének abból a szempontból főleg, hogy az erőket nemcsak fejlesztet'e, de fegyelmezte s az akaratnak, ámbicziónak helyes és egészséges irányt adott. Jellemző, hogy egykori társaságunkból az Emke pönkösdi közgyűlésén is ott találtam a redezöség élén a főispánt, mint tiszteleti e'nököt, Kemény Árpád barátomat, kivel 10 éven át majdnem naponta összemértük a vívó-iskolában és a viadalok porondján aczél fegyvereinket. Ott találtam Nagyenyed polgármesterét: Varró László barátomat, kivel együtt szövegeztük Páris utczai lakásán ezelőtt 24 évvel a klub becsületbírósági szabályait. Ott volt a szintén jeles vivó bajtársam, egykor szorgalmas atléta tíánffy Kázmér báró, kinek édes apja BáníTy Dezső vezetése alatt rendezett sportünnepen Désen fejtette ki részletesebben 1886 ban a klub elnöke, hogy ki a gentleman? Az Emke elnöke Béldi Ákos gróf, becsületbírói tisztet töltött be ebben a klubban. S igy ha Kenessey püspök, a gyakorlati életbe át akarja ültetni az internátusokban a nemzeti és nemes irányú nevelésre tartozó eszméit, a régi jók közül egy egész gárdát talá

1, akik segítségére lesznek. Ott vannak az eszmének s az egykori klubnak bajnokai: Borbély György zalaegerszegi főgimnáziumi tanár, dr. Gölluer Béla kir. törvényszéki biró, dr. Balogh Vendel ügyvéd Kézdivásárhelyt. Az egykori becsületbíróság tagjai közül is még élnek: báró Jósika Gábor alelnök, dr. Haller Károly a főrendiház tagja, dr. Concha Győző egyetemi tanár, Matskássy Pál, Héczey Lajos m. kir. erdőfelügyelő, gróf Esterházy Kálmán a vízaknai csata hőse, dr. Baintner Hugó jogakadémiai tanár, gróf Lázár István főispán, aki Varró László dr. eltávozása után éveken át jegyzője volt a bíróságnak. Ezek s még több régi bajnok és nemes férfiú foglalkozott, hogy gyakorlatilag átültesse az ifjúság lelkébe a gentlemani erényeket, hogy a klub irányelvei átmenjenek a vérkeringésbe s ezzel nemcsak az agyba, hanem a szivbe is. Ezek között az ügynek még ma is számos Toldi Miklóssá van, kik az első hivő szóra előszedik patinás fegyverzetüket és jó példát mutatni, az ügy bajnokai lesznek ismét. Az alapgondolatok, mint fentebb láttuk az Atlétikai Club II. és III. évkönyveiben írásba vannak foglalva s Kenessey püspöknek jut a kellemes feladat, hogy az Írásnak életet adjon. Szemlélő. A főispán Muraközben. — S egy pár szó a magyar tanügyről. — Gróf Batthyány Pál főispán junius 15 én Csáktornyán volt s a muraközi iskolákat meglátogatta. Éz alkalommal a Csáktornya és Perlak közti határszéli állami iskolákat kereste fel dr. Ruzsicska Kálmán kir. tanr'csos, tanfelügyelővel együtt. Legelőször az orehovicai, majd a podbreszti ésszoboticai állami elemi iskolába rándultak, melyben a tankötelesek felszaporodott számához képest három tanerő is elégtelennek nyilvánult j A főispán rendkívüli odaadással érdeklődött a I növendékeknek általános, különösen pedig magyar| nyelvi tudása iránt; maga is számos gyermekhez | intézett kérdéseket, hogy közvetlen meggyözödésj bői lássa az állapotokat. Elismerését fejezte ki a tanítóknak s ugy őket, valamint a gondnokságokat az iskolák szeretetére s azoknak határszéli jelentőségére emlékeztette. Egyben köszönetét tejeztekiNagy Elemér elnöknek a gondjaira bizott iskolák körüli hazafias buzgólkodásáért. Perlakon a három állami kisdedovodát látogatta meg a főispán. Igazi gyönyörűséggel csüggvén Groff Gizella óvónő lelkes munkáján, mely magyarnyelvi sikerével s kitűnő vezetésével, a kisdethédelem magas színvonalán áll. Az álami elemi fiu és leányiskoláknak mind a tiz osztályát külön-külön meglátogatta. Kíséretéhez csatlakozott itt dr. Saághvári Jenő főszolgabíró is. A növendékek tüzetes meghallgatása után főispán elismerését fejezte ki Tóth Sándor igazgatónak és a tantestületnek. Királyi tanfelügyelő pedig megköszönte a főispán fáradhatatlan buzgóságát, mely e muraközi tanítóság ügyszeretetének nemes például s erőforrásul fog szolgálni. Főispán a polgári leányiskola kézimunkájának megtekintése után különösen Tóth Sándorné állami iskolai tanítónőnek sok évi buzgalmát dicsérte, hogy az iskola falain kivül is háziipari jelentőségig fejlesztette ez iskolai kézimunkákat. Lehetetlen, hogy egy sóvárgó megjegyzést hozzá ne fűzzünk ezekhez a kitűnően érdeklődő hivatali vizsgálatokhoz. Tehát két elsőrendű fő tényező látogatja és vizsgálgatja épen a határszéli iskolákat: a tanfelügyelő és a főispán. A szorosan vett tanulmányi dolgok mellett bizonyosan egyébre is kiterjed a figyelmük. Mi legalább azt óhajtjuk, hogy a tanfelügyelő ur ne csak az előnyöket és a szepségeket mutassa meg, a képnek ne csak dicsőségesen sugárzó szines vonalait tartsa a gróf főispán szeme elé; sóvárogva óhajtjuk, hogy hívja fel a figyelmét az árnyoldalakra is. Mutassa meg az őszintén érdeklődő főispán urnák, hogy itt-ott szomorúan bánatos képe is vau ennek a szegény magyar tanügynek: hogy itt-ott 100—150 gyerek beringmódra zsúfolódik egy-egy ólszerü szobácskában; hogy itt-ott a tanítót nem becsülik s munkáját éveken keresztül nem fizetik ; hogy itt ott a tanitó a magyar eszme érdekében örökös harczbanjáll a tekintetes, nagyságos urakkal és a horvát papokkal; hogy itt-ott a magyarságnak legelső harczosa, a tanitó sem magyar ember (határszélen pedig jó politikát így nem lehet csinálni). Hívja föl a tanfelügyelő ur a főispán ur figyelmét és általa, avagy egyenesen is tanácsolja a magyar kormánynak, hogy ezekre a szélekre nem büntetésül kell a tanítókat kinevezni, vagy odadobni, hanem az iskolának még épületi külsőségeiben is imponálnia kell, kitűnő eszű és a legtisztább szivü erős magyar tanítókat kell ide tenni és díjazni kell legalább is kétszer akkora mértékben, mint a magyar község tanítóját, és ha akár magánügyben, akár tanügyben, akár nemzeti ügyben harczot folytat az idegen szellemmel: védelmezni kell. Ismétlem: meg kell védelmezni. Szerintem ilyen gondolatok születnek az iskolalátogatások alkalmával. A vakáció. A »Zalavármegye« f. é. junius 14-i számában valaki a vakációról elmélkedvén, közvetlenül az országháza mellé emeli az elemi iskolát. Soraiból azonban nem érzik ki, hogy ezt jóindulatból cselekedte volna. Inkább az elemi iskola lekicsinylése és az a szándék jellemzi az egész felületes cikket, ha már ütünk egyet az országházán, üssünk egyet még valakin! S ki legyen az a valaki? Legyen az elemi iskola! Mert csak ennek az iskolának a szünnapjait rójja fel a czikkiró, pedig ezek a szünnapok szünnapjai túlnyomó részben más fokozatú iskolának is. Miért pécézte volna hát ki egyébért az elemi iskolát!? De nem azért reflektálok a szóban forgó cikkre, mintha a szünnapok redukálásától tartanék. Azok a szünnapok az »Utasitás«-okban gyökereznek és arra hivatott egyének által állapíttattak meg. Azon sem a »Zalamegye«, sem a czikkiró változtatni nem fog. Csak azért fogtam tollat, hogy a cikkben összehányt-vetett állításokat a maguk értékére szállítsam le. Azon bámul a cikkíró, hogyan törődik bele az apró ember a középiskola háromszoros munkaidejébe. Pedig nincs háromszoros munkaidő. A gymnázium I-sö és II. osztályának heti óraszáma 28, az elemi iskola hasonló korú tanulóinak az V. és VI. osztályban szintén heti 28 órájuk van A IV. osztály óraszáma 24 hetenkint. A szorgalmi idővel végeztünk volna, lássuk a vakációt! Beiratás más iskolában is van. Mégis avval a különbséggel, hogy más intézetekben három nap alatt 2—3 száz tanulót irnak be, az elemi iskola pedig hét nap álatt 1200-at. Tessék kiszámítani az arányt! Vizsgák nemcsak az elemi iskolában vannak. Junius második felét minden fokozatú iskola a vizsgálatokra fordítja. Ez az idő ugy sem alkalmas tömegtanitásra! Azután jön karácsony, húsvét és a szüret. No, igen a szüret! Tetszik emlékezni, hogy egy ízben kérvényt hordoztak házról házra aláírás végett. Ebben a kérvényben a szülök szüreti szünetet kértek a középiskola számára. Érdekes volna tudni vájjon a czikkiró nem irta-e alá ezt a kérvényt annak idején! Nemzeti ünnepek más iskolában is vannak. Elrendelésük érdemül tudatott be az az idejű közoktatási miniszternek. Már a cikkíró akár fölöslegesnek-, akár károsnak tartja őket, ezek a szünnapok valószínűleg szaporodni fognak március l5-ének megünneplésével. A három keresztjáró nap csak a felső három osztálynak jelent fél-fél napi szünetet. A zsidó ünnepek — más vallásunak — nem szünnapok. De nemcsak az elemi iskolában van ez igy! A szorgalmi időbe esik vagy hét országos vásár. No ezek már tradicionális szünnapok. Próbálja meg a cikkíró, ezen talán lehetne változtatni! De hogy az egyensúly el ne vesszen, e szünnapokkal szembe állítom a más fokozatú iskolák igazgatói- és főigazgatói szünnapjait. Ilyen az elemi iskolának nincs! A tanítói gyűlések igy értendők: tanítói gyűlés. Madarak- és fák napja nem szünnap. A jó Isten pedig — akire a cikkíró hivatkozik — bölcsen tudja, hogy nincsen annyi szünnap, mint a mennyit a czikkiró összehordott! És még járvány idején is kitesz a tanítási napok száma 160 at, amely talán több két hónapnál! Ilyen — és ehez hasonló értékűek cikkíró állításai! Igy végeztünk volna a felhánytorgatott szünnapokkal is. Menjünk tovább! Csak tájékozatlanságból, vagy roszakaratból lehet olyant állítani, hogy a sok szünnap miatt nem jut idő a tornatanitásraa. Nem! az intéző körök szükkeblüségén múlik az. Mert nem hogy tornaterme nincs az elemi iskolának, hanem még pár száz négyszögméter tornatanitásra alkalmas udvara sincs! És ha már hivatottnak trzi magát a cikkíró annak konstatálására,Jhogy mamár az elemi ismeretek alapos elsajátítására sem jut idő a sok szünnap miatt, akkor én ráterelem figyelmét az igazi okra, az igazolatlan iskolai mulasztásokra, melyeket az elemi iskola két hetenkint bejelent az illető hatóságnak, de e munkájának eredményét nem látja. | A következőket nem a cikkírónak szántam. E gondolatokat a hivatatlanok piszkálódása —, a lépten nyomon, fent és alant meg-meguiuló semmibe vevése az elemi iskolának és tanítóságának váltja ki lelkemből. Ha azt kell tapasztalnunk, hogy a törvényhozás alig emelte az állami tisztviselők sorába a tanítót, máris kiközösítik ökel e státusból, ha lakbér felemelésről van szó; ha látjuk, hogy a most készülő törvény dijazásnélkül kötelezi a tanitót a gazdasági ismétlő iskolában való tanításra, a szakmányu képzettséget pedig száz korouácskával honorálja; ha látjuk, hogy a város kertészét, a környékbeli faluk majorgazdáit, és öreg béreseit sorra jutalmazzák és kitüntetik, a mi két öreg kollegánkat pedig most taszítják ki jutalom és elismerés nélkül az iskolából, hol ifjú- és férffikoruk javát testi- és lelkierejüket emésztő lelkiismeretes munkában töltötték, megfosztva még reménységétől is, hogy a negyedév múlva bekövetkező fizetési előléptetés élvezetébe léphessenek: akkor ne féltse senki az elemi iskolát a szünnapok j sokaságától, hanem feltse a magyar tanítóságot i attól, hogy kihal lelkéből az ambíció, az a nemes i lelkesedés és hivatásszeretet, amely kolduskenyé; ren tengődve emelte Magyarország közoktatás, ügyét arra a magaslatra, ahol ma van. Egy tanitó.*) i *) Junius 17-én kelt fennti sroraimat részben helyre kell igazitanom. Örömmel teszem ezt, mert deprimáló ha ás alól szabadított fel bennünket x/. a hir, hogy Záborszky Imre kollegánk igazgatóvá lépteítetett elő. Talán ezt az örömhírt mfg másik is fogja követni és öreg kartársaink nem fognak dicstelenül megválni az iskolától!