Magyar Paizs, 1906 (7. évfolyam, 1-51. szám)

1906-10-04 / 40. szám

1906. októmber 4. MAG YAR PAIZS 3 Ezek az erők sokkal nagyobbak, sokkal hatalmasabbak minden fontolgatásunknál s mi itt állunk összes gondolatainkkal a természet törvényeinek hatalma alatt! Sok rejtvény van a világon, itt van lelkünknek lénye, öeszefűggése a testtel, halhatatlansága ; mind ezek nagy problémák s már eddig is sok fejtörésbe kerültek az embereknek; nem kisebb probléma ezeknél a természet maga, amely épp ugy mint a másik is, örökké c«ak problémáknak maradnak. Barátkozzunk meg a tiszta természettel s akkor csakhamar megbarátkoztunk az erénnyel is. Ha vele érintkezünk, társalgunk, akkor világosségot nyerünk, a mennyi hasznos; de nyerünk bátorságot s eiőt is, a mennyi szükséges. Nagy homályos titok a mi földi létünk, sem kezdetét, sem végét nem tudjuk. Nézzük csak meg ifjúságunkat, nézzük öregségünket; mit találunk állandónak, mit maradandónak, miben leijük saját én ünket. A képzelő tehetség, az értelem, érzék s érzelem : ezek mind változók; ma igy holnap amúgy. Válaszszuk el ezeket a mi létünktől s akkor mi marad nekünk? No marad nekünk mégis sejtelme, vágya a szeretetnek! Cselkó József. Nemzeti alap. A rothadás kezdetét minden ép érzékű embe

r ÓBzie veszi. A rothadni kezdő dolognak vajy a szine, vagy a kiállhatatlan bűze elárulja a rajta kezdődő, végbement változást. Az élet kezdetével másként vagyunk. Nem tudjuk megállapítani azt, hogy mikor kezdődik. Mikor mi észrevesszük : már javában virul. A rothadás magvát minden teremtmény magában hordja. Az élet csiráját azonban nem. Az átváltozás az életnek megdönthetetlen ténye. Az átöröklés nem. (? sz) A rothadás a tárgyaknak a szinét megváltoztatja, az élet pedig mindent egyformán produkál. T. i., az egyfajtáju dolgot mindig olyanra formálja, a milyen annak a legelső példánya volt. A baraczk nem változik egérré. Az elefánt nem lesz manduíafává. A tücsök nem születik ycrkshirei kcczának. A kőszénből nem lesz fülemile, vagy tengeri gerle, A cserebogár nem potlyanik rokonként a fodormenták vagy a muskátlik rendjébe. A salátából nem lesz sem fajdkakas, sem zsidógyerek. Ismétlem, mirdegyik megmarad a saját családjában. Mert az eger ha megeszi is a baraczkot: nem lesz sem sárga, sem piios. Megmarad szürkének. A lábai sem vesznek el. Pedig a baraczkot megette. A yorkshirei kccza testén élődő tetvek nem kerülnek életként az asztalunkra, pedig azok a sertés véréből éltek. Abból a drága portékából . . . ée . . . nem lettek sertésekké. Tehát az életben az átváltozás tény, az átöröklés kizárt dolog. Az alkotó minden teremtményt a megfelelő helyre állit. Oda, ahol életének íentartása biztosítva van. Vagyis: a megfelelő alapra. A saj'kukaczot nem helyezi a padlás gerendába. A lovat, nem állítja Giöniaudnak jégmezőire. Az őezi rózsát nem teszi az aranyeiezek közé.'A bangyát nem küldi a tengtri csigák bircdalmába. A czethalat nem kujiorogtatja O'asxomágnak narancs Jige:eibeu. Az embert pedig nem ereszti a csillagok hideg légkörébe. Itt szorítja a földön. Kárpótlásul a lelkébe oltja a fajezeretetet, az Istenfélelmet, és a hazaszeretetet. Kifejleszti az emberben a nemzetiségének fentartására szükséges ösztönt. Az egyesülés, társulás, szövetkezés ösztönét. Rábizza, hogy faját és nemzetét fönntartsa. Vagyis: nemzetéaek alapot készítsen. Amint at egyes teremtményt a neki megfelelő helyre állította, ugy a magyarnemzetről sem feledkezett meg. Szép darab földet adót: neki. Csikszentmártontól—Petánczig ; Dévénytől—Orsováig; Bárt fától—Zimonyig; Alsódomborutól—Jabiunkáig a magyar nemzeté. Csak vigyázón reája. Féltve őrizze, mint a sas a fészkét. Mert lesnek, vágynak erre a földre. Nem háborúval, hanem békés uton lógják elvenni. A csata megindult. Nem most, immár régebben. A reánk szórt kartácsok nem robbannak, hanem szemet gyönyörködtetnek. Meg aztán szükségesnek látszanak. Azért, mert selyemszüvetből, bakaucsokbul, cserép pipákból, gyerek trombitákból, szappanból, bugyellárisböl, varrégépekbő), kanálból, labdákból, késből, fejkendőkbe), villákból, tükrökből, fazekakból, kapczából, vadász puskából, irótollakből, szectkópekből, papírból, orákbSl, cserép macskákból, óralánczokból, törlő gummiból, keményítőből, gyufából, czigaretta papirosból, kitömött madarakból, kézelőkből, czukorkákból, inggombokból, nyakkendőkből, csipkéből, kerékpárokból, asztalból, ágytollból, gyerekkocsikból, székekből, savanyuvizből, masina pálinkából, meg az Uram s én Istenem tudja mi mindenből vannak azok a kartácsok. Ember kellene: de olyan, aki feltartóztatná ezeket a lövegeket. Mert mi nem tudunk ellentállani. A módot megmutatta a „Tulipán mozgalom" kezdeményezője. Én holt bizonyosra veszem, hogy a mozgalom megindítója nem olyan szervezetet akart létrehozni, a melyben a választmány, különítmény, egószitmóny, alapítvány; rendes, pártoló, ós rendétlen tagosítások vannak. Hane n olyant, a mely szervezettség nélkül is egész; a mely nem ismer nagyot és kicsinyt; a mely egyformán köti ennek a nemzetnek minden tagját; a mely készen áll arra is, hogy nemcsak hallgatólagos ellenállással, de ha kell: karddal is elűzi a — — — legyet a húsról. Elő a lelkesedéssel, és a változtatással. A szervezés eddigi módját ejtsék el. Tereljék a mozgalmat az igazi alapra. Mert igy, szégyenszemre, elalszik az a szépen indult mozgalom, és akkor a lajthántuliak lelkéről is eltávozik a lidércznyomás. A változtatás mellett szól a nemzeti alap gyűjtése is.. Ez kell leginkább. Égető szükség van erre. Gyűjtsön mindenki. Az egyik pénzt, a másik híveket. Az lenne az igazi apostol, aki nyakába venné egy-egy járásnak a faluit, és a löldmivesnek, napszámosnak, favágónak és mindenkinek az otthonába mondaná el, hogy miért nera kell az osztrákok portékája. Otthon magyarázná meg neki: bogy ha elmégy sz az országos vásárba, ne áiljad körül azl a hangosan kiabáló urat. Még akkor se vedd észre, hogyha a neveden szolit. Mert ba észreveszed: ievélpapirt, borotvát, czeruzát, gyűrűt c/.o!stockot. r.agykést, kiskést, bugyellárist, szappant és másfélét dob a nyakadba — csak egy forintért. Ezt pedig cs;k megéri az a sok portéka. Igy gondolkodol. Nohát ez helytelen, sőt több : súlyos vétek, Eó lenne az apostolok tiszte. A gyűjtésben a második hely a városok vagy falvak biráiüEk, elöljáróinak jutna. Ok vennék át a nemzeti alapra szánt adományokat. Nyugtáik a helybeli, vagy legközelebbi helyen megjelenő lapok lennének. A begyüíő összegeket vagy a saját nevükön, vagy a tanácsbeliek egyikének a nevén pénzintézetekbe helyeznék. Az adományok elfogadásánál egyformán kellene fogadni a szegények 2 filléredét a gazdagok 100 koronásával. Igy gyűlne fillér fillérre, es egybegyűlne a nemzeti alap, a melynek felhasználásáról jövőre szólok. Lengyel Ferencz. Naplómból. (I) — szeptember 22. Rossz napom volt megint. Egyike a legrosszabbaknak. Délután 4 óráig semmi baj se volt. Addig tanitoltam, játszottam a gyermekekkel. Kell-e ennél jobb? E'őadás után kimentem a kertbe egy kicsit körülnézni. Eay volt növendékem atyját lá':>m felém jönni 13 éves fiával. Mintha csak tudtam volna, hogy mi járatban jön, felve kérdem, hogy mit akar?',Hát kérem alásan tanitó ur Tamás fiam inasnak megy Gráczba. Kérem adjon bizonyítványt !" ó Tamás apja alaposan elvette a kedvemet. Egy ér megint elpattant testünkben. Igen, megint elpattant egy ér abbin a beteg, sokat szenvedett testb. u. Hány ér pattant el napo-;kéut ? Ki tudná megmondani? Senki. Ugyan ki tartana ilyesmit számon ? Ki vesződnék vele ? Pedig de nagy baj lesz még ebbalMár hogyne ! Gondolkodjunk csak egy kissé! 12—15 éves fiuk iít hagyják hazájukat, elmennek ellenségeink közé. Nem maradnak kinn, 5—6 év múlva haza jönnek. Családot idehaza alapítanak. Nagv baj lesz ebből. Más kö njezet, más körülmények teljesen átalakítják azokat a gyermekeket. Amiit idehaza megtanulta* magyarul, félév alatt elfelejtik. S higyie csak valaki, hogy az az eszme amit 'idehaza beléjük oltottunk, benne marad! Dehogy! Ha én egy gyermeket mondjuk 2—3 év alatt nyelvben, magyarrá teszek, arra még korántsem foghatnám rá tiszta lelkiismerettel, hogy igazán magyar. Ha azt akarom, hogy valóban azzá váljék, akkor 18—20 éves koráig vigyáznom kell rája, mintegy melegágyi uövényre. Óvnom kell még a leggyöngébb széltől is. Most elvisznek megint egyet fölügyeietem aló). Isten tudja, nem mint ellenség m fog-e Giáczból visszatérni?! Mondom tehát, egv ér megint elpattant! Hány ér páttan el naponként ami szegény hazánkban? Van-e rá segítség ? Volna, volna ; de még sincs! Évekkel ezelőtt elkezdtem az ilyen mesterségre menő gyermekeket magyar városba vinni. Gondoltam, ha onnan haza jöszsz s ha véreid közt letelepszel, több hasznot hajthatsz hazádnak, mint bármelyikünk. Vájjon milyei eredményt értem el? Rö8te)em bevallani. A legnagyobb részük megszökött a magyar iparoEtól. Volt olyan nebulóm is, kit bárom izben vittem vissza (mindig más-más iparoshoz) . . . megszökött. Ezek közül a szököttek közül aztán többeket elvittek Gráczba, Varazsdra stb, idegen helyekre. Hát onnan ugyan hány szökött meg ? 1 Egy ge. Igy vagyunk mi minden actiónkkal. Nekünk semmi *em sikerül. Nekik mindeű. Most hozta meg a postás az újságot. Megse merem nézni. Ha elolvasom, kivesz belőlem móg az a parányi remény is, ami belem szorult. De nem is csoda, tele van a nemzetiségi agitátorok üzelme<nek leírásával. (Folyt, köv.) Szathmáry Sándor. Heti hirek Helyiek. A 48 as tanuk. Még csak hárman-négyen vannak, de vannak még hárman-négyen, akik tanúságot tesznek, akik élő tanúbizonyságai a szent háborúnak, melyet, a magyar szabadságért harczoltak. . . Csatájok szeut volt, mert a népjog csatája volt. És fáradtak, és véreztek, és hullottak, — mint lü a ^asza előtt. Az életben maradt katonák vissza-vissza sírnak társaikra s egy-egy imádságot mondanak el, hogy adjon Isten jobb jöveudőt a magyarnak. — A zalaegerszegi 48-as öreg honvédek közül még öss^e össze gvülnek : Mayer Jáno», Derencsény Pál b Árvay S^ e áldoznak a nagy emléknek, elhűlt társain szellemének, a katonáknak, a vértanuknak. Összeössze gyűlnek főleg márczius 15-én s oktober 6-án. Most is megbeszélték együtt, hogy imádkoznak egyet október 6-án, az aradi vértanuk napján, imádkoznak egyet a magyar hazáért Legáth Kálmán zalaegerszegi esperes, apátplébános megígérte, hogy október 6-án szombatou délelőtt »/g9 órakor őmaga tart nagy miset a templomban — a magyar hcsök szelieméért Az életben levő 48-as öreg katonák meghívták erre a szent misére városunknak, mindenik testületét, hivatalát, egyesületét. — Menjünk e mindnyájan s imádkozzunk velők együtt mindnyájan a magyarok istenéhez. . . Gyűjtsünk a Csány szoborra Balaton Sándornak szavalatára egy asztaltársaság Zalaegerszegen . . 2 K 50 f Mai gyűjtésünk 2 K 50 f Hozzáadva a múltkori (2322 K 75 f.) összeghez a Magyar Paizs gyűjtése máig 2325 K 25 fiil Október 6 és 10 nek emiekére gyaszünne pelyt rendez Zalaegerszeg társadalma - vasár nap délután 3 órakor az Arany Bárány emelet termében Megnyitóul a Hymnusz-imádságot fogji elénekelni az egész közönség. Hajmássy Margi kisasszony egy megható ülassikus költemény szava), a" Három szív történetét, mely részbe! Kossuthnak és Rákcczynak hazatértét juitatjí eszünkbe. Czobor Mátyás emlék beszédet tart Hantké Emil Emlékezéseket otvas fel a nagy idő történelméből. Dr. Csák Károly szónoklatot tart Dr. Briglevíts Károly a kurucz nótákból éneke el néhánya: hegedükiswet mellett. Szalay Sámue Váradyna* a Tizenhárom czimü költemenyét sza valja, mely a 13 apostolról és a 13 vértanúról szc megrázó hangon. — A városnak egész közönsé