Magyar Paizs, 1906 (7. évfolyam, 1-51. szám)

1906-08-02 / 31. szám

4 MAGYAR PAIZS 1906, augusztus 23. jó és szép munkát iparosaink potom álért elő állítani nem tudnak. Ezt a munkát meg kell fizetni. Akik ezt megértik, itt vásárolnak. Helyzetük ezt a jó véleményt is megváltoztatná. Idővel, hogy a bazár fenntartása kifizetődjék, kénytelenek volnának, hogy csak a szemeknek tetsző silány árukat tartsák raktáron. Ilyen uton a vállalkozást természetesen igazi siker nem követheti. A bizalom megszűnnék. Elvesztenék eddigi vevő közönségüket is. A vállalkozási kedv mindig kisebb lenne. Elcsüggedés, elkedveth nedés és elfásuiás következnék. Megszűnnék teljesen az iparág fellendülésébe vetett hit. Hogy egy leendő butoibazárnak eme sorsát elkerülhessük: iparosainknak első sorban az osztrák ármádia fojtogató vigécz-apparatusával kell megbirkózni. Az áruknak olcsó előállítására kell törekedni. A mai iparos örül, ha munkája mellett megélhetését biztosítva látja. Tőkét gyűjteni kevesen tudnak, mert a versenyt szélesebb körben képtelenek felvenni. A műhely szinte kiszabja az asztalos mesternek a forgalomban a maximumot. Igy van ez móg a tőkével rendelkező asztalosainknál is. Mikor elegendő munka van, sokszor a kisebb üzletet sem köthetik meg, ha jobban is fizet. Nagy szerencséje az asztalos mesternek ilyen esetben, ha munka-padjánál van ember, mert sajnos, mikor munka van, akkor munkás nincs; e helyett azonban jön a kisipar réme, a magasabb béremelés követelése 8 tartozókául a sztrájk. Ezért lehetőleg függetleníteni kell a kisiparosnak magát a szervezett hadtól. Gépekkel kell üzletét felszerelnie. Ezekkel lehet csak eleget tenni a versenyképesség kritériumainak. Az az iparos, aki ellenszenvvel van a gépek iránt, kívánja magát vissza abba a „régi jó idő"-be, amikor elég volt iparosnak lenni. Ma már a kornak megfelelő ipari szakképzettséget követelnek. A mai iparosnak jól kell ismernie boldogulása tényezőit. Tulipán mozgalom s bármilyen hatványozott hazafias felbuzdulás egymagára nem segíthet. Most mikor az asztalos iparág fellendülésére kedvező konjunktúrák alakultak 3 mikor már majdnem a czólnél vannak, akkor akarják bónitni a buzgóságot, esetleg nyakát szegni a törekvésnek. Gondolják meg jól, hogy hosszú, de hosszú időre intéznének el egy olyan ügyet, amelyet, ha elejtenek, sokáig nem fogják látni a kibontakozás útját a mai állapotokból. Szítani fogják az ellentétek tüzét, elkeserítik a törekvőket 8 lelohasztják a kezdeményezés vágyát. Azonban, ha az ügyet sikeresen megoldják, nem lesznek kénytelenek jó munkáikkal alábbhagyni, hanem a kereskedőktől lenyomott árak mellett is lesz tisztességes haszon. Megmaradna!- külön külön független kisiparosoknak 8 mégis kö eledhetnek lassankint a versenyképességhez. Ha már odáig jutottak, hogy iparuk technikailag fejlődött, akkor állítsák fel a butorbazárt, amikor majd egyáltalán lehet beszélni az áruk jóságáról, olcsóságáról s ízléses kiállításáról. Biztos és állandó siker csakis ezen az uton lehet. ltju Klosovszky Ernő. Semmi sem lehet az életünk számára se jobb, se szebb, se előkelőbb vagy finomabb, mint ami itthon termett, itthon készült! Rothadás. Az enyészet folyamatának látható jelei mindenkiben kinos érzést keltenek. Ha száradásnak indult fát látunk, egyszerre vissza idézzük emlékünkbe azt a kort, a melyben az még teljes pompában virágozott, avagy gyümölcsöt termett. Ha ránczos arczu embert lá'unk, elénkbe tolakodik annak játszi ugrándozása, gondnélküli kaczagása, és gyermekkori csinytevése. Tehát az enyészetről az élet virágzására röppenik agyunk gondolata. Az enyes7et jeleinek ránk gyakorolt hatását féljük elismerni. Sőt azt sem szeretjük, ha társaságunkban arról beszélnek. Pedig mindenütt az enyészet nyomai tűnnek szemünkbe. A ledőlt fal; a ránczos ábiázat; a tűiére t cseresznye, mindmind azt a jelet mutatják. Mi is az az enyészet ? Megsemmisülés. Mi az, ami a megsemmisülést megelőzi, elősegíti? Rothadás. A falban a tégla porrá őrlődött, vagyis elrothadt. Azért dőlt le a fal. Az ábrázatok belsejében a sejtek egymást felemésztették, vagy iselrodhadtak. Azért húzódott össze azokon a bőr. Nincs ami kifeszítse, vagyis a hiányt pótolja. Igy van ez a társadalom arczulatján is. A társadalomnak életerős, egészséges arcza a társulás. A bőre pedig a szövetkezés. Az egyeá emberek életében is van egy fénykor, a társadaloméban is. A fiatal ember — Demre való tekintet nélkül —szilaj vérpezsgósének korában még a kapulábfát is keblére öleli. A társulás, szövetkezés, zsenge korában szintén bárkit a tagjai közé vesz. Jegyezzük meg: azt mondtam, a nagy hévvel működő szövetség bárkit is szívesen vesz fel. Ihol a tulipán mozgalom. Vagy ha ujy jobban tetszik, a tulipán szövetség. Ennek a keletkezésekor ugyebár boldog és boldogtalan tagjául szegődött. Ugy is kell. Asszony, gyermek, férfi, leány, agg, ifjú, paraszt ós ur, hivatalnok és ip3ros, kereskedő ós mágnás, bankár és koldus. Mindannyia egyként hevült a nemes gondolat forróságától. Mert nem volt korlát, amit modern nyelven alapszabálynak hivnak. A kötelezetteéget nem kényszer uton, hanem a rokonérzés utján vállalta el a magyar nemzet zöme. Ez a kor volt a magyar társadalomnak egészséges arcz szine. Kár, hogy ma már ránczok képződtek ezen az arczon. Pedig még csak nem is vén ez az ábrázat. Mindössze egy fél esztendős sincsen. És már bele fészkelte magát az enyészev csirája. Szóval: Rothadni kezd. A rothadás jele, hogy kasztok képződtek abból a nagy szellemi egységből. Miért is képződtek azok ? Azórt kérem, mert nem elég az együttes életre az, hogy csak az idegen árut vessék meg a tagjai, hanem egy modern tized fizetésére is kötelezzék magukat. Igaz, hogy ebből kifolyólag felényi, vagy harmadnyi lett a tagok száma, de mindez nem gátolja a kasztokat abban a munkában, hogy mentől jobban elszigeteljék magukat. Ez a dolog pedig hova fog vezetni ? A régi állapotokhoz. Vagyis az a fŐuri dáma éppen ugy Zürichből hozatja a selyem ruhát, — — mint azelőtt. Az iparos éppen ugy brünni posztóból készíti a smockingot, . * mint azelőtt. A paraszt éppen ugy megveszi az országos vásárban lic.;itáló úrtól a szappant, bicsakot, borotvát és g* ürü', mint azelőtt. A hivatalnok éppen ugy ir a bécsi tollai és irónnal, mint azelőtt. A bankár éppen ugy külföldről hozatja a szivarjait, mint azelőtt. A mágnás éppen ugy Karlsbadban üdül, mint azelőtt. A kereskedő éppen olyan árnkat tart, mint azelőtt. De mégis van ebben a rothadási folyamatban változat. A lagok tulipánt hordanak. A kereskedők kirakatokat készítenek ós szintén tulipánt hordanak. A tagoknak osztrák, vagy más idegen portékából készült ruháján van a symbolum; a kereskedők némelyikének pedig móg a czégfeliratuk is német. No, meg azért haragszanak is, ha valaki figyelmezteti őket, hogy Magyarországban megélünk a német beszéd és germán felírás nélkül. Ezek a változatok. A tagok örüinek, hogyha egy piros, fehér, zöld szalag ötlik a szemükbe. A kereskedő tudja ezt, azért hát körül övedzi a bruxellisi csipkét, nemzeti szalaggal ós a tagok örülnek a változásnak. Hanem azért a kirakatokban meghagyják a cseh üveget, a sziléziai vagy galicziai pokróezot, a japáni vagy kínai, porczellánt, a stájeri aczól árukat ós az ausztriai bugyellárist. De hát ki venné ezt zokon? Az-e, aki nem tartja elég csinosnak és jól készítettnek a kalotaszegi varrottast? Vagy az-e, akinek ingyen sem kell a szepességi vászon? Vagy az-e, aki csak dresdeni késsel tudja a kenyeret feiszelni ? Vagy az-e, aki csak franczia fogkefével tudja a fogait megkefóini ? Vagy az-e, aki osztrák gummit rak a czipője sarkára? Nem, egyik sem veszi zokon, csupán a kereskedő. Ö üldözi azt az embert, aki rámutat a germanizátióra. A vérig sérti ha a rothadás jeleire másokat is figyelmessé tesz. A tagok pedig elfelejtik, hogy más nemzetek nem szégyenlik a kirakatba tenni azokat az áruikat, a melyek az ők nemzeti jellegüket viselik. Ez a feledékenység ós kasztokra bomlás pedig nem má9, mint a magyar társadalom rothadása. Lengyel Ferencz. A kőipar. Állami kőfaragó és kőcsiszoló ipari szakiskola Zalathnán (Alsófehérmegye.) Szülők figyelmébe. „Az ipar a nemzeti jólétnek egyik legfőbb biztositójs.* Ggzdag ez az ország hegyekben, s gazdagok ezek a hegyek kövekben. És alig van ebben a gazdag országban 3—4 kőcsiszoló iskola: Zalathnán, Székelyudvarhelyt, Győrött a talán még egy Északmagyarországon. Pedig mennyi anyag áll és vár rendelkezésre. Közöljük a zalathnai i

3k igazgatónak e kitűnő iparról szóló czikkót s iskoláját a közönség figyelmébe ajánljuk. Ma, midőn a hazai iparfejlesztés és iparpártolás foglalkoztatja a nemzet majdnem minden körét, midőn az ország vezér fél fiai az eddiginél is fokozottabb mértékben követnek el mirdent, a magyar ipar önállósítása 08 felvirágoztatása érdekében^ midőn már mindenkit áthat fenti jelmondatunk igazsága s beismerjük, hogy az ipar a népek boldogulását, vagyonosodását, művelődését ós jólétét mozdítja elő, midőn napról napra halljuk hangoztatni és hangoztatjuk magunk is, hogy „pártoljuk a hazai ipart," akkor elsősorban arra kell törekednünk, hogy müveit, szakmájukat jól értő és hazafiasan gondolkozo iparos nemzedéket neveljünk. Adjuk gyermekeinket az ipari pályára, mert érdemeket szerezni ós a hazát hűséggel szolgálni b a közjó érdekében munkálkodni ma már nemcsak az irodában, vagy a harezmezőn, de az iparos műhelyében, a gyárak füstös levegőjében is lehet. Talán megérti végre mindenki, hogy a becsülettel végzett ipari munka, a jól képzett, dolgozni szerető és tudó, hazafiasan gondolkozó müveit iparosnak, nemcsak megélhetést, hanem köztiszteletet és közbec ülést is biztosit. Fejlesszük a magyar ipart 8 ezzel nemzetünk jólétét és vagyonosodását. Neveljünk müveit iparosokat, a kik feladatuknak magaslatára emelkedvén finomult ízléssel és szakmabeli jártassággal úttörői, előharczosai legyenek a magyar ipar felvirágoztatásának. Adjunk művelt ifjakat az iparos pályára, mert csak a müveit lélek alkotta ipari munka veheti fel a versenyt más nemzeteknek már jóval fejlettebb iparával. Adjunk jobbmódu ifjakat az iparos pályára, mert csak igy biztosithatjuk nemzetünk részére az iparban szükséges anyagi tőkét. Félre az elavult, szégyenletes előítélettel, a mely szerint iparosnak lenni szógyen ! Az az idő elmúlt. Az akkor volt, amikor még az iparos tanonezokat — az inasokat — éveken át csak a mfster egyik mindenesének, szolgájának tekintették. A csaknem minden fontosabb iparos pálvára szervezett szakiskolák által gondoskodott a magas kormány arról, hogy a műveltebb ós vagyonosabb osztály is aggodalom nélkül és nyugodt lélelekkel adhassa ifjait az iparos pályára, azon tudatban, hogy gyermekeik ezen iskolákban az erkölcsösség, a közm.iveltség és hazafiasság szem előtt tartásával a választott pályára elméletileg és gyakorlatilag kiképeztetnek és komoly munkaszaietetre neveltetnek. A szegényebb osztály tehetséges ifjainak pedig a tandij-elengedós, az ösztöndijak ós munkadíj adományozása teszi lehetővé ezen iskolában való kikópeztetósöket. Pártoljuk tehát ezen intézményeket, a melyekbe a magas kormány az erős és gazdag magyar iparnak magvát vetette el. Most, midőn az ifjúság pályaválasztás előtt áll, ne kény8zeritsük az ügyes kezű ós ipari pályára hajlammal biró ifjainkat a túlzsúfolt középiskolákba, ne neveljünk szegény, tengődő s az iparos sorsát méltán irigylő napidijasokat azokból, a kik ha iparosokká képeztetnének ki, maguknak biztos megélhetést, a magyar iparnak pedig föllendülést és virágzást biztosithatnak. Becsülnünk kell a tisztességes ipart, mert az megérdemli azt. Ne felejtsük, hogy a munka nemesit. A zalathnai állami kőfaragó és kőcsiszoló ipari szakiskola szervezetéből alattiakban közlöm a beiratásra vonatkozó részt s egyéb tudnivalókat. A zalathnai állami kőfaragó és kőcsiszoló ipari szakiskola növendékei az iskola négy éves tanfolyamán kőfaragókká vagy kőcsiszolókká képeztetnek ki.