Magyar Paizs, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1905-10-19 / 42. szám

VI év. Zalasgerossg, |@05 október 19, 42. sxám. Elgaaatési ár: igy érre 4 korosa, fél érra 8 koron*. Hagyad érra 1 kor. Sgjai a zára 8 fillér. Hirdetések dija megegyezés szerint. Wyilttér sora 1 kor Szerkesztőség éa kiadóhivatal: Wlassics-utcza Alapító és főmunkatárs: BORBÉLY GYÖRGY. Felelős szerkesztő: Z. HORVÁTH LAJOS E G J B L £1 X>T X DEC 23 E T E 3NT 1SL É IST T CSÚTŐETOKÖ 3ST ESTE. Csány-szobor ünnepély. Zalaegerszeg város közönségéhez! Csány Lászfó, Zalavármegyénknek egyik legrettenthetetlenebb 48-as bajnoka, vértanú-halált szenvedett Budapesten 1849. október 10-én. A nemes vérből származott nagy magyar hazafit ekkor végeztette ki a zsarnok uralom, még pedig kötél-halállal, az akasztófán. Azelőtt csak négy nappal volt október 6-án az aradi 13 vértanú tábornokiak rémítő halála. Ennek a két napnak az emlékére gyászemlékünnepély lesz Zalaegersfegen a BáfáDy YeEdéglÖ emeleti nagy termében e hó 22 én vasárnap délntán 723 Órakor. Az emlékünnepélynek egyik czélja az is, hogy a már megindított Csány-szobor alap minél rohamosabban gyarapodjék a várható adakozásokból. A 8 pontú programm magas színvonalon áll a a következőkben: 1. Bánkbán-ima (Erkel). Sándor Zsigmond művész vezetésével előadja az Irodalmi és Művészeti Körnek együttesének- és zenekara. 2. Tuczy JánOS tanár előadása az aradi 13 vértanúról. 3. Szalay Sámuel tanító szavalja Ábrányi Emilnek „ Vértanuk napján" cz. költeményét. 4. Talpra magyar! (Boldís Ignácztól.) Előadja Sándor Zsigmond művészeti szakosztálya. 5. Nóvák Kihély tört. iró felolvasást tart Csány László felakasztatásáról. 6. Itj. CíUkelter Lajos egy erre az alkalomra irt „Föltámadunk" cz. rapszódiát szaval. 7. Dr. Csák Károly, a Z. I. M. K. irodalmi szakosztalyának elnöke, záró beszédet mond. 8. Hymnus. Előadja Sándor Zsigmond művészei i szakosztálya. (Folytatásul este 8 órakor társasvacsora lesz az étteremben). Belépő: ülőhely 1 K, álló 50 f, karzat 30 f Megjegyzerdő, hogy ez a belépő dij nem a mmoihoz van szabva, csupán a Csány-szobor alapjára, mintegy kis megadóztatásul kellett legalább ennyicskét megállapítani. Reméljük a hazafias közönségtől, nem zárkózik el a nagy nemes czél éidtkében a szives felülfizetésektől sem, melyeket igen jó néven vesz és nyugtáz a rendező bizottság. A pénztárosi teendőket Fangler Gyula, ifj. Czukelter Lajos és Tóth János urak végzik. Abból az alkalomból, hogy vármegyénk és hazánk nagy vértanú fiának emlékére vasárnap délután gyászünnepélyt tartunk, közöljük Csánynak a pesti 48-as ereklyemuzeumban levő sikerült képmását s 48-ban kinyomtatott egyik Szózatját eredeti nyomtatott megjelenésében, csupán kisebbített alakban. magyarhon íeltes leányaihoz! \ hon Iránti kötelesség egyaránt Uletl honfit és honleányt, — amazok fegyverre, ezek ápolásra blwlvak. A Lnjlbal magyar seregnek boszas táborozásból eredA íehérralta nemO szükségeitek pt.üása egyikévé váll legszorgosabb gondjaimnak s leendőimnek. Nincs kihez fordulni biztosabban, piint az ápoló fcAÍgyl kezek' gyengéd iránya de erélyes segélyéhez. Felkérek azért mlaien Hölgyeket, kik lelkes honleányaink koszorújába szívesén sofozzák magukul: áfának a hadsereg szükségeire kész fehérruha ajáodokox, annyit, mennyi saját kényelmüknek fölöslegét leszi, — de adjanak rOglön, bár kevesebbel: szíveskedjenek letenni azt IUet4 megyei vagy városi hatóságoknál. Sikert várok közbenvelésemre, átadván a nyilvánosság, nak azt, hogy e seregnek, kikkel egyou táborozok, fáradalmai szép Hölgyeink ajándokára érdemesek. Elsők, biztosan (liszem, a Pozsony s vldékebell H51gyeink leendoek, kik látva Itt helyben, esis hideg éjjele. ken át, a katonaságnak terhes de mégis szives készségí szolgálatát, egy perczlg sem engedendlk meg, hogy azo» magyar katona, kl az alkotmány háromszínű rézsa-koréntk kalónája, az egészség teldnteléból legszükségesebb fehérrubibau hiányt szenvedjen. iiöit Pozsonyban November 10-én 1848. Csány László, Urilyl A sérelem. Ma délelőtt rendkívüli közgyűlése volt vármegyénknek, Csertán Károly alispán elnökletével. Gr. Batthyány Pál, a 60-as bizottság elnöke indítványt tesz, hogy tiltakozzék a vármegye a 23. kihalgatás-féle nemzetre irányuló arczulcsapások ellen; tiltakozzék az ellen, hogy a magyar nemzetet — képviselői utján — Bécsbe czitálják fel s ott bántalmazzák; óhajtsa a megye, hogy a magyarok királya Bécsből jöjjön Budapestre lakni. A második indítvány hosszas megokolásokkal: tiltakozzék a vármegye a komolyságot kizáró és veszedelmet hozó folytonos elnapolások ellen. A két indítványt zugó helyesléssel egyhangúlag elfogadták! Indokoló beszédeiket tapsok között tartották meg Dr. Darányi Ferencz, Eitner Zsigmond orsz. képviselők és Bosnyák Géza. Említik a törvényt, hogy a magyar ügyet csak a magyarok tanácsával lehet intézni s a király ne kormányozzon, hanem uralkodjék (közbekiáltás: mondjon le). Keserű moraj zúgott végig a termen Eitner előadására, hogy a bécsi csőcselék leköpte a magyar nemzetet . . . ezek a dolgok nem is alkotmánysértés, nem miniszterek, hanem bécsi cselédek követik el — igy szól. Darányi fejtegeti, hogy a magy írnak nem az osztrák császár adott alkotmányt, hanem annak adott koronát a magyar nemzet. A czuczilistákra azt mondja, hogy aki Istent nem ismer, annak nem ad imakönyvet a kezébe; aki hazát nem ismer, annak nem ad választó jogot a haza sorsára, stb. Bosnyák Géza beszéde: Engedje meg nekem a tek. Közgyűlés., hogy ez

i n indítványhoz, amely nemcsak a megye, hanem az egész ország mai helyzetét tárja elénk, hozzászólhassak. Mindnyájunk kötelessége és érdeke, hogy ezen indítvány minden oldalról meg legyen vitatva, mert kevesebbet tenni, mint a menynyit lehet, nem kissebb hiba, mint többet akarni annái, ami lehetséges. Ha az elmúlt évtizedek történetén végig tekintek, s azt higgadtan, elfogulatlanul mérlegelem, önkénytelenül eszembe jut K. L. monása, Hogy mit hoz a jövendő? Nem tudom de hozzon jót, hozzon gonoszt, kettőt tudok, az egyik az, hogy a magyar nemzet sohasem fogja az 1867 iki praktikát megoldásának tekinteni. Soha. A másik az, hogy sohasem fog hazája függetlenségének aspirációjáról lemondani. Soha. Az ő lálnoki képessége, párosulva bölcseségével, már akkor megjövendölte, a mi most bekövetkezett. Meg vagyon írva a szentírásban, hogy „gyarló az ember, gyarló is leszen, mert gyarlónak teremtetett". Ujjabbkori történelmünkben nem találok magyar államférfiúi, akit az udvar levegője többé kevésbbé el ne kábitott volna, pedig az elkábult ember nem mondhatja meg az ország nigy igazságát. Igy az őszinteséget hizelkedés, a nyíltságot elhallgatás, az egyenességet hiperloyalismus váltotta fel. 67 óta egy kormány sem volt, amely a saját programja szerint vállalkozott volna kormányzásra, hanem mindig az udvar szabta eléje a programmot, a melyet azután a mindenkori kormány vakon elfogadott és keresztül hajtott — alkotmányosságunk annyira terjedt, hogy alkotmányos formákban tagadtuk meg magunktól a jót, a mit a nemzet érdeke tanácsolt, s alkotmányos formákban