Magyar Paizs, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1905-05-11 / 19. szám
2 M A G Y A R P A I Z S 1905. május 11. összejött pótadóból, mintegy 90 s néhány ezer koronából s/'s részt a megyei tisztviselők nyugdíjalapjára, nem korpótlékra s lh részt a körjegyzők nyugdijaiapjára tesznek sa további pótadózást megszüntetik Ezt azonban rcegfeiebbezik, mert két jegvző a nóvszeiir ti szavazásnál nem irta a szavazók neveit, s a másodszor elől kezdett szavazás m«r változható eredményt szülhetett. Városi ügy A törvényhatóság üdvardy Vincze főgimnáziumi tanár bizottsági tagnak a felebbezésére megváltoztatta a városnak a nyugdijszabályzatra hczott határozatából azt a részt, hogy a tisztviselő kétszeri megválasztás u?áu nvugdijképe-'. Kimondotta, hogy a nyugdíj jogosultságra minimálisan szükséges 10 évi hivataloskodás tekintet nelkűíarra, hogy hánvszor választották meg. A megyei lóuvató bizottságok kiegészülnek: zalaegerszegi keiü'etben Farkas J.'zs f választatik elnöknek, a kottoriban Verli Ernő, — becslőbizottsági tagok ies;nek Skubiics Károly ós Lisziák Lajos. A zalavölgyi h. é vasút igazgatóságába néhai Haudek helyébe Bogyay Máté választatik. A pacsai és karmacsi kerü'etben a törvénvhatósági tagválasztás megsemmisítése miatt uj választó nípot tűz ki a kö,gyűlés junnis 2-ára. A képviselőválasztási fuvarozási díjakat leszállítással megváltoztatja a törvényhatóság. E>u án nem 5, csak 8 kilométerre lesz fuvardíj, s 4 kor. helyett 3, 6 h. 4, 8 h. 6, 12 h. 9, 16 helyett 12 korona a díj. Zrinyi Károly csáktornyai tanárnak Csáktornya monograíiája cz. könyve segélyezésére pd a vármegye 150 koronát Magyar ipar, magyar nyelv. Szathmáry Sándor tüskeszentgyörgyi tunitó kérvényére 4—4 muraközi szegénygyermeket fog segélyezni a varmegve négy éven át, évenként ós személyenként 171 koronával, kik onnan Zalamegye magyarajku vidékére mennek mesterséget tanulni. Szathmüy Sándor a Magyar Paiasban kezdte meg a télen egy felhívással ezt a d arék mozgalmat, mely háiom irányban is jótékony hatású s ennek nyomán pártolja fit az eszmét a helyi ipartestület is, a város is s a kir. tanfelügyelő is. Örvendünk, hogy a vármegye is se^édke/tt nyújt erre, Kaufmann Mátyás jegyzőrek páitcló előterjesztése a'apján. — A többi, mintegy 130 tárgv, jobbára másnap folytatódva hamar lejárt s kisebb jelentőségűek. ' l. Önállóságra való szoktatás és jellemfejlesztés a népiskolákban, különös tekintettel a szeretet és árvaházakra. — II Jel lem fejlesztés. — E lap ápr. hó 27-iki számában megjelent hason czimü czikkem folytatásaképpen szabad legyen a jellemfejlesztésről — kiterjeszkedve egyéb életkörülményekre is — egy és más nézetemer elmondanom. A gyermeki lélek hajlékonv vessző-galvhoz hasonló. Tetszés szerint hajlítható. Mikért a füzfagaly legjobban hajlik ha a nedvkeringés megindul, tehát az évnek tavaszán, akként a gyermeki lélek is legjobban hajlítható, ha a testben nemcsak a testi, hanem a szellemi és erkölcsi ueveiésnek tápot nyújtó vérkeringés is megindul, tehát, az etetnek tavaszán. Mindenütt a nagy természetben a tavasz dominál A tavasz okozhat jó vagy rossz, bő vagy szűk termést. A tavasz tdhat áldást, de csapást is. Ht s/ép langyos idők járnak az év tavaszán, ha a fűid kellő mennyiségű esőt Í8 kap, ha nem járnak fagvos szelek es hidegek, az egész 'érmészet gyönyörű pompában ii dul fejlődésnek s ha a nyár folyamán sem akasztják a fejlődést isteni csapások, akkor a kielégítő, sokszor a jó és bő termé? sem marad el. Van aztán — mig a jó és bő termés tart — í\ földön mit enni, nincsen ínség, niuc-i szenvedés, hanem mindenütt a megelégedés honol és üli fel bnátságos sátorát az emberek között. Igy van ez életnek tavaszán, a nevelésnél is. A gyermeki leiek is ebhez hasonló fejlődési fokozatokat mutat, a fejb-des elé ép ily akadályok torlódhatnak s ha az akadályok elmaradnak, vagy legalább is könnyen legyőzhetők, a jó és bő termés, a nevelő fáradságának jutalma: a siker itt sem marad el. A mint a természetben alapvető az évnek legideálisabb korszaka: a tavasz, ugy a nevelésnel az elem: iskolába |árás ideje; az élet tavaszának kezdete. Mondja A mos Comenius: — „Nevelők! a természet szerint neveljetek! — Nagyon szép elv és alkalmazni is lehet. Hogy össze ne keverjem szavamat, visszatérek oda, honnan kiindultam. A gyermeki lelket a hajlékony, fiatal fűzfa galyhoz hasonlítottam. Egyenes példaképpen a tavaszi friss hajtást azért véve fel, mert noba mindenkor meghajlik a füzfa-ág, talán még a vasíagabb is, ha erőltetjük, de könynyen el Í8 löihetik és aEkor bizony az anyatörzsről letört ág megszáradj elkorhad, elcteuevész. Azért, ha hajlítani akaijuk a vékony ágakat és belőlük alakokat állítani elő, \ála?szuk ki az idSpon'ot, amikor azok legkönnvebren hajlíthatok. Igy cnkélvebb tárasággal is eredményesebb munkát végezhetünk. No de azért nem szabad átlépnünk a megengedett korlátoka f. Ha gondja inkra van bízva egy fa (a népiskola) csak azért, mert valami e fajta elvünk is van, ez elvnek vakon hódolva, ne hajlitgassuk össze-vissza e fának minden ágát, hajtását, (a növendekeket) ha van, ha nincs szükség reá. Van ez ágak között sok egyenes, egyenletes és szabályszerűen hajlott is, nem szükséges tehát az ilyeneket is folvton hajlitgatnimk, csak ha valami vihar, vagy egyéb hatás veszi el formájukat. Egyébként szabad u'at engedjünk nekik s csak a ferde elhajlástól kell védenünk. A tulbuzgóság, mint mindenütt, ugy és kiváltképpen itt sem vezet czólro, sőt legtöbbször káros hatasu. Ha meggondoljuk azt, hogy mily nehéz feladat egy sziláid, következetes jellem sziklafalainak a'gpköveít lerakni az erkölcsi nevelés által, bi/on> nem leszünk elvhajhá^zók, l.anem igyekezünk a gyakorlatból is meríteni eletcanulságokat. A közfelfogás azt roonlja: „A világon csak kétféle ember van és pedig becsületes ember és gazember." Épen e közfelfogásból kifolyólag csakis becsületes embereket nevelhetünk, gazembereket semmi esetre sem. Becsületes ember az, aki hazudni, csa'ni, lopni, alattomban cselekedni, másoknak jogtalanul kárt okozni nem szokott, ki Ígéretet mindig és minden körülmények között megtartja, ki szavahihető, de a ki dolgozik is, bec-ületesen keresve kenyerét ós nemcsak a maga, de egyháza, hazája, nemzete ós minden embertáisai: az egész emberiség javát is igyekszik munkálni, ki előtt az élet nem öncze!, hanem csak eszköz az emberiség boldoguihatásának érdekében Az ilyen ember uemcsak becsületes, de okos» fenkölt szellemű, erős, állhatatos, következetes: a szó szoros értelmében jó jeliem. A neveles czélja ilyen embereket bocsátani az életbe, példaképpen a — „Krisztus hasonlatosságára való törekvést tartva szem előtt.« S ha nem is lehetünk valóban a Krisztushoz meg csak hasonlók sern s ilyen nemzedéket nem is nevelhetünk, azért a Krisztushoz való hasonlatosságra törekedhetünk és törekednünk is kell. Az erős akarat sohse hiányozzék, mert csak erős akarat győzheti le azokat az akadályokat, a melyek amúgy is igen rögös nevelői utunkon elénk torlódnaií. Legtöbb akadály a növendékek részéről merül fel. Ilyenek: a dacz, ellenszenv, makacsság, rosszakarat, hibás és ferde nézetek, kártétel, tolvsjlág, bosszúvágy, irigység, harag, gyűlölet stb . . . Ez akadályon keresztül kell tenni magunkat, és azokat eltávoiitanunk, sőt egészen eltüntetnünk is kezdetben szép szóval, szeretettől áthatott gyöngéd bánásmóddal. Fel kell világositanunk a növendékeket (szeretet és árvabázakban erre lépten-nyomon kínálkozik alkalom) az ezek nyomában előjövő káros hatásokról és a hol már az ily eljárás sem használ, csak ott folyamodjunk szigorú eszközökhöz s ha keli karhatalomhoz is. „ Ha csak egyik kezed van megfe tőzve, vágd le £ hogy valami képen meg ne fertőzhesse a másikat is." Árra azonban mindig ügvelnünk kell, hogy sem gyöngéd, sem szigorú bánásmódunk szolgalelküséget ne eredményezzen, mert ha a 6—12 éves gyermek lelke egyszer megbénult ós elalélt, soha az életnek semmi körülményei között sem lesz felrázható aléltságából; mindig csak tehetetlen báb lesz az ily lélek viselője is. Gondolkozásban, érzésben és cselekedetben egyaránt önálló és ezzel együtt erős, elvszilárd embereket neveljünk és bocsássunk az életbe. Ennek pedig megmondom, mehik a legjobb módszere, a tementelen sok módszer között. Legjobb módszer a jó — példaadás. Igen. A példaadás. Ferencz; DÍZSÖ. Monitorok a Dunán. — Pesti posta. — Ott sétáltam Budán a kedves, sö ét platánsoros korzón. Csendes Budának szépei monopolizálták ezt a korzót, mig nem a zajos kalmár Pest ide küldte pihenni, csendet kivánó embereit: kíváncsi nagy fátyolos szalmakalapos nőcskók, rövidnadrágos mezítelen lábszáru gyermekek népesitik be az utat mindenütt s gurul a padokról a karika s repül a puha gummiiapda. És ebben a kis mozgalomban, melyet Budán élénkségnek neveznek, egvszerre jött egy kis szenzácxió: két hajó, két monitor a Dunán. A kiváncs ak — s ugyan a fővárosban ki nem kíváncsi — hamar lesiettek nézni a két nagy »piros fehér piros« zászlós viz-szinü monitort, midőn lassan, czammogva jöttek közelebb a parthoz horgonyozni. Kikötöttek 8 a karcsú repülőhidon hamar élénk élet lett. A sötétkék bluzos matrózok közt kivált a tiszt hófehér ruhában, majd egy matróz jött a szárazra, hogy pár korsó sört Yegven. A legénység künn ült a fedélzeten, napbarnított arczu, markos fia mind s nyugc dtan beszelgetnek, mintha nem is tört dnének a nagy publikummal, mely őket most nézi. — És ime, amint messziről nézem a fedélzeten posztoló puskás őri, egyszerre szemembe ötlik három karcsú virágszál a kalaptól le a czipőig. — Hölgyek a hajón! S a kicsi nők az asszonyok érthető kíváncsiságával neztek mindent a hajón s a matrózok örömmel s vigyorgó arczczal magyaráztak el, mutattak meg mindent. És a koizó mosolyogva firtatta, kutatta őket, a szigeti hajó megrakva kirándulókkal, siklott el mellette, a sok itthon nyaraló pesti nő mosolyogna vette észre őket, srepült a szállóige : — ,,Ni, hölgyek a hajón!-' Még a kis propellerek is konfidesen dőrgölőzködtek hozzá s itt is önkéntelen jött a kérdés : — Ah monitorok; hölgyek a hajón ! Esteledett. Az utcza, a Dunapart sürü gesztenyesorában kigyúlt a sok gázlámpa, odaát a pesti oldal lángjai is beesnek, bébámulnak a Duna sima tükrébe, akárcsak a szép asszonyok tüzes villogó szemei s a ringó, csobogó hullám locsogását halijuk csak, mint egy szakgatott, megmegtörő szerelmi valló nást. Sötétedik. A hajón most gyújtják meg az olajlámpákat s a vendégek mosolyogva búcsúznak a hajóhadnagytól. Kezet fognak. A hadnagy mereven, mozdulatlanul néz a három libegő fehérség után, midőn a szűk hajóhidacskán ringva lebbennek át, magasra fogva csipkés ruhájukat s láttatni engedve fehér czipőbe bujtatott piczi lábaikat. Es mennek. S mikor visszafordítják kaczéran szőkefürtös arczukat, a kis hadnagy aiczán keserű mosoiy ül s 20 eves szive is dobog és sóhajtva emeli fel látcsövét és mereven bámul utánuk . . . A lovastisztek, akiknek társaságában jöttek, felsegítették őket. Felszálltak mind kocsijukba. Az emberek akkor is néztek a három illatos talány után, mikor a három gummikerekü vígan fordult a Lánczhidon át Pestre. Ment végig az Andiássy-uton ki Ős-Budavár felé . . . Kilencz óra. A várkerti kioszktól hazament a katonabanda, csak a Gellérthegyről hallatszik a tárogató mélabús hangja ; de elvész a hang, mert megszólalt a fedélzeten a takarodó: — Tratra, tratra Sötét lesz minden a hajón, csak egy lámpa pislog. A tiszt megitta pohár sörét s lemegy kajütjélie. A nagy szörnyeteg lomhán fekszik a Dunán, mint egy czápa. A matrózok összepakolják kártyájukat s elmennek pihenni. A hajó már Csendes, csak az őr járkál fel s le, mikor a trombitás fújja : — Tra tarara, tarara ra. Azután csend: a monitorok alusznak a Dunán.. (Sa* E. I.)
