Magyar Paizs, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1904-02-04 / 5. szám

éw. Zalssesi©!" 4a február 5,. ás&ássnj* Előfizetési ár: Sffy évre 4 koron*. Fél évre 2 korona. !í«gyíd évre 1 kor. SE^yes szám 8 fillér. Hazai iparcsikkek hirdetése feláron: Egy oldal 20 korona. Nyilttér sora 1 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wlassics-utcza 25, Alapitó és főmunkatárs: BORBÉLY GYÖRGY. -Felelős szerkesztő: Z. HORVÁTH LAJOS MEGJELENIK EL E T E 3ST !KL É 2ST T O S "Ö" T Ö R. T ÜKÖN ESTE. iparpáriolási mozgalmak. A honi iparpártolás ügye, ugylátszik, nem halt meg, csak aludt. Egyre nagyobb hullá­mokat vetnek az ily irányú akcziók és törek­vések. Elsősorban hatalmas támogatója van ennek a mozgalomnak az Oi szagos Ipar­egyesületben, mely szóleskörben élőnkén agitál a hazai iparczikkek kelendősége tárgyában. Itt van a nemrég alakult Magyar Védő­egyesület, melynek élén hazánk legjelesebbjei, legismertebbjei állanak, a kiknek pusztán a nevük is garauczia arra nézve, hogy nem csak frázisokat csépelnek, azaz lelkes fel­hívásokat bocsátanak ki, hanem tesznek cselekszenek, kilépnek a küzdőtérre és har­czoluak a nemes ügy érdekében. Az utóbbi időben az ország gazdasági tudósítói is sorom­póba lépnek a magyar ipar hathatósabb lendület-vételének czél iából és a gazdaközőnség körében apostoloskoduak. A legújabban a fővárosi ifjúság körében nagyarányú mozgalom ím.'ult meg a hazai ipar pártolására. A mozgalom, melyet mint­egy ötven ifjú indított meg, czéljául tiizte ki: egyrészt bu/.ditani a társadalmat szük­ségleteinek a magyar ipar termékeiből való beszerzésére, másrészt bati.i a magyar keres­kedőkre, hogy —- a mit csak lehet — magyar gyárakból, magyar iparostól vásárol­janak. A magyar iparnak minden eszközzel való támogatását és a reklám minden mód­jával való propagálását választotta föladatául az uj szövetség. Reméljük, hogy e lelkes ifjaknak követő­jük akad mihamarabb a vidék megannyi részein, azaz csatlakoznak az uj szövetséghez és helységeikben külön-külön agitálnak majd a magyar ipar érdekében. Itt az ideje végre-valahára, hogy ezen egykor annyi port fölvert ügy állandóan a folszinen maradjon, szüntelenül hallasson magáró 1, hogy a közönség ne feledhesse el, hogy van honi ipar is, ugy hogy idővel annyira hozzászokik a magyar ipartermékek­hez a fogyasztó közönség, hogy semmi áron sem fognak tudni belé diktálni idegen por­tékát. Igaz, hogy ez ezidőszerint még utópia, de mi engedékenyek vagyunk, jóval keve­sebbel is megérjük; a fő, hogy benne legyünk a kerékvágásban s aztán minden ugy fog menni mint a karikacsapás. Az ifjúságban meg van a kellő lelkesedés, láng és hév, hogy felszínen tudja tartani e nagyszabású és nagyértékü ügyet. Bízunk bennük ! É főispán beiktatása. Ma egy hete volt Hertelendy Ferencz főispán­nak a fényes beiktatása, melyről az ugyanazon napon magjelent lapunk hozta is a tudósításokat, mindamellett, hogy a lázas munkában innen­onnan egy-egy név tévedésből kimaradt. Azt a hiányt pótoljuk most, hogy a vasúti állomáshoz a főispán fogadására kivonult egyletek között ott volt a kath. legényegylet is Kún Vilmos elnökkel Továbbá, hogy az üdvözlők között volt Varasd megye is Breitenfeld polgármesterrel. Az üdvözlő beszédeket terjedelmök miatt mindnem k izélhetjük a két legtartalmasabb beszéd: a Hertelendy főispáné és az Árvay Lajos főjegyzőé amúgy is megjele­nik nyomtatásban, külön önálló füzetben. Közöl­jük azonban ez alkalommal az Árvay Lajos főjegyzőjét s a Kováts G^ula körjegyzőét. Árvay Lajos üdvözlő beszédje. Méltóságos Főispán Ur! Zalavár megye közönsége szívből üdvözli Méltó­ságodat azon alkalommal, hogv Móltóságod a vár megyének főispáni állását elfoglalta. Nem üres pompa, nem is semmit mondó ala­kiság, hanem fölöt'e fontos ünnepelyes tény ez a szekfoglalás. Hi,z Méltóságod a vármegye kö­zönségének törvényes képviselete előtt esküt tett arra, hogy az ország törvényeit megtartja és minden személyválogatás nélkül jogot, igazságot szolgáltat; egyúttal p-dig férfias komolysággal és a meggyőződés hangján kinyilatkoztatta, hogy a vármegye éidekeit szíven hordja; ugy nemkülön­ben a vármegye közönségének tudomására hozta s ezzel alkotmányos szokás szerint annak meg­birálására bocsátotta mindazon elveket, t és eszközöket is, amelyekkel Méltóságod a "Var­megye javát előmozdítani szándékozik. Viszont a vármegye közönsége hagyományos szokását kö­vetve, kifejezést ad Méltóságod iránt táplált ér­zelmeinek, Méltóságodhoz fűzött reményeinek és mindazon vágyainak, amelyeknek megvalósítására törekszik s a melyek Méltóságodnak imént han­goztatott érzelmeivel é; óhajtásaival, a haza és a vármegye szeretetében, mint ezen vágyak közös alapjaiban egyesülvén: a tiszca szívből bemuta­A nagysádok. Kétszer is elolvastam a cziraet. hogy nem tévesztett-e össze a postás valami nagy úrral, mikor nekem hozta azt a levelet, ameiv igy kez­df dik : „Nagyságos s a többi. Az ámulásból ma­gamhoz se tertem, mikor megkapom a helybeli Előre czimü egylet bali meghívóját, amelyen szintén nagyságos urnák tituláltatom. Mintha het öidóg csiklai do^ná oldalboidámat, olyan nevethetnékem van. Végigtekintek a magam szegenyes egyszerűségén, iiásban kikönyöl ölt ujju kabátomon, mely egy eleven nagjságos urat takar és kaivagok. Kacagnom kell, ami kedves magyar demokiacziánkat, amely belőiem is nagy­ságos urat faragott. Tehát én igy olyanforma rrngban állok, mint az erdélyi fejedelmek, teszem azt, Apaffy Mihály uram. A feleségem, aki epen most készülődik a piaczia Jul ;a nevü udvarhölgyével, körül-belül akkora személyiség, mint Boinemisssza Anna fejedelemasszony. No tessék, most már elképze­lem, micsoda felfordulás lesz ezen a kolozsvári — akarom mondani — a szegedi piaczon, mi­koron is megjelent ott az én Bornemissza Annám az ő udvarhölgyével és ketten lealkudnak egy félpár csirkét a nagyságos fejedelem számáia, aki palotája falai között azon töprenkedik, hogy a domesztika- pónztái ból részére folyósított 5 krajczár napi személyi póüékou két darab kurtát vegyen e, avagy egy pakli dohányt. Soha sem álmodtam, hogy ennyiie viszem. *' Mindössze az boszant, hogy mikor magamra öltöm szellófogó köpönyegemet és besétálok a kenyérkereső műhelybe, az alig ezer lépés hosszú­ságú utczán legalabb is félezer darab nagyságos unal és nagyságos asszonynyal találkozom. Nem a talaikozás boszant, hanem az, hogy kivüiem meg ebben a városban 15—20,000 nagyságos ur él, nem számítván a nyoíczadik osztályos diákokat, a kereskedősegedeket éi a 600 forinton aluli sedéd- ós kezelő .-zenié!yzetet. Hogy ennyire megszaporodtunk mi, nagyságos urak es asszonyok, az részint az időkjarásának, a divatnak, a mindig hajlékonyabb derekú hizel­gésnek, a megpoczakosodó cziinkórságnak és demokrácziánk ievetkőzésének tulajdonithatjuk. A régi nemesi világban tessék elhinni nagyobb volt a demokiáczia t. i. a nemesek között. Min­den nemes egyenlő! — tehát a hetszilvafás is akkora, mint a hétdominiumo?. A kutyabőr egyenlővé tette őket. Ma, mikor a kutyabőröknek padláson van a helyük — bár az sem igaz — oly mértékben dühöng a czirnek ós rangok után való lutkosás, hogy egymás saikát tapossuk eite. A tulipánhagymát Hollandiában valamikor vagyonával fizettek. Az angol ember vöröshagy­mának nézte és bekosztolta a hollandus házigazda diága hagymáit. A czimek ma is ilyen tulipán­hagymák. A demokráczia vöröshagymákat lát ugyan bennök és megemeszti. Arra emlékszem, hogy a nagyanyámat nemzetes asszonyomnak hivták. Volt mit aprítani a tejbe bőven. Az tdes anyámat tekintetes asszonyozták. Volt hintó, minden és nem maradt talicska sem. A feleségemet nagyságos asszonynak csúfolják hol szóval, hol irá-ban és meglehetőseu üres kamra mellett játszhatja Bornemissza Annát. Hogy a leányomat vagy a fiamat a titulusoknak ily arányú fejlődése mellett mi'yen czirn illeti majd meg, azt még csak el tudom képzelni, de hogy ezek mi az ördögből tudnak majd megelni, azt már nem tudom. Egvék meg a czimüket, ha nem lesz kenyeiük. A tekintetes urak, tekintetes asszonyok divatja hanyatlik. A krinoiin koiában is virágzott még, de most, a szükszabásu szoknyák fénykorában tokeietesen a nyakára hágott a nagyságos titu­lusok divatja. Akinek jószabásu téli kabátja van, az nagyságos ur. Akinek utolsó divat szerinti kalapja, fürtös boája vau, az nagyságos asszony. Nem kell hozzá se erdelyi trón, se domínium, csak egy kis pánz, esetleg bizalmas természetű szabó, niasamid, nii ördög. Ha valakit ki akarunk csúfolni, vagy meg akarunk tisztelni, nagyságos urnák, asszonynak czimezzük. Ha valakinek számlát küldünk és azt akarjuk, hogy fizessen, már a gézengúz, nagyságos urnák tiszteljük. Szóval haladunk, rémséges módon haladunk a czimkórságban. Nem biijuk elképzelni, hogyan lehet az, hogy a világ egyik legműveltebb, leg­udvariasabb országának a fejét ugv hivják : elnök ur ! Szakasztott ugy, mintha valamelyik temet­kezési társulat vagy tanyai olvasókör elnöke lenne. Csak az Isten a megmondhatója, mikor vetkőzi le egy ik másik nemzet a: felseg, fenség kegyelmes és nem tudom mifele sallangokat. A mai lapok irják, hogv Peter, az uj sütetü szerb király rendeletet adott ki, hogy nála időző nagybátyját egyszerűen Karagyorgyevics Elek ur­nák szólítsák. Teremtő Isten, ha é.i nagybátyja volnék akármilyen ringy-iongy kiralynak és valaki szimplán leurazna megmutatnám neki a báli meghívómat és ugy nyakon teiemteném, hogy a zápfogai egymást vernek ki. Igy kívánná a divat. No igen, a felséges nep, a minden erő, hatalom, jog forrása, az ezeréves alkotmány és a többi fája, az megmarad egyszerűen t. c/.-nek. Elvégre demokratának is illik lenni valakinek. Róka Tóni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom