Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-10-08 / 41. szám

4 MAGYAR PAIZS 1903. november 12. szerűnek tartja, a melyért hálával nem tartozik. Éppen azért csakugyan igaz, hogy a hálaérzet az alázatosságnak leánya. Ellenben az igazi szeretetnek, őszinte tiszteletnek legnagyobb ellensége, megölöje a — sötét hálátlansúg. Cselkó József. Országgyűlés. Az nincs még, de orizágháborgásnak az előszelei mutatkoznak. Még nincs sem miiiszterelnök, sem kormány. Király őfelsége néhány napig vadászaton voit magas vendégével az orosz czárral, s nem intézhette az ország ügyeit. Mos tanság sok vendége is volt őfelségének : az angol király, a német császár s az OIOSÍ czár. Most Bécsbe mennek fel az urak kihalgatásra s titkos t?nácsra, hogy legyen valaki közülök kormányeinök. A királj nem jön" Budapestre. Legújabban gróf Héderváry megbukott, már másodszor. A törvényenkivüli állapotbin az adófizetést sorjában tagadják meg a hatóságok. A 3 éven tul ben tartott katona lázong s vele lázong az ország népe. Két katonatiszt is megsértette a nemzetet. Struchli ós Formanek. Ké

f magyar ur párbajra hivta őket. Struclit már meg is vagdalta Bonis. Formanekkel Zolomi fog elbánni. Október 6-án S/egeden idejöket kitöltőt^ katonák megkoszorúzták a Kossuth szobrát. Az ezredes levétette A polgári hatóság visszatet'e. A katona megint levétette puskák védelme alatt. A közönség megostromolta a kaszárnyát. A katona lőtt és öt polgárt meglőtt. A katona a magyar nemzetnek kegyeletes szent érzelmét sértette meg, kétszeresen: Kossuthtal s az ar di vértanukk?'. Azonkívül meglőtt 5 embert. Még a Budapesti Hírlap is, aki ugyancsak eléggé loyaüs. még ő is azt mondja, hogy a „katonát szigorúan meg kell büntetni, a nem zetnek teljes elégtételt kell adni és iit alkunak nincs helye." A katona nem magyar s ennélfogva — igy gondolkozhatik — lőheti a magyait. A nemzetnek felette fáj 8?, hogy a királynak hadiparancsa csak néptörzsnek tartja a nemzetet 8 azt mondja, hogy a katonáskodás alatt nincs joga a saját anyanyelvéhez, stb. stb. És ilyen zavaros időben nincs országgyűlés, hogy fő fórumként intézkednék. 1903 október 6. Ha tenni tudnánk ugy, mint ünnepelni, 11a karunk volna olyan, mint a hangunk : Rég megmutattuk volna a világnak. Hogy nem temettek el, hogy meg se haltunk. Hogy a golyó, bitófa, börtön, átok Fájt, fájt, de a magyarnak még se ártót. Ha mindazoknak vértanú-halálát, Kiket e népért gyilkolt meg az önkény, Megérdemelte volna ez a nemzet: Ur volna rég a magyar ősi földjén S nem űznék el jött-ment sasok saját Szabadságának turul-madarát. Ha még ez a nép magyar tudna lenni, Méltó azokhoz, akik érte haltak : Nem volna párja a kerek világon Dicső tettekben a szabad magyarnak És állna a kidőlt bitók helyén Uj kolosszus Világos mezején. De igy . . örökre bezárult sírokhoz Hordjuk az imát, könyet, koszorúkat. . . . A kegyeletünk gyászos, fájó ünnep. Mert nem tudok én annál szomorúbbat, Mint, aki csak oly népért halhatott, Amely maga is akkor lett halott! Farkas Antal. & Vértanuk utolsó éjszakája. Irta: Farkag Emöd. Egymás mellett volt az aradi börtönben a halálra ítélt tábornokok czellája. Ha értették volna a hosszú időre elitólt raboknak egyetlen vigasztaló szórakozását: a kopogtatás utján való beszélgetést, be sokat mondtak volna egymásnak az utolsó éjszakán. Heti hirek. Helyiek. Október 6. Tegnapelőtt volt ez a nemzeti gyásznap. — Magyar ifjak! tanulmányozzátok a magyarok történelmét! „Nem gyalázza meg a bitó a derék férfit, szentté avatja a hóhérzsineg. A latrok kivégző eszközén, a kereszten szenvedett ki a Megváltó, s a kínzó szerszám, a régi bitó, ma jele a szeretetnek, tárgya a tiszteletnek, a mely előtt leemeljük a fövegünket." — Magyarország ifjai! tanuljátok a magyar nemzet történelmét! Farkas Antal, az alföldi kedves poétánk, huzamos idő óta nem irt a Magyar Paizsba. Nagy és hosszú betegséget állott ki igaz baráti részvétünk mellett. Örömmel értesülünk, hogy felgyógyult, m<nt a mai tárczánkbau fájó hangon bugó hazafias költeménye is mutatja. Levelében szeretettel emlékeik vissza a zalapgerszegí vendégnapok ra s a jó barátokra. ígéri, hogy tavasszal újra ellátogat a márcziusi szellők luvalmával. Ho/

?a Isten derűit kedélylyel. Jelenleg Szegeden lakik s felhagyva a tanyai tanítósággal a kitűnő Szegedi Napló szerkesztőségének egyik tagja. A szüret ma megkezdődött a zalaegerszegi hegyeken. Azért sietnek vele, mert ke/.d rothadni. A? idén nem ártott a szőlőnek a jég. Egyéb nagyobb veszedelem sem érte. Termett közepesen, 8 a közepesnél alább. E'ég szepen kezdett, érni, a mi kevés. Ila a rothadás balsorsa nem nehezedett volna rá s igy még ha vagy két hétig maradhatott volna a veuyigéii: a lehjtő legkitűnőbb bor lett volna belőle. De igy e korai s-'.üieteléssel is a már eléggé megérett szőlő kitűnő bort fog adni. S ha valamivel több volua, még jobb volna. Műkedvelők A zalaegerszegi iparos ifjak ön képíő egylete nemcsak hogy gyakran életjelt ad magáról, de nemes törekvéssel ápolja az összetartást; az egyteti életbe szellemi élvezete; visz be, s oly mulatságokat rendez, melyekben egyfelől saját tagjai önképzést nyernek, másfelől a nagy De ők nem érte ték ezt s a borzalmas éjjeli magányban egyedül maradtak agy-tépő goudolataikkal. Nem az fájt nekik, hogy meg kell halniok, hanem az, hogy magukkal viszik a sirba a legázolt hazának minden vérző sebét s a megölt szabadság halotti szemfödelét. Mindnyájan ébren voltak a néma éjszakában; hiszen nekik még ez nappal volt, mert éreztek, láttak és gondolkozhattak; de majd akkor borul rájuk az igazi nagy és örök éjszaka, amikor az Isten kinyitja az eg ablakát és letekint rajta e világra a csodaerők forrása — a mosolygó nap. A lábtörött Damjanich, Lahner és Vécsey ajkán ott égett még fenkölt lelkű nejeiknek bucsucsókja, akik október 5-én öt órakor utolsó Istenveledet mondhattak a vértanuknak. Van-e a világon annnyi köny, mely többet mondhatna a mérhetetlen fájdalomról, mint az a paránvi csöpp, ami a hősök szemét ekkor megnedventette ?! És van-é a világon annyi balzsam, mely az ekkor tört sebeket meggyógyíthatná?! De akinek tiszta a lelke, mint az övék volt, akine'< bűne milliók erénye, az oly nyugodt, mint a Megváltó volt, amidőn megostorozott s vértől csurgó kezével felvitte a keresztfát a Golgothára. Az őrök ott álltak czellájuk küszöbén feltűzött szuronyokkal és töltött puskával, de e cserepá rok kőkemény szive is megindult, nem a halál gondolatátol, hanem ama fenséges nyugalom láttára, amellyel a vértanuk az utolsó éjszakát átvirrasztották. Az őrök gyakran összeborzadtak. A halál hideg lehellete csapta meg őket s ugy rémlett nekik, mintha előttük állna a nagy csontember ós egykedvűen köszörülné éles kaszáját. De a hősök egészen mást hallottak az utolsó éjszakán. A szabadság vérbe fojtott gyászfátyolos istennője szállott le közéjük az örökélet magasságából s ő regélt nekik, csodás fenseges dolgokat. Aztán kitárta előttük a történelem kapuját és bevezette lelküket a múlton át a jövendőbe. Az a mult pedig csupa babér- ós borostyánerdő kö/önség is szellemi szórakozást talál s melyekben egylet és közönség összeköttetésben vannak egymással. Szombaton es vasarnap mükedvef • színielőadást tartottak az Arany Bátány nagy termében. Persze van nekik egv társ-elnökjük, Balaton Sándor a ki nemeik fáradhatatlan buzgó lelkes ember, hanem ért is a színdarabok eljátszásához, rend^zésehez s a tanításához. Hetekig elküzködik, hogy elkészítse ra a társaságot. Most Zachanásné Kallós Ilonának a „Titok" czimü népszínművét tanította be nekik szép sikerrel. A szombati előadáson meg kevesen voltak, de vasárnap már megtelt a ház, jobbára ipaiosokka

1, kevesebb tisztviselővel, s más előkelő társaHgga'. Ott volt a D ík család, néhány katonatiszt, a polgármester családjával, °pap, orvos stb. A játs/.ok kö/.iil k

; kell emelni Tornyos Erzsikét Simonffy Lajossal, kiket jó énekökórt háromszor is inegismeteltettek. Rokonszenves a a fiatal képű Pteni Síi és Piáger Ödön, előbbi diámat szerepben, u'obbi a molnár inas szerepében. Kellő komolyságg il játszotta Pausa Szidike a csalid anyac, Magyar József az öreg halászt H Ükös Bílint a falusbiiot. Viola Terusuak és Medvessy Erzsikének, Hiibsz Pálnak ós Lőwy IgnácaiiK rövid ;bb szerep jutott. N-m sokkal nagyobb, de elenk szerepe volt Kajmíssy Ilonkának, Lendvay Lujzinak s Mojzer Annuskának, Háry Jó'sefneí, D imö ör Janr :nak s Pausa Kalmánnak. Rendkívüli derült hangulatot keltettek a muzsikos czigány szerei áben: Bozzay Sándor, Veresek József és Ff

rkas József. — Szándékosan hagytam hatul magát a tanítóm stert, Balaton Sín dórt, aki szítén betöltött egy nagyobb szerepet Mihályban, az öreg molnár legenvben. Jól te:te, hogy ő is játszott, evvel emelkedett a műkedvelők játéka is, mert azok tejesen kezdői val iaak meg s hogy olyan szépen sikerült mégis, az Balatonnak köszönhető, fáradhatatlan tauit isáuak. Mrga kitűnő volt az öreg molnár legényben, a sok uj rázás után nem győzte enekelni a sok fns nótát, beleszőve a zalaegerszegi készülő teletout, villanyvilágítást 8 aí osztrák ellenes magyarnyelvet. — 11 óráig tartott a szinhá/, a'.urán tánczmulatság folyt a hajnali órákig, magyar zene mellett víg kedélylyel. A zalaegerszegi iparos ifjúság önképző egylete által október 3-ik és 4-ik napjain tartott műkedvelői sziui előadás összes bevétele volt 29i kor. 60 fill. kiadása 242 kor. 16 fill. Tiszta jövedelem volt 55 kor. 44 flll Felüitizettek : dr. Klein Lajos 5 kor. I'app Alajos 4 kor. Schiitz volt. És amint m^glibbentek a borostyánlevelek, honvedek álltak ott csatasorba ós szuronyszegezve rohantak előre. Magukat látták ott tüíes harczi piripákon a csatasor élén robogni és hallották a golyópittogást, az ágyudörgésr, a huszárok csattogó, mindent elsodró rohamát. Előre, előreI — zengett a mámorító csatakiáltás s az ellenség futott, mint a vihartól űzött felhő. Aztán ezrek ajkán zendült meg a diadalkiáltás: Győztünk, győztünk! Oh, ha még egyszer vezényelhetnének ilyen győzelmes c-atát! Ez volt csak a boldogság. Litni a sugárzó arezokat, hallani a hazáért lobogó szivek összedobbanását a nemzeti büszkeség örömmámorában. De hallga, léptek konganak a homílyos folyó-, sókon . . . Jönnek a lelkészek, hogy előkészítsék őket a nagy, az utolsó útra. Elkészültek ők már! Akinek nincs felesége és gyermeke, annak még megkönnyebülés itt hagyni e siralmak hazáját. Hanem akiknek zokogó, árva családjuk van, azoknak összeszorul a szivük. Mi lesz velük? A hatalom, mely most bitóval, kötéllel ós rablánczczal kormányoz, telhetetlen a bosszúban mint a megbebbzett Kakál. Azzal a kötéllel, amit nyakukra fon, halálra korbácsolhatja őket, anélkül, hogy egyet ütne rájuk. Elég, ha becsukatja az apát, hogy egészen árván maradjon a gyermek. Hiszen őket is azért ölik meg, hogy azzá legyen a nemzet. Eh, de hol az igazság, ha vak is nem hallja a siralmak zugó özönét, a sóhajok viharzó hullámait, fc 'elánczolt és sebektől vérző oroszlán fájdalmas hörgéseit ? Hej, ez igazságnak kutyamája van; ott ül, ahol nagyobb konc-ot kap; oda sandit, ahol az aranyzacskót csörgetik. S azoknak is lenyomja vele a szemét, mint a halottaknak, akik megtudnák ragadni a hóhér köt? lét s ki tudnák korbácsolni az országból. A vak és siket igazságnak vértanúi ők! Jöjjetek