Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1903-10-15 / 42. szám
IV. év. Zalaegerszeg, 1903. október 8. 41. szám BB m lg \g h ffj) ffl) JA I Cl Egy évre 4 korona. BBBB 19 B ^ ^B/ IS HhÉPv Httfl Hfi B J|f ^ \ Egy oldal 20 korona. Fél évre 2 korona. IMI Hg&\ B il | JT Nyilttér sora 1 kor. Negyedévre 1 kor. B BS/B HTH Bl M B Mf » ü ü B Irl B B! BlHl Szerkesztőség és Egyes szám 8 fillér. B W W B S í HP B B 6 Ü B 3 B ™ JÉBS M/ kiadóhivatal: " ^ " " ^^ ^ ^ ^ ^ " ^J " !y ÖES^ 1 Wlassics-utcza 25, Alapította: BORBÉLY GYÖRGY. Felelős szerkeszt • Z. HORVÁTH LAJOS. MEO-JELENIK: EETEDSTKÉITT C S "ír T Ö ÍR, T orsiönsr ESTE. Deák Ferencz. Azt szokták mor.dani — inkább gunyiépen mint dicséretként — hogy a magyar igtn jól tud ünnepelni. Nincs miért szégyenkeznünk érte ! Hála Istennek, hogy elég kiváló embert tud felmutatni történelmünk, akiket meg kell ünnepelnüuk. A tavalyi év őszén Kossuth Lajosnak áldozott a nemzet, az idén Deák Ferencz századik születési évfoidulója ad alkalmat a hazafiúi kegyelet megnyilatkozására. Majdnem ugyanazon időben születtek, miként pályájuk is kezdetben azonos volt s hosszú idők sora választja el őket halálukban, a miként messzire estek egymástól pályájuk végén gondolkodásukban, érzelmeikben és küzdelmeikben is. Deák Ferenczet az a kedves, derűs patTiarchalis régi vármegyei élet nevelte nagygyá, a melynek képességeiről csodás dolgokat jegyeznek fel régi iróink. Typu^a volt azoknak a régi jó táblabiráknak, akiket ha egyszerű, de kedélyes családi körükben pipázgatva, adomázgatva látott az ember, azt hitte, hogy életüknek egyedüli czélja az, hogy vidám derültségben töltsék el napjaikai; — pedig, ha kiléptek a családi élet köréből: politikusok, tudósok, szón >kok és mindekfelett hazafiak voltak egy személyben. Itt a vármegyei életben járta végig a politikai pálya iskoláját s inuen vitte magával azokat az ideálokat, a melyeknek meg valósításáért annyit küzdőit anyagi érdek és hiúság nélkül. Ásókban a nemzeti küzdelmekben, a melyeknek végeredménye az ország teljes átalaperencz úr. -- Deák Ferencz emléKére. — Irta: Reviczky Irma. Zalának szőlő és erdc koszorúzta halmai közepet'e kies rekettyés völgy ölében áll az ősi kehidai kasztéiy melyben „Ferencz ur" először megpillantotta a napvilágot. Hogy „Ferencz ur" kicsoda, azt Zalában jól tudja mindenki. Egyszáz évvel ezelőtt, okt. 17-én az Árpádok korából és Béla király idejéből fennálló ősrégi kastélyban született Deák Ferenc, akiről költő és kiiály azt mondta, hogy: „egyszerű, igaz magyar ember!" A mostari s?'lan 0os, czafrangos világban milyen kevés emberről lehet azt mondani, hogy: „egyszerű ..." A 2500 holdas kehidai és söjtöri urada'om akkoiiban még Deák birlok volt. A kastély udvarán lévő háromszögű épület arról nevezetes, hogy itt egykoron a dunántúli mtgjék részleges országgyűlést tartottak a török ellen. A kastély mellett örök emlékezetű szederfa levele még most is integet a járó kelőre. Ennek a terebélyes fának f. árnyában üldögélt mindig Zala lölcs fia, „Ferencz úr." idősebbik bátyjával Antall?'. Zalavármegye alispánjával. Fekete kabátban iehér mellén) ben ült a kényelmes, bőrös Jsamékleu és tajtpipájából eregette a nagy füstkulása lett, Zalavármegye követeként vett részt. Nem kereste ezt a kitüntetést, nem kért fel senkit, hogy érdekében érvényesítse befolyását, sőt még el sem akarta fogadni a felajánlott állást, de rákényszeritették, mert a haza érdeke ugy kivánta. Önérzetes büszke magyar ember volt, aki nem ismert felsoM) parancsot működésében, de a haza érdeke parancs volt előtte. És a hosszú küzdelmekben első lett az elsők között. A 48-iki alkotmány megteremtése után felajánlották neki az igazságügyi tárczát, nem azért, hogy hosszú küzdelmeinek gyümölcsét élvezze, hanem azért, mert a hazának szüksége volt az ő miniszteri tevékenységére az átalakulásnak e nagy napjaiban. A haza érdekére hivatkoztak? Elfogadta. De alig várta, hogy lemondhasson állásáról, mert a fényes méltóság, a melyre annyian sovárognak, nyűg volt lelkének, a melytől szabadulni akart. Mikor a szabadságharcznak dicsőséggel és fájdalommal teljes korszaka bekövetkezett, a melyet szeretett volna megakadályozni és a melytől semmi jót sem várt, visszavonult vármegyei magányába s a magány csendjében gondolkodott nem a meghiúsult reményekről, hanem arról a feladatról, amely az alkotmány visszaszerzésében ő reá várakozik vala. Sokáig kellett várakoznia neki is, a nemzetnek is, de ez az idő mégis elkövetkezett. Eljött a 61 iki országgyűlés ideje. Gyönyörű ség olvasni az itt elmondott beszédeket. A hazafiúi lelkesedésnek, a nemzeti alkotmányhoz való ragaszkodásnak nagyszerű kifejezése minden egyes beszéd. Nem is voltak itt a pártok—pártok, hanem, a miként Jókai akkori karikákat Zalának verőfényes ege felé. Legalább igy beszélik. Bátyján kivül még két ncnje is volt Deáknak, Jozefa, (Kiss Józsefne) ós Klára (Tarányi Józsefné). Deák Farencz nem ismerte az anyai csókot soha. Meit világrajötte édes anyja életébe kei ült. Rövidesen elárvult. Édes apja sírba követte nejét. Ferenczet Klára nénje nevelte fel. Antal pedig neveltette. A testvérek páratlan ozeretettel szerették egymást. Kehidán ,,Ferencz ur"-nak a kastély bal szárnyán levő két tágas szoba szolgált lakásul. A hálószobáját Kölcsey és Wesselényi arczképe díszítette, ezeukivül tömérdek könyv és egy nagy Íróasztal. A máscdik szoba a hires kandalló-szoba volt. A hol a jó Klára néni tűzbe dobta a huszonötezer forintiól szóló kötvényét. E nagylelkű cselekmény ritkítja párját és azért fel lészen jegyezve a krónikák könyvében. — Mondják hogy Deák római jelemmel birt és csak egy jó barátja volt, akire hallgatóit, a saját lelkiismerete. Nagy szónok is volt pedig „Ferencz ur/' és 1848. jul. 11-én a diétán remekelt. És még most is megdobban minden igaz magyar szívben Deák búcsúszava, hogy azon dis.űémának, melylyel Szent István és Ferencz József királyunk megkoronáztatott, más értelme ezer év előtt sem vop, mint hogy : a „magyar király trónusa, a császárinál alacsonyabb ne legyen 1" — „Ferer.cz ur," a jó öreg, tréfás ember is volt. fényes beszédében kifejezte, a két párt nem volt egyéb, mint egy szívnek két kamarája. És ennek az egy szivnek dobbanásit Deák Ferencz kormányozta hatalmas elméjével, ragyogó szónoklatával és egyéniségének bámulatos varázsával. Senki bátrabban szemébe nem mondotta a hatalomnak, hogy alkotmányunkhoz ragaszkodunk és senki sem érvelt logikusabban a nemzet igazai mellett, mint ő. Ekkor még nem lett eredménye működésének. Forradalmárnak tartották az uralkodó környezetében, őt, aki a bétcés megoldás embere volt és dicsőségre vágyónak, akiben nem volt egy csöpp hiúság sem. De é\ek múlva a körülmények ugy alakultak, hogy az uralkodó személyesen is megismerkedett vele s akkor mondotta róla a kihallgatás után környezetének azokat a szavakat, a melyekről szebb jellemzést még senki sem mondott íóla. „Igazi, becsületes magyar ember!" voltak az uralkodó szavai. A kiegyezés létrejött és most már azok fordultak ellene, akik a kiegyezéstől többet vártak. De nemcsak müvét támadják, hanem egymást érték a személyét illető gyanúsítások is; csakhogy ő, aki bátor volt szemébe mondani az uralkodó háznak az igazat, bátran szembe szállt a népszerű áramlatokkal is, hiszen már régen megmondotta egyik beszédében : „Tisztelem én a közvélemény hatalmat, de van egy hű barátom, szava még a közvélemény szavánál is fontosabb előttem s ez az önlelkiismeretem." S ez a barátja hiven kitartott mellette akkor is, midőn a kiegyezés után minden hatalomtól, dicsőségtől félrevonult magányába. Mikor barátai szerteszórodtak mindenfelé, hogy az uj alkotmáTörtént egyszer, hogy, valamelyik ismerőse meghívta ő' vacsorára. Ő nem volt barátja az affele zsuroknak és c^k nagy unszolásra fogadta el a meghívás'. A haza bölcse is nálunk lesz vacsorán, dicsekedett vendegei előtt a há/i ur. Deák el is jött. Kérték, hogy szónokoljon. Mire az öreg ur felállt és a házi úthoz fordulva zalaiban mondá : ,,K<dves barátunk és vendéglátónk szólok az uihoz!" — . Állok ebbe!'' Volt a szokásos válasz. A verde^k már halljukoztak, mikor Deák a háziasszony fele fordulva csak annyit mordott: ,,Csak figyelmeztetni ohajtottam, hogy elfogy ott a vörös bor !" Többé nem faggatták. Deák Feiercz a Ugnagyolb jogtudós volt, ugy hogy csak elébe tették a törvények czimeit; a többit aztán neki kellett tudnia. Kazinczy egy alkalommal azt mondta Deáknak, hogy olyan nagy emberek, mint ő, teremnek és nem lesznek. Ferencz ui mosolyogva mondta rá, hogy ami kevéssé fett, azzá ő nem termett, ^anem ugy fejlődött azzá. S az sem az ő érdeme, hanem egykori tanáráé, Czinár Móré, aki gondolkozásra szoktatta. — Kossuth — a nagy ellenfele ravatalára cypruslombot tett le. Nem különben koronás barátnője — Erzsébet királyné, pálma és babér koszorúval díszítette Deák Ferer.cz koporsóját . . . És ,,Ferercz ur" abban a hitben halt meg, hogy a „haza jövőjét" biztosította.
