Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-06-05 / 23. szám

2 MAGYAR PAIZS 1902. junius. 5 kott, sápadt, mint a viasz s beteg, mint a halál — s épen ezért igaza van, hogy neki ez megtelelő egészségi viszony. Mert számára nincs jobb. Valaminthogy a kozmás ételt főző asszonynak az ura is eléggé szereti a kozmás ételt. Már pedig bizony ha értelémmel tekintjük a dolgot, látnunk kell, hogy a sok halálozásnak az az oka, hogy nincs rendben az egészségügyi viszony. Az egészségügyi viszonyt legátkozottabbul megrontja a viz. Persze a rosz viz, amilyen Zalaegerszegen van s a milyent a czikitem cziméül irtam. A jövő számban beszélhetünk még rőla. é) űrnapja Stridón. Űrnapja nagy ünnepnap a róm. katholikusoknak. Fénynyel és méltósággal szokták megünnepelni. Zalaegerszegen, mint rendesen, az idén is nagy fényes ünnep volt e napon; s hogy a kisebb mezei városkákban, falvakban is milyen nagy tekintélyű e nap, bizonyítja a stridói következő levél: T. Szerkesztő Ur! A fénylő nap, vidáman kelt fel a hegyek mögül s a láthatáron mindjobban felemelkedve, fénylő s áldást lövelő sugaraival, — világosságot árasztva, — bearanyozta a völgy katlant s az azt övedző dombok fensikjait, hogy az alvókat felköltse, őket a magasztos Űrnap ünnepéhez méltóan elkészítve, keblökben a szentlélek közreműködésével, a vallásos érzület szenttüzét lángra lobbantsa; bennök a képmutató keresztényi hit helyett, az igazi keresztényi érzelmek szennyezetlen csiráját éleszsze, fejlessze s erősbitse. Még csak a harmat ezüst s öröm csepjeiben mosdott meg, a napsugár, a vidék már életre kelt. — A környék szétszórtan élő lakóinak zarándoklásától csakhamar zsuffolásig megtelt a templom s környéke ; — Szelencze, Szentmárton Volfgang és Luttenberg (steier) buzgó keresztény hivei is siettek e napon e helyre, hogy lelkinyugalmat s vigaszt keressenek és nyerjenek s áldást kérő fohászt rebegjenek az Ég Urához. Az ünnepi nagy misét, diszes s fényes templomi ruhában főt. Jokó János plébános mónmotta Peterka Teodor segédlelkész aszszisztálásával. — Mise után, — harangzugás s mozsarak durranásainak hangjától telt meg a kies s ragyogó szinben pompázó völgy, — mire megindult a körmenet. A menetet férfiak nyitották meg, akik hosszú sorban párosával lépdeltek ; utánok beláthatatlan sorban jöttek : Stridó, Ráczkanizsa, IV. és I-ső hegykerület állami iskola növendékei párban, saját tanítójuk vezetése, felügyelete alatt. Ezek után lépdeltek a zenészék, akik fuvó hangszerrel hangjegy után, kellő betanulással, megható melódiákat, egyházi zenedarabokat adtak elő. — , A zenét énekkar váltogatta fel hangjegy után énekelve; ezeknek betanításáért dicséretet éri démel Stridó orgonistája: — Kerman János, aki képességénél fogva, — e téren több tevékenységet kifejtve, — a kedvvel tanuló környékbeli zenészekkel és énekkarral meglepő, figyelmet érdemlő sikert, ezzel karöltve áldásthozó eredményt mutathatna fel. (Gottrhalte nélkül is. Sz.) A pontificáló lelkészek előtt, — koszorús, s fehér ruhás leánykák, virágokat hintettek az oltári szentség elé; akiket ezen nemes s kiváló ténykedésre, — Danitz Sándorné és Krampatics Józsefoé stridói tanítónők honleányi buzgalmas munkássága, — tanított be, — mely az ünnepet nagyban emelte. A lelkészeket körül vették az egyház emberei, nagy égő gyertyát tartva kezökben ; — köztük Kelnerics Mihály és Nemecz Ferencz egyházi gondnokok fejtettek ki kellő ügybuzgalmat. A lelkészek után jöttek, szinte szép párban az asszonyok s felnőtt leányok. — Oltár 3 sátorban volt felállítva; minden egyesnél a körmenet megállott s az ima a hivek ájtatosságával megtartatott Lélekemelő, lelkijavulást előmozdító s szivet nemesítő látványt, jóérzetet szült e körmenet. — Vajha, az ilyen magasztos vallási gyakorlatok hatása, a hivek lelkületében — a szívhez férkőzve, — nem tüneményszerű, pillanatnyi, hanem maradandó emléket, nyomot hagyna maga után. Tihahyi Lajos. Népgyűlés a Kossuth-szobor ügyében. A „Magyar Paizs

u is egyik azok között a lapok között, melyek hónapokkal ezelőtt szót emeltek amellet. hogy az ezelőtt nyolcz évvel földbetért, Kossuthnak emlék-szobrára összegyűlt pénz a nemzet pénze s igy csak ő határozhat felette s nem egyik vagy másik város; továbbá, hogy ezen a pénzen csak szobrot kell állítani s nem egyebet, s végre, hogy nem kell a bizonytalanság sötét seraimijtígóig halogatni; hanem meg kell teremteni a szobxot, minthogy elég szép összeg van már egvütt. —A főváros, kinek gondját a volt bízva a pénz kezelése, ugy gondolkozók, hogv jó lesz megcsorbitani, építsenek előbb egy emlékház félét a temetőbe (mauzóleum) a szoboiral majd még várni lehet. Hanem ez okoskodás ellen felzúdul a nemzet lelkiismerete. Ilyen felzudulás volt a kolozsvári nagygyűlés is, honnan a következő eredeti tudósítást kaptuk. Impozáns népgyűlést tartottak junius 1 én Kolozsvárt a hivek abból a czélból, hogy a Kossuth szoboi felállítását a fővárosban sürgessék s ez iránt az országgyűléshez, vdamint a székes főváros törvényhatóságához Írjanak. Gyönyörű idő kedvezett a népgyűlésnek, mely Ott áll a sírja százezer virággal, És mégse tudja millió magyar, Hogy ott e sir, mely könnyektől virágzik, Egy számüzöttet, félistent takar? Boldog csak az, ki sirba tért azóta, Mert azt hiszi, hogy szobra áll, ragyog .. Hát éltek-e? s ha éltek, merre vagytok? Ti hós unokák, büszke magyarok ? Ki hát a szivek lángoló hevével, Ki, mint a vulkán bércze mélyiből! Vagy mint a napnak déli tüz sugára Mely áthatol a sírokon belől. Szobrot Kossuthnak! e szó lelkesítsen Minden magyart ma, a ki él s mozog. Vagy nem vagytok a dicsők unokái ? És meghaltak a büszke magyarok ? Kolozsvárt, 1902. junius 1. Tompa Kálmán. Rodostó. (Költemény prózában.,) Irta: Rátkay László. Minden Nagy Péntek éjjelén, felszakadnak Rodostóban a bujdosóknak sirjai. Felszakadnak a sirok, ők pedig kiülnek a cziprusok mellé és várják a szabadulást. Igen a szabadulást! Mert a mig a lejedelem haló porait haza nem viszi a nemzet, az ö lelkeik sem szállhatnak el. Hűek voltak hozzá élve, hűek lesznek hozzá holtukban is. De hát meddig tart még? Be régen várják! Több mint másfél század óta! Talán megfeledkezett a magyar? Elfeledni Rákóezi Ferenczet? Bercsényit elkapja az indulat erre a gondolatra, tüzes lelke haragosan izzik a fekete éjszakában. Jó, hogy a fejedelem nem hallgatja. 0 távolabb egymagában ül egy sírhalmon, melybe a szivét temették. Ott ül és hallgat Hallgat és vár. A bujdosók pedig tanácsot tartanak. Nézzen át valaki a két hazába, virrad e már a szivekben. AZ iródiákra esett már a választás. Ő a legfiatalabb. És a jó Mikes neki is vág a nagy útnak. Mint a fehér galamb, ugy villog lelke a magasban. Szent-János bogárként fénylik egy kis csillag Zágon felé, arra tart. a tornavivoda helyiségének kertjében Isten szabad ege alatt folyt le. Mintegy 5000 ember vett részt a g} ülésen, hatóságok, intézetek és egyletek testületileg zászlók alatt, zeneszóval jelentek meg. A gyűlést Turchányi Gyula a kolozsvári Kossuth Lajos asztaltársaság elnöke nyitotta meg. Utána Tompa Kálmán a színművész olvasta fel Kossuth Ferencznek a népgyűléshez intézett levelét, melymegemliti a többek között hogy ő bzonyosfokig némaságra van kárhoztatva, mert Kossuth Lajos neki egyúttal családi édes apja is. Azután Kovács János unitárius gymnasiumi tanái tartott egy gyönyörű beszédet, melyben Kossuth Lajosnak amerikai és angolországi működését méltatta különösen kiemelve, hogy ha Kossuth egyéb szolgálatot Magyarország un lr nem tett volna, mint hogy hazánkat a külföld előtt ismertette s annak rokonszenvét nemzetünk felé forditotia: már ezen tenje által is a világ történelem első alakjai közé tartoznék. Ó utánna az aradi első Kossuth Lajos asztaltársaság nevébeu Tompa Kálmán üdvözölte a népgyűlést, mely után elszavalta az ez alkalomra irt poétikus és hazafias érzésű költemenyét mely egész terjedelmében mai tárczánkban olvasható. Azután dr. Asztalos Kálmán titkár felolvasta az országgyűléshez, valamint a székesfővároshoz intézendő iratok szövegét, melyet a népgyűlés egyhangúlag elfogadott s a képviselő házhoz intézendő felirat előterjesztésére báró beiitzsch Arthur Kolozsvár város országgyűlési képviselőjét kérte fel Barabás Béla országgyűlési képviselő tartott ezután gondolatokban gazdag beszédet. Éiczes hangja meleg hazafias érzése ihlettel töltötte meg a sziveket, különösen midőn felemlítette, hogy Rákóczy Ferencz ós Zrínyi Ilona sírjától tért vissza e helyre ; ott is a magyar Hymnus hangozott fel, melyet azóta hazájában itt hallott először. Majd átnyújtotta a társaságnafe azt a poharat, melyet Kossuth Lajos egykor, agaival érintett s melyet Kossuth Ferencz "ajándékozott a kolozsvári asztaltársaságnak. Az öreg honvédek szemeiben a lelkesedés könnyei csillogtak ós ihlettel érintették ajkaikkal e szent tárgyat. Oberti karnagy vezetése alatt a dalegyletek énekelték a gyűlés programjában a Hynónust, Balog és Pongrác Laji egyesitet zenekara Rákóczyt játszták. A vasúti zenekar a Szózatot játszta. Délben társas ebéd volt, délután pedig kivonultak a kolozsvári honvéd vértanuk emlékéhez és azt megkoszorúzták. A tűzoltó zenekar a Hymnust játszta. És az Erzsébetuton tett oéta után társas vacsora volt, melyen sok hazafias felköszöntő hangzott el. A közös hadsereg helyőrségének legénysége készenlétben volt a kaszárnyákban és az uiczán való járkálás meg volt tiltva. A többiek pedig nézik, nézik, a mig elnyeli őt a sötétség. Egy csatlós felhozza azalatt a hantok alól tárogatóját, megtisztogatja az idegen föld porától és végig zokog a nóta a langyos éjszakában : „Zöld erdő harmatát Piros csizmám nyomát Hóval fedte bé a tél Hóval fedte bé a tél . . Nem kisérte a dalt senki, csak a cziprusok integetnek rá, mintha értenék. Szürkülni kezd. . . tisztulni kezd. Látni a csillagokat, a mint haldokolnak. Akkor érkezik meg Mikes. A bujdosók közre togják. Szinte remegnek az izgalomtól . . . Óh, ha reménység, szabadság, üdvösség nyílnék az ajakán! — Ugy e él még a fejedelem emléke ? — Ugy-e imádság a neve? — Ugy-e milliók hálája? — Hát szólj, biztass . - . felelj 1 De Mikes csak áll és néz, szemei a fejedelmet keresik és rátapadnak mélységes mély szeretettel ! Azután egy sóhaj szakad kebléből, egy köny a szeméből és suttogva tördeli: — Ássátok mélyebbre a sírokat!