Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1902-03-06 / 10. szám
4 MAGYAR P A I Z S 1902. márczius 2. 7_ Negálni kell a szegény embereket, ho>y álLÍ anak össze s szöve t^ ez e ti uton állítsanak gyárakat, ipartelepeket. —'Eztsem kell segélyezni állami pénzzel, csak jóindulattal ; csak értelmileg és erkölcsileg kell támogatni. 8. A ki pedig a szövetkezet' 1 eszmének, a nagy tömeg megélhetésének, a közegyenlőségnek a nemzeti megerősödésnek ellensége: annak a körmire kell koppintani. 9. Nógatni kell a várost, a megyét, a gazdasági stb. egyesületeket, hogy egyik-másik nyerstermény feldolgozására alapítsanak ipartelepeket. Legyenek azok házi ipari műhelyek, vagy közipari műhelyek. 10. Kis ipart, vagy nagy gyárat, magán vagy közipar telepet, bármiféle műhelyt csak olyan ember vezessen, aki műves ember, aki tud is, akar is dolgozni, önmaga is. És semmiesetre se vállalkozó kereskedő. Más szókkal: iparjogot csak tanult iparos nyerhet. Ki a mire készült s amihez ért. észszel, kézzel. 11. A házi ipart nem az ipar fogalomért, hanem a ház érdekéért kell megteremteni, vagyis visszaadni a népnek, jobban mondva visszaszoktatni rá a népet. A gyermekektől kell hogy megtanulják a szülők, az anyák és apák. Ugy értem, hogy amit megtanult Jancsi gyermek, azt tudni és folytatni fogja János gazda. Olyan alapon kell tehát házi ipart teremteni, amilyen alapon Szterényi József volt országos iparfelügyelő kezdette volt 1890 körül, mikor Brassóban, Tordán, Kolozsvárt stb. tanfolyamokat rendezett a tanitók számára, hogy ezek öntsék bele a gyermekbe s ez vigye bele az életbe, az élet vérébe; — és nem olyan alapon, amint Szterényi József miniszteri tanácsos ur mult heti loydi felolvasásában óhajtja: vállalattal. A vállalat már kereskedés. Sőt rosszabb : közvetítés ; még ennél is roszabb: * önzés. Itt a vállalkozónak önző politikája viszi a főszerepet. A néptömeg csak eszköz, kifacsarandó czitrom lesz. 12. Különböznek a házi ipari tanfolyamoktól a dologházak s ebez hasonló munkatelepek a munkanélküliek és megbüntetendők számára, a milyeneket a pozsonymegyei gazdák javasolnak. Valamit mégis csak kell tenni, mert Grót Károlyi SándorToll füttábai). — Musikalismus és még valami. — Lélektani (étel, hogy a szem a lélek tükre. Ha ez igaz; akkor az arcz, a mozdulatek, a fütty, nóta, a kedély: a jómód, a jóérzés — tükre. Ha pedig ez mind igaz, akkor százat egy ellen, hogy Zalaegerszeg a megelégedett emberek eldorddója, mert annyit nem fütyölnek s nem énekelnek sehol a világon mint itt. *) Sietek kijelenteni, hogy én a dalnak, a zenének egyáltalán nem vagyok ellensége, sőt magam is rágyújtok nem egyszer a „Cserebogár" nótára. A dalt szeretem, keresem, sőt ha kell, meg is fizetem. Ne értsenek tehát félre az ón fiatal dnlkedvelő társaim, ón nem a dalról, hanem annak mikéntjéről, helyéről s idejéről akarok csevegni. A miként alatt egyáltalán nem azt akarom feszegetni, hogy csak az énekeljen, a kiriek Perotti féle hős tenorja AVw-féle bász-secondja, Vörös féle baritonja vagy Küry Klára féle csalogánvszerü hangja van ! ! Oh nem. Még az erdes hangon is lehet elfogadhatót —produkálni. Hanem a hogyan a mi utezai énekeseink rikitoznak, ordítoznak, bömbölnek, az sérti nem csak a jóhallásu ember fülét hanem lealacsonyítja fejlődésnek induló szép városunkat egy tivornya hely alacsony niveaujára. Végig menvén utczá*•) Ezen a téren csak egy némely olasz városka versenyezhetne velünk, avval a külömbséggel, hogy az olasznak van hangja; éneke diskrét, fülbemászó s bár pajzán, üe mégis nem durva ! ként »ha társadalmilag nem orvosoljuk a bajokat, a végkövetkezmény az állam szoczialismus.« 13. A gyárakban, munkatelepeken magyar embert kell alkalmazni. Helytelen ráfogás, hogy a magyar ember nem alkalmas a mesterségre vagy akár a művészetre. A napokban az országos iparegyesületben dr. Krejcsi Rezső tartott értekezést épen a magyar textiliparról, 3 annak bajai közé sorolja, hogy nálunk nem igen van képzettség, szakavatott ügyes munkás. Dehogy nincs! Nem ismeri Krejcsi ur a székely szőtteseket, nem látta Gyarmathy Zsigánénak a kalotaszegi varrottasait. Azok erős munkát készítenek és művészi figurákat raknak rá és nemzeti izlést lehelnek beléje, ősi nemzeti karakterrel. A székely asszony kivül sem járt faluja határán s egy lapon egy színnel baraezkmag-alakot sző a kendőjébe. Nem járt külföldön művészi körúton. A mit tud, azt az Istentől tanulta s a nemzeti géniusztól. 14. Csakúgy, mint az 1. pontban. Több és jobb iskolát! S azokban több magán és nemzet-gazdaságtant! (folyt.) B. Gy. Az üveggyártásról. (II.) Irta.- Tihanyi Lajos. Ráczkanizsa. A kemencze belsejében lévő fazekakba az olvasztó, — (minden kemencéénél 1 olvasztó és 2 segéd van) aki szakmájában kellő jártasággal bir, tehát aki eltudja osztani a kemenczében lévő fazekak űrtartalmához s az üveg mennyiséghez megkívántató anyag vegyületet, — az olvasztáshoz szükséges anyagot, a vegyelemzéai kamrából a fazekakba helyezi, a hol 14—16 órai olvasztás után, az anyag feldolgozhatóvá válik. Az olvasztás 300—350 Co. hő mellett történik. Ugyancsak felmelegedtünk e hőségben! Kérem, tessenek kissé helyet foglalva, megpihenni; addig is, mig a munka kezdetet veszi, a mely idő jelezve lesz. Figyeljünk csak! mi történik? A felolvasztott anyag kész. Kalapálnak fa deszkákon végig a telepen, a munka megkezdése előtt 1 órával; jel adatik az üveg fúvóknak, munkájuk megkezdésére. — Ezt az 1 órát felhasználják eszközeik rendbehozatalára, a hűtő kemencze fájának s \iznek behordására; s végül a szükséges la ós vas formák előhozatalára. inkon sz első pillanatra az f a benyomást nyerjük, hogy gyermekeink neveletlenek. És — sajnos — az a jelző nemcsak az iparos inasok, hanem, egykis kivétellel a kapu fos ifjakra is alkalmazható. Estelente tanulmány utakat teszek, s volt eset rá, hogy egyetlen utczál sem találtam, a melyben egv-két ilyen fülsiketítő kornyikálást ne hallottam volna. A rendőrséget nem éri vád, mart nem egyszer láttam, hogy rárezzent az ilyen bömbölő dalárra. Da az a baj, hogy csak rárezzent ; föl kellene az ipsze nevét írni, beczitálni és megleckéztetni. Mert az tagadhatatlan, hogy a városon végi* üvöltő atyafiak közcsend háboritdst követnek el. A napokban a Wiasic3 utczábál hallatszott egy ilyen féktelen üvöltés. Volt abban a hangban, érzés:, fájdalom, bátorság, szerelőm, sőt kétségbeesés is. Legtöbb volt benne azonban a hamis torok hang. Csak egy öngyilkosjelölttől várhatna az ember olyan kétségbeesett nótát, mint ahogy az az inas gyermek énekelt. És hát' addig addig kérte az Ő „robintos virágát, hogy szólaljon meg!" még végre megszólalt,' a pénzügyi palota sarkán lesben álló rendőr és alaposan megszólaltatta az ő tenyerét az ipse arczulatján. Ez ugyan radikális, de hathatós ellenszer. Mint mondám a fiataljaink nagyrésze neveletlen. Erről olvastam egy jó czikket a Zalamegyébm, sőt ha jól emlékszem a czikkiro orvoslást is ajánlott ellene. Dehát Istenem, ki az ördög mer egy vásott, rosz nevelésű gyermekkel az utczán kiMielőtt munkájukat megkezdenék, az öregebb munkások egyikének jelszavára, mindnyájan térdre hullanak, s régi szokás szerint összetett ké*z°.l lélekemelő imát rebegnek az egek Urához, hogy munkájuk szerencsés kimeneteléhez, áldását kikéljék. A munka idő nem irányozható elő, az nappal, avagy éjeire is eshetik. — Nappal nincs szükségük világításra, éjjel adja azt a munka anyaga, a mely tüzes lává-vá alakult át; egy a fuvásra használt pipa fogat, — melyet később bővebben ismertetünk, — a tüzes anyagfelvételével 40—45 gyertya világának erejével vetekedik. Ez tehát éjjelre feleslegessé teszi, a lámpa mtgszenesedett kanóczát. A munkások munkájuk megkezdésekor a kemencéét körül állják; minden fazék mellett egy mester, 1 segéd, 1 tanoncz és 1 behordo fiu vagy leány van alkalmazásban. — A mesterek részére, a kemencze kezelő, vagy üzemtiszt előírja a készítendő tárgyakat. A különféle alakú, s minőségű tárgyakhoz a formák, fa vagy vasból, a munkát megelőző napokon, a forma készítő esztergályos és lakatos műhelyben lesznek elkészítve. A fa formákat munka közben minden perezben, a kéznél lévő víztartó medenczebe bele kell mártani, hogy ne tüzesedjék meg, s hogy ne égjen oly gyorsan ki, mi által hasznavehetetlenné válnék; — a vas formánál pedig elkerülhetetlen szükséges a gyakori olajozás, hogy az üveg ne ragadjon, s hogy a formát az áthevüléstől megvédje. Szakítsunk ezzel e helyen, s térjüuk át az üveg fuvó főeszközére, az úgynevezett pipára. — Valahogy azonban ne gondolják tisztelt olvasóim, hogy a magyar ember gondűző, avagy ideges rohamot háritó, kedvelt spirt eszközére, a tajték vagy a debreczeni makra pipit — csutorástul, annak bojtja, s nikotin felfogójával egyetemben — akarom bematatni, világért setn, hanem az üveg fuvásra használt ppit. Figyeljük, s nézzük míg hát, hogy ez a szörnyeteg váljon miféle állat fajhoz tartozik ? Hátha a medúza tengeri állatok osztályába? ! Van benne valami hason tulajdonság, enne'c köszönhető, hogy felismertük; amennyiben eunek is yaa, — az igaz ugyan, hogy esik egy, s kaszált helyett eg/eues karja, a medúzákétól csak abban különbözik, hogy mig ez az állatok vérének kiszívására, az előbbi már az emberi élet kioltására szolgál. Nem csuda tehát, hogy az üveg fúvók általában véznák; arezuk halál sápadt, tüdejök sorvad ebből látható, hogy ez a fajta pipa külömbözik a makra pipától az által is, hogy az öldöklő nicotén helyett, nagy adagban nyújtja a halált okozó cseppeket. Az üveg fuvásnál használt pipa szerkezete : áll egyszerű vont vas csibíl, melynek belseje végig üres; egyik végére faburkolat, u*y uevezett szopóka van helyezve, mely sárga ráz fémmel kezdeni? A család és az iskola van hivatva teljey szigorral fellépni ezen ép ínséggel nem harmadrendű társadihni bttejség, a neveletlenség ellen. A szülőknek pedig distingválni kell, & pajkosság ós neveletlenség között. A pajkos íint nevetem, a neveletlent utálom. A pajkos ritkán neveletlen. E^ a kérdés szerintem a.inyira fontos, hogy a szülőknek é3 tantestületeknek a legelső alkalmat megkellene ragadniok, hogy orvoslásukról közös megegyezésre jussanak. Paedagogus nem vagyok s igy részletesebben nem szólhatott a dologhoz, de igen nagy fejtörést okoz nekem az a kérdés, hogy: Hogyan van az hogy évtizedekkel ezelőtt a/, emberek sokkal kevesebbet tauultak mint mo3t, és mégis több becsületet tudtak!? — S3t annyira elfajul.ak a viszonyok, hogy nem ritkán olyanoknál is tapasztaljuk a neveletlenségek különféle alakjait, a kik „felsőbb nevelésben" is részesülnek. Ez nyilván onnan van, mert az illetők abban a képzelődésben fetrengnek, hogy ők „igen tanult emberek 1' s a p'ebssel tehát nem kötelezettek illendőségre ós előzékenységre. Tatiuui hívom az egész város müveit közönségét. Figyeljük meg az utczán, a korzón való erintkesóst, a járást-kelést. Figyeljük meg é3 elszomorodunk íjaink egy részének a nyegleségén, ti3zt ea telenségén s az illem legelemibb r Jyait lábbal tipró viselkedésén. Három-négy
