Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-04-24 / 17. szám

M A G Y A R P A I L s J v/" • Uj'l 1IIJ •—-»-• is. Másik leánya, Vilma Katona Zoltánnal czim­balmon mutatták be nagy jártas9ágakat. A vál­tozatosság kedviért Schwartz Clerni népdalokat énekelt, persze, ho^y megújrázták, Halász István az „Üg}etlen a cz. ügyes monologot adta elé. Grész Elza a nehéz Bánk-bánból játszott olyan kö?jed­séggel hogy nem győzték tapsolni. Az egésznek mintegy betetőzőka emlékezteti, — a piros vi­rágok no azok meg azokra a piros arczu fiukra emlékeztetne kik igyekeztek a jó hatást fokozni. Mindenki nagyon ügyesen játszotts akisebbek­nól is tapasztalható biztos fellépés fokozta az elért eredményt; a kezdők közül Polgár Margit Fitos Jenő, a haladók közül Deák Emma, Fritz Paula, Thassy Lajos tűntek ki, Schwarcz Clemi kellemes éneke után Stökl Jolán játszotta el „Bethoven Seiss"-ót nagyon jól indul a művészi pelsján csak folytatni kell szolgalommal kitartással a Stökl Vilma és Katona Jolán czimbalomjátéka egészen felvillanyozta a közönséget. — majd a műsor egyik legszebb darabját, Sobri daláta, „Székely" A játszotta Trsztyánszky flonka elegáns fellépésével s érzéssel darabját lelke­sedve hallgattuk, — majd Halász István öröklött humorával élénk érdeklődéssel adta elő „Monolog u-ját. Majd felcsendült a Grész Elza gyakorlott ke­zei alatt azoknak a bánatos magyar darabok egy-egy részéből alkotott „Bánk-Bán« melynek dus akkordjai alig hangzottak el mindig Grész Elza ós Balogh Margit navsy temperatummat el­játszott »Rákóczi« induló hangjai mellett vonul tunk ki a teremből, hol a gyöngyöző badacsonyi­val telt poharakkal fogadtak bennüuket a bol­dog családapák a kik büszkeséggel hallgatták a gratulátiókat gyermeik játéka felől, — azután tánczra kerekedett az ifjúság s tartott egészen viradtig s a felkelő nap arany sugarai ott ját szottak a haza siető mosolygó ajkakon, mely az elmúlt szép éjszaka kellemes hatását tükrözték vissza, jeiéül annak, hogy -mindannyian jól mu­lattunk. Jelenlevő nők. Dr. Szigethy Elemérné Nellike leányával, Polgár Jánosnó, Dr. Halász Vilmosné, Balogh Gyuláné leányával, Kocsis Sándorné le­ányával, Deutsch Ferenczné, Thassy Kristófné, Faragó Béláné, Gyarmati Vilmosné leányaival, Fritz Józsefné leányaival, Schwarcz Ignáczné leányával, Deák Mihályné leányával, Königmayer Ilona Neszelej, Sztaniszlavszky Adolfné, Trisz­tyanszky Ödönné leányával, Udvardy Vinczénó leányával, Borbély Györgyné, Paukovich György­né leányával, Lányi Kálmánné leányával, Grész Károlyné leányaival, Kemm Józsefné Ella leá­nyával s Szihethy Elvira, Weisz Erzsi, Korbai Ilonka kisasszonyok. Különfélék. A kié a föld, azé az ország! A Magyar Paizsért járó elmúlt évi hátra­lékok szives beküldeset is tisztelettel kéri a kiadóhivatal 4 Farkas Antal »Márczius« cz. költeményes könyvét a megrendelőknek szétküldöttiik. Ha tévedésből, vagy rosz postajárás miatt valahova talán nem jutott volna el, szíveskedjenek jelez­ni, hogy pótoljuk. Javitás. Az iskolás gyermekek gyűjtéséből a mult számban kimaradt: „Szabó Jajos VIII o. t. ivén Illés István pacsai plébános 2 kon. A végöszztg a^ert talál. A Töriik-féle osztálysorsjáték mult. számú hir­detesben oda kell érteni ezt is: vFöüzlet Teréz­körut 46/a«. A dél-afrikai habom számokban, A délafrikai búr háború 800 millió dollárjába került eddig­elé Angliának. A háborúban elesett vagy meg­sebísült angol részről 105 ezer ember; bur részről elesett vagy megsebesült angol számítás szerint 11 ezer ember; az angolok kezében lévő bur foglyok száma 40 ezer; a bur harczolók száma jelenleg 24 ezer, az angoloké 250 ezer. A délafrikai háború nevezetesebb csatái: 1899­ben október 20-án Glencoe mellett megverték az angolokat, Symons tábornok elesett: október 21-én a burok csatát vesztettek Elandslaagte mellett; október 80 án Nicholson Nek mellett a burok megverték az angolokat, 1000 angol katona foglyul esett; november 28-án Methuen tábornok megkergette a búrokat a Modder folyónál; de­czember 10-én Gatacre seregét megverték Strom­bergnéJ; deczember 11-éu Magersfonteinnál Mnthuen seregét leverték a burok; deczember 15-éu Buller angol tábornok Colensonál csatát vesztett. 1900-ban : jan. 24-én az angolokat nagy vesz­teség érte -Spionskopnál; febr. 27-én Cronje bur •ezér megadta magát Paardebersnél; márczius 81-én Saunas Postnál az angolok 7 ágyút vesz­tettek ; április 5-én Methuen megverte a búrokat, Villebois tábornok elesett. 1901 ben : junius 5-én De-YVett Heilbronnál elfogta az angol sereg hátvédét; julius 11-én a burok Witals-Nekné! elfogtak 600 angol katonát és két ágyút; juliius 30-án Prinslev tábornok 4 ezer emberrel megadta magát Bethlehem mellett deczember 15-én Kruitzinger bur tábornok fog­ságba került. 1902-ben: február 24-én Kleksdorp mellett 450 angol katonát elfogtak a burok; február 27-én Harrismith mellett Kitchener tábornok el­fogott 600 burt; márczius 7-én Methuen angol tábornok seregét megverték a burok s maga a tábornok foglyul esett. A majdnem 3 évig tartott világhírű háború nemsokára véget ér. Most folynak a békealku­dozások. Vasúti menetrend. Érvényes 1902 október 1-től. Indul Zalaegerszeg Érkezik Csáktornya felé Kisczell felé Kanizsa—Bécs ó P ó. | p. 4 59 9 14 5 b> 8 24 9 29 8 39 1 12 5 45 6 42 8 05 11 42 1 57 2 33 4 01 8 30 9 47 Csáktornya felöl Kanizsa- Bécs felől (A reggeli vonat csatlakozik a bécsi vonathoz | a déli vonat a bécsi és nagykanizsaihoz, a dél­utáni a bécsi és nagykanizsaihoz, az esti a nagy­kanizsaihoz.) Az aláhúzott számok az éjjeli időt jelzik este 6 órától reggel 5 óra 59 perczig. Kiiszollások. A zsidó lányka sitva panaszkodik apjának, hogy a ödlegénye a Móricz megcsókolta. Itzik phopha, — Szalika leben the nem po­noszkodol, hanem dicsekszel. Az boklosorcság szedje rendbe s eshokorba o te nokravalódat. Lepjen meg az álomkórság a színházban. Összeszedette : M. (Csarnok. Orom és bánat. Kezembe veszem lantomat, hogy leírjam éle­temnek legnagyobb örömét s egyúttal vajmi kevés fájdalmát is. Az ember szive telve van tájdalommal és csa­lódással ... De a szenvedések tengerébe is belevegyül egy-egy tiszta, édes öröm-csöpp és ez a boldogság. . . . Szép nyári reggel vo.'t, a pacsirta dalolt a légben, a kerti fák lombos ágai között pedig csattogott a fülemüle. A szorgalmas kis méhek döngécselve szálltak virágról virágra és nekem ugy tetszett; mintha az egész természet az Isten dicséretét hirdette volna ezen a szép na­pon. A nap aranyos sugarai behatoltak az abla­kon, melynél álltam. Fejemen virágkoszoru volt és hosszú fátyolom redői végig simultak egyszerű fehér ruhámon. Kezemben viaszgyertyát tartot­tam, arczomon pedig különös nyugodság honolt. És csakugyan ugy is volt: Egy olyan menyeg­zőre készültem, a melyben csak azok részesül­nek, kik jegyajándéku'. felajánlják szivük tiszta­ságát és ártatlanságát. Még kaméliát kötöttem gyertyámra és édes anyám intő szavát — é6 csókját véve, elindultam a helybeli irgalmas nővérek zárdájába, hogy ott a többi társnőimmel együtt, angyali vendégségben részesüljek . . . Á kápolnába lépve, kértük a jó Istent, hogv tegyen minket méltókká a nagy kegyelemre, a melyben részt venni óhajtunk . . . Következvén a szent mise több része — a ministráns-gyerek csengetett — mire mi égő gyergyánkkal kezünkben, áhítattal járulunk az Úr asztalához és volt az a pillanat, a melyet soha sem fogok feledni — és ami életem legnagyobb öröme boldogsága volt. A fák hullottak elsárgult leveleiket. S hervadozó sárga lombjai közt, ha idestova repdesett egy-egy kis madárka — ilyen­kor egy-egy szemfodőül a már hervadozó ter­mészet ölére . . . És ismét az ablaknál áltam —szintén fehérben, — de fehér ruhám derekát fekete gyász fátyol fogta körül. — Szemeimben köny rezgett!!! E öy pár fehér rózsát választottam ki, az ab­lakban lévő illatos virágaim közül — a kedves jó nagymamám részére. Ö mindenkor szerette a fehér rózsákat — és valahányszor látogatóba mentem hozzája, mindig örömmel fogadott s jutalmul megcsókolt, a fehér rózsa csokorért, a melyet számára kötöttem. De most már nem csókol meg többé, mert lelke egy távolabb, egy szebb szebb hazába szállott, — hol nincs többé gond és szomorúság . . . Nesztelenül belopództam a feketével bevont szobába és az egypár száll fehér rózsát, a drága halott összekulcsolt, fehér kezeibe tettem . . . azokba a kezekbe, melyek az életben oly sokszor megsimogattak engem . . . Harmadnapra eltemették örökre 8 bezárult fe­lett a családi sírbolt, vaspántog — czimeres aj­taja . . . Sírva fakadtam . . . Haza-felé kocsizva — láttam, hogy a nap már lenyugodni készül. Én az alkony bíborába néztem, mely gyenge pírját lehelte, a hegyekre mezőkre és a napfelhökre. S ezen biborparázs­ból kelt ki az esti csillag- és szeléden mosoly­gott rám . . . Irénke^ Szövetkezeti ügyek. Levelezés. A fogyasztási és értékesítő szövetkezet központ^ igazgatósága szombaton d. u. 5 órakor gyűlést tart a szokott helyen a gutorföldi fiók üzlet-* vezető megválasztása tárgyában. Levél a szerkesztőhöz. Szerkeszd aram, barátom! A „Magyar Paizs" legutóbbiszámában olvasom a szerkesztőnek azt a megjegyzését, hogy egészen érthetetlen az hogy a Barabásszeg ée vidéke szövetkezeti boltját a Nyitrai központi hitel-, szövetkezet fogja berendezni s nem is tudni azt hogy miféle összefüggesben ós micsoda érdekben dolgoznak itt nálunk a Nyitrai emberek, orgzágos közügyből-e vagy más kissebb célból ?] Erre azt mondom és barátom : ugy hiszem, hogy személyem hazafiúi emberbaráti érzelmeimet szándékomat ismered s nem kételkedel ha azt mondom, hogy midőn a szövetkezeti bolt létesí­tésének eszméjet megpendítettem, két fföczól állott előttem, egyik a hazai ügy szolgálata másik embertársam iránti jó akarat ós javára való munkálkodás. Ha tudomazt hogy a Nyitra megyei központi hitelszövetkezet nem országos közügyből kares fel bennün. ket s nem azzal a törekvéssel él, a minővel ón munkálkodom, dehogy közölködöm vele. Kíllön­ben még nincs kizárva az, hogy a Zalaegerszegi szövetkezet kebelébe ne lépjünk. Erről közelebb­ről bővebben személyesen fogunk értekezni. Isten veled. Barabásszeg IV. 21. DOBAY SÁNDOR. Válasz: Benned nem is kételkedem, egyáltalá­ba nem ; ső. a nyitrar szövetkezet hazafiságában sem, ámbár azt mondja Descortes, hogy minden tudásnak alapja a kételkedés. Nekem csak a Nyitra és Barabásszeg közötti nagy térbeli üres­ség nem fór a fejembe. Ugy tartom jónak a szövetkezeti eszme terjedését, ha természetes az, s fokozatosan terjed, mint a hullám gyűrű s nem mesterségesen ugrál mint a (mondd rá a hason­latot). Előbb talán a saját vidékén kellene teljesen, rendíoe szedni a dolgokat. Sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom