Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-01-03 / 1. szám

1901. január 3. MAGYAR FAI ZS 5 natok stb. alapján bármikor meggyőződést szerezhet : eddig egyetlen egy kereskedő sem jelentette ki. Mindebből szükségszerüleg az következik, hogy ha üres szalmát csépelni nem akarunk, s kitűzött czélunkat mielőbb elérni akarjuk ; a fogyasztási szövetkezeteket minél kiterjedettebb módon megalakítanunk kell. De önmagukban is jogosultak a szövetkezetek. Népünk folyton-folyvást szegényedik, s ha szaporítani nem akarjuk a proletár-tömeg szá­mát, csak ez az egy mód kínálkozik. Ebből lassankint természetszerűleg fejlődnek majd ki a hitel-, pincze- és magtár-szövetkezetek, melyek hivatva vannak a közjóletet előmoz­dítani és a túlzásokat megakadályozni. Felette megnehezíti e czél elérését népünknek laty­matag- és elszegényedett volta, mely még saját érdekét sem képes felfogni és magán közös erővel segíteni. Ennélfogva a közép­osztályra vár a nehéz feladat : megtenni mind­azokat a szükséges lépéseket, melyek a köz­jólétet és a vagyonosodást előmozdíthatják, Lám a gazdák nem bőszültek föl, midőn a kereskedők elkezdtek gazdálkodni s uradal­makat részint megvenni, részint bérbevenni kezdettek. A mi egyiknél jó és igazságos, másiknál sem lehet ugyanaz rosz és igazság­talan, Boldogulhatásán mindenki a törvény korlátain belül munkálkodhatik. Aztán az is bi­zonyos, hogy e megyében nem a 400,000 fo­gyasztó van a kereskedőkért, hanem a keres­kedők vannak a fogyasztókért. A nyilt levélnek helytelen az alapja és ki­indulási pontja ; igaztalanok állításai, s hely­telenek következtetései. Nem igaz 1-ször, hogy a kereskedők csalat­koztak, vagy megtévesztettek. Nem igaz 2-szor, hogy a fogyasztási szövetkezet a honi ipar védelmére egyesitett erők sikeres összműkö­dését megakadályozza, Nem igaz 3-szor, hogy Zala-Egerszegen, s általában a megyében nem szükséges a szövetkezet. Nem igaz 4 szer, hogy a szövetkezet nem kecsegteti tagjait nye­remény-jutalékkal. Nem igaz 5-ször. hogy ez­által a kereskedés tönkretétele czéloztatik, vagy eredményeztetik. Nem igaz 6-szor, hogy min­ket szatócs-érdek vezet. Nem igaz 7-szer, hogy meg akarjuk téveszteni aközönséget csalétekkel. 1. A kereskedők csalatkozásáról és meg­tévesztéséről egyáltalában szó sem lehet. Azt semmikép sem hisszük el kereskedőinknek, s azt semmikép sem tudják bizonyítani, hogy törekvésünk téves. Legjelesebb bszánkfiai men­nek előttünk e téren, mint úttörők, s mi esak követjük őket. (Ertjük Károlyi Sándor grófot és derék gárdáját). 2. A szövetkezet nemcsak, hogy nem aka­dályozza meg az ipar védelmére egyesitett erők sikeres működését, sőt inkább határo­zottan előmozdija azt és csakis ezen az uton tudunk szembe szállani az osztrák iparral. 3. Nemcsak Zala-Egerszegen, de az egész országban szükséges hogy létesíttessenek a szövetkezetek, ott hol erre a hely alkalmas, de nem szatócs-érdekből, hanem általános nemzet-gazdászati szempontból s a magyar ipar- és termelés pártolása érdekében. 4. A szövetkezet igenis kecsegteti a tago­kat tisztességes nyereménynyel, s jótékony hatással van az árak képződésére. Akkor, mikor a földbirtok alig hoz 4—5 százalékot, a kereskedők 25—100 százalékra is dolgoz­nak. Ha kevesebb haszonnal elégszik is meg ennél a szövetkezeti tag, a költségek levo­nása után még mindig marad neki tisztessé­ges polgári haszna, melyhez elsősorban hozzá kell számitanunk azon óriási és kiszámítha­tatlan hasznot, mit részint a közönségnek az árképződés tekintetében, részint a hazai ipar­nak és termelésnek múlhatatlanul hajtani fog. S ez az utóbbi a főkérdés, mely igazolja a szövetkezetek létjogosultságát. 5. Példák igazolják, hogy a szövetkezetek mellett a szolid alapon nyugvó kereskedések tönkre egyáltalában nem mennek. A sok kö­zül felhozzuk Sopron városát, hol már évek óta fennáll a virágzó szövetkezet anélkül, hogy a kereskedések tönkre mentek volna. Hiszen maguk mondjak a kereskedők, hogy a szövet­kezetek kezelési költsége többe kerül, mintha azt a kereskedő maga vezeti ; tehát, ha ők is oly áron adják a portékát, mint a szövet­kezet, szerintük is több hasznuknak kell lenni, s igy tönkretételről nem beszélhetnek jogosan. 6. Felhívásunkban ott, hol a szövetkezet ezéljáról beszélünk, azt is megemlítettük, kogy hamisítatlan árukat szolgáltat ki a szövetkezet. Ezt a kereskedők, hogyan, hogyan sem, oda akarják magyarázni, hogy mi ezt a könnyen­hivő tábor megtévesztésére mondottuk, s a szerintük súlyos adó alatt görnyedező keres­kedőket egyéni becsületükben támadjuk. Igazán furcsa egy logika s e mellett gyanús is ! Mi igenis hamisítatlan czikkeket akarunk kiszolgáltatni, s ezt kötelességünknek is tart­juk nemcsak kijelenteni, hanem az alapsza­bályokba is szándékozunk fölvenni. Hogy ennek ellenkezőjét miért vették a kereskedők magukra, az egészen az ő privát dolguk. Egyébiránt, ha azon összeget fordithatnók a hazai ipar felsegélyezésére, melyen spirituszt valósagos pálinka helyett, csinált és összeke­vert bort igazi bor helyett, bablisztet búzaliszt helyett stb, stb. hazánkba csak a legutóbbi 10 év alatt elárusítottak egyesek, akkor ugy hisszük hamar virágzásra juttathatnék az el­hagyatott hazai ipart és termelést. 7. Önök igen jól tudják, hogy az ipar és kereskedelem szabad. Hát aztán mi az a ke­reskedői verseny f Talán az a bizonyos »Kar­tell«, mely lépten-nyomon a kereskedők és gyárosok között létesül ? Hát csak a keres­kedőknek és gyárosoknak lehet szövetkezni egymással, nem mondjuk, hogy a nép bőrére, de a saját maguk javára, s ha a fogyasztó nép szövetkezik egymással saját megélheté­sére . az már »téves törekvés«, csalétek, vagy a kereskedők ellen irányuló ? Önök jól tud­ják, hogy: nem. A fogyasztók szövetkezésénél a kereskedés nem czél, csak eszköz. Oly ipar pártolásra, mely csak akkor és addig hajlandó a hazai ipart pártolni, a mikor és a meddig abból neki busás egyéni haszna van , nem sokat adunk. Ilyen jóbarátból nem kérünk, mert ilyen többet árt az ügynek, mint használ ! Mi a táborunkból nem zárunk ki egyetlen magyart sem ; s különösen örülnénk, ha a kereskedőink jarnának legelői. Minél többen leszünk, annal többre megyünk. Ha a közjólétre vonatkozólag bárki az ál­talunk előterjesztetteknél jobbat tud ; adja azt elő, s mi nem késünk a jónál jobbat tá­mogatni. Ámde a magánérdeket ne kívánja senki a közérdek fölé helyezni, mert ezt ki­tűzött czélunk meg nem engedi Sorakozzunk, tömörüljünk, hogy győzzön a jobb ! Számítottunk és számítunk az ellentábor támadásaira. Ismerjük eszközeiket, az indító alapot, s a mozgató erőt. Ezek az erőlkö­dések még eddig mindenütt, hol a közönség összetartott : hajótörést szenvedtek. A mely közönség pedig saját érdekében össze nem tart: megérdemli, hogy nyomorogjon, s pusztuljon, A mi különben is mindig ezen abszolút igazság szerint történt, történik és történni fog. Ha csak egy védi is az igazságot, nagyobb erősség az, mintha az igazságtalanságot milliók védik. — Ha el nem hagyják, árulják és ad­ják az igaz ügyet, annak előbb vagy utóbb győznie kell. Ezért álljuk a harezot. Bizunk a sikerben ! . . . A ki fél az igazság harczától, vagy az apróbb ostoba gáncsoskodástól, álljon félre, vagy ideje-koran lépjen vissza. Önkéntes táborunk legyen elszánt állhatatos és kitartó! . . . Si Deus pro nobis ? Kérjük azon tisztelt urakat, kik a fogyasz­tási szövetkezetnek barátjai, hogy a náluk levő aláirási-iveket alairni, tagokat gyűjteni és a beiratási összeget az aláirási ívvel együtt mi­nél előbb az első helyen alulirtlioz beküldeni szíveskedjenek, hogy ezek után az előértekez­letetet, illetőleg alakuló közgyűlést összehív­hassuk, Éljen a nép boldogulhatása s a hazai ipar és termelés előmozdítása és felvirág7-ása érde­kében létesítendő »Zalaegerszegi központi fo­gyasztási szövetkezet.« Hazafias üdvözlettel vagyunk Zalaegerszegen, 1900. évi marczius hó 22-én. Borbély György. Dr. Kele Antal. Alulírott Benkő József, kereskedő, zalaeger­szegi lakós ezennel kijelentem, a hogy zala­egerszegi kereskedők altal 1900. márczius hó 17-én kibocsátott és nevem aláírásával is meg­jelent -i>Nyílt leveleti. alá nem írtam, sem sen­kit nevem alairásával mag nem bíztam és ki­jelentem, hogy a hazai ipar- és termelés érde­kében megindult mozgalomnak lelkes hive vagyok, úgyszintén a fogyasztási szövetkezet­nek is. Felolvasás és megmagyarázás után helyben­hagyólag alairatott. Zalagerszeg, 1900. évi márczius 23-án. Előttünk, mint tanuk előtt : Szabó Lajos sk., Miszory Béla sk., Popovics János sk. Benkő József sk.. Zalaegerszegi központi fogyasztási és értékesítő szövetkezet. A szövetkezetekről. (13. Folytatás.) A hitelszövetkezetek. Fentebb már közöltem, hogy mennyire el van a nép adósodva. Ezen eladósodott nép­től tehát azt követelni, hogy a kevés állami segítség mellett saját erejéből létesítsen ele­gendő és életképes, a nagy szükségnek meg­felelő hitelszövetkezeteket : majdnem oly kí­vánság, mintha azt kivánnók, hogy a nagy­beteg, nehéz munkát végezzen. Első sorban segítségére kell menni mind­azoknak, kik még nincsenek kigyengülve ; kikben van ész, erő, jóakarat, ideálizmus és tehetség anyagi szempontból. Másodsorban gondoskodnunk kell azon mó­dokról és eszközökről, melyek által az állam­fentartó elemet megerősíthetjük, s talpra állithatjuk. Ezt elérhetjük, ha uton útfélen oktatjuk a népet, hogy legyen takarékos, munkás és ház­tartásában főleg jó beosztása (a kiadásnak nem szabad többnek lenni, mint a bevételnek). Szokjék le a sürü változásról, mely előbb-utóbb sirját ássa. Alakítsanak mindenütt fogyasztási szövetkezeteket, melyek napról-napra adják a hasznot, s létesítésük sem kerül sokba. Mikor aztán annyira a mennyire megerősödtek: alakit sanak erős, életképes hitelszövetkezeteket is, melyeknek áldásos üdvös hatasát elvitatni nem lehet ! Különösen nálunk szükségesek ezek, hol oly nagy számban vannak a másra éhes emberek! A kis emberek hitelszükségletének olcsó kielégítésére eddig nagyon kevés történt. Az 1871. évi XXXIV. t.-cz. megalkotta ugyan a magyar földhitelintézetet, de ez a kis embe­reknek, a kis gazdáknak nem használt, mert a legkisebb kölcsön, mit jelzálogra ad : 400 korona. De egyébként is a jelzáloghitel aránylag sok költségbe kerül. Be kell szerezni az in­gatlanok telekjegyzőkönyveinek hiteles máso­latát kétszer (a megszavazás előtt és a bekeb­lezés után ; a bélyeg csupán ivenként 2 kor;) az ingatlanok adóbizonyitványát és sok inté­zet követeli még az ingatlanok kataszteri birtokivének is a hiteles másolatát. Az okirati és kérvényi bélyegen kívül, 200 koronán felüli összegnél még héttized bekeblezési illeték is fizetendő. Ha mindezekhez csak mérsékelten számítjuk is a közbenjárási dijat: a kölcsön­szerzésnek ezen módja felette költséges. Ehhez járul még az is, hogy mikor az adós kifizeti tartozását, a zálogjog kitörlése szintén az ő költségén történik. Ez az oka, hogy jelzálogkölcsönt rövid időre nem igen szoktak fölvenni. A hosszabb lejá­ratú kölcsönnél pedig az a hátrány, hogy az adósra nézve ez kényelmesebb levén, gyakran megtörténik az az eset, hogy ha az adós képes lenne is nagyobb összeget lefizetni; ezt nem teszi, mert nincs szorítva rea. Részben ez is az oka, hogy a f ildinives osztálynál is majdnem általánossá lett mar a sürü változás és már igen soknál megtörténik, hogy valtóinak rendezése végett többszö 1­megfordul a takarékpénztári épületben, mini imádkozás végett, a templomban Nem ritka azon szerencsétlen földmivesek és iparosok száma, kiknek 30—60 váltója forog mindaddig, míg ezen meggondolatlan­sága magát, jótállóit és családjat tönkre nem teszi. A hitel nem arra való, hogy abból állan­dóan éljünk, vagy avval vissza éljünk, s ma­gunkat meggondolatlanul és könnyelműen tönkre tegyük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom