Székely László: Emlékezés Mikes János gróf szombathelyi megyéspüspökről - A Magyar Nyugat Történeti Kiskönyvtára 11. (Vasszilvágy, 2009)
Emlékezés Mikes János gróf szombathelyi megyéspüspökről
Székely László: Emlékezés... gációvá tette XII. Piusz pápa azzal, hogy szabályzatát véglegesen jóváhagyta és megerősítette. A Szentszék nem szívesen vette új apácarendek alapítását, hogy ezt mégis elfogadta, az Boda kanonok ügyesen megszerkesztett szabályzatán kívül főleg annak köszönhető, hogy a betegápoláson túl új célt is tűzött maga elé: egyházi intézmények gazdasági, háztartási ellátását. 1934-ben már hat különböző egyházmegyében működtek a rend tagjai; külföldi letelepedései remélni engedik, hogy a viharban kidőlt fa élete új ágacskában feléled még. A szaléziak letelepedésének gondolatával már régtől fogva foglalkoztak Szombathelyen. Élt Tanában egy kedves, naiv, Istennek élő bárónő, Ambrózy Teréz, aki jóformán ennek élt. Ódivatú, kopott vadászruhájában gyakran tűnt fel Szombathelyen, hogy agitáljon, szervezzen és gyűjtsön. Kezdeményezéséből talán sohasem lett volna semmi, ha meg nem jelenik a színen Vass József népjóléti miniszter, és nem buzdítja a szombathelyieket, hogy csináljanak valami nagy szociális dolgot, ő örömmel pénzeli majd. Mivel a szalézi tanoncotthon gondolata már fel volt vetve, ezt ajánlották a miniszternek. így építették meg a „Vass József kultúrházat és tanoncotthont”, s hívták meg a szaléziakat vezetésére. Az intézet megépült, megkezdte áldásos működését, sajnos nem egészen úgy, ahogy Don Bosco elképzelte volna. Az iparosok féltékenykedtek, tiltakoztak egy olyan intézet ellen, amely műhelyeiben iparosinasokat képezett volna ki, s így az ő érdekeiket keresztezte volna (a mesterek akkoriban jutányosabbnak találták, ha nem segédekkel, hanem inasokkal dolgoznak), a letelepedő szaléziak 168
