Magyar Katonaujság, 1942 (5. évfolyam, 4-28. szám)

1942-05-29 / 22. szám

8. OLDAL MAGYAR KATONAUJSÁG 1942 MÁJUS 29. Kitüntetett legénység arcképcsarnoka: Hőslelkű önfeláldozás Kiváló példát mutatott az önfeláldozó köteles­ségteljesítésre Kürti Sándor, egyik hegyi tü­zérosztályunk honvédje. 1941 június 29-én lőszert kellett előrevinnie a Zharytól délre levő ütegéhez, amely heves harcban állott az ellenség túlerőben lévő ütegeivel. Kürti honvéd kötelessége teljesí­tése közben egy közelében robbanó ellenséges lö­vedék repeszdaarabjaitól két helyen is megsebe­sült: karján és fején. Fejsérülése különösen súlyos volt. A hőslelkű magyar katona mégsem rettent vissza kötelessége pontos teljesítésétől, hanem sú­lyos sebesülése s a még hevesebbé fokozódó ellen­séges tűz ellenére is, elvitte lövegéhez a lőszert és csak azután gondolt sebeinek ellátására. Ugyancsak az önfeláldozó kötelességteljesítésre mutatott kiváló példát Bán Imre szakaszvezető is. A Dnyeper déli folyamszakaszán az ellenséges tüzérség, október 3-án löveg-ponttűzzel lőtte annak a gépvontatású ütegnek a figyelőállását, amelyben Bán Imre teljesített szolgálatot. A hőslelkű szakaszvezető a rendkívül heves és közeli be­csapódások ellenére is kitartott figyelőállásában s nyugodt, bátor magatartásával nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy tüzérségünk egyre hatá­sosabban lőhesse a Zaporozsje városát védő vörösö­ket. Négy nap múlva, mint felderítő járőrparancs­nok teljesített szolgálatot. Eközben ellenséges ak­nára lépett s a robbanás következtében balláb­fejét elvesztette, jobbszeme pedig megsérült. Sú­lyos sebesülése ellenére is hősies lélekkel példát adott bajtársainak a rettenthetetlen kötelcsségtelje­­sítésre és a fájdalmak elviselésére. Példás magatartás A szovjet ellen vívott harcokban számos ízben kitüntette magát vállalkozókészségével és példás magatartásával Bazsó Lajos géppuskás szakasz­parancsnok. Felderítő osztagok élén nemcsak fel­adatait teljesítette mintaszerűen minden egyes esetben, hanem több alkalommal vakmerő lendü­lettel az ellenségre törve, összesen mintegy 300 foglyot ejtett. Az ukrajnai Solgutov előtt különö­sen leleményes ügyességgel derítette fel a szovjet erők helyzetét, majd jelentéseinek hátraküldése után, felismerve a birtokába vett tereppont rend­kívüli jelentőségét, ott a leghevesebb ellenséges tűzben is kitartott mindaddig, amíg a jelentései alapján előnyomuló erősebb honvédkötelékek be­érkeztek s részben megsemmisítették, részben pedig foglyul ejthették az ellenséget. EMLÉKEZTETŐ a magyar katona dicsőséges napjaira 1848 május 31. A galíciai Mariapol községből a Würtenberg-huszárezred 2. százada a haza veszélyének hírére Lenkey János százados ve­zetése alatt Máramarosszigetre érkezett, hol örömujjongással fogadták. 1485 június 1. Mátyás király a kiéheztetett és el­foglalt Bécs városába fényes kísérettel be­vonult. 1705 június 2. A kuruc csapatok bevonultak Eger várába. 1915 június 3. Przemysl várát magyar—bajor— osztrák csapatok visszafoglalták az oro­szoktól. 1746 június 4. A «Kökényesdys>, később 34. gya­logezred az olasz Rivalla városkát a franciák elszánt védelme ellenére rohammal elfog­lalta. 1446 június 5. Hunyadi Jánost, a nagy törökverő hőst és hatalmas hadvezért Magyarország kormányzójává választotta a rákosi ország­­gyűlés. 1566 június 6. Várpalota hős védője, Thúry György Arszlán budai pasa seregét elkergette a vár alól. A Csáktornyái csárdás Irta: Sáfrán István. Ezerkilencszázhúsz júniusában történt, amikor Zrínyi népe felett is elsötétedett az égbolt, s a Csáktornyái öreg vár előtt álló Zrínyi-emlékmű talapzatán hiába kerestük a «Zrínyi»-felírást. Zrínyi népe férfiasán viselte nehéz sor­sát. Százezres létszámával önerejéből nem helyezkedhetett szembe a reánehézédő erő­szakkal; de azért minden alkalommal meg­mutatta, hogy érzésvilága nem azé a hata­lomé, amelyet Trianon reá kényszerített. Elüldözték vezetőit; gyermekeit szerb iskolába járatták. Hivatalokban tilos volt a magyar szó. A cigány is csak szláv nótát húzhatott. Ha itt-ott egy kis búf ele j tőre ül­tek össze, vagy az ifjúság egy kis talp alá valóra vágyott, akkor is ott volt a tilalomfa. Tilos volt a magyar tánc, a csárdás. A csárdás táncolása államellenes csele­kedet volt, s büntetés, elesukás, internálás járt érte. Már pedig a muraközi népnek csak egy tánca van, s ez a csárdás! Ez vi­szont magyar. Ezért féltek tőle a «jugo­szláv ok». * A Csáktornyái vár tövében fekvő liget­ben a Csáktornyái önkéntes tűzoltótestület az évi rendes nyári mulatságát tartotta. Ott volt az ősi város egész polgársága, de ott voltak az új urak is, a Dráván túlról be­tolakodott jugoszlávok, az új vezetők. Nehezen indult a mulatság. A látványos számok után, az asztalokat körülvéve, a jövevényektől elkülönülve ül­tek a csáktornyaiak. A közönség mintha várt volna valamire. De mi ez? Mintha valami súgdolódzás kez­dődne! Tényleg. Először súgva mondják egymásnak, majd mindhangosabban, végül hangorkánként kiáltják: Csárdást! Csár­dást! Sztrahonja Pepi, a tűzoltóparancsnok, nem sokat gondolkodik. — Csárdást! — adta ki a parancsot. A fúvósok egy pillanatra mintha meg­szeppennének. De azután annál szívesebben zendítenek rá a muraköziek kedves dalára: «Aki a babáját igazán szereti» szövegű csárdásra. Ami most következett, azt leírni nem lehet. Védő embergyűrű vette körül a zenésze­ket. Az asztalok üresen maradtak. Idős-fiatal mind egy szálig ott tán­colt, szíwel-1 élekkel, kipirult arccal, lán­goló szemekkel. Örömtől könnyes szemmel figyelték az öregek a magyar nemzeti hit­vallásnak ezt a soha nem látott módját. Az öröm nem tartott soká. A predsztoj­­nik — a jugoszláv főbíró — gyorsan elő­kerített csendőrséggel kereste és szedte ösz­­sze a lázadókat. Tíz percen belül üres volt a liget. Egy sereg embert lecsuktak. Sztrahonja Pepi két hetet ült; s elcsapták a tűzoltó­­parancsnokságtól . Többünk menetlevelét másnap állítot­ták ki, a nóvipazári internálótábor felé! * Én nem táncolok, de ettől az időpont­tól kezdve egészen más szemmel nézem a csárdást, amely oly nagyszerűen tudta ki­fejezésre juttatni Zrínyi népének, a mura­­közi népnek törhetetlen magyarságát. A VITÉZI REND ZRÍNYI CSOPORTJA közreműködésével szerkeszd: vitéz Rózsás József alezredes. A kiadásért és szerkesztésért felelős: vitéz M e z e y Dénes. Kiadja a VITÉZI REND ZRÍNYI CSOPORTJA MUNKATÁRSAI­NAK IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI SZÖVETKEZETE Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Reviczky­­utca 4/b. — Távbeszélő szám: 143—448. Megjelenik hetenként. — Előfizetési ára: negyedévre 1.30 P, félévre 2.50 P, egy évre 5.— P. Jogi személyeknek (vállalatoknak) évi 36 P. A lap a 22.220. sz. postatakarékpénztári csekkszámlára (bianco-csekklapon) történő előzetes befizetés útján rendelhető meg. Csak válaszbélyeggel és megcímzett borítékkal ellátott levelekre válaszolunk. — Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem adunk vissza. Az egyes szerzők (cikkírók, rajzolók és fényképészek) nevét általában nem közöljük, de a magunk számára és hivatalos használatra nyilvántartjuk. Közleményeink utánnyomását csakis a forrás pontos megnevezésével engedjük meg. Stádium Sajtóvállalat Rt., Budapest, V., Honvéd-utca 10. — Felelős: Győry Aladár igazgató. V. ISTVANFFY ELEK ht. alhadnagy Magyar Ezüst Érdem­érem hadiszalagon. HERCEG JÓZSEF ht. őrmester Magyar Bronz Vitéz­ség! Érem. LÉGRÁDI JÁNOS ht. őrmester Magyar Kis Ezüst Vitézség! Érem. GAJZAGÓ ARISZTID hdp. őrmester Magyar Nagy Ezüst Vitézség! Érem. DÓRA ISTVÁN törzsőrmester Magyar Nagy Ezüst Vitézség! Érem. GARAS LAJOS szkv. Magyar Bronz Vitézségi Érem hadiszalagon. KATUZA FERENC őrvezető Magyar Bronz Vitéz­ségi Érem. SCHIFF MIHÁLY honvéd Magyar Bronz Vitéz­ségi Érem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom