Magyar Jövő - A Nemzeti Segély Lapja, 1945 (1. évfolyam, 1-19. szám)

1945-09-24 / 12. szám

Budapest volt nyilas „vezetői“ gyáván mentegetőztek a Németországban járt fővárosi bizottság előtt Farkas Ákos voll- polgármesfer tömlőében várja sorsa beteljesedését Mohai-Móhaupt- „főpolgármester" magyarázkodik Bechtler Péter alpolgármester ve. zetésével a főváros bizottságot kül­dött ki Ausztriába és Délnémetor­szágba, hogy a városházi nyilasok által elrabolt rádiumot és a főváros egyek vagyontárgyait felkutassák. A bizottság munkája eredménnyel járt és sikerült a kihurcolt kórházi fel­szereléseket, a rádium, egy részét, kórházvonatokat, az árvaszék tel­jes vagyonát, tüzoltófelszereléseket, autóbuszokat, gépkocsikat megta­lálni. Mohai—Móhaupt mentegetőzni próbál Amikor a Délnémetországba el­menekült városházi nyilasok meg­tudták, hogy Budapestről bizottság érkezett oda, érthető izgalom fogta el őket és mindenképpen érintke­zést kerestek a bizottság tagjaival. Többek között jelentkezett a nyilas- Budapest volt főpolgármestere, Mohai Gyula is, aki mindenképpen beszélni akart a városházi urakkal. Mohai, akit bizottsági tag korában Móhauptnak hívtak, egyike volt a legszürkébb jobboldali városatyák­nak és amikor a keresztény községi pártból kilépett, ő volt az egyedüli, aki hónapokon keresztül zöld ing­ben jelent meg a közgyűlési terem­ben. Később társat kapott Temes­vári László személyében és attól kezdve ők ketten képviselték a nyi­laspártot a közgyűlésben. Mohai- Móhaupt nagyritkán hallatta szavát a törvényhatósági bizottsági ülése­ken, olyankor is csak pár soros in­díványokat makogott el. Állandóan kifigurázták, ő volt a közgyűlés közhülyéje és természetes, hogy ő lett a nyilas főpolgármester. Amikor most egy németországi kis községben Budapest szociálde­mokrata alpolgármestere elé me­részkedett, harmadmagával szeré­nyen oda sompolygott a budapesti bizottság elé és kezet nyújtott Bechtlerrtek. Az alpolgármester azonban a feléje nyújtott kezet nem fogadta el és ridegen megkérdezte tőle, hogy mit akar Ä nyilas „főpolgármester“ ter­mészetesen azért jött, hogy men­tegesse magát. 0 csak jót akart, — mondotta — mint a többi gonosztevő és izgatot­tan védekezett: — Tessék elhinni, én csak jót akartam,' én Budapesten csak segí­teni akartam. Mindennek Farkas Ákos az oka, meg a többiek, én nem csináltam semmit. Én minden­képpen azon igyekeztem, hogy sze­retett fővárosunkat megmentsem a pusztulástól. A gaz nemetek ellen azonban hiába védekeztem, nem tudtam elérni semmit. A németek becsaptak bennün­ket, a németek aljasul visel­kedtek, tessék elhinni, hogy mindennek a németek az okai. Nagyon örülök, hogy ismerős emberek is kerültek a főváros élére és hogy a demokra-Hetenként tízezrek csodálták a 20th Century Fox ragyogó filmjét Egy frakk története Negyedik hétre prolongálva Kizárólag a FÓRUMBAN Előadások kezdete: 12, 2, 4, 6 órakor Pénztárnyítás 11 órakor tikus Budapesten a szocialisták vet­ték kezükbe a dolgok intézését. Mohai ugyanis abban bízik, hogy az „ismerős“ emberek megbocsáj­­tanak neki és társainak is. Persze alaposan tévednek, mert egyetlen demokratikus gondolkozású ember sem tartozik „ismerőseik“ közé. Farkas Ákos megérdemelt helyén van Még nem tudják, hogy azok ré­szére akik az országot és Budapes­tet tönkre tették, nincs kegyelem. A nagyszájú nyilas főpolgármester Volt egyszer egy korszak, — te­gyük hozzá, hogy fölöttébb dicstelen és szégyenteljes korszak, — amikor Magyarországon a legsötétebb de­magógok tarsolyukban hordták a képviselői mandátumot, sőt, nemrit­kán a miniszteri tárcát is. Ez a kor­szak Gömbös Gyulával, a „reformer­rel“ kezdődött és Szálasival, a nem­zet félrevezetőjével ért véget. 1931- ben indult el Gömbös és az ő, Hit­ler és Mussolini segítségével kiter­jesztett szárnyai alatt végleg beér­kezett, a kínálkozó zavarosban ha­lászni óhajtó, lelkiismeretlen kalan­doroknak az a rettenetesen silány siserehada, amely a hatalomnak ne­gyedszázados bitorlása után, pusztu­lásba döntötte az országot. Soha nem képzelt konjunktúrája nyílt meg akkor a tehetségtelen törtetők­nek és a minden lében kanál akar­­nokoknak! Máról-holnapra ismeret­len emberek tűntek fel a hazug és ostoba szólamokkal megrészegített közéletben, akik, rövidebb, hosszabb szédelgés után, csak azért nem tűn­tek el ismét az ismeretlenségben, mert nevük letörülhetetlenül hozzá­tapadt ahhoz a sok vérhez, könnyhöz és siralomhoz, amely áldatlan mű­ködésüket kísérte. íme egy történeti hűséggel bemu­tatott példa annak bizonyítására, hogy miféle elemek kerültek fel­színre az úgynevezett nemzeti ébre­dés sötét korszakában! Szín egy alföldi kisváros: Szentes! E sorok írója, aki akkor éppen Szen­tesen tartózkodott, találkozik a vá­roska egyik patikusával. — Szeretnék öntől tanácsot kérni Szerkesztő úr... — kezdi alázatosan a patikus. — Tessék! ... — A dolog úgy áll, hogy szeretnék bekapcsolódni a politikai életbe ■.. — No és? ... — Csak hát... Tetszik tudni, a do­log úgy áll, hagy nem tudom, me­lyik pártba lépjek be. % — Nem tudja? ... — Nem... És éppen azért voltam bátor megszólítani szerkesztő urat... Mit ajánl, hová érdemes belépnem? Sokáig nem tudtam szóhoz jutni a megdöbbenéstől. Ügy tette föl a jám­bor szentesi patikus ezt a kérdést, mintha az iránt érdeklődött volna, hogy melyik korcsmába menjen va­csorázni, vagy melyik színházban töltse el az estéjét. Nem tudtam, bosszankodjam-e a kérdésen, vagy nevessek rajta. A patikus politizálni óhajt és tőlem kérdezi, hogy mi is az ő politikai véleménye? — De hiszen, ha jól tudom, ön Gömbös politikai irányzatával ro­konszenvez ... — Igen, igen, csak hát nem tudom, van-e ennek az irányzatnak jövője? Szerkesztő úrnak mi a véleménye róla? — Hm!... Nekem az igazat meg­vallva, Gömbös politikája egy csöp­pet sem tetszik, hm ... — És elhall­gattam. — Hm! Ismételte a patikus... és hallgatásomat félreértve, ajkán je­lentős mosollyal elköszönt tőlem. És — mint később megtudtam — belépett Gömbös pártjába. És nem telt bele egy fél esztendő sem, már mint Szentes város megválasztott országgyűlési kéyviselője, hirdette a parlamentben az „új irányzatot“. Az az ember, aki politikai karrierjének elindulása előtt, tőlem kérdezte meg, hogy milyen politikai pártba lépjen be. És ezt az embert, éppúgy, mint száz, meg száz, nem kevésbé műve­­jletlen és lelkiismeretlen társát, más. most gyáván minden felelősséget másra hárít. Próbálja ezért Farkas Ákos volt polgármestert egyedül felelőssé tenni, pedig közitudomás szerint mind a ketten bűnt követtek el a főváros és lakossága ellen. Farkas Ákos jelenleg Német­országban egy tömlőében várja további sorsát. ö tehát egyelőre méltó helyén van. Mohai azonban szabadon jár.kel Németországban, éppen úgy. mint többi bűntársa, akik közül hárman jelentek meg a bizottság előtt, hogy egy kis hazai szagot kapjanak. A volt nyilas főpolgármester mögött fél évtizedig nem sikerült lekaparni a jobb sorsra méltó honatyai székről. Ezt az embert pedig vitéz dr. Vd­­rady Lászlónak hívták, de hívhatták volna Pityi Palkónak is, mert abban Kcnstanca: A romániai USA- misszió feljelentést tett a rendőr­ségen, hogy az Amerikából érke­zett penicilinszállítmányt hozó ha­jót kalózok rabolták ki. Közvetle­nül Konstanca kikötője előtt zá­tonyra futtatták a hajót, amelynek többmillió értékű gyógyszerszállít­mányát elrabolták. A belügyminiszter vezetése mel­lett folyt a nyomozás, amelynek során kézrekerültek a tettesek. x\. gépkocsi szuszogva kapaszkodik felfelé a meredek úton. Fával meg­rakott társzekerek hosszú sora mel­lett húzunk el, aztán a völgyben apró, pirostetös házakat pillantunk meg. Budakeszire látogatunk el, hogy beszámoljunk; mi a helyzet most a svábság egyik leghirhedtebb fészkében. * 1 Kint az utcán szél kavarja a port. Kísérőnk, aki nagyszerűen ismeri a helyi viszonyokat, felháborodottan beszél a volksbund-svábok arcát­lanságáról. —r Még ma is olyan szemtelenek, pöffészkedők, mintha semmi sem változott volna. A magyar csak jött­­ment a szemükben. Gúnyolnak, szid­nak és fenyegetnek bennünket. Ta­valy még mintegy 1400 Volksbund­­tag és 600 nyilas volt itt. Hogy mi van velük? ... Néhányat elvitt a rendőrség, sokan eltűntek, de azt hiszem, legtöbben még itt bujkálnak a környéken. ... Állítólag Németor­szágból visszaszivárgott vidéki svá­bokat is rejtegetnek. Nagyon kellene már egy nagyarányú razzia. — Elkobozták a volksbundisták földjeit? — kérdezzük. — Néhány volksbundistának elko­bozták a vagyonát, de a föld egy része még náluk van. Amint járjuk az utcákat, feltűnik, hogy alig látni a demokratikus pár­tok plakátjait. Durva kézzel lesza­kították a falragaszokat. — Tessék elhinni, — mondja kísé­rőnk — Budakeszi lakosságának je. lentős százaléka bűnös! a Dél felé jár az idő. Az iskolából özönlenek a gyerekek. Alig hallani magyar szót. A Fő-utca egyik há­zának falán nyilaskeresztet látunk. Ügy látszik a ház gazdája nem is akarja levakarni, vagy bemeszelni. — Miből élnek a község volt volks­­bunlista lakói? szerényen meghúzódott Nagy Péter, Mohai titkára, Hargittay József volt segédhivatali igazgató, akit a nyilas párt ültetett be a városházára a pol­gármester ellenőrzésére és minden személyi vonatkozású ügydarab en­nek a nyilaskarszallagos segédhiva­tali igazgatónak a kezén ment ke­resztül. Harmadiknak ott volt Pászti Károly, aki egyik napról a másikra lett kerületi elöljáró nyilas érdemeinek a jutalmazásául. Ezek is mind haza akarnak jönni. — Mi nem csináltunk semmit, mi csak jót akartunk, — magyarázkod­tak a bizottság előtt — mindennek a németek az oka. A nyilasított városháza gonosz­tevői Németországban, ahol szaba­don mozognak, azt hiszik, hogy ide­haza enyhén fogják elbírálni gazsá­gaikat. Az ujáépülő magyar fővá­ros méltó fogadtatásban részesíti az időben csak a Pityi Palkók esi. náltak karriert, Gömbös Gyula és később Szálasi Ferenc elmulhatatlan Kiderült, hogy szervezett kalóztár­saságot tettek ártalmatlanná a de­tektívek. A banda vezére egy el­csapott kereskedelmi tengerészeti altiszt volt, aki bűntársaival rend­szeresen fosztogatta a kikötőbe ér­kezett hajókat. A bűnszövetkezet három vasutas tagja értékesítette a zsákmányt. A penicilinszállítmányt és más gyógyszereket Bukarestben adták el. — Abból, hogy szipolyozzák. a dolgozó magyarokat. Utolérhetetle­nek a batyuzásban, a feketézésben, Már hetekkel ezelőtt háromszáz pengőért adták a lisztnek kilóját. Tele vannak pénzzel, élelemmel. Vasárnaponként kétféle tészta kerül az asztalukra. Vizsgáljuk felül a fa. kitermelési és szállítási engedélye­ket. A községi vezitőeégnek nem szabadna engednie, hogy hivatalos úton, a hatóság hozzájárulásával naponta nehéz ezreseket keressenek a magyarság ősi ellenségei. E Informátorunk egy botrányos ese­tet mesél el. Táncmulatságot ren­deztek a Pemer-féle vendéglőben. Állandóan német dalokat játszott a zene és amikor két magyar fiatal­ember csárdást rendelt, megverték őket, — Élénken él még emlékezetünk­ben, hogy 1944 márciusában diadal­kapuval, fehér ággyal és puha ka­láccsal fogadták a németeket. A magyar katonáknak még sza­lonna sem jutott. Megtudjuk még, hogy az iskolák vezetői demokratikus gondolkodású tanárok, tanítók. Beszolgáltatták a rendőrségnek a német,iskolába járó gyerekek szüleinek névsorát. A köz­ségházán ez a lista szőrén-szálán el­tűnt. A községházán dolgozott Ko­vács Anna Mária, akit a magyarok nagyon kedveltek. Talán azért, mert Kovács Anna Mária agilis volt, min­den komoly indokolás nélkül fel­mondták az állását. Budakeszin tehát lényegében ke­veset változott a helyzet. Még min­dig a volksbundista svábok az urak, még ma is terrorizálni próbálják a magyar lakosságot. Sohasem akar­tak és nem is fognak beleilleszkedni a magyar életbe. De nem is kérünk belőlük... A nagy világ felé szól Magyar­­ország néhány nap óta az új rádiő­­leadón keresztül. Keletre és Nyu­gatra száll a magyarság hangja az éter hullámain át. Ne felejtsük egy pillanatra sem: fokozottan figyel­nek ma erre a hangra mindenütt. Vigyázón figyelik, mi a magyarság mondanivalója most. hogy újra megszólalhat. A náci-barbárok szét­rombolták a lakihegyi rádióállomást és hosszú hónapokig némaságra kényszerítették az új demokratikus Magyarországot A magyar dolgozók minden akadályon diadalmaskodó megfeszített munkája most vissza­adta a lehetőséget, hogy ismét szól­hassunk a rádió mikrofonján át nemcsak véreinkhez, hanem a kül­földhöz is. Van valami jelképes eb­ben: ismét jogunk van szólni a ránk kényszerített némaság után. De fontoljuk meg százszor minden sza­vunkat, mielőtt szólunk. Választási jelszavaktól hangos Bu­dapest. Sok okos jelszót harsognak a mikrofonok, ordítanak a falraga­szok és az aszfaltra mázolt betűk. Kettőnek van a legnagyobb sikere: „Halál a reakcióra!“ és „Lakat alá a feketézőkkel!“ Türelmetlenül vár­juk, hogy a jogos követelés teljesed­jék, a jelszóból valóság legyen. El­érkezett az órája, hogy a mind vak­merőbben és szemtelenebbül jelent­kező reakcióval végleg leszámoljunk és hogy végre valóban erélyesen lépjünk fel az árdrágítók ellen! Re­akció és feketézők — voltaképen egyazon fán termettek. A legsöté­tebb reakciót támogatják azok a csak saját zsebüket imádó kufárok, akik lehetetlenné akarják tenni, hogy a dolgozók p legszerényebb élelemhez jussanak. Le kell szá­molni a politikai és gazdasági téren egyaránt jelentkező reakcióval, a demokrácia minden ellenségével. Ha a fasiszta kormányzatok alatt évekre fosztották meg szabadságától azt. aki bírálni merészelte gaztetteiket, a demokratikus Magyarországnak sincs oka kíméletesnek lenni ellen­ségeivel szemben. A demokrácia el­lenségeinek nem szabad demokra­tikus jogokat adni, mert ezt csak arra használnák fel, hogy megöljék a szabadságot. S velük egy kalap alá tartoznak a lelketlen üzérek is. Igazán nem értjük, miért nem kerül már népbíróság elé a milliók kárára milliókat harácsoló feketézők közül legalább egyetlenegy! * Minden képzeletet felülmúlóan ké­nyelmetlen az utazás? Rosszul cg a gáz? Nincs még mindenütt utcai világítás? Sorba kell állni a burgo­nyáért? A posta néhánynapos ké­séssel kézbesíti a levelet? Közel­harcot kell folytatni, hogy a túl­zsúfolt villamosra felszállhassunk? így van, de mégse zúgolódjunk! Emlékezzünk csak vissza az alig né hány hónap előtti időkre, amikor az óvóhelyen azt sem tudtuk, hogy mi történik a szomszéd házban, amikor el voltunk vágva a legközelebbi ut­­cáktól is ... És később, amikor már felmerészkedtünk a pincékből, mer­tük volna hinni, hogy ilyen hamar lesz vasút és posta, gáz és villany? Tegyük a kezünket a szivünkre és valljuk be őszintén: amikor hetekig nem láttunk egy falat kenyeret, mi­lyen szívesen álltunk volna sorba érte... Amikor sebesre jártuk a lábunkat, micsoda gyönyörűség lett volna összepréselődni a villamoson... Amikor egy gyatra mécsest sem le­hetett kapni Budapesten, a vaksö­tétben a boldogság netovábbja lett volna a leggyengébben pislákoló kis villanyégd is ... Ne. panaszkodjunk, hagyjuk abba a zúgolódást, igye­kezzünk közös munkával kiküszö­bölni a hibákat, de addig is mond­junk hálatelt szívvel köszönetét a dolgozóknak, akiknek emberfeletti munkája juttatott el bennünket azokhoz az eredményekhez, amelye­ket most a hamarfelejtők zúgolódva kritizálnak. Szergényi Pál. László Ferenc. CLAUDETTE COLBERT • PAULETTE GODDARD • VERONIKA LAKE ANGYALOK A TŰZVONALBAN CORVIN Paramount film. Szerelmesek, hősök, önfeláldozók = asszonyok! Kedden premier! SCALA majd őket. Fodor Tibor Egy MÉP-képviselö karrierjének története „dicsőségére“. Kondor László Modern kalandor történet: Kalózok rabolták ki az UNRRA hajóját Még arcátlankodnak a volksbundisták Budakeszin

Next

/
Oldalképek
Tartalom