Magyar Jövő - A Nemzeti Segély Lapja, 1945 (1. évfolyam, 1-19. szám)

1945-09-15 / 11. szám

Hitler bizalmasa leleplezi a nácik bűnhalmazát és megdöbbentő terveit Érdekes részletek a „gyűlölet bibliájdu-ból Rauschniny »Hitler bizal­masa voltam« című könyve illegálisan bejárta már egész Európát. Akiár a fegyvefleket, vagy a partizánok lőszerét, úgy csempészték a szerb haza­fiak ezt a művet országhatá­rokon át. A norvég ellenállá­si mozgalom hősei és a fran­cia maquisardbk ebből még jobban tanultak gyűlölni. Hit­ler hajdani bizalmasa elmond­ja benne, hogy a náci bandi­ták milyen tervek szerint óhaj­tották berendezni a világot. A keresztény vallás kiirtása náci program Egvik legfontosabb pro­grampontjuk a keresztény vallás kiirtása volt. Darré »parasztminiszter«?' feladata volt, hogy gazdagyűléseken, mezőgazdasági kiállításokon és ártatlannak kendőzött pa­rasztmulatságokon az óger mán vallást proponálja ol^mód/m. hogy a gazdáknak kézzelfog­hatóan tudomásukra kell ad ni, ha hű marad keresztény felekezetéhez, nem részesülhet Darré miniszter úr támogatá­sában. A templomjárónak nem ját sem kölcsön, se adóenged­mény, se más segítség. A ke­reszténységgel való leszámo­lás indokolása nagyon egy­szerű: a vallás megköveteli lelki ismeretet: lelkiismeretes emberekre vedig n fasizmus­nak nem. volt szüksége. Ural­muk fenntartását csak könyör­telen gyilkosoktól és harácso­ló banditáktól várhatták. Hit­ler ezt igv fogalmazta me »A lelkiismeret nem más, mint az ember megcsonkitá sa, nekem egész emberekre van szükségem. „Meg kell semmisíteni a magyarság öntudatát“ Hitler hajdani magyarorszá gi rajongóinak — mert nem lehet őket magyaroknak ne vezni — betéve kellene tudnia e förtelmes sorokat. Hitler el képzelése szerint a' magyar­­országi kisebbségek és társa dalmi osztályok egymásra­­uszításával meg kell semmi­síteni az egész magyarság nemzeti öntudatát és szolida. rítását. A nemzetet székel kell ténni egymás ellen acsarkodó csoportokra. Olyan légkört teremteni, melyben megbénul a közigazgatás, üres frázissá válik a jogbiztonság. A ma­gyar gyáripart teljesen fel kellett volna számolni s az így munkanélkülivé vált proietár­­töinegeket vagy a német gyár­ipar felé irányítani, vagy visszaszorítani a mezőgazda­­sági munkához. A magyar értelmiségnek csak alárendelt munkakört hagyott meg a hit­leri elképzelés. A vezető pozí­ciókat a Volksbund tagjai szállták volna meg, valamint a Németországból jövő náci­­szervezők, akik már eleve ki­dolgozott etnográfiai térké­nek alapján a német betelepü­lés újabb hullámat zúdítottak volna Magyarországra. A háború vezetésére vonat­kozólag Hitlernek ugyancsak »újszerű« elképzelései voltak. Szerinte a háború egyetlen eszköze a kíméletlen terror. Ennek a terrornak az eszkö­zei a lakónegyedek kíméletlen bombázása, a bacillusháború, a gáz, de legelsősorban az úgynevezett ötödik hadoszlop, mely zendülésekkel, szabotá­zsokkal, a tisztességes vezető­­férfiak le gyilkolásával olynn rémuralmat teremt, mely le­hetetlenné tesz minden ellen­állást. Az ötödik hadoszlop minden országban az elége­detlen és tehetségtelen ségiik, vagy gazságaik miatt mellő­zött politikusok körében talál ta meg segélycsapatait. Ezek­ről a kétes politikusokról Hit­lerek pontos kartotékokat ve­zettek: van-e az illetőnek pisz­kos adóssága, kivel és hol szo­kott kártyázni, ki a barátnője s a hölgy hogyan használható fel zsarolásra; a természetelle­nes hajlamú politikusokról külön listát vezettek, valamint olyan katonatisztekről, kiknek reakciós beállítottsága és zi­lált anyagi viszonyai valószí­nűvé tették, hogy jó pénzért minden árulásra képesek. Szörnyű álmok . . . Európa germanizálását igen »egyszerű« eszközökkel óhaj­tották megoldani. Mindenek­előtt a nagy lengyel és orosz síkságot akarták »népteleni­­teni«. A néptelenítés megvaló­sítását a lehető legrövidebb időre tervezték s a. néptelení­tés tempójának megfelelően szórták volna szét a német te­lepeket a gazdag, búzatermő vidékeken. így már érthető, hogy miért volt szüksége Hitlernek az úgynevezett em­bergyárakra. Ezekhez a pél­dátlan nagy kiterjedésű tele­pítésekhez millió és millió ná­cióm adattól puffadó németre lett volna szüksége. Az ember­gyárakban a hitlerifjak és a hitlerleányok szabad szerelem­ben éltek. Egyetlen parancs volt: szaporodni, szaporodni! Mert a hitleri vágyálom sze­rint nemcsak Ukrajna, a Vol­­ga-síkság és Besszarábia kin­cses földje várt a német tele­pesekre, hanem Dél-Amerika beláthatatlan földterületei, a mexikói olajvidék és az afri­kai partok, hol Anglia meg­törése után Dönitz úr óhajtot­ta megteremteni az egész vilá­gon uralkodó német tengeri kereskedelmet. E szörnyű álmokat a demo­kratikus hatalmak ökle zúzta össze. Elsősorban a Vörös Hadsereg, mely áldozatos nem­zetvédő háborújában előbb a fasiszta ármádia győzhetet­lenségéről szóló babonát, majd a német fegyvereket törte ösz­­sze — véglegesen. A magyar olvasó számára ez a most megjelenő könyv mégis ak­tuális. fíauschning műve való súgás ellenezérum, a köztuda­­t-)‘ évtizeden át fertőző náci, pestissé' szembenw Gál György Sándor 376.535 szama újjáépített mozdony elindul első útjára A MÁV dolgozói megfeszí­tett erővel, éjjel-nappali ro­hammunkával, szilárd munka­fegyelemmel dolgoznak, hogy az ötszáz mozdonyt és tízezer vasúti kocsit az év végére át­adják a forgalomnak. Részt­­vettünk egy mozdonypróbán, amelyen azt tapasztaltuk, hogy újjáépített mozdonyok mi­nőségileg is megfelelnek a kö­vetelményeknek. 11 NEM FELEJTENEK A HADIFOGLYOK . . Jönnek haza hadifoglyaink. Bármerre járunk is, minden­hol találkozunk azokkal, akik épp most érkeztek meg messzi útjukról. Rendszerint olyan volt katonák ezek, akik még az egyezmény létrejötte előtt útrakeltek, hiszen a Szovjet unió nagylelkű ajándékának gyümölcse nem érhetik be ilyen hamar. Hosszú útról jött emberek, megviseltek é­­fáradtak. De a szeme mind nek egyformán csillog, mind­ben ugyanaz a kérdés tükröző­dik: mit és kit találok meg? Kit és hogyan’ Látom, aho­gyan lázas érdeklődéssel fo rognak jobbra, balra, minden érdekli őket, ami azóta tör­tént, mióta elkerültek hazá­jukból. * Ha megszólítok egyet-egyet azzal a készséggel felel kérdé­seimre, amiben benne vau a hazatérő minden boldogsága szeretete. És mindegyiket ha talmas vágy hajtja: mennél előbb megtudni, mi van a csa Iáddal? Látják a romokat és fogukat csikorgatják. Ezt tették hát velünk! Ezért hajszoltak minket gisz kos érdekeikért a frontra, hogy azután még az egész or­szágot is odadobják a pusztí­tásnak -- mondják. Nem győznek eleget beszél­ni a lelkiismeretlenségról, amivel Magyarországot felál­dozták a németek és nyilasok. Fáj nekik minden, ház. min­den rombadöntött épület. A Margithíd lábánál könnyet láttam egy 40 éves férfi sze­mében a vízbe lógó híd ron­csainak láttán. Jönnek haza és látnak cs amit látnak, abból tanulnak is. Egy fehérmegyei gazdaember­rel találkoztam a minap. Meg­viselt katonaruhában, szenve­désektől barázdált arccal al' előttem és beszél, beszél, mint akinek most egyszerre meg­nyílt a lelke: 1 — Végtelen nagy boldogság nekem, hogy újból itthon te­hetek. Legszívesebben cgy percet sem időznek itt, de mar is rohannék a falumba. Négy éve már, hogy elhajtottak, mert dehogy is mentem volna én. Pedig akkor még nem is tudtam, milyen pokol az, ami rám vár. Nem hittem én ne­kik egy percig sem, de hát parancs jött, hát mentem. Az­után megismertem a háborút. Csak annyit mondok, ha az én kis családomnak valami baja esett, azalatt, míg én odavol­tam, annak két sváb fogja megadni az árát! Látom benne az indulatot és tudom, hogy sohasem fogja megbocsájtani és elfelejteni, amit velünk, magyarokkal tet­tek a németek, a reakciós rend­szer csatlósaikká alacsonyított és egyben kiszolgáltatott ne­kik. * Egy másik hadifoglyot a villamoson hallottam beszélni. Azt mondja: — Nem így kellene harcolni a nyilas bitangok ellen. Én mondom, fel kéne akasztani őket, de még azt is, aki védi őket. Nem felejtem el soha. hogy hátulról lövöldöztek ben­nünket, ha nem voltak bizto­sak a parancsaik teljesítése felől. Csak az ő bűnük az is, hogy ilyen szegények va­gyunk. Azok a volt katonák, akiket sikerült paranccsal háborúba vinni minden kis nép nagy barátja, a Szovjetunió ellen, ma már tisztán látnak. Ma már tudják, hogy a fasiszta ideológia csalt és hazudott, hogy akiket ellenségként állí­tottak be, az barát, s aki ba­rátként szerepelt, az csak az ország tönkretételén fárado­zott. Tudják, hogy őrizni kell házukat a hazugságoktól. Ezek az emberek hatalmas se­gítséget jelentenek az ország újjáépítésében, de nemcsak fi­zikai munkájuknál fogva, ha­nem szellemi ' téren is, ők azok, akik sokat láttak és le­vonják ennek következmé­nyeit, tudják, hogy építeni kell a tiszta, erőskezű, népi demokráciát. Erdős Magda Sötétbarna füst gomolj og haragosan ... Szabályos idő­közökben erős pöfögéssel fehér gőz száll az égbolt felé. A má­zolok már befejezték munká­jukat, olajosképű szerelők utolsó simításokat végzik a 376—535. szánni mozdonyon. Benkő Tibortól, a próbát ellen­őrző mérnöktől megtudjuk, hogy a 376—535-ös kistípusú, negyvenhattonnás gép, amelyet a püspökladányi fűtőház kül­dött be javításra. Aknasérü­lést kapott a kazán, a légnyo­más teljesen szétnyomta a sá­tort. Szinte napok alatt vará­zsolták. újjá ezt a mozdonyt a főműhely dolgozói. Pár percnyi munkát végez­nek még a Westinghouse-szi­­vattyún. Küldönc jön az iro­dából és jelenti, hogy indulha­tunk; Józsefvárosig szabad a vonal. Bándy László mozdonyveze­tő egy pillantást vet a fesz* * mérőre; tíz légkör nyomási jelez. Megragadja a gőzszabá­lyozót, a hengerből sisteregve vág ki a gőz. Az Északi főmű­helyben újjáépített száznyolc­vanadik mozdony elindult... a hajunkat. A mozdony kere­kei vidám dalt csattognak... Elrobogunk Rákos-állomás mellett. Benkő mérnök figyel­meztet: — Most próbáljuk ki a moz­donyt maximális sebesség mel­lett! A mozdpnyvezető teljesen megnyitja a gőzszabályozót. Tekintélyes sebességgel szá­guldónk. Az apró házak és a mezők csak színes foltoknak látszatnak. A mozdonyvezető i szolgalatról beszélgetünk Bán­dy Lászlóval. Tizenhat éve tel­jesít szolgálatot, fizetése nem haladja meg a havi három­ezer pengőt. A közellátás sem úgy megy. mint ahogyan kel­lene. Nagy felelősség nyomja a vállukat, roppant testi és szellemi munkát végeznek. Bándy László beszéd közben sem feledkezik meg munkájá­ról. kötelességéről. Egy percre sem veszi le szemét a pályá­ról. Csak néha vet egy-egy fu­tó pillantást1 a mérőműszerek­re és az armatúrákra. Pár perc múlva berobogunk a rákoshe­gyi állomásra, ahol a fékpró­bát tartják meg. Aztán tűzbiz­tonsági szempontból vizsgálják meg a füstszekrényl — Nincs komoly baj, mehe­tünk vissza! Í31 Nyolc-tíz kilométeres sebes­séggel kattogunk keresztül a Józsefvárosi Rendezőpályaud­var váltó rengetegén. Összeron­csolt. kilőtt mozdonyok inellett visz el utunk. Benkő Tibor rö­viden vázolja a próba célját; üzem közben vizsgálják meg a mozdonyt. A mérnök számára legfelelősségteljesebb, legna­gyobb körültekintést és szak­tudást igénylő munka a moz­donypróba ellenőrzése. Amerre elhaladunk, minden­felé a fasiszta pusztítás njro­­mait látjuk. A kiégett gyár­épületek. összetört gépek mind újjáépítésre várnak. Közben a kezdeti sebességet egyre növe­lik. Kihajolunk a korláton, magunk előtt látjuk az ezüst­­szalagként végtelenbe futó sínpárt. Játékos szellő cibálja 1 E sorok írója Kövecses La­jos vizsgálólalakatossal fel­kapaszkodik a mozdony »mel­lére«. Egy képzel kapaszko­dunk meg az átmelegedett fo­gantyúban. Szabad jelzés, fütty, indu­lunk^ vissza ... Növekszik a se­besség. füst marja a szemün­ket, korom és forró vízcseppek hullanak az arcunkba, néha kavicsszemcsék is felpattan­nak. Kövecses Lajos féllábbal a levegőben lógva — dolgozik. Figyeli a gép működését Me­net közben vizsgálja a hajtó­művet a dugattyúkat és a to­­lattyúkat Húsz-huszonöt perc múlva már bent is vagyunk a főmű­helyben. Csatornás vágányra állunk és most alulról vizsgál­ják meg a mozdonyt. A fékru­­dazattal vau egy kis baj, de a szerelők percek alatt helyre­hozzák a hibát. Kormos arccal, olajos kézzel lelépünk a mozdonyról.. Élbú­csúzunk a mozdonyszemélyzet-' től és Benkő mérnöktől, aki siet az irodába, hogy megírja a jelentést, amely szerint a 376—535-ös átadható a forga­lomnak. Szergényi Pál Partizánok dalolnak a városligeti villanegyedben Gyönyörű szál férfiak ma­síroznak az őszi fényben für­dő Andrássy-úton. Kétszáz­­tizenhét ember. Vállasak, nap­tól, széltől cserzettek, az ar­cukon vidám, tiszta ragyogás. A szlovák hegyek magyar partizánjai érkeztek Budapest­re. -A Nemzeti Segélj- kiküldött­je a szervezet székhazába ve­zeti őket és a Munkácsy-uteai központ pillanatok alatt való­ságos táborhellyé változik. A harcosok végighevernek a pá­zsiton, a fák árnyasán ütnek tanyát és a csendes polgári kertnegyed hallgatásait felve­ri harsogó nótaszó: a fiuk a partizánindulót éneklik. — Ez igazán gyönyörű volt, fiúk! — móndom lelkesen. — Tudtok-e még valami szépet? — Hátha még akkor hallaua bennünket szerkesztő úr, mi­kor jóllakottan nótázunk. — Éhesek vagytok? ‘ Elsöprőerejű szalvalókórn» válaszol: — Éhesek vagyunk! Ahány ember csak kapható e késő délutáni órákban, mind ennivaló után futkos. A Nerc­heti Segély konyhájának tűz­helyén begyújtottak és a sza­kácsok — számolva a fiúk nem mindennap i étvágyával — óriás kondérokban kavarhat­ják az estebédet. A konyha re­kordidő alatt kiméri a 217 há­romszoros adag bablevest és tojásos galuskát. Vacsora után, hogy itt is, ott is felpa­­razslanak a cigaretták, oda-Magya." Jövő 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom