Magyar Hirnök, 1950. július-december (41. évfolyam, 27-52. szám)

1950-08-24 / 34. szám

MERGED WITH THE WEEKLY REVIEW BEOLVADT LAP HETI SZEMLE VOL. XLI. ÉVFOLYAM — NO. 34. SZÁM. THE OLDEST, LARGEST INDEPENDENT MAGYAR PUBLICATION IN THIS STATE NEW BRUNSWICK, N. J., THURSDAY, AUGUST 24, 1950 PERTH AMBOY SOUTH RIVER MILLTOWN MOURER KEASBEY CHROkE CARTERET METUCHEN FORDS DUNELLEN TRENTON AND VICINITY HARC A BEKEERT EGY HETE annak, hogy az a­­merikai repülőgépek közel ezer tonna bombát dobtak le az északkoreaiak frontja mögött, de úgy látszik, ezek a bombák csak a falvakban és közlekedési eszközökben okoztak nagy kárt, mert a csapatok már a következő napon újabb támadást intéztek az amerikai védelmi vonalak el­len. A hét folyamán több ponton több támadás történt mindkét részről anélkül, hogy a fronton nagyob bváltozás állott volna be. Az északi támadások láthatólag legyengültek, mig a déliek szi­lárdan állták helyüket és több helyen előre is nyomultak. A legfontosabb ezek közül Pohang visszafoglalása volt. Amerikai részről határozottan bizakodóbb a hangulat, egyesek nem hiszik, hogy az amerikai csapatok most már nagyobb visszavonulásokra lesznek kényszeríthetők, sőt so­kan a közelgő nagy ellentáma­dásról beszélnek, Johnson had­ügyminiszter pedig azon nézeté­nek adott kifejezést, hogy ha minden jól megy, februárra visszafoglalhatjuk az elveszett területet. Ugyanakkor azt is je­lentik a frontokról, hogy az északiak újabb támadásra ké­szülnek, ami azt jelentené, hogy ők még nem tekintik a háborút elveszettnek. AZ EGYESÜLT Nemzetek ta­nácskozásán a szovjet delegá­tus piszkos gyarmati háborúnak nevezte a koreai háborút és kije­lentette, hogy addig nem lehet ott béke, amíg az idegen csapa­tokat ki nem vonják. Az ameri­kai delegátus “applesauce”-nak és hazugságnak minősítette mindezt válaszában. Az egyetlen biztató jel, hogy India még nem hagyott fel a béke érdekében ki­fejtett fáradozásaival. AZ OROSZELLENES gyűlölkö­dő hangulatnak két igen érde­kes megnyilvánulása volt New Yorkban. Egy amerikai és egy angol hajó a Szovjetunióból származó crabmeat-et (bizonyos fajta ollótlan rák), egy másik amerikai hajó pedig ugyancsak a Szovjetunióból származó prém-irhákat hozott a hét folya­mán, de a dokkmunkások meg­tagadták azoknak kirakását. Az angolok próbálták megmagya­rázni, hogy a rák-konzerveket ők a Szovjetunióval kötött ke­reskedelmi szerződésből kifolyó­lag kapták, de m,ert az túl drága nekik, idehozták, hogy itt elad­ják. A szőrmék egy amerikai ke­reskedő rendelésére jöttek és már ki is vannak fizetve. A ke­reskedő megpróbálta megma­gyarázni, hogy az oroszoknak semmi kárul nem lesz belőle, ha a küldeményt nem rakják ki és az visszamegy Európába, ahol valószínűleg veszteségre lesz kénytelen eladni. Mindez nem használt, a dokkmunkások ra­gaszkodtak elhatározásukhoz: semmiféle árut, amely a Szovjet­unióból vagy a csatlósországok­ból jön vagy oda megy, nem fog­nak be- vagy kirakni. Világos, hogy a dokkmunkások ezen ha­tározatukat nem a béke utáni vágyból hanem harcias hangulat ban hozták meg épen akkor, a­­mikor kormányunk propaganda­akciót tervez abból a célból, hogy a Szovjetunió és a csatlósorszá­gok népét meggyőzzük aríól, hogy mi csak a békét akarjuk. Nem hisszük, hogy ez a propa-Tekintse meg Amerika legszebb gáz kályháját — a Maytag Dutch Oven-t üzletünkben MAYTAG ás Thor vagy bármilyen más m'osógáp javítása ás karbantartása gyári jótállással J. C. REDMOND II Easton Ave. Tel. N B. 2-7289 ganda elérheti célját, ha azzal egyidejűleg a fentihez hasonló nem békés hangulatnak ezer és egy jeléről számolnak be napon­ta az újságok. “SENATE Unit Votes New Curb on Reds,” “Death for ‘Extreme’ Subversives Advocat­ed by Disabled Veterans,” “Also Urges Security Camps for all Communists,” “K. of C. Urges Curb on Reds.” Ez csak néhány cim amelyeket a N. Y. Times aug. 18-iki számának egyetlen oldaláról szedtünk össze. U- gyanezen az oldalon volt még az is, hogy a Columbus .Lovagjai Franco elismerését kérték, tiz zsidó szervezet pedig keservesen megtámadja a stockholmi béke­határozatot. A legelszomoritóbb azonban, hogy a szenátus igaz­ságügyi bizottsága 9:3 arány­ban megszavazta a McCarran­­j avaslatot, amely magában fog­lalja a hires Mundt és egy cso­mó más javaslat azon tételeit, amelyek alapján, ha azt a javas­latot a kongresszus megszavaz­ná, a kommunistákat a törvé­nyen kívül helyeznék és nagyon sok embert koncentrációs tábor­ba küldhetnének és deportálhat­nának. Az amerikai demokrácia rendíthetetlen hívei nem hiszik, hogy ezekből valaha is törvény lehet, de épen annyian, vagy még többen vannak, akik azt látják, hogy a hazafiasság és kommunista-ellenesség leple a­­latt a volt és jelen Hitleristák: és egyéb reakciósok be fogják csempészni e tisztára fasiszta törvényeket. Nem csoda, hogy még a N. Y. Times, a Szovjetel­­lenességnek eme előkelő zászló­hordozója is szükségesnek tart­ja vezércikkben figyelmeztetni az országot arra a veszélyre, hogy a kongresszus jelenlegi hangulatában megszavaz akár­mit — akármilyen drasztikus vág yostoba valamit — ha “anti­­(Folytatás a 3-ik oldalon) NEMCSAK UTÁLOM A HA­ZUGSÁGOT, de roppant buta dolognak is tartom, mert hiszen a bölcs ma­gyar közmon­dás szerint a “hazug em­bert könnyebb utolérni, mint a sánta ku­tyát.” Mióta Hitler és Göb­­bels “államelv­vé” emelték a tudatos hazugságot, az emberi­ség kezd elfásulni a hazugsággal szemben s már alig fárad azon, hogy utolérje és nyakoncsipje a sok “sánta kutyát.” Valahogy úgy vannak ezzel, hogy azt mondják: “majd csak kiderül a végén” s nem gondolnak arra, hogy ez a “vég,” amikor az igaz­ság kiderül, pontosan egybees­­hetik az egész civilizáció s az emberiség nagyrészének végé­vel. És mert ebbe nem tudok be­lenyugodni, nem eresztem el fü­lem mellett a hazugságot s úgy akarok meghalni, hogy amikor az Ur majd megkérdi tőlem: “mit csináltál, amikor a hazug­ság vizözöne borittota el a föl­det?” azt felelhessem: “Úsztam az ár ellen, s gyönge kezemmel lengettem az igazság zászlaját.” Ilyenképpen az is természetes, hogy nem akarok haszonélvező­je sem lenni a hazugságnak. Pe­dig most — akaratlanul — ez a veszély fenyeget. Itt fekszik e­­lottem egy levél, amit egy derék, jószivü amerikai magyar asz­­szony, Mrs. Andrew Kendy, 3155 East 13th Street, Cleve­­okozott nekem, nem tudtam a címemre. Azt Írja Mrs. Kendy: Kedves Mr. Békessy, kívá­nom, hogy ezen levelem jó egész­ségben találja kedves nejével e­­gyütt. Itt küldök egy cikket, a­­mit egy magyar lapból vágtam ki. Igazán nagy szív fájdalmat okozott nekem, nem tudtam aludni tőle, pedig nagyon rámfér a pihenés. Éjszaka olvas­tam gyönyörű pikkét a Magyar Hírnökben, “Korea — Hévízről nézve” s mondtam a férjemnek, igazán kellene tenni valamit s nem szabadna éhezni hagyni olyan embert, mint a Mr. Békes­sy. Igazad van, fiam, mondta a férjem, de hát mit lehet tenni? Küldjünk egy csomagot neki, mondtam és a férjem nagyon helyeselte. Tehát tudatom, hogy küldtünk egy font teát, két font kakaót, 3 font kávét, négy font cukrot. Tessék használni egész­séggel. Igazi tisztelettel és sze­retettel a Kendy család.” A megható levélhez tényleg egy ujságkivágás volt mellékel­ve s azon öklömnyi betűkkel ez a cim: “Külföldre megy a tej, vaj, búza: a magyarnak semmi sem marad.” És a Budapestről!!) keltezett távir*tszerü “tudósí­tás” azt közli az olvasókkal, — szószerint idézem — “bármi­lyen hihetetlenül hangzik is, a hajdan tejjel-mézzel folyó Ká­naánban, Magyarországon fel­kopik az emberek álla. Bár jó volt a termés, mégsem jut elég étel a magyar népnek, mert az oroszok mindent elvisznek. Te­jet, vajat, búzát,'.zöldfőzeléket, a magyar föld termékeit kótyave­tyélik el a kommunisták dollá­rért, ame|v természetesen Moszkvába vándorol. Ugyanak­kor a magyar munkásnak inflá­ciós forinttal fizetnek, nem jut annyi, hogy jóllakhassék vagy családját kellőképpen el láthas­sa. Ruhát, cipőt venni — elérhe­tetlen álom. A budapesti rádió azzal magyarázza a hiáynt, hogy “szárazság” volt. Ezt a hazugsá­got senkisem hiszi el. A drága­sági hullám mitatt kénytelenek voltak a béreket is emelni.” Ez jelent meg 1950. julius 22-én és — hitelt adva ennek a “tu­dósításnak” — Mrs. Kendy jósá­gos szive megfájdult értem s férjével együtt elhatározták, hogy hamar küldenek nekem egy élelmiszercsomagot, nehogy é­­heznem kelljen. Amilyen sziv­­melegitő érzés, hogy egy ameri­kai magyar házaspár, akit nem is ismerek, szerető gonddal van irántam, annyira bűnrészesnek érezném magam a “távirat” ha­zugságaiban, ha csak megkö­szönném a Kendy-családnak jó­ságát és élelmiszercsomagnyi e­­lőnyt húznék az amerikai ma­gyarság f é 1 revezetettségéből. Meg kell tehát mondanom: az Isten szerelmére, ne “dőljenek be “az ilyenfajta légből kapott valótlanságoknak. Nézzük csak meg kissé közelebbről, mit is mond az a “táirat,” amely ugyan Budapestről van keltezve, de biz­tosan nem innen jött és soha táviratdrótot nem látott. * TEKINTSÜNK EL A FÉL­REVEZETŐ CÍMTŐL és ve­gyük csak sorra, mi van a tudó­sításban. Hát mindenekelőtt az van, hogy Magyarország “haj­dan tejjel-mézzel folyó Kanaán” volt. Ebben még van valami igazság. A kérdés csak az: kinek volt ez “tejjel-mézzel folyó Ka­naán?” Például micsoda Kanaán volt azoknak, akik százezrével hagyták el az országot, vándor­botot vettek a kezükbe és elván­doroltak Amerikába? Vagy an­nak a három millió nincstelen parasztnak, aki látástól-vakulá­­sig dolgozott, istállókban lakott és évi 118 pengőből volt kényte­len megélni? Hogyne: a nagy­­birtokosnak, a gazdag gyárosok­nak és bankároknak ez az or­szág mindig “tejjel-mézzel folyó Kanaán’ volt. A napokban lát­tam éppen egy nyugatnémet ké­peslapban az öreg József főher­ceg és Auguszta főhercegné ké­pét, amint éppen bevonulnak a Thurn-Taxis hercegék valami nag yestélyére.” “József apánk” frakkban volt, nyakában és mel­lén a gyémántos ordókkal, ked­ves felesége pedig ugyanazt a (Folyt, a 2-ik oldalon) AZ “UJ MAGYAROR­SZÁG” FINNORSZÁGBAN Tamperében, Finnország leg­nagyobb vidéki ipari központjá­ban magyar dokumentációs fényképkiállitás nyílt meg. Ele Alesius, az Egyetemi Demokra­tikus Ifjúsági Egyesület elnöké­nek megnyitó szavai után bemu­tatták az “Uj Magyarország” cimü filmet. A kiállítást a tam­­perei gyárak dolgozói tömegesen keresik fel és élénken érdeklőd­nek a magyar dolgozók életkö­rülményei iránt. A helybeli saj­tó hosszasan ismertette a ma­gyar népi demokrácia fejlődését a kiállítás akalmából. HÉTMILLIÓ TANKÖNYV Az elmúlt évben Magyaror­szágon 3,750,000 példányban bocsátottak ki tankönyveket. Már ez a szám is messze túlha­ladta a tankönyvek multbani legmagasabb példányszámát, az idén azonban 7,150,000 példány­ban nyomják a tankönyveket. A Szikra Honvéd-utcai nyom­daépületében, ahol neonfények árasztják el nappali világosság­gal a gépeket, éjjel-nappal teljes üzemmel dolgozik az Offset-ro­­tációs gép, melyet egyszerre ki­lenc ember szolgál ki. A vörösre és feketére festett hengerek kö­rül szalag kígyózik, a felirata: Alkotmánytan. Három hónap óta, mint a többi nagy budapesti nyomdában, a Szikra nyomdá­ban is az uj tankönyveket nyom­ják. Az Alkotmánytan címoldala: Vörös lapon a Magyar Népköz­­társaság címere. A második ol­dalon a következő mondatot ol­vassuk: ”A mi alkotmányunk a dolgozó nép alkotmánya!” A “Negyedik könyvünk” cimü tankönyv borítólapja zöld, rajta szintén a köztársasági címer. Lapozgatunk a tartalomjegyzék­ben. “Az ember átalakítja a ter­mészetet,” “Az emberi munka győzelme,” “Az ember legyőzi a távolságot,” “Küzdelem a sza­badságért,” ezek az egyes feje­zetek címei. aeBB——P— "Jg'JVTI l Ml ll ■■IMI l. ii I ------" MI ÚJSÁG A FALUBAN? ____*___ Vv__________________________i A TRENTONI Rider College múlt pénteken megtartott máso­dik évzáró ünnepélyén Pasza­­mant Róbert (261 Livngston Ave.) és Pál Lajos (24 Harvey St.) “bachelor of science in commerce” diplomát, Lengyel Margit (304 Jersey Ave.) pedig speciális titkárnői kurzusról ka­pott diplomát. PAPP Eszter (Franklin Township) a múlt csütörtökön hosszú betegség után elhunyt otthonában. Temetése szomba­ton délután volt a Maher temet­kezési intézetből nt. Major Mi­hály baptista lelkész bucsuszer­­tartása mellétt. Testvérei: Var­jú József né, városunkból, és Papp Sándor és János (Frank­lin Twnship) gyászolják család­jaikkal együtt. szombaton reggel hosszú szen­vedés után elhunyt a Fresh Pond Rd-on levő otthonában. Az elhunyt harminc év óta lakott South Brunswickon. özvegyén kívül nyolc gyermeke: Margit, Ilon, Irén, Mrs. Esther Higgins, Sándor, János, István és Ernő gyászolják. Temetése hétfőn dél­után volt Milltownból a daytoni sirkertben, a ref. vallás szertar­tása szerint. HÉTFŐN d. u. egy órakor te­mették a perth amboyi Kálvin János magyar ref. templomból a 78 éves Varjú Gábort, aki pénte­ken hunyt el a perth amboyi kór­házban hosszú szenvedés után. Budapesten élő leánya, Raritan Townshipben és Perth Amboy­­ban pedig két mostohafia: Orosz Béla és András, valamint egy fi­vére és egy nővére gyászolják családjaikkal. SZABÓ Sándor, a Lefkowitz­­féle bőrgyárnak régi munkása, BERTICS Ferencné, szül. Si­mon Anna (Woodbridge) a múlt hét szerdáján halt meg és szom­baton temették a woodbridgei St. James r. k. templomból.' A halottvivők az elhünytnak uno­­kaöccsei: Rosta János és József, Simon Tivadar és István és Sal­­lay Gyula és József voltak. . -megkapta a pilótabizonyitványát és azóta is minden héten leg­alább egyszer repült. A múlt szerdán három órára való gazo­lin volt gépében mikor elindult. NÉHÁNY héttel ezelőtt meg­írtuk, hogy Dr. Adler Howard (103 Livingston Ave.) magyar orvos rendelőjében szabadsága alatt betörők jártak. Mint Dr. Adler újabb jelentéséből kitűnt, a rablók eg yautomatikus Lüger revolvert és kisebb összegű pénzt vittek el. vasárnap házasságot kötöttek a First Baptist templomban. Az esküvő után a fiatal pár San Luis Ibisco-ba, Calif., utazott, ahol a vőlegény repülő mérnöki tanulmányokat végez. MÁTÉ István és neje fia, Máté Sándor, 35 éves, aki szü­leivel lakott a szomszédos Cran­­buryben, a múlt hét szerdáján a Forsgate repülőtérről egy bérelt kétüléses repülőgéppel felszállt és azóta sem hallottak semmit se mfelőle. Senki sem tudja mi történt vele és igy a rendőrség próbálja megtudni, hogy mi tör­tént vele. Máté fiatalabb korá­ban boxoló volt, de már 15 éve nem űzte a mesterségét. Édesap­jával farmeroskodott egy 150 akeros farmon, de három év óta repülni tanult, egy évvel ezelőtt MOLNÁR Ilonkát (41 Brook­­side Ave.) szombat délután ve­zette oltárhoz a Somerset streeti magyar református templomban Robert I. McCrindle (Blooming Grove, N. Y.), a Rutgers egye­tem hallgatója. Matusz Elza, Mrs. Richard H. Merrill és Győry Viola voltak a koszorusle­­ányok. A díszes esküvő után harminchat terítékes fogadtatás volt a Roger Smith hotelben. A menyasszony a Squibb laborató­rium tisztviselőnője. A New England államokban és Kanadá­ban eltöltött nászút után a fiata­lok a Brookside Ave-n fognak lakni. BÓDI József (Lawrence Brook Manor), a French streeti drug stóros fia és Miss Jeanne Evelyn Ellis, steltoni hajadon, A KOREAI háború miatt a Studebaker gyár építkezési munkálatai közel három héttel ezelőtt megálltak. A gyár kér­dést intézett a kormányhoz, hogy a szükséges épületanyago­kat, főleg acélt, megkapják-e és az erre adott választól teszik függővé az építkezés folytatá­sát. Bár eddig semmiféle biztató válasz nem érkezett, az automo­bil gyár a földmunkálatok foly­tatását határozta el. zető csatorna (trunk sewer) építése utján, amely a Raritan helyett az összes szennyet magá­ba venné és valahol a Raritan öbölben, msesze a parttól, a ten­gerbe öntené. Még nem dőlt el, hogy melyik módot fogják vá­lasztani, de Mr. Smith rámuta­tott arra, hogy a külön szenny­emésztő telepek építése nagyon költséges, mig a csatorna önma­gát tudná kifizetni olyan mó­don, hogy használati bért fizet­tetnének a gyárakkal és közsé­gekkel. Minden oldalról meg­nyilvánult az a véleméyn, hogy a folyó és öböl megtisztítása na­gyon kívánatos cél. A MIDDLESEX County Sewerage Authority a mult pén­teken este a Roger Smith hotel­ben vacsorára hívta meg a sajtó és rádió képviselőit, hogy meg­ismertesse velük a Raritan völ­gyének és a Raritan öböl meg­tisztításának problémáját és az ennek érdekében eddig végzett munkát. George F. Smith, a J&J igazgatója, előadta, hogy a íolyónak és öbölnek a beléjük ömlő sok szennytől való megtisz­títása két módon lehetséges: a folyó mellett levő minden gyár­nak és községnek saját, külön szennyemésztő telep építése, vagy egy közös nagy szennyleve-25-RÖL 52-RE NÖVELIK A MAGYAR IPARI GIMNÁ­ZIUMOK SZÁMÁT Az ország területén működő 25 ipari gimnázium számát hu­szonhéttel emelik. így az uj tan­év kezdetétől már 52 ipari gim­názium működik. Az elmúlt tan­évben 5600 diák tanult ipari gimnáziumokban, az 1950-51-es tanévben az ipari ■ gimnázuimok számának növelése lehetővé te­szi, hogy 12,600 diák tanulhas­son ipari gimnáziumokban. Je­lentősen emelkedett ezzel pár­huzamosan a tanműhelyek férő­helye is. Uj tanműhelyek épül­nek a Rákóczi-téri textilipari és a Váci-ut 21 alatti gépipari gimnáziumok mellett; a most lé­tesülő óbudai vegyipari gimná­ziumban vegyipari laboratórium áll majd a tanulók rendelkezésé­re, s korszerű nagyméretű tan­műhely épül Székesfehérvárott és Győrött is. Diósgyőrben átalakítják az e­­gyik iskolát és itt rendezik be az ország legmodernebb kohóipari technikumát, teljesen korszerű felszereléssel, uj laboratórium­mal. EGYRE TÖBBEN LÉPNEK A TERMELŐSZÖVET­KEZET ÚTJÁRA A cséplési eredmények or­szágszerte a nagyüzemi gazdál­kodás fölényét bizonyítják a kis­üzemivel szemben. Azt bizonyít­ják, hogy a magyar népi demo­krácia a helyes utat mutatta a dolgozó parasztság számára, a­­mikor azt ajánlotta, hogy lépje­nek a közös gazdálkodás utjáíá. A cigándi “Kossuth” termelő­szövetkezeti csoport holdankénti buzaátlaga 18 mázsa, mig a köz­ségben az egyénileg dolgozó pa­rasztoké 8-9 mázsa. A beesehe­­gyi “Rákosi” termelőszövetkeze­ti csoport 19 mázsás rozster­mést, a pusztamogyoródi “Ady” termelőszövetkezeti c s o p o rt 16.40 mázsa tavasziárpa termést ért el. Ilyen és hasonló eredmé­nyek láttán a dolgozó parasztság egyre inkább felismeri a nagy­üzemi gazdálkodás hatalmas elő­nyeit. Bizonyság erre, hogy Csongrád-megyében 112 család 1260 hold földdel jelentkezett uj csoportok alakítására. Ezenkívül az újonnan belépők csoportjai is megalakultak, ősz­szel 94 termelőszövetkezetbe 846 család 3931 hold földdel lép majd be. 40 család lép a kiski­rálysági “Ifjú gárda,” 22 család a makói “Úttörő,” 20 család a tápéi ‘Ady” és 17 család a len­gyelkápolnai termelőszövetkeze­ti csoportba. Jól működik az öt­­tömösi előkészítő bizottság, ahol 34 család 541 hold földdel ké­szül uj csoportalakitásra. Borsod-mgeyében 66 termelő­szövetkezeti csoport mellett ala­kult meg az uj belépők csoport­ja, eddig 400 család mintegy 1845 hold földdel készül belépni a termelőszövetkezeti csoportok­ba. Az uj belépők között 43 kö­zépparaszt van. HERO Jánosné (Bonham­­town) már 3 hónapja beteg. Or­vosa hosszas pihenést rendelt. A népszerű magyar asszonyt so­kan felkresték munkástársai és barátai közül, akik ajándékok­kal és jókívánságokkal halmoz­ták el, amelyekért most nyilvá­nos köszönetét kíván mondani ez újságon keresztül. LEMÁK Zoltán (136 Somer­set St.) aki egy minneapolisi rajziskola tanítványa, megmu­tatta munkájának egy részét munkatársunknak. A rajzok nagy tehetségre mutatnak és re­méljük, hogy Zoli igyekezni fog ezt a talentumát kifejleszteni. (Folyt, a 3-ik oldalon) Az ÁRKY PATIKA NYITVA VAN MINDEN VASÁRNAP IS EGÉSZ NAP GREENE CAPS a neve annak a hires kapszulának, amit fejfájás, hülés, idegzsába él rheumatikus fájdalom esetén me* legen ajánlunk Önnek. Az orvosi receptek nagyrésze a Green Kapszula alkotórészeit tar talmazzák a fent említett fájdal mák csillapítására. Pénzét visszatérítjük, lia néni nyer száz százalékos enyhülést. Jöjjön be még ma és vásárol jón egy doboz Gréen Kapszulái 50 centért. Ha meg akar erősödni és segí­teni akarja az emésztését, kérjen RUTGERS SYKRA VAS BORT Á D V V MAGYAR' A f\ I PATIKA 81 French Street

Next

/
Oldalképek
Tartalom