Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1991-06-01 / 6. szám
10 POSTALÁDÁNKBÓL \ Az Új Magyar Hírek postarovata az olvasók fóruma. A szerkesztőség ugyanakkor fenntartja a jogot, hogy a beérkezett leveleket rövidített formában közölje. OLIMPIÁT BUDAPESTEN! Az Új Magyar Hírek januári számában megjelent levelemben felajánlottam 10 000 dollárt arra az esetre, ha Budapest vállalná a 2000-ben tartandó olimpiát. Sajnálom, hogy olyan kevesen mutattak érdeklődést, mert meggyőződésem, hogy a fenti esemény minden szempontból szép és jó lenne. Ebből nemcsak a magyar sport, a magyar nép és Magyarország gazdagodna (a gazdagságot nemcsak anyagi szempontból értem), hanem az olimpiai eszme is. Meggyőződésem ugyanis, hogy a világon nincs olyan város, ami az olimpia megrendezését jobban megérdemelné. Azt is sajnálom, hogy bár levelem jelezte a hátteremet, mégis sokan úgy vélték, hogy én esetleg egy Mikulás bácsi, vagy egy gazdag amerikai nagybácsi vagyok. Hangsúlyozom, hogy csak a fenti célra vagyok hajlandó áldozni, de arra minden odaadással. Ha egyének között akarnám a fenti öszszeget szétosztani, van bőven szegény erdélyi és magyarországi rokonom, itt pedig három gyermekem és feleségem. Ebben az ügyben olyan magyarokra van szükség, akik hajlandók adni és áldozni. Amennyiben Budapest nem lenne hajlandó a 2000-ben megtartandó olimpiára pályázni, akkor talán az utána következőre kellene. Én, realisztikusan, 64 éves fejjel, nem nézhetek hosszan a jövőbe, ezért azt szeretném, ha valaki, fiatalabb, okosabb, ötletesebb, gazdagabb és jobb összeköttetésekkel rendelkező ezt az ötletet a megvalósitás felé vinné. Ha ilyen egyén nincs, akkor talán egy cég, egy klub, egy újság vehetné át ezt az ügyet, és én annak szívesen ajánlanám fel az anyagi mellett, bármilyen más segítségemet. Meggyőződésem, hogy ha Budapest megtartaná az olimpiát, abból minden magyarnak lenne valamilyen előnye. Hát ez lenne egy alkalom arra, hogy a magyar sport sikeréhez ne csak tapsoljunk és ujjongjunk, hanem a zsebünkbe nyúljunk bele érette. SCHULLERI JÓZSEF 3241 CALLE OSUNA OCEANSIDE, CA 92056 USA BECSEI ÉVFORDULÓ Jugoszláviában, Becsén (Óbecse) huszonöt évvel ezelőtt tartották meg első alkalommal a magyar középiskolások irodalmi vetélkedőjét, amely a zentai és becsei gimnázium önképző köreinek hagyományos kapcsolatából fejlődött vajdasági rendezvénnyé. Azóta minden év áprilisában a becsei vetélkedőnek is nevezett Középiskolások Művészeti Vetélkedőjének (KMV) döntőjében a legjobb tollforgatók (vers, novella, riport, kritika, humor) és beszédművészek (vers- és prózamondók), valamint színjátszók, képzőművészek, műfordítók, népzenészek és népdalénekesek találkoznak, és a bírálóbizottság meg a közönség előtt számot adnak az iskolai önképző körökben végzett munkáról és az elért eredményekről. A döntőt körzeti versenyek (elődöntők) előzik meg, amelyekről versenyáganként a legjobbak jutnak Becsére. A körzeti versenyek színhelyei azok a vajdasági városok, amelyeknek középiskoláiban magyar tagozatok is működnek, így Szabadka, Zenta, Becse, Újvidék, Zrenyanin (Becskerek), Kovin (Székelykevénél Dél-Bánátban), Zombor, Topolya. Horvátországban az elődöntőt Pélmonostoron (Beli Manastir), Szlovéniában pedig Lendván szervezik meg. így a KMV három köztársaság magyar középiskolásait érinti. Általában hat-hétszáz diák vesz részt a zónaversenyeken, a döntőn pedig száztíz-százhúsz versenyző. A vetélkedőnek kezdettől fogva van a vers- és prózamondók versenyágában egy ún. környezetnyelvi kategóriája. Ez azt jelenti, hogy a szerb, horvát, szlovén, román, szlovák, albán stb. nemzetiségű tanulók, akik a magyar nyelvet a velük együtt élő nemzet nyelveként tanulják az iskolában, részt vehetnek a KMV-n, ha magyar nyelven adnak elő verset vagy prózai szöveget. VARNYÚ ILONA BECSE, JUGOSZLÁVIA SVÁB FALVAK EREJE Az Új Magyar Hírek 4. számában megjelent „Vannak-e még munkaholisták?” című levélhez szeretnék röviden hozzászólni. A levél kétszeri elolvasása után érdekesnek találtam Krem úr gondolatmenetében, hogy Magyarországnak nincs nyugati országrésze - és annak erős valutája -, mellyel egyesülni tudna. Most jön a dolog csattanója, hogy mennyi liba, kacsa, disznó kellene ahhoz, hogy az eladósodott államkasszába egy kis valuta jusson. Továbbá: most kellene a földet imádó, „munkaholista”, paraszti kitartó erő - amilyen kitelepített sváb honfitársainknak is volt mely helyrebillenthetné a nagy adóssággal terhelt államkasszát. Nézzük meg ma a sváb Hajós, Nemesnádudvar és Vaskút községeket, ahol még (mint Hajóson) negyven százalék a visszamaradt svábság aránya, milyen virágzó a gazdasági helyzetük a mellettük lévő községekkel szemben, mint pl. Sükösd, Csanád (Érsekcsanád), Nagybaracska és még sok másik. Még a kommunista rendszerben is feltűntek ezek a sváb községek. A győzők és a kommunista vezetők úgy látszik elfelejtették (vagy nem is tudták), hogy sváb verítékkel lett a Bácska meg Bánát oly termékeny, mint amilyen! Bizony, valóban nagyon jó lenne Magyarországon (Krem Márton kifejezésével élek) a „munkaholista” paraszti kitartó sváb munkaerő, mely segítené az országot gazdaságilag lábra állítani. SCHWEMLEIN IMRE ZELL AM SEE, AUSZTRIA FINNORSZÁGBÓL KÉRIK Finnországban élő kultúrtörténet-kutató, író kéri angliai honfitársait, hogy aki teheti, juttassa el számára Charles hercegnek a Ceaujescu-falurombolással és Erdődy Claudina grófnővel kapcsolatos újságcikkét, dátummal. KÁLMÁN HEGEDŰS RAKENTAYANTIE 10. N. 127. 00370 HELSINKI SUOMI - FINLAND LÓRA TERMETT KISLÁNY Régi előfizetője vagyok egyre színvonalasabb lapjuknak, s minap, amikor a legújabb lapszámot olvasgattam. az az ötletem támadt, h gy Önök talán segíthetnének nagy problémám megoldásában. Van egy tizennyolc éves kislányom, Vivian, akivel Franciaországban, Cannes-ban élünk. Öt nyelven beszél (természetesen magyarul is), ám ő csak a sportnak él: minden szabadidejét Prince de Morte nevű lovának szenteli. Közben megszerezte az összes vizsgát, ami a hivatásos
