Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-08-15 / 16. szám

KRÓNIKA 9 Az Anyanyelvi Konferencia tanfolyamán Negyven magyartanár, tizenegy országból sasági elnök is, aki meglá­togatta a „25-ös bizott­ság” kétnapos munkáját követő AK védnökségi ülést. Meg kell őrizni az AK alapeszményét mondta, - hiszen a fának is öregek a gyökerei, még­is új hajtásokat hoz. A fa egyszerre öreg és fiatal, így kell megtartani a régi értékeket és hozzávenni az újakat. Lehet örülni az új munkaerőknek, de nem szabad kivetni a régieket sem. Ez alkalomból adták át Bánk József váci érsek­püspöknek eddigi munká­ja elismeréseként a Bárczi Géza-emlékérmet. Ezután Pomogáts Béla előterjesz­tette a bizottság jelentését, amelyet megvitattak és ki­sebb változtatásokkal el­fogadtak. A megüresedett helyekre új védnökségi ta­gokat választottak: Világi Katalint Kölnből, Cs. Gyimesi Évát és Kántor Lajost Kolozsvárról, Her­­terits Katalint Svédország­ból és Csörgits Józsefet Horvátországból. Gál Sándor bejelentet­te, hogy a Csemadok meg­állapodást kíván kötni az AK-val, s ugyanezt jelezte Dupka György is a KMKSZ részérők Az AK munkája iránti érdeklődést jelezte az is, hogy a résztvevők talál­kozhattak a szomszéd or­szágok magyarsága és a kormánynak a Nyugaton élő magyarok ügyeivel foglalkozó képviselőivel. Nagy Károly a védnök­ségi ülést követő sajtótájé­koztatón elmondta, hogy az AK jó együttműködés­ben dolgozik különböző amerikai szervezetekkel, akiknek az érdeklődését sikerült felkelteni. Gál Sándor pedig Mikó Jenő szlovákiai magyar refor­mátus püspök szavaival összegezte a lezajlott vál­tozásokat: „Európán vé­gigvonult az Isten!” S hogy ez milyen felelős­séget, feladatokat ró ránk? A szellemi Magyar­­ország megformálását, amelyet hetven évvel ez­előtt széttörtek. Tizenegy országból negyven magyartanár vett részt az Anyanyelvi Kon­ferencia pedagógus-to­vábbképző tanfolyamán. Az eddigi kurzusok szín­helye Debrecen volt, az idei, egyhetes nyári tanfo­lyamot a Földesi Béla ál­tal igazgatott Békéscsabai Tanítóképző Főiskolán rendezték. A Fajzi Tamás által tervezett csabai isko­la külső megjelenésében és belső, technikai felsze­reltségében egyaránt euró­pai színvonalú. Az egyetlen résztvevő, aki minden alkalommal - azaz tizenöt éven át - je­len volt: Assendelft Krisz­­tics Ilona, aki a hollandiai Rotterdam népfőiskoláján tanít magyar nyelvet. Ez­úttal magával hozta tizen­öt éves unokáját is. Nemcsak a folyamatos­ság, de a megújulás is jel­lemezte ezt a tartalmas együttlétet: első ízben ve­hettek részt - hivatalosan is - a szomszédos orszá­gok képviselői. Svédor­szág után a legtöbb peda­gógus éppen Romániából érkezett Békéscsabára:- Különös élmény szá­momra, hogy innen, Ma­gyarországról, a tanfo­lyam résztvevőivel „kirán­dulhatok” a Partiumba! - mondja Sylvester Anna, ifjú sepsiszentgyörgyi pe­dagógus. A résztvevők ugyanis különbusszal meglátogat­ták a nagyszalontai Cson­katornyot, annak Arany János-emlékmúzeumát. Zuh Imre múzeológus ér­tő kalauzolása után Arany szülővárosának jelenével ismerkedtünk. Öröm, hogy Szalonta új testvér­­városa, Túrkeve emléktáb­lával jelölhette meg a kö­zelmúltban a város másik két írófiának, Zilahy La­josnak és Sinka Istvánnak szülőházát. Szomorúság viszont, hogy a 20 ezres kisvárosból az elmúlt két esztendőben több mint ez­ren települtek át Magyar­­országra! Csanádi János tanár úr szülőfalujába, Zeréndre vezetet innen utunk, ahol megcsodáltuk Románia egyetlen falusi képtárát, az általa szerve­zett Zeréndi Múzeumot. Aradi séta következett ez­után : megkoszorúztuk a vértanúk emlékoszlopát, amelyet a kegyeletesnek nem nevezhető aradi „vá­rosrendezők” egy kem­pinggel és egy futballpá­­lyával építettek körül. A békéscsabai prog­ramban kiváló tudósok, tanárok tartottak előadá­sokat. így Szathmári Ist­ván, Ginter Károly, Po­mogáts Béla, Bihari Mi­hály, Romsits Ignác. Romsits, a Magyarság­kutató Intézet igazgatóhe­lyettese a határainkon túli magyarság helyzetéről adott áttekintést, amit az adott országból érkezők kiegészítettek. Virág Er­zsébet Kolozsvárról azt hangsúlyozta, hogy leg­fontosabb jelenlegi köve­telésük az anyanyelvi ok­tatás visszaállítása Romá­­nia-szerte, az óvodától az egyetemig. Mórocz Ká­roly - Galántáról - rámu­tatott, hogy Szlovákiában is az iskolában dől el a jö­vő, ezért küzdenek min­den eszközzel a Komáro­mi Magyar Egyetemért. Több kárpátaljai kolléga azt panaszolta, hogy nem kapott vízumot a szovjet hatóságoktól. B. Á. Assendelft Krisztics Ilona és unokája (Hollan­dia), a tanfolyam résztvevői, a Békéscsabai Ta­nítóképző Főiskola igazgatója, Földesi Béla társaságában Koszorúzás Aradon, az 1849-es vértanúk emlékkövénél FOTÓ: BALÁZS ÁDÁM Z. K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom