Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-08-15 / 16. szám

40 KULTURÁLIS KÖRKÉP Szép Ernő drámája Vőlegény a Várszínházban Édes és keserű, szép és szomorú, lágy és kegyet­len - ezeket a szavakat Kosztolányi Dezső írta Szép Ernőről 1923-ban a Lila ákác Renaissance Színház-beli bemutatója kapcsán. De éppúgy érvé­nyesek ezek a megállapí­tások az egy évvel koráb­ban íródott másik Szép­darabra, a Vőlegényre is, amelyet a budai Várszín­ház mutatott be Szőke Ist­ván rendezésében. Édes és keserű az a lá­zas izgalom, amelynek kö­zepette a beszélő nevet vi­selő Csúszik család készü­lődik a reménybeli vőle­gény vendégül látására. Érthető a kapkodás: Kor­­nélkát férjhez kell adni minél előbb és lehetőleg minél jobban. Az utolsó fillérekből uzsonnát ho­zatnak, a szomszédoktól damasztszalvétát, gramr font, könyveket, teáskész­letet, cselédet kérnek köl­csön. A papa, a mama és a gyerekek magukat ün­neplőbe vágva várják a vőlegényt: a fogászt. Aki meg is érkezik, jó étvágy­­gyal elfogyasztja az uzsonnát, majd a kedves papát hívja másnapi talál­kára, megbeszélendő a dolog anyagi részét... Szép és szomorú a két fiatal találkozása a fogor­vosi rendelőben, ahol a papa hímezése-hámozása egyértelművé tette a hozo­mányvadász ifjú előtt, itt bizony egyetlen koronára sem számíthat. És ekkor jön Kornélka, a huszonöt éves, viruló szép lány, aki minden női büszkeségét feladva omlik a férfi lá­baihoz, könyörögve, hogy vegye feleségül. Fox Rudi azonban pökhendi ciniz­mussal megalázza, szinte a sárba tiporja. És ez eb­ben az előadásban szinte szó szerint értendő, hiszen Gáspár Tibor fogásza tett­legesen bántalmazza a Kornélkát játszó Kováts Adélt, aki tényleg a földre zuhan. Valóságosan meg­élt színészi pillanatoknak lehetünk tanúi, s ez adja játékuk őszinteségét, hite­lét. Gáspár Fox Rudija csak játssza a lezserséget, a felfuvalkodottságot, a mindenáron pénzhajhászó piperkőcöt, Kornélka őszinte érzelmei, kétség­­beesett vágyakozása leve­szi a lábáról. Kováts Adél­ról már annyiszor leírták, hogy gyönyörű szép nő, finom, lírai alkat. Most végre nem elég csak szép­nek lennie, igazi karakter­figurát formálhat meg, amelyből kiderül, hogy Kornélka és Fox Rudi: Kováts Adél és Gáspár Tibor Kováts Adélnak humora, szikrázó szenvedélyei is vannak. Lágy és kegyetlen a színmű utolsó felvonása. A szülői házba nagyvilági dámaként betoppan Kor­nélka, aki elhatározta, hogy a könnyű és jobb életet részesíti előnyben. Kolozsvárott, Fadrusz János monumentális Má­tyás-szobrának szomszéd­ságában, a Szent Mihály­­templom szentélyének kö­zelségében, á képzőművé­szek szövetségének galéri­ájában Lívia Dragoi ro­mán művészettörténész és Kántor Lajos szerkesztő, művészeti író nyitotta meg Kós András szobrászmű­vész ötven alkotásból álló retrospektív kiállítását. Kós András alkotásai­ban ott munkál a sztánai gyermekkor boldogsága, a temesvári világracsodál­­kozás reménysége, a poli­hisztor édesapa, Kós Ká­roly puritán szigora, a gondoskodó, féltő édes­anya kitárulkozó szerete­­te, féltése, a kolozsvári él­mények, emlékek örömei, félelmei, kételyei, megva­lósult remények és a vesz­tett illúziók. Az erdélyi népművé­szet, szobrászat, iparmű­vészet mindig is szívesen használta a fát, azt az élő anyagot, amely átalakulá­sa, szoborrá, plasztikává, Képtelen ellenállni az im­már szerelemtől őrült fo­gász ostromának. Akinek már nem a hozomány, ha­nem csakis a nő kell. Agyő kaszinó, agyő Rivie­ra, Kornélka a szegénysé­get és a szerelmet választ­ja-Kosztolányit idézhetjük ismét, aki ugyan Szép Er­nő Aranyórájáról mondta e gondolatokat, de írhatta volna akár a Vőlegényről is: „A tündérmesét gyer­meteg népek álmodják, s költők írják. Ezt Szép Er­nő írta, a XX. század ál­dott költője, aki itt, az asz­falton, a kávéházban, a villamosban, a jelen fakó­nak hitt díszletei között is az örökkévaló dolgokat látja, s abban, ami más­nak mindennapi, kopott, az ősi mítoszt veszi észre.” TARJÁN VERA relieffé válása után is tar­talmazza alaptermészetét, hogy tudniillik feltárja életét, múltját, engedel­mes, lehet látni szerkeze­tét, engedi magát alakíta­ni, díszíteni és szerényen mutatja szépségét, bárso­nyosságát, békéjét, barát­ságosságát. Fafiguráiban, Együtt a család. Szép Ernő drámájának Nemzeti Színházi előadásán fotó: sárközi Marianna Kolozsvári üzenet Kós András szobrai

Next

/
Oldalképek
Tartalom