Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-05-15 / 10. szám

SZOMSZÉDOLÁS 4) I I MM‘\i Segélykiáltás IDO- A forradalom első napjaiban hittük, hogy valóban a csauista nacio­­nálkommunista rezsim volt a romániai nemzetisé­gek elleni genocídium - a kisebbségirtás - elkövető­je - olvashatjuk az új Ko­­vászna megyei hetilapban, Horváth Alpár cikkében. Az erdélyi magyarság most úgy érzi, hogy elárul­ták, becsapták, napról napra foszlik szét a re­mény, amely a forradalom után felcsillant előtte. A román televízió és sajtó módszeresen dezinformál­­ja az országot és a nagyvi­lágot.- Nyugat-Európában már sikerült olyan képet festeni rólunk - írja kese­rűen Horváth Alpár hogy mi a velünk együtt élő románság kisemmizé­sére, ki-, illetve elűzésére (!) vetemedtünk. Az Európai Idő című hetilap cikkírója kétségbe­esve kéri a civilizált vilá­got: ne engedje, hogy megismétlődjék az, ami az 1920-21-es és 1946-os bé­ketárgyalások után meg­történt, hogy Románia megígérte a kisebbségek kollektív jogainak és ön­­rendelkezésének biztosítá­sát, amit aztán módszere­sen elvont és elsorvasz­tott. Most is hasonló a helyzet.- A romániai magyar­ság csupán kollektív joga­it kéri egy szabad, demok­ratikus Romániában: he­lyét Európában - írja vé­gül Horváth Alpár. - S mindezt a második világ­háború utáni zsidókéhoz nagyon hasonló hely­zetben. Elképesztő nyilatkozatok HÁROMSZÉK Kinek használ? - teszi föl a kérdési vezércikké­ben a Sepsiszentgyörgyön megjelenő lap főszerkesz­tője, Magyari Lajos. Ki­nek használ a Marosvá­sárhelyről kiinduló, s las­san egész Erdélyre átterje­dő fékevesztett magyar­gyűlölet? A Marosvásár­helyen székelő Vatra Ro­­maneasca (Román Tűz­hely) hangadóinak - akik a magyarokat Ázsiába akarják visszaküldeni - nemhogy az őseik, de még a nagyszüleik sem éltek Marosvásárhelyen.- Azok, akik szélsősé­ges, becsmérlő tömeggyű­lések szervezésére vállal­koznak, az amúgy is fe­szült légkör további mér­gezésére - írja Magyari Lajos azok nem akar­nak Európához közeledni. Egyet akarnak: föltétel nélkül való nemzeti szup­remációt s benne saját ha­talmuk és stallumuk min­denáron való megőrzését. A román sajtóban olyan elképesztő hírek, nyilatkozatok jelennek meg, mint a kézdivásárhe­­lyi ortodox lelkészé, aki nem kevesebbet állít, mint azt, hogy az egész vidék székely népe 1912-ben a hajdúdorogi püspökség­hez csatoltatván, elveszí­tette nemzeti tudatát s vé­gül a hitét is - hívja fel a figyelmet a „Háromszék” cikkírója. - Ezen a terüle­ten, vagyis Kézdiszékben a múlt század második fe­lében mintegy 3500 orto­dox és 900 görög katoli­kus élt. Magyari Lajos végül fölteszi a kérdést: ők len­nének az egész itteni szé­­kelység? Akkor mi van a többi itt élt 42 ezer ember­rel? Magyar párt macyar a Drávaszögben KÉIPES ÚJSÁG A Horvátországi Ma­gyar Néppárt (HMNP) megalakulásáról ad hírt az Eszéken megjelenő he­tilap. Kopács, Várdaróc, Laskó, Pélmonostor, Ka­­rancs, Sepse, Csuza, Vö­rösmart és más baranyai, szlavóniai falvak lakóinak közös akaratából jött létre Horvátország első demok­ratikus jellegű magyar po­litikai pártja. A HMNP programter­vezetének három vezér­­gondolata: az általános emberi és kisebbségi jo­gok biztosítása, a környe­zetvédelem szorgalmazá­sa, a zöldmozgalom támo­gatása, valamint a kisgaz­dák és a magánszektor ér­dekvédelme. A HMNP fórumot kí­ván biztosítani az etnikai vagy vallási kisebbségek jogos igényeinek, szellemi képviseletének - írja végül a Magyar Képes Újság ugyanakkor szeretné a többségi nemzettel és az anyaországgal szorosabbá tenni az együttműködést. A nemzetiségi irodalom felelőssége A Pozsonyban megjele­nő képes hetilapban a je­les csehszlovákiai magyar íróval és ismert közéleti személyiséggel, Dobos Lászlóval készített interjút Csanaky Eleonóra. Milyennek is látja Do­bos László a csehszlová­kiai magyar irodalom je­lenlegi helyzetét, szerepét, az írók lehetőségeit?- Megküzdőtt, meg­szenvedett szabadság az, ami már fellelhető az iro­dalmi életben - vallja Do­bos László, s kiemeli a po­litika markáns jelenlétét. - Az ötvenes évek végétől megfigyelhető a szlovák és a cseh irodalom politi­kaalakító szerepe, frontá­lis támadása a totalitárius rendszer ellen.- Ehhez hasonló vonu­lat nyomon követhető a csehszlovákiai magyar irodalomban is - mutat rá az író. - Fábry Zoltán munkásságától kezdve, a hatvanas évek irodalmi publicisztikáján át tetten érhető ez a kisebbségi lét sérelemregényein keresz­tül is, szinte minden mű­fajban. Egyáltalán: irodal­munk kibontakozó és megerősödő realizmus­szemlélete önmagában is antitétele a diktatúrának. A negatív fordulat 1968- ban következett be: ettől kezdve a pártpolitika lefo­kozta az irodalmat, az író­kat figyelték, üldözték, ki­szorultak a közéletből. így aztán a politikai reform­­mozgalom hatalmas dikta­túraellenes hullámában az irodalom már távolról sem tudott olyan erejű té­nyező lenni, mint a hatva­nas években volt. Az írók legutolsó köz­gyűlésén létrejött szaka­dás okát Dobos László annak tulajdonítja, hogy „egy korszak kultúrpoliti­kája ült a vádlottak pad­ján”. Sok olyan író volt, aki vagy végrehajtóként, vagy csak passzív szemlé­lőként nézte végig ártatla­nul meghurcolt írótársai szenvedését, kitiltását az irodalomból. Dobos László konklúzi­ója: mindenre akad em­ber, s a felelősök még a legképtelenebb magatar­tásra is keresik az öniga­zolást.

Next

/
Oldalképek
Tartalom