Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-02-15 / 4. szám
A HATÁR TÚLOLDALÁN 31 Miután II. Géza királyunk a Tolna megyei Cikádoron az 1142. esztendőben megalapította a ciszterci rend első monostorát, e derék szerzet tagjai hamarosan megjelentek az ország más vidékein is. A hitbéli térítés mellett a szakszerű földművelés és a kézművesmesterségek tudományába igyekeztek bevezetni a magyar föld népét. így tűntek fel még a XII. század vége felé az ország északkeleti sarkában, hogy tevékenységükkel ide vonzzák, betelepítsék a jobbára rengeteg erdőkkel borított vidéket. Előbb monostort alapítottak a Tapoly, ősi szláv nevén Topol, Topl’a egyik kiszélesülő völgyében, a Csergő-hegység keleti lejtőjén, amely körül aztán kialakult a világi település magva is. Egy évszázad múltával az Árpádok német hospeseket, telepeseket tereltek a még mindig gyéren lakott országrészbe. Ők alapították meg Bartfeld, magyar nevén Bártfa városát. Bártfán jobb a sör A tatár hadak feldúlta - ég csak hevenyészett p .kai kerített települést, df amarosan újjáépült, mert az isten háta mögötti városka forgalmas kereskedelmi útvonalak metszéspontjába került. A gyorsan növekvő, gazdagodó helységet előrelátó polgárai most már erős kőfalakkal, bástyákkal vették körül. Máig is maradt belőle mutatóba, s ezeket a falrészeket, bástyatomyokat éppen mostanság állítják helyre, hiszen hét-nyolc évszázad felettük sem szállhatott el nyomtalanul. Bártfa polgárai, a kassaiak példáján okulva, a király mellé álltak az alávetésükre, megsarcolásukra igyekvő oligarchák, a Borsák és Omodék ellenében, amit előbb Károly Róbert kiváltságokkal, majd fia, Nagy Lajos szabad királyi városi ranggal jutalmazott. Szorgos kereskedő és iparűző polgárai ettől kezdve évszázadokig megőrizték függetlenségüket, és bár elviekben a királyi hatalom támaszai voltak, adót csak muszájból fizettek. Szűzanya-szobor az oltár felett A túloldalon 1. A Szent Egyed-templom főoltára a magyar szentek szobraival 2. A gótikus templomhajó 3. Az Elek mester által épített gótikus városháza 4. Padfaragványok a Szent Egyedtemplomból A város hosszú, téglalap alakú főterén a XIII. században hatalmas méretű, háromhajós, gótikus szentegyház építésébe fogtak, amelyet majd csak a következő századra fejeztek be. A Szent Egidius, azaz Szent Egyed, az aranyművesek védőszentje tiszteletére ajánlott templom páratlanul szép gótikus és reneszánsz belső díszítése pedig csak a XVI. században kapta meg végleges formáját. Különös figyelmet érdemel a teljes épségben megmaradt tizenegy szárnyas oltár, a dúsan faragott reneszánsz padsorok, a szentély bejárata felett szinte légiesen függő feszület és a kőcsipkés gótikus szentségház. Ez utóbbi annak a Lapicida (Kőfaragó) István mesternek a műve, aki a kassai dóm északi kapuzatának szobor- és domborműcsodáit álmodta kőbe, és akit a rátarti bártfai polgárok városukba hívtak a templom építésére. István mester jól érezhette magát Bártfán, és végképp itt telepedett le, mert úgy vélte, hogy „Bártfán jobb a sör”. Tanácsurak tógában Gazdag Bártfa városára a viharosabb időkben sokféle ellenség szemet vetett, többek között az a huszita zsoldosvezér, Talafusz is, akit 1453-ban Hunyadi János vert el a falak alól. A várost a királyok által többször megerősített kiváltságok, de még inkább falainak és felfegyverzett polgárainak ereje még jó két évszázadig megmentette minden bajtól. A gótikus küllemű település díszesebb, reneszánsz arculatot kapott, de építészetileg egyszersmind egységesebb is lett, mert a szigorú német városi jog kivételt nem ismerő módon rendelkezett a polgárházak méreteiről, formájáról. Jól látható ez ma is a főtér jobbára restaurált épületein, ahol a homlokzati párkánymagasság és az ablakszám megegyezik. Csak a később - barokk, rokokó, copf stílusban - átépített házak térnek el ettől a képtől. A templom mellett a főtér ékessége a késő gótikus stílusban, 1506-1508 között épült városháza, amelyet Alexius (Elek) mester épített. Ma ebben az épületben látható a Sárosi Múzeum történeti, egyháztörténeti és néprajzi gyűjteménye. Bártfa fénykora a XVI. századra tehető, amikor művelődési szempontból is a környék egyik központjává lépett elő. Lakói áttértek az evangélikus hitre, mondják, elsőként az a Stöckel Lénárd, aki a gimnáziumot is alapította. A városban tartották a hazai protestánsok első egyetemes zsinatukat, és egyes források szerint Melanchton Fülöp, a protestantizmus ismert alakja is megfordult Bártfán. A civitás fejlettségét mutatja, hogy ebben a korban nyomda is működött, először itt nyomtatták ki Luther Márton katekizmusát magyar és szlovák nyelven, valamint Werbőczy István híres Tripartitumát, azaz: Hármaskönyvét magyarul. A polgári jogait és kiváltságait gondosan őrző bártfai törzslakosság magas fokú városi öntudatára és műveltségére jellemző, hogy feltámasztották a klasszikus római köztársaság intézményeit és külsőségeit. Például teljességgel
