Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-05-16 / 10. szám
Európa! Európa! Ezt a történetet is Ausztráliában hallottam. Közvetlenül a háború után kivándorolt Ausztráliába mindenki, aki a családból megmaradt: egy anya, a lánya és a kisunokája. A gyerek remekül beilleszkedett a melbourne-i életbe. Voltak pajtásai, szerette az iskolát. Egy délután a gyerek nem ment le játszani. Másnap sem. — Miért nem mész át Jimmyhez? — Nem megyek. — Hívd át Tonyt. — Nem hívom. — Dehát szereted a barátaid. — Nem a barátaim és nem szeretem őket. — Miért? — Mert hazudnak. Azt mondták, hogy minden gyereknek négy nagyszülője van. Honvágy Régi barátokkal találkoztunk Londonban, ötvenhatban jöttek ki. Hívnak. Náluk töltjük az estét. Férj, feleség nem győzi magyarázni, hogy milyen boldogok. És mindenük megvan. És beilleszkedtek. A gyerekeik itt járnak iskolába, igazi angol kölykök. Honvágy? Nem, nem is tudják, mi az. Hát nagyszerű, örülünk, hogy ilyen boldogok vagytok. És beszélgetünk és mesélünk és szalad az idő, tejóisten, éjfél van. És vasárnap éjfélkor már nincs földalatti, vasárnap éjfélkor már csak taxin lehet hazajutni London túlsó felébe. Háziasszonyunk készségesen ugrik a telefonhoz, hív kocsit. Egy perc, két perc. Bosszankodva és csodálkozva mondja: — Nem felel. — Hívd újra. A háziasszony újra tárcsáz. — Nem veszik fel. — Londonban ilyen nincs — mondja bosszúsan a férj. — Melyik számot hívtad? Az asszony elsápad. — Úristen. A hatszor kettőt. A pestit. FEHÉR KLARA • • •• SAJTOTUKOR Bethlen Gábor és Oroszország — Horvátországi magyarok Az első palóc tájszótár História Az erdélyi fejedelemség és Oroszország kapcsolatairól közölt tanulmány a Magyar Történelmi Társulat folyóirata, V. P. Susann tollából. A szovjet történész egyebek között ezeket írja. A magyar—orosz kapcsolatok közép- és kora újkori történetének egyik legfontosabb eseménye volt a diplomáciai kapcsolatok helyreállítása az erdélyi fejedelemség és Oroszország között 1628—1630-ban, abban az időben, amikor Erdély élén Bethlen Gábor állt (1613—1629), Oroszországban pedig Mihail Fjodorovics Romano,v (1613—1645) uralkodott. Ha választ keresünk arra a kérdésre, mik voltak a moszkvai elhatározás okai, amelyek arra késztették a cárt, hogy szövetségi kapcsolatot keressen Bethlennel, meg kell vizsgálni: milyen értesüléseik voltak a moszkvai kormánynak a bethleni államról és magáról a fejedelemről. Az 1620. évből fennmaradt „híranyag” tanúsága szerint a moszkvai kormányzat tudott Bethlen első hadjáratának (1619. augusztus—1921. vége) hadmozdulatairól. Bizonyítja ezt, hogy a „hírek” anyaga tartalmazza az ezekre vonatkozó értesüléseket. Erre a korszakra vonatkozik az a tudósítás is, hogy az „ugor” Bethlen Gábor még „Kassán áll, és országos gyűlést tart”. Március 10-én Bécsből arról írtak, hogy a császár követeket küldött Bethlen Gáborhoz. Elmondhatjuk, hogy Oroszországban már a 20-as évek elején úgy ismerték Bethlen Gábort, mint a magyar állam vezetőjét, aki igen aktív szerepet játszik a Habsburg-ellenes táborban. 1626-ban, még Bethlen harmadik hadjárata előtt (1626. augusztus—december) Moszkvában tudtak róla, hogy követe „illendően kéri” a szultán segítségét, hogy Bethlen diplomáciai kapcsolatba lépett a szász választófejedelemmel, és hogy Nyugat-Európában olyan hírek vannak, miszerint a brandenburgi választóval is szövetségi kapcsolat jött létre. Mindezek az erdélyi fejedelem nemzetközi kapcsolatokban játszott szerepéről tanúskodnak. Az orosz vezetés elhatározása, hogy közeledik az erdélyi fejedelemhez, annak elismerését is jelentette a nemzetközi politikában. A források tanúskodnak róla, hogyan alakult ki a kapcsolat Oroszország és az erdélyi fejedelemség között, következésképp adatokat tartalmaznak arra vonatkozóan is, milyen jelentős periódus a magyar állam, a feudális erdélyi fejedelemség történetében Bethlen Gábor uralkodása. Magyar Nemzet A mintegy huszonötezres horvátországi magyar kisebbség pezsgő kulturális életéről olvashattunk érdekes beszámolót a Hazafias Népfront napilapjában. Nagymértékben segíti az ottani magyar iskolaügy fejlődését, szakmai színvonalának emelkedését — írja a cikk szerzője, Vigh Károly — a hol Eszéken, hol pedig Pécsett rendszeres időközönként tartott pedagógiai továbbképzés. Számos fiatal továbbtanulását teszik lehetővé a magyarországi egyetemeken és főiskolákon. A nemzetiségi oktatás jogi alapját nem csupán az alkotmány biztosítja; a lakosság öntevékeny akciókkal, szabadon szerezhet érvényt a jogalkotásban foglalt elveknek. A horvátországi magyar iskolahálózat kiépítésekor például a Horvátországi Magyarok Szövetsége és a Pedagógiai Intézet képviselői, munkájukban elsősorban a tanulók, a szülők, a lakosság, a helyi közösségek és társadalmi szervezetek aktivitására támaszkodhattak. A magyar nyelv tanításának megkönnyítése céljából széles körű anyanyelvápolási mozgalmat szerveztek a horvátországi magyar településeken. A tantervi előírásnak megfelelően a magyar tanítási nyelvű iskolákban oktató történelemtanárok az egységes tanterv anyagát a magyar nemzeti történelem témáival egészítik ki. De Magyarország földrajza is szerepel a tantervi pótanyagban. A zenepedagógusok kidolgozták az alsó és felső tagozatok magyar daljegyzékét, és kis dalosfüzeteket is szerkesztettek. E kicsiny, alig negyedszázezernyi magyar közösség életében megtalálhatjuk a különböző kultúrköröket, könyvtárakat, helyet kap az öntevékeny színjátszás, hallatnak magukról a helybeli írók és költők, publikálják dolgozataikat a helytörténet különböző ágazatainak művelői, találkozhatunk a néprajzi gyűjtőmunka eredményeivel, hívják látogatóikat a születő tájmúzeumok. A mai magyar mecénás: Zsóka István bányamérnök, a Szénhidrogénipari Kutató-Fejlesztő Intézet főosztályvezetője és Somkuti Erzsébet mikrobiológus. Férj és feleség. Kétszoba-hallos családi házban laknak Zuglóban. Bútoraik átlagosak. A falakat nem díszítik márkás festmények. Szenvedélyük a könyv és az utazás. Mindketten bernecebaráti palócok. Bernecebarátiból .— illetve Bernecéből — elszármazott palóc Tóth Imre tanár is, az Ipoly menti palóc táj szótár szerzője. És éppen ez a tájszótár ébresztette fel a Zsóka házaspár mecénás hajlamait — írja Fenákel Judit a hetilap hasábjain. Tóth Imrét a szótáríró szerepére még az édesanyja, a faluban híres varróasszony és előénekes jelölte ki, részben azzal, hogy fiát a palóc tájszólásban tanította beszélni, részben azzal, hogy rendkívüli olvasottsága miatt (Jókai és Mikszáth minden könyvét elolvasta) az irodalmi köznyelvet is tökéletesen tudta. Kedves játékuk volt, hogy Tóth Józsefné valamelyik rokon beszédmódján szólalt meg enyhén ironizálva az öregeken, s a gyerekeknek — ketten voltak testvérek — ebből kellett kitalálniuk, hogy kitől idéz. így lett az édesanya a palóc szótár „bővizű forrása”. Már csak Imre Samu akadémikus felszólítására, meg Tóth Imre ugyancsak palóc feleségének biztatására, házi lektorálásra volt szükség ahhoz, hogy a nagy nyelvterület első szótára megszülessen. Csakhogy a kéziratot nagy szakadék választotta el a kinyomtatástól. Az Akadémia mindössze ötvenezer forinttal járulhatott volna hozzá a majd’ háromszázezer forintos kiadási költséghez. És akkor jelentkeztek Zsókáék, akik megtették felajánlásukat: „Mivel az első palóc tájszótár megszületésére így is csak évszázados késéssel, a palóc tájnyelv elhalásának késői szakaszában kerül sor, mi bernecebaráti palócok, az egykori zsellérek unokái biztosítjuk a megjelenéshez szükséges háromszázezer forintot.” így nyerhette el végső formáját az Ipoly menti palóc tájszótár. Napvilágot lát háromezer példányban és várja a nyelvészek, a műkedvelő nyelvészek, valamint az anyanyelvűket szerető olvasók érdeklődő támogatását. 15
