Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-08-18 / 16. szám
1 1. Duna menti svábok vándorlásának korabeli ábrázolása 2. A Gerlinger Heimatblätter a városba települt svábok mindennapjaival és hagyományaival foglalkozik 3. A gerlingeri Városi Múzeumban a magyarországi svábok életének és népművészetének emlékeit mutatják be SAJTOT0KÖR A nemzet és a munkásmozgalom béli döntést, hibás, elhamarkodott intézkedésnek tekintik, olyan kollektív büntetőakciónak, amely, mint minden általánosítás, igazságtalan. Hogy milyen lendületett adott ez annak a bizonyos hagyományápolásnak, azt jól érzékeli a magyar utazó, aki nem tér le az autópályáról a Stuttgart- Centrum feliratnál, hanem két kijárattal odébb, Gerlingen felé veszi az útját. A csinos favázas épület a központban a Városi Múzeum feliratot viseli; a bejáratnál ezt még egy tábla egészíti ki: Ungarndeutsches Heimatsmuseum. Az állandó kiállítás az egykori zsámbékiak - mai gerlingeniek - keze munkáját, sőt gondos kutató tevékenységét dicséri. A kiállított tárgyakon - a különböző helységekből és korokból származó népviseleteken, a szobaberendezéseken, munkaeszközökön át nyomon követhetők a szokások, hagyományok, de a történelem kanyarai is. Lemérhető például a népviselet változásán, milyen hatással volt a magyar környezet a svábokra. A 46-os magyarországi sváb öltözékek eredetiek: az akkor kitelepítettek itt ugyancsak látható útiládáiból származnak. Az ember csak ámul, mi minden belefért azoknak a poggyászába, akiknek ez a kényszerű utazás valóságos sorstragédia volt. Megörökítik ezt az érzést azok a szintén kiállított fényképek, amelyek közvetlenül indulás előtt készültek a régi, budakeszi, budaörsi, zsámbéki, hartai portákon. Nem kis készülődés előzi meg a következő nagyszabású vállalkozást: októberben a gerlingeni múzeumban emlékkiállítás nyílik Buda visszafoglalásának 300. évfordulója alkalmából. Az anyagot egyebek között a Budapesti Történeti Múzeum kölcsönzi. Az ingolstadti Bajor Hadtörténeti Múzeumtól megkapják azt a török sátrat, amelyet II. Miksa Emánuel bajor választófejedelem Buda környékén szerzett hadizsákmányaként tartanak számon. A gerlingeniek kíváncsiak voltak arra is, hogyan, honnan és mikor kerültek Magyarországra a németek. A gyökérkutatás egészen a XVII. századig visszanyúlt. A cél láthatóan az összetartozás érzésének fenntartása, erősítése, a hagyományok ápolása. A manapság oly divatos nosztalgia lenne az indíték? Minden jel szerint ennél jóval többről van szó. A magyarnémetek az első évek útkeresése, nehézségei, keservei után hamar felismerték, milyen szerepet játszhatnak a mai NSZK és Magyarország kapcsolatainak alakításában. „Hídépítésnek” nevezik, s az otthonról érkező nagyonis érti, mire gondolnak. A program sok évre szól, s a híd íve egyre szélesebb. Bővül az érdeklődés a magyar mindennapok iránt, mint ahogy sokasodnak az érdeklődők is, tágítva a magyarnémetek körét. SZÁSZI JÚLIA TÁRSADALMI SZEMLE A Magyar Szocialista Munkáspárt elméleti és politikai folyóiratában Gondolatok a nemzet és a munkásmozgalom történetéről címmel dr. Berecz János, az MSZMP Központi Bizottságának titkára a XX. század magyar történelmének néhány érdekes összefüggésére hívja fel a figyelmet. Társadalmunkban - írja - érzékelhetően erősödik az érdeklődés nemzeti, különösen pedig a huszadik századi történelmünk iránt. Némely jelzések alapján úgy tűnik, mérséklődött a munkásmozgalom története iránti érdeklődés. Mintha ezt a jelenséget erősítené meg az, hogy az egyetemi oktatásban a magyar munkásmozgalom történetének önálló témaként való oktatását felváltja a Magyarország történelme 1918-1975 között című tantárgy. Rendkívül fontos, hogy a valóság iránti tisztelettel és elfogultságtól mentesen vizsgáljuk meg: miként függ össze a nemzet és a munkásmozgalom története Magyarországon a 20. században. Az többé-kevésbé mindenki számára kétségtelen - írja a szerző -, hogy a Horthy-korszakban a dolgozó népet - a parlamentarizmus látszata ellenére - durván kirekesztették a hatalom minden szférájából, és leplezetlen kizsákmányolás gyötörte életét. Érzékelhető tendencia volt ezért később a „kisajátító” történelemfelfogás, amely a korszak értékelésében megjelent. Ez a tendencia egyrészt csak a forradalmi munkásmozgalmat tartotta becsületesnek és nemzethez hűnek. Nem kapott kellő súlyt azoknak a népi, demokratikus és progresszív erőknek a tevékenysége, története, amelyek a nemzeti ügy érdekét képviselték és számos feladatát szem előtt tartva kétségtelenül jelen voltak a Horthy-korszakban. A forradalmi munkásmozgalom szempontjából gyanús lett minden olyan erő, amely legálisan tudott működni. Megfigyelhető az is, hogy az utóbbi években egy nagyon sajátos ellentmondás épült arra a törekvésre, hogy a történeti korszak megítélésében az árnyaltabb történelemszemlélet érvényesüljön. Egyes memoárírók visszaemlékezéseikben felmentik vagy megpróbálják felmenteni a nemzeti tragédia okozóit. A felszabadulás utáni időszakban a nemzet története és a forradalmi munkásmozgalom története rendkívül közel került egymáshoz, de ez utóbbi nem fogta át az egész nemzet történetét. Nagyobb tapintattal, tisztelettel és elismeréssel kell tehát bánnunk azokkal a demokratikus erőkkel, amelyek részben tudatosan, részben a történelmi kényszer felismerése folytán bekapcsolódtak az új Magyarország építésébe. Az 1956 körüli időszak értékelésében is több tendencia van jelen napjainkban. Jelentős mértékig veszített erejéből és bázisából az az irányzat, amely csak az ellenforradalmat vette észre abban az időszakban. Elsősorban azért szűkül e bázis, mert nem kap választ a legfontosabb kérdésre: ha csak ellenforradalom zajlott abban az időszakban, akkor hogyan kell értékelni a tömegek viselkedését. Nincs válasz arra a kérdésre sem, hogy miként kell értékelni a követelések jelentős részét, főleg azokat, amelyek a kibontakozás, a konszolidáció és egészében az elmúlt 30 év folyamataiban lényegében megvalósultak. A marxista igényű értékelés első következtetése - folytatja az elemzést a Központi Bizottság titkára -, hogy a munkáshatalom elleni fegyveres harc teljes mértékben ellenforradalom és ideológiai gátszakadás is volt. Szakítanunk kell azokkal az egyes értelmiségi körökben megjelenő illúziókkal, amelyek szerint lehetett volna akkor valamiféle demokratikus átalakulás is. Illúziók és történetek színesíthetik a történelmet, de nem befolyásolják. Az ellentámadás mindenképpen bekövetkezett volna. A magyar nemzet sorsa szempontjából azonban nem volt közömbös, hogy a pártot, a szocializmust képviselők közül mely erők hozzák létre a forradalmi központot. Külső támogatást - az adott helyzetben - a szektás-dogmatikus konszolidáció is kapott volna, mert a fő feladat az ellenforradalom leverése volt. A magyar forradalmi munkásmozgalom hagyományai következtében azonban szükségképpen léteztek olyan emberek, akik vállalták a szakítást az előző évek hibáival, s egyúttal a folyamatosságot és a megújulást a szocializmusban. A program véghezvitelének eszköze, hogy a párt irányít, vezet és a vezető szerepet történelmi tapasztalatánál fogva tudatosan vállalja. A közmegegyezés módszerével, eszközeivel és annak tartalmával a szocialista nemzeti egység erősítésére, fenntartására törekszik, és a megújulás érdekében reformokat kezdeményez. A gazdaságirányítás és elosztás területén radikális reformot, politikai intézményrendszerünkben pedig folyamatos karbantartást, korszerűsítést végez, a hatalom gyakorlásának új módszereit vezeti be. Ez a harminc éve gyakorolt politika tette lehetővé, hogy nemzeti identitásunkkal is sokoldalúan foglalkozzunk, nem nacionalista elvakultsággal és nem is úgy, hogy a nemzet történetét csak a munkásmozgalom történeteként értelmezzük. 13
