Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-04-27 / 9. szám
A BÁLÁTOK KÉPES ALBUMA JASCHIK ÁLMOS MECIDÉZÉSE 4 Rendkívül vonzó kiadvány jelent meg az Állami Könyvterjesztő Vállalat reprint-sorozatában: Szeremley Miklós Balaton Albuma. Az 1851-es magyar és német nyelvű kötet hű mása tíz tetszetős metszetet és rövid leírást tartalmaz a Balaton-felvidék impozáns hegyormairól, várairól és városairól. A szerző, Szeremley Miklós az 1848-as szabadságküzdelem honvédtisztjeként szolgált, majd külföldre menekült. Korábban egy kőnyomatos nyomda igazgatója volt, Szigligeti és Petőfi köteteinek borítói készültek műhelyében, s a bukott forradalom után nem lehetett maradása hazájában. Írása örömteli és lelkes hitvallás országunk egyik legszebb vidékéről. A szerző Kisfaludy Sándor poétái szavait idézi mottóként: „Itt valóság több a hírnél, / Ily szépet nem terme még / A magyar vad föld és ég.” A Balaton Album nem is kíván regényes leírás lenni, inkább csak arra vállalkozik, hogy „némi ismereti adatokat nyújtson”, hiszen „az egész Balaton vidéke regényességében olly gazdag, hogy azt száraz papíron holt betűkkel visszaadni lehetetlen”. De szeretné „a legszükségesebb adatokkal az élményeket előkészíteni s az élet édes óráit általok visszaidézni”, mert „saját keblének a természet szépségei iránti fogékonysága itt mindenkinek a legjobb tolmács leend”. Ennek a tájnak aurája, lelke van, s nincs is utazó, „ki Füred és Balaton igéző tájairól magasztalva, sőt elragadtatással ne szólana...” — írja. A Balaton és vidéke „egyaránt távol van attól, hogy egysíkú síkságnak, valamint attól, hogy vadregényesnek neveztessék ... Szebbnél szebb panorámákat nyitva terjed el e vidék ..., minden lépten a legkellemesebb s megragadó bájú látványosságokkal kedveskedik.” Itt az ember „a természetnek nem tarkaságát és végtelen változatosságát, hanem egyformaságát és ünnepélyes nyugalmát csudálja, mellyeken a gondolaterő elzsibbad ugyan és kis körre szorítkozik, de e kis körben annál inkább mélyed, s az embert, ki körös-körül semmit sem lát, magánál magasabbat, büszkévé, önérzettel teljessé s elhízottá is teszi ...” A messziről kék, közelről szőke víz kígyózásai, meleg forrásai, a Somogy felől megeredt hullámok zúgása mind élvezetes élmény az utazónak. A tihanyi kecskekörmök, a Balaton ásványországa, flórája és faunája, Tihany, Tátika, Rezi, Szigliget, Sümeg és Csobánc hegyormai, Füred és Badacsony öbölképei, a vízi vitorlások és gőzhajók mindenütt a szemlélődő, a tájat élvező ember kedvét keresik. Szeremley Miklós könyve azoknak szól elsősorban, kik nyitottak e szépségek befogadására, de élményt kínál azoknak is, akik a szemnek kellemes értékek mellett a tó történetét, tájföldrajzi változásait vagy gazdasági energiáit keresik. Szeremleyben nemcsak a „környezetvédő”, nem is csupán a helytörténész, de az érzékeny és átélő személyiség, a szépet szerető lelkűiét, a pátriájában is otthont kereső hazafiú nyilatkozik meg. A. GERGELY ANDRÁS ,m-KCü20r i'tormba* asct-: TS.ua -A*FALOn»A' . Kincs-,4 Peer Gynt (tempera-részlet) 1912 FOXÖ: BÖKAY LÁSZLÓ kCVCXCV í V ** ’ \ Ä m 2» - : jf i Űf/ a 1 C;,' Jaschik Álmos grafikusművész, könyvtervező és pedagógus születésének centenáriuma szerényen bújik el az ünnepeltek évfordulója mögött: egy évben született Lesznai Annával, Tihanyi Lajossal, Lukács Györggyel és Kosztolányi Dezsővel. S ha szellemi-művészi hagyatéka nem is ér fel az előbbiekéhez, a magyar művelődéstörténet, elsősorban a könyvművészet és a művészetoktatás területén maradandót, máig hatót alkotott. Ezt érezhette az a látogató is, aki Jaschik Álmos emlékkiállításának megnyitóján részt vett a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A szokatlanul nagy számú közönség elsősorban volt tanítványaiból verbuválódott ; a mester tanításának lényegét, szuggesztív egyéniségét, előadásainak magával ragadó sodrát, emberségét mélyen őrző emberekből tevődött ki. Ritka pillanat: egy volt tanítvány — emlékbeszéd helyett — versben tiszteleg mestere előtt. Jaschik Álmos 1920-ban nyitotta meg „grafikai” magániskoláját, amely a két világháború közötti Magyarország egyik leghatásosabb szabadiskolájává vált. Generációk egész sorát, köztük Kovács Margit keramikust, Benedek Katalin, Gera Éva festőt, animációs filmtervezőket, díszlet- és jelmeztervezőket — többek között Michel Gyarmathyt is — oktatta. Pedagógiai munkásságával párhuzamosan festette, rajzolta a szecesszió sohanemvolt álomvilágába vivő műveit. Egy sajátos mesevilág elevenedik meg a dinamikusan hullámzó szecessziós vonaljátékban, a mindent betöltő, körbefonó ornamentika hálójában. Dekoratív látásmódjával a mesés Kelet és a magyar népművészet díszítőmotívumait vonultatja fel: „Amikor rajzolok, úgy érzem, mintha Keletről elszakadt múltamra emlékeznék” — vallotta. A szecesszió jegyében fogant az a törekvése is, hogy az általa tervezett könyv minden részlete egységes kialakítású legyen: a kötés, az illusztrációk, az előzéklap és a záródíszek. Készített könyvterveket, illusztrációkat, díszleteket, jelmezeket, plakát- és csomagolásterveket, s nevéhez fűződik az első hazai animációs mesefilm, a Gyémántkrajcár megtervezése is. Az 1930-as évek elejétől képeinek felülete kevésbé zsúfolt, grafikai alkotásain, népmese-illusztrációin erős karakterizáló készség, szatirikus hajlam, humor érződik. Erősen vonzódott a szürreálishoz, a szörnyek, az emberfeletti ábrázolásához, szívesen illusztrált fantasztikus műveket. Vallotta: „művész csak az lehet, aki az életet nemcsak külső jelenségeiben szemléli, hanem annak belső konstrukcióját is meg tudja érezni.” Célja becsületes mesteremberek nevelése volt, s az volt ő maga is. CSORBA CSILLA 22