Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-08-07 / 16. szám
ILLUSZTRÁCIÓ: BARATH PAL vagy az is lehet hogy lent vagyok de itt nem olyan mint máskor hanem por de nem ilyen hanem másmilyen így megy lefelé és felfelé és fák lesznek belőle mindenféle színű és olyan puha mikor megfogom és akkor csorogna lefele valami az égből olyan sírás de rám nem esne és akkor mint egy nagy pokróc odafent fénylene és akkor pukk így széjjelmenne meg jönnének az emberek de olyan másformák és úgy beszélnek hogy bagala hadala meg hogy kamurra vá albadaguna és ez annyit tenne hogy jó napot kívánok mindenkinek és kilenc lábuk lenne con és megitatni meg bekötni és még akkor kap enni valamit a ládába aztán meg kell fejni leszűrni a tejet mert nagyapa reggel viszi debreeenbe és a disznónak is főzni kell mert az is éhes meg a tyúk csak szaladgálok összevissza mind ott vannak a nyakamon és adok nekik enni meg bezárom éjszakára akkor eszek én is nagyapáék is tejet szoktam enni meg kenyeret beleaprítom azt szeretem mikor egészen sűrű kanállal eszem és ha nagyapának jókedve van akkor azt mondja hogy andrás töke monya hangyás evett már a kondás ilyenekre szoktam én gondolkozni mert ilyenkor jó hogy a tehén gyepei én meg csak itt ülök csak arra kell vigyázni hogy a veteménybe bele ne menjen hát ha dolog van akkor ki vannak pányvázva és akkor este elviszem őket a dűlőre láncon legeltetni mert amit a pányván eszik az semmi hát ilyenkor a szarvára teszem a láncot mert így ha megrántom arra jön ahogy kell mert az fáj neki ha így megrántom és ha a nyakán van a lánc akkor elránt engem este hazahajtom őket vezetni kell a lánaztán megmosdok a nyakamat is megmosom meg a lábamat szappannal és lefekszek aludni ebédelni délbe szoktunk nekem van egy tányérom én abból eszek mindig meg kanál is a kutyának is van egy tányérja nagyapa szokta mondani hogy na anyjuk adjál a kutyának meg a fiúnak és akkor mi eszünk én a gangon szoktam enni ott nincs annyi légy a kutyának nincs kanala annak nem kell a nyelvivel eszik és én is tudok a vályúból a nyelvemmel inni vizet lebbencslevest káposztalevest krumplit paszulyt azt nagyon szeretem hidegen a jó savanyú zöldpaszulyt akkor felvert galuska levest hurkatészta levest húst is szoktunk enni meg van úgy hogy tésztát süt nagymama akkor tört krumplit slambucot is nagyon szeretem akkor nekem meghagyják a részemet az alját a bográcsban és én abból eszek mert az égettjét nagyon szeretem és nekem adják és szokta mondani nagyapa hogy na aki utoljára evett a bográcsból hogy az pucolja ki nem szokott erre járni senki mert hogy kiesik a forgalomból az a jó benne hogy kiesik a forgalomból ha meg valaki erre jön a kutya úgy megzavarja de úgy hogy csak úgy nevetjük nagyapával azt mondja uszítsd andrás uszítsd én meg csak ott állok az ól mellett és uszítom és az aki erre jár az meg csak forgolódik ahogy a kutya kerülgeti és mondja nagyapa hogy na ez se jön erre többet nagyapa szokta a tejet vinni minden nap nekem nem kell menni sehová nekem csak a jószág a gondom semmi más és a nagymama se szokott menni rossz a lába fáj este szokta dörzsölgetni meg sót tesz rá én beteg nem szoktam lenni hát elvágom a kezem meg a lábam ha nem vigyázok én nem tudom hogy hogyis ha valahogy megfáztam rosszul voltam akkor nagymama tejbe fokhagymát főzött és azt én megittam és az használt a sebre meg hagymát teszünk vagy farkasalmalevelet az kiszívja paradicsomot is szoktunk tenni meg ganét sóskenyeret ha nagyon meggyűlik jártam én iskolába de nem szerettem hogy nagyon is messze volt meg engemet ott mindenki csúfolt még a tanító is és én nem bírtam ülni ott egész nap mint egy rab meg leköpködtek lehúzták a nadrágomat és leköpködtek meg belenyírtak a hajamba is és nagyapa kivett onnan engemet nem nagyon tudtam én azokat a dolgokat számolást se tudtam meg írást se én csak a jószágot tudom most már meg hogy tizenöt éves elmúltam nem kell menni én jól vagyok így is nagyapának is négy elemije van hát akkor este lefekszem az ágyamba és hallgatom hogy kérődzik a tehén meg el vagyok fáradva volt úgy hogy féltem mert géza aki felakasztotta oda magát este mindig odajött és rángatta le rólam a pokrócot és én nagyon féltem hogy megront és már nem bírtam és nagyapáék kihívták a papot és az füstölővel imádkozott itt és azóta nem ha így fogom a nagyujjamat mind a kettőt akkor nem jön és így szoktam hogy ahogy elfújom a lámpát már fogom a nagyujjamat és nem jön mert ha úgy jönne nem bánnám én jönne nappal és akkor beszélgetnénk hogy ő hogy meg én hogy de éjszaka félek hogy mit akar mikor én nem tehetek róla hogy ő meghalt és nagyapa se meg senki se hát mért tette ezt magával mért mikor mindene megvolt és semmi gondja nem volt csak a jószág és ehetett annyit amennyi belefért mégis ezt tette magával akkor én ahogy ott fekszem van úgy hogy elengedem egy kicsit a nagyujjamat hogy hátha jön és akkor megint félek hogy már biztos itt van és akkor megint szorítom meg megint elengedem mert azért itt lehetne örökké van itt helye neki is 21
