Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1982-08-07 / 16. szám

reggel felkelek először is megmosdok hogy ne nézzek úgy ki mint egy cigány nagyapa mindig azt mondja andrás merthogy annak hívnak mosdjál meg mert úgy nézel ki mint egy cigány nagyapa az nekem nem igazi nagyapám nekem nincs nagyapám ez a nagyapám úgy hozott el az intézetből akkor én ott voltam ott laktam szóval megmosdok a kútnál szoktam mos­dani mert a lavór bent van és ott nem lehet vizezni felhúzok egy veder vizet és megmo­som az arcom a kezemet megmosom a nya­kamat megmosom ez még reggel van korán mikor felkelek mindjárt akkor kihányom a ganét a tehenek alól meg a bikák alól ezek külön vannak hogy agyon ne rúgják egymást hát fogom a vasvillát és kihányom a ganét odakint a ganét szarvasba kell rakni aztán szalmát hozok be alájuk ezt kell min­dig csinálni elébb hogy etetéskor már ren­des szalma legyen alattuk meg hogy én is ott járok közöttük ne legyen a csizmám trágyás akkor beviszem a ládákat reszelek le répát sót teszek bele korpát teszek bele mind­nek megvan a maga porciója a bikáknak is meg a teheneknek is vagy répát teszek ne­kik vagy tököt télen meg csutkát szénát hogy egyenek akkor előveszem a vakarót és vaka­rom őket ahogy esznek meg le is kell mosni ha belefeküdtek a trágyába aztán a teheneket kiviszem itatni a vályú­hoz de a bikákat nem azoknak vederbe viszek vizet mert azok engem összetaposnának aztán rendet rakok kitakarítok az ágyamat is rendbe rakom én ott alszom mert ott jó meleg van bent meg kicsi a ház és fűteni se lehet mert azért én ott lakom van nekem ott egy pol­com ott van mindenem és az az én helyem és akkor itatok a teheneket kiviszem de a bikákat nem lehet kivinni mert azok enge­­met összetaposnának akkor elengedem a kutyát akkor felteszem az üstöt a katlanra és akkor tüzet rakok de csak akkor ha töltöttem az üstbe vizet akkor meggyújtom ha már víz is van az üstbe és főzök a disznónak moslékot akkor teszek a tűzre kórót meg kieresztem a tyúkokat adok nekik tengerit meg rozsot ezt össze kell ke­verni úgy kell odaadni nekik akkor adok a disznónak hátul moslékot ki­töltögetem meg a kutyának is adok aztán azok esznek én meg kihányom a ganét a disz­nó alól addig a disznók esznek meg szalmát is hozok alájuk akkor bezárom a disznókat meg kieresztem az udvarról a tyúkot akkor felseprem az ud­vart ja meg fejek is a teheneket meg kell fejni a tejet a rocskából leszűrni bádogokba mert azt nagyapa viszi be debrecenbe eladni kerékpárral én még nem voltam debrecenben nekem nem kell menni mert nagyapa viszi a tejet ne­künk jó tejünk van nagyapa mindig mondja hogy mondták debrecenben hogy nekünk jó tejünk van sűrű nem debrecenből hoztak minket nem onnan hoztak máshonnan hoztak nem debrecenből kettőnket hoztak azt meg géza úgy hívták de az felakasztotta magát az ólban rossz gye-Ai Alföld és új írója Immár 33. évfolyamának száma t adja olvasói kezébe az Alföld, Debrecen iroda mi, kritikai és művelődési folyóirata. Az egyik legrégibb, folya­matosan megjelenő magyar lap, töiténete egy ki­csit tükre is az utóbbi évtizedek magyar irodalom­éi művelődéstörténetének. Vállaljc a karakteres debreceni irodalmi és történelmi hagyományokat, nyitott és fogékony igyekszik lenni ninden valódi érték iránt. Figyelme nem reked meg az irodalmi élet belterjes világánál, érzékeny a mai magyar valóságra, támogatja a szociográfic i és szocioló­giai megközelítéseket. Az Alföld elsősorban a hazai magyar irodalom folyóirata, de egyre inkább figyelme: fordít a kör­nyező szocialista országok magyar nemzetiségi irodalmára, és a valódi értékek kere résének szen­vedélyével pillant a nyugati szórva nymagyarság alkotói teljesítményeire is. A debreceni tudományegyetem segítségével sok fiatal kritikust nevelünk, megkülönböztetett támo­gatást adunk a pályakezdőknek. Költőt is számo­sat indítottunk, prózaírót viszont már kevesebbet. Ezért örülünk nagyon, amikor mégis sikerül epikus tehetséget találnunk, a prózai elbeszélés mester­jegyeit felfedeznünk egy-egy friss kéziraton. Ilyen tehetségnek tekintjük Tar Sándort, akitől az Alföldben ugyan először verset közöltünk, de aki valójában a maga líráját is inkább a prózai ábrázolás anyagszerűbb, objektívebi) formavilá­gával tudja kifejezni. Hosszan érlelt, súlyos sza­vú elbeszéléseiből már kötet is jelent meg: A 6714-es személy címmel. E kötetből való az itt közölt, múltat idéző írás is. Szerzője a valóságfel­táró, a társadalom mélyrétegeihez hú;:ó, nagy in­­dulatú magyar prózahagyomány egyik markáns mai folytatója. A népi írók szociogral ikus prózá­jában talál magának ösztönző erőt, de nem ta­nítványa senkinek, a maga megszenvedte úton jár. Ereje gazdag valóságismeretében, élményvilágá­nak markáns szociológiai töltésében ran. Ma is üzemben, a MEDICOR orvosi műszergyárban dol­gozik, technikusként. Jellegzetes figurák népesítik be még jellegze­tesebb epikus tereit: ingázó munkások, egy nehéz életforma torzító tüneteivel; az üzemek, munka­­csarnokok, műszakok világa, mindezeknek elsősor­ban az emberi klímája, a hogyan élnek kérdé­seivel. Tar Sándornak már szava van rólunk és nekünk. JUHÁSZ BÉLA-*nl n Tar Sándor Örökké rek volt nagyapának rengeteg baja volt vele rengeteg és felakasztotta magát és nagyma­ma sokat sírt miatta hogy most már véres tejet fog adni a tehén de nem adott véres tejet nekünk jó tejünk van sűrű nagyapa hordja be a tejet debrecenbe ke­rékpárral gázának nem kellett a tejet vinni nekünk csak a jószág a dolgunk semmi más akkor szekérrel mentek be nagyapáék deb­recenbe és géza nagyon akart volna hogy ő is menjen de nem lehetett és akkor ő fel­akasztotta magát és nagymama sokat sírt hogy a tehén véres tejet fog adni de nem akkor hogyis felseprem az udvart meg há­tul a ház háta megett és rakok tüzet a ház­ban akkor kelnek fel nagyapáék és meleg le­gyen meg reggelit lehessen csinálni nyáron nem kell meleg csak főzni kell a tűz nagyapa sült tojást eszik meg nagymama is én tejet eszek kenyérrel, beleaprítom a kenye­ret annyit ehetek amennyi belém fér vasár­nap tejeskávét eszek kenyeret aprítok bele akkor segítek nagyapának felkötni a bádo­gokat meg nyomom a kerékpárt a nagyútig mert hogy itt nagy a homok és elül a kerék­pár ezért nyomom hátul a nagyútig akkor ahogy jövök haza jöttömben szedek dudvát a disznónak egy hát dudvát szedek de nem adom oda nekik csak majd később akkor kiviszem a teheneket kipányvázom a láncra ha dolog van ha meg nem akkor el­megyek legeltetni ahogy most is vigyázok rá­juk hogy bele ne menjenek a veteménybe ez jó mert csak ülök itt ha meg kipányvázom akkor egy járom­szegre pányvázom ki a laposra és nem me­het össze-vissza mert ki van pányvázva én meg dolgozok kapálok vagy kötöm a szőlőt mikor minek van az ideje ősszel több a dolog segítek mert nagyapa nem győzi segíteni kell hogy itt vagyok és eszek és tartanak nagyapa nagyon jó meg nagymama is na­gyon jó hogy engem tartanak nem is tudom mi lenne velem Iha ők nem lennének és én segítek nekik mert nem győzi nagyapa nagyapa szigorú ember de jó ember nekem szót kell fogadni mert jó ember és csak jót akar nekem leszedtem a fáról egyszer szilvát mert meg­kívántam és szedtem a fáról és nem szabad és nagyapa megbüntetett bicskával összehas­­gatta a kezem fejét hogy emlegessem meg hogy nem szabad mert beteg lehetek a fáról nem szabad leszedni hát ehetek én a föld­ről annyit amennyi belém fér csak beteg ne legyek ez nem most volt már teljesen be van gyó­gyulva mert nagymama farkasalmalevelet tett rá és meggyógyult hát az nagyon jó hogy itt csak ülök és vi­gyázok a tehénre délig mert délben be kell hajtani én meg csak ülök hát gondolkozók meg hát mindenfélére gondolkozók én hogy ott az a nagy erdő és onnan jönnek ki de nem jönnek igazából én csak úgy gondolom azt gondolom hogy jönnek ki egy csomó ka­tona hadsereg meg vonat is jön ki és én fel­ülök a vonatra meg a hadsereg is és a vonat olyan hogy szekerek vannak egymás után hogy teteje is van de ez nem igazi vonat egyszer ültem már vonaton mikor idehozott bennünket nagyapa egy hídon is átjöttünk a tiszán hát lovon jönnek a katonák és harcolnak de amikor akarom visszamennek akkor a la­pos meg tiszta piros lesz és a tehén is tiszta piros de másmilyen ez úgy van hogy behu­nyom a szemem és úgy nézek rajta de csak gondolom és akkor fel is tudok repülni mesz­­szire így tartom a kezem akkor erre megyek ha meg emígy akkor arra megyek repülve meg meg is tudok állni meg gyorsan repülök egészen be debrecenbe és akkor ott azt csi­nálok amit akarok 20

Next

/
Oldalképek
Tartalom