Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-02-20 / 4. szám
Az értékes lelet, a Zselici Madonna és megtalálója, Lengyeltóti János FOTO: GYERTYAS LÁSZLÓ — MTI Halálozás Életének 69. évében elhunyt Szobotka Tibor irodalomtörténész, József Attila-díjas író. műfordító. Nagy részben neki köszönhetjük, hogy az angol irodalom korszakos jelentőségű műveit magyarul is olvashatjuk. Sokáig a rádió mukatársaként dolgozott, később az Eötvös Loránd Tudományegyetem világirodalmi tanszékének adjunktusa, illetve docense volt. * Hosszan tartó betegség után 89 éves korában meghalt Ghyczy Jenő volt külügyminiszter, aki még a monarchikus időben kezdte diplomáciai pályafutását. A magyar külügyminisztériumban dolgozott 1944. március 20-ig, a német megszállás kezdetéig, illetve a Kállay-kabinet lemondásáig. * Hetvenhat éves korában meghalt Félegyházy József professzor, egyháztörténész. akit Nagyváradon szenteltek pappá, majd Rómában szerzett filozófiai doktorátust. 1959-től 1976-ig a Hittudományi Akadémia tanszékvezető professzora, húsz évig a Szent István Társulat alelnöke volt. * Súlyos betegség után, 46 éves korában elhunyt Budapesten Szabó Gábor gitárművész. A világ egyik legjobb dzsessz-rock gitárosaként számon tartott Szabó Gábor gyermekkorában került Amerikáira. Az utóbbi években több alkalommal fellépett Magyarországon. Utolsó lemezfelvételét a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat készítette: a Femme fatale (A végzett asszonya) című kiadvány decemberben került a boltokba. A gitárművész az elmúlt hetekben Budapesten újabb felvételre készült, de erre betegsége és halála miatt már nem kerülhetett sor. fotó: lévai andras Sport Portisch Lajos a Mar del Piaiéban rendezett nemzetközi sakkversenyen a második helyen végzett, a holland Timman mögött, de a világbajnok Karpov előtt. * Buda István államtitkárnak, a Magyar Olimpiai Bizottság elnökének vezetésével magyar sportküldöttség járt Irakban és Kuvaitban. Kuvaitban jelenleg több mint tíz magyar edző segíti a sport fejlődését, többek között Dobay Gyula úszó Európa-bajnok, Konrád II. János vízilabda olimpiai bajnok, Kulcsár Gergely olimpiai ezüstérmes gerelyhajító. * Az MTK—VM második ligában játszó labdarúgócsapata a Népköztársasági Kupában ősszel a Ferencváros, most tavasszal az Ózd legyőzésével a legjobb nyolc közé jutott. A kék-fehérek mellett öt első osztályú (Ü. Dózsa, Videoton, Békéscsaba, Diósgyőr, Volán), valamint egyegy második ligás (Komló) és megyei csapat (Mosonmagyaróvár) szerepel a negyeddöntőben. * Lakat Károly, volt szövetségi kapitány búcsút vesz Tatabányától és a Ferencváros egyik szakvezetője lesz. Tichy Lajos, a Honvéd jelenlegi edzője pedig a kispesti klub utánpótlás-nevelésében kap szerepet. <* Körmöczi Zsuzsi örökös bajnoknő, az ötvenes évek világhírű teniszezője egy évtized után visszatért kedvenc sportjához: volt klubja, a Vasas szakosztályvezetője lett. * ..Legenda és valóság” címmel másfél százezer példányban jelenteti meg a Sportpropaganda Vállalat a Puskás-könyvet, az aranycsapat kapitányáról írt történetet. * Mint arról már hírt adtunk, a közelmúltban megalakult az MTK— VM Baráti Köre. A szurkolók anyagi támogatását az alábbi csekkszámlán várják: 218-98086-516-10371. ík Petschauer Attilának, a második világháborúban mártírhalált halt elpusztult kardvívó, olimpiai bajnoknak emlékére kiírt vándordíjas versenyt ebben az esztendőben is megrendezték Szombathelyen. * A magyar birkózók a szovjet együttest legyőzve nyerték meg Västerasban a Maler Kupa kötöttfogású csapatversenyt... Véleményem szerint... „Hősök voltak. ..”, „Hősiesen küzdöttek...” — Felütve népünk krónikáját, fejezetről fejezetre bukkannak elénk e szavak, hisz oly sokszor szolgált férfit próbáló küzdőtérül a magyar föld. Kik ők? Kiket tüntetünk ki e jelzővel ? A kisfiú, amikor ágat tör, s azt kard gyanánt suhogtatva nyargalászik az udvaron, hős huszárt játszik. A kamasz is hősnek látja magát, amikor eltökéli, hogy kezünkbe adja a rák ellenszerét, s akárcsak a Salvarsan felfedezői, ő sem ismer majd fáradságot. S ha hőssé nem is lesznek, a játszadozás a hősiességgel embert farag belőlük, felkészíti őket a mindennapok küzdelmeire. Ha azonban megkérdik tőlünk — mint nemrégiben egy olvasónk tette — voltaképpen kiket tekinthetünk hősöknek, eltöprengünk. így nyúlok az értelmező szótárért, valahogy méltatlannak érzem az alfabetikus besorolást, a szófejtés várhatóan száraz tőmondatait. Hős: „Harcban bátorságával, vitézségével kitűnő, halálra is elszánt katona. . . Veszélyben, nehéz helyzetben példamutatóan helytálló ember. .. Valamely mozgalomban, tevékenységben elért áldozatos, példamutató teljesítményéért nagy megbecsüléssel övezett kiváló ember.” De milyen „harcban”? Milyen „veszélyben”? Milyen „tevékenységben”, „mozgalomban"? Mindegy? Nyilván nem az. Az újabb kérdőjelek feloldását azonban már nem várhatjuk el az értelmező szótártól. És hiába ütnénk fel újabb könyveket. aligha lelnénk olyan válaszokra, melyek mindenkinek tetszenek, amelyekkel mindenki azonosulhat. Nemzetünk hősei — küzdöttek bár halálra szántan — talán nem hősök más nemzetek fiai szemében. De nemzeti közösségünkön belül sem feltétlenül közösek a hősök. Különbözőképpen fogjuk fel e fogalmat élettapasztalatainktól, tanulmányainktól, történelemszemléletünktől függően. Nincs hát igaz válasz? Ahány ember és csoport, annyiféle igazság létezik? Hisszük, hogy nem. Felfogásunk szerint hős csak az az embertársunk lehet, aki kora olyan harcainak, mozgalmainak a részese, amelyek egy szebb, igazságosabb jövő felé mutatnak, s aki életét ilyen harcokra, mozgalmakra teszi fel. A lényeg a „nagy cél” mibenléte. hogy az a nép, a nemzet, az emberiség nagy többségének az érdekeit fejezi-e ki. Persze abban, hogy adott esetben ilyen célról, érdekről van-e szó — tudjuk — különbözhetnek a vélemények. Az egymással csatázó táborok más-más hősök neveit tűzik zászlajukra. Hogy melyik zászló lobogott az igaz ügyért, azt a történelmi tapasztalat dönti el, a társadalmi fejlődés rendszerint hosszabb gyakorlata. Kik a hősei történelmünknek? A régebbi múlt küzdőivel „könnyebb” a dolgunk, a hőssé avatást ezekben az esetekben kevésbé befolyásolják személyes élmények, családi vonatkozások, és értékelésükben elveink sem ütköznek oly látványosan. Abban például bizonyára minden maG&Míei gyár egyetért, hogy Munkács, Nándorfehérvár, Eger védői, a pákozdi győztesek hősök voltak. A kérdőjelnek is beillő idézőjel mégiscsak kitétetett, mert e korok eseményeiről, s benne a hősök szerepéről azért különböznek a felfogások. S ahogy egyre inkább közeledünk napjaink történelme felé, úgy szaporodik az egyet nem értés, úgy csap a hősfogalom körüli, olykor kibékíthetetlen vitákba az eltérő történelemszemlélet, élettapasztalat. A mártír és a hős, a bátorság és a hősiesség szerepe is gyakran keveredik tudatunkban. Közös lehet ugyan az életáldozat, ám elválasztja őket az ügy tudatos vállalása, és — megint csak — a cél előrevivő vagy nemzet-, emberiségellenes volta. Áldozatai, bátor küzdői lehetnek — mint ahogy voltak is — rossz ügyért folytatott harcoknak, hősei azonban — nézetünk szerint — nem. Olvasónk másik kérdésével is feladta a leckét: Mikor mondhatók hősöknek a munkájukban, hivatásukban helytállók, azok, akik a „polgári életben” kockáztatják életüket? — Ennek megítélésében — érthetően — ugyancsak különbözhetnek a vélemények. Mi is vitatkoztunk, röpködtek a nevek, a példák, hogy csak kettőt említsünk, az „Árvízi hajósé”, Wesselényié, és az Afrikában gyógyító Albert Schweitzeré. A vitát lezárni nem, csupán abbahagyni lehetett. Véleményem szerint a hétköznapok hőseit kinek-kinek önmagának kell megtalálnia, attól függően, hogy milyen hősöktől vár erőt, példát, biztatást. Hőssé válni ritka dicsőség. Ha túl gyakran avatunk hősöket, e szép fogalom elkophat, akaratunk ellenére elvesztheti jelentését. Március van. Alkalom arra, hogy hősökre, 1848—49 hőseire emlékezzünk. Petőfi Sándor korabeli ábrázolása 5
