Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)
1980-06-28 / 13. szám
SIC ITUR AD ASTRA... Gyermekkori fényképekkel fotó: gabor Viktor Pácin. Kis falu, alig egy macskaugrásra Sárospataktól. A bédekkerek szerint temploma és botanikus kertje figyelemre méltó. Az érkező idegent különös látvány fogadja. A botanikus kert bejáratánál vándormutatványosok készülődnek. A főutca lámpáin zászlókat lenget a szél. A központban, a falu legfrekventáltabb pontján — magyarán: az italbolt mellett — embermagasságú tablón az űrhajózás legfrissebb képei, hírei. S persze, Farkas Bertalan színes fényképe. — Az űrhaj ósházat tetszik keresni? — stoppol mellettünk egy tízéves forma legény. — Arra egyenesen, és a vegyesbolt előtt balra. No jöjjenek, elkísérem a bácsiékat... Farkas Lajos nyugdíjas cipészmester portája szinte első pillantásra elárulja, hogy akkurátus iparosember lakja. Semmi fölösleges dísz. hivalkodás — ám minden gondosan tiszta, ápolt. A szobában fekete-fehér televízió, nagy rádió. És rengeteg virág, fénykép, no, meg néhány kiló dísztávirat. Nem az első, s gondolom, nem is az utolsó eset néhány napja, hogy újságírók, tévések, rádiósok látogatnak ide. Am be-beszalad egy-egy szomszédasszony, távoli rokon is: csak éppen megtiidakolni, mi újság. A rádió, tévé adáskezdettől a záró szignálig nyitva. Farkasné minden híradást feszülten figyel. — Nagyon elleneztük, hogy a Berti repülni kezdjen — emlékezik az édesanya. — Kisvárdára járt középiskolába, s egy barátja csábította a nyíregyházi vitorlázórepülős szakkörbe. Nem szerettük. Veszélyes. Berti mégis makacsul ragaszkodott hozzá. Hetenként kétszer, igazgatói engedéllyel járt repülni. — Én még a focitól is tiltottam — vallja be Lajos bácsi. — Tudja, hogy van ez: vidéki csapatok, könnyen lerúgják a másikat. — S érettségi előtt egyszer csak beállított, hogy repülős főiskolára akar menni. Gondolhatja, mit éreztem. Visszatartottam, óvtam, de ő mindenáron menni akart. Azzal vigasztalt: „Ne féljen, édesanyám, oda nagyon egészséges emberek kellenek. Ügyse fognak fölvenni.” Öt felvették, a barátját, aki a repüléshez csábította, nem. — Emlékszem, már repülőtiszti kiképzést kapott, amikor az alakulata meghívta a szülőket, nézzék meg a fiukat munka közben. Ott voltunk, meg rengeteg szülő, gyerek, ám a Berti sehol. Kint álltunk a repülőtéren, egyszer csak azt mondják a többiek: „Nézzék, ott jön a Berti.” Meresztgetem a szemem, mindenütt nagy mező, sehol nem látom a fiam. „Ne lent tessék keresni, ott jön, fönt!” És rettenetes dörgéssel száll le egy repülőgép. Jaj, majd leestem a lábamról . .. Hallgatom1 a repülős történeteket, s azon gondolkozom, milyen egyszerű utakon jár a mai karrier. Farkas Bertalan, nyírségi iparos gyereke, nem volt színjeles, tanárok kedvence — sokkal inkább focizni szerető, kötelességét pontosan ellátó, vagány fickó, akinek még az atyai pofonokból is bizonyára kijutott. De egyszer csak rátalált egy pályára, egy feladatra, amit szeretett — és amit a szüleitől tanult pontossággal teljesített. — Egy este, már első oszályú vadászpilótaként, beállított szabadságra, és azt mondta: „Édesanyám, űrhajós jelölteket kerestek. És én jelentkeztem.” Mit mondhattam volna? Nem örültem. „Berti fiam! Hát sosem elég?!” De ő makacs volt. Megint csak azzal vigasztalt: „Úgysem felelek meg, édesanyám. Sokan jelentkeztek és nagyon szigorú a válogatás.” És ezután mindig kaptuk a" híreket. Egyre kevesebben maradtak megfelelők. Már csak tízen. Csak négyen. Csak ketten. És egyikük a Berti. . . Esteledik, végigsétálunk a falun. Furcsa, még fent a nap, de a tehenek már jönnek hazafelé. A postás másodszor érkezik Farkasé khoz, újabb táviratköteget hoz. Elnéptelenedik az utca, de még a kocsma is. Egyre több háznál szűrődik ki kékes, remegő fény az ablakon: a televízió fénye. Kezdődik a tv-híradó. Farkasék szobájában már sokan vannak, mire visszaérünk. Elöl, természetesen, a szülők. Mögöttük, mellettük nagyszülők, rokonok, szomszédok. „Csak bekukkantottunk, megnézzük már maguknál a Bertit!” S végre elkezdődik. Kapcsoljuk Bajkonurt. Az irányító terem. Magyari Béla, a tartalék űi hajós, ezúttal riporterszerepben, a Földről. És megjön a kép: négyen az űrállomáson. A kísérletekről tudósítanak. Farkas Bertalan előre lebeg, a háttérből, különféle tárgyakat pofoz maga elé: a magyar kísérleti berendezéseket. Felhangzik a magyar szó a világűrből (a hetedik nyelv a világon, ami onnan érkezik ide). Néhány perces a közvetítés, azután vége: bővebbet majd késő este, az „űr-műsorban”. — Nem furcsa? — fordul Farkasné élete párjához. — Lajos, te nem vetted észre? Mintha rekedt volna Berti. Jaj, csak nem fázott meg odafönt? SÖS PÉTER JÁNOS A Farkas házaspár kisebbik gyermekükkel FOTÓ: MTI A tévé képernyője eiött FOTÓ: GÁBOR VIKTOR 5
