Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-09-22 / 19. szám
MÓRA FERENC Szóló Mióta az eszem tudom, mindig éltem-haltam a szőlőért. Ma is azt tartom, hogy nem teremtett ahhoz fogható gyümölcsöt az Űristen. Ha úgy volna benne módom, mint ahogy nincsen, ma se enném lágy kenyeret sose szőlő nélkül. Gyerekkoromban is az volt a legnagyobb öröm, mikor édesapám a vállamra csapott: — Nyergelj, legény, kimegyünk Galambosba. Megnézzük, zsendül-e már a szőlő? No, a nyergelés hamar megesett. Mindössze a csizmácskámat kellett lerántani a lábamról. Másfél óra járásra esett a galambosi szőlő, de csizmában ki nem futotta volna három óra: akkora homokot kellett odáig gázolni. Mire kiértünk, átlépett már a juhász az árnyéka felett: delet kongattak a galambosi csőszök. Édesapám kivette a csíkos tarisznyából a kakastejes kenyeret, lekanyarított belőle egy karajt és a markomba nyomta. — Gyerünk, keressünk hozzá szőlőt, ha le nem szüretelték már az érettjét a seregélyek. — Csak ki, csak ki, csak ki! — rikácsolták haragosan a seregélyek, ahogy megláttak bennünket. A magunk szőlőjéből tessékeltek ki bennünket az arcátlanok. Hanem édesapám nagyon értett a nyelvükön. Feleletképpen közéjük hajított egy szőlőkarót, erre egyszerre elfüstölt a dézsmáló had. TT"<*v csendesség támadt, csak a nagy leve».. -»jyQgaiiyak bókolgattak körülöttünk, büszkén mutogatva mosolygó fürtjeiket. — Nézd ezt a piros dinkát — kérkedett édesapám —, a hajnal megszégyellhetné magát mellette. Hanem bíz azt nem látta többet a hajnal, mert mire a pászta végire értünk, csak a csutkája maradt. — Hát ez a fehér bajor — mutogatott tovább édesapám —, nincs az a méz, amelyik fölérne vele. Magam is megbizonyosodtam róla, hogy a fehér bajor szőlő édesebb a REICH KAROLY RAJZA méznél. Egy fürtöt se hagytam belőle a tőkén. — De még ezt a fekete kadarkát meg kell kóstolnod. Ilyet még álmodban se ettél. Nemigen kínáltattam magamat, hanem hozzáláttam a mustos fehérhez, most már csak úgy kenyér nélkül. Hanem a rózsalugashoz már nem éreztem semmi étvágyat. Nagyon elteltem a szőlővel. Hiába dicsekedett most már édesapám a piros szagos szőlővel, a tömött szemű gránáttal, az aranyos bakatorral: rájuk se néztem. — Nem ér ez semmit, édesapám, ha szóló szőlő nincsen közte. — Hát az mi fán terem? — Hát a mesében, édesapám. — Jaj, gyermekem, nagyon rég volt ám az, mikor én Meseországban tártam. Hanem azért megállj, mire hazafelé fordítjuk a csikókat, kerítek én neked olyan szóló szőlőt, hogy még meg is sokallod a beszédjét. Elálmosított a szellősuhogás, améhecskedongás, a tücsökcirpelés, hanem ez az ígéret egyszerre kiverte a szememből az álmot. Hej, micsoda öröm lesz az, ha holnap eldicsekedhetem a pajtásaimnak: — Ügy nézzetek rám, gyerekek, hogy én már szóló szőlőt is ettem! Búcsűzófélben csókolgatta már a nap a nyárfák hegyét, mikor azt mondja nekem édesapám: — Hallod-e, cselédem, most már jó lesz, ha útnak veszed magad. Én még egy kis kerülőt teszek a keresztapádék szőleje felé. Hanem jól a tenyeredbe szedd a lábad, hogy előbb otthon ne legyek, mint te. — Hát a szóló szőlő? — kérdeztem ijedten. — Á biz igaz. ígéret: adósság. A gunyhónk végiben nyomorgott egy árva szőlőtőke. Apró fodor a levele, ritka szemű, hitvány a termése, petrezselyem-szőlőnek csúfolják a jámbort. Erről szakított le édesapám egy fej szőlőt. — Itt a szóló szőlő — mondta mosolyogva, nekem azonban egyszerre sírhatnékom támadt. — Hisz ez csak petrezselyem-szőlő. Annak is a hitványa. Olyan kemény, hogy nyulat lehetne vele lőni. — Ne törődjél vele, fiacskám. Jutka húgod ezt Is megköszöni, ha hazaviszed neki. Tudod, mennyire rimánkodott szegényke, hogy neki is juttassunk egy kis madárlátta szőlőt. — De ez nem szóló szőlő! — kötözködtem könnybélábadt szemmel. — Majd megválik — vette apám komolyra a szót. — Majd meglátod, hogy elmondja ez nekem estére, hogy szófogadó gyerek vagy-e? Még azt is ki tu dóm tőle, hogy szereted-e a húgodat? Megindultam a szőlővel hazafelé, de olyan búsan ballagtam, mint akinek az orra vére folyik. Az öreg ZELK ZOLTÁN Ákombákom Egyszer régen az irkámon, született egy ákombákom. Hát egyszer csak látom, látom: két lábra áll az irkámon, úgy indul el ákombákom. Azt hittem, már sose látom, oly messze ment ákombákom, de mikor az erdőt járom, ül az ágon ákombákom, s rajta van a nagykabátom. Szólok hozzá: „Ákombákom, mért vitted el a kabátom? Eső esik, mindig ázom, hideg szél fúj, mindig fázom. Légy olyan jó, ákombákom, add vissza a nagykabátom!” S képzeljétek, jövő nyáron, eljött hozzám ákombákom: s visszaadta nagykabátom! diófán éppen vackolt a sárgarigó, rámkiáltott nagy vidáman: — Van dió, millió, kell-e dió, fiú? Mérgemben majd hozzávágtam a petrezselyemszőlőt. — Edd meg a diódat, ha nem tudod megmondani, merre terem a szóló szőlő. Ahogy a szőlők közül kiértem az országúira, leültem pihenni a gyepszélre. Fáradt is voltam, szomjas is voltam: lecsíptem egy szemet a petrezselyem-szőlőből. — Nini — mondtam —, nem is olyan rossz. Hanem Jutkának mégiscsak nagyon savanyú volt. A második szem még jobban esett, aztán meg már eszembe se jutott olvasgatni őket. Éppen beértem a kis ajtónkon, mikor bekaptam az utolsó szemet. Nem maradt a kezemben, csak az üres csórna. Édesapám csakugyan megelőzött. Ott ült a küszöbön, ölében Jutka húgom, vígan tapsikolva elém két kis tenyerével. — Ehol hozza neked Ferkó bátyád a szőlőt, ehol-e — mondta neki édesapám. Szégyenemben kiejtettem a kezemből a lefosztott szőlőcsutkát. Édesapám fölkapta és tenyerére fektette. — Szóló szőlő, mond meg nekem, szófogadó gyerek-e ez az én Ferkó fiam, akinek én azt parancsoltam, hogy hozza haza a szőlőt a kishúgának! Én már bújtam volna a föld alá is, mikor édesapám újra megszólalt: — Szóló szőlő, mondd meg nekem, szereti-e ez a gyerek a kistestvérjét? No Ferkó, szóló szőlő-e a petrezselymes-szőlő ? Bekotródtam a szoba sarkába s tán még most se jöttem volna elő, ha elférnék benne. Azzal pedig sose dicsekedtem el a pajtásaimnak, hogy én már szóló szőlőt is ettem. Bűvös négyzet Írjátok be az 1-től 16-ig terjedő számokat a négyzet üres mezőibe úgy, hogy a vízszintes és függőleges sorok, valamint a két átlós sor számainak összege egyformán 34—34 legyen. 918 Z 81 S 01 II 8 6 9 L Zl f 91 n I .•saifa/ßajt/ ZALA JÓZSEF 26
