Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-03-24 / 6. szám
Bujdosó nyelvemlékeink Mátyás király korában s a Mátyás uralkodását közvetlenül követő évtizedekben három sajátos magyar nyelvemlék keletkezett. Az első ilyen emlék a Konstantinápolyi Felirat. Ezt, másolatban, Dernschwann János, egy XVI. században élt felvidéki bányatisztviselő naplója őrizte meg. Dernschwann Besztercebányán lakott, a gazdag augsburgi bankárcsalád, a Fuggerek és a velük rokon magyarországi Thurzók felvidéki aranybányáinak, bányabérleteinek az intézője volt, és Körmöcbányán halt meg, 1569-ben. A jómódú és művelt bányatisztviselő klasszikus, régi feliratok szövegét is gyűjtötte. 1553— 1555-ben törökországi, kisázsiai utazást tett, s utazásáról naplót A rovásírás ábécéjéből vezetett. Egy Törökországba küldött magyar követség kísérőjeként jutott el Konstantinápolyba; e küldöttséget Verancsics Antal és Zay Ferenc magyar diplomata vezette. Dernschwann mindent megnézett, amit lőhetett, mindent lejegyzett, amit látott, azt is megörökítette, amit nem értett. Nagy szerencsénkre! A bányásztisztviselő örököse Dernschwann kétezer kötetes könyvtárát, naplóját a bécsi császári és királyi udvari könyvtárnak adta el. Itt pihentek azok felhasználatlanul századokon át. E század elején Babinger Ferenc német egyetemi magántanár, akinek a nevét az Ómagyar Mária-siralom fölfedezése alkalmából már említettük, átvizsgálta Dernschwann könyveit, naplóját, hogy azt rendezzél és kiadassa. A napló függeléke Den törökországi feliratmásolatc rat talált. Ezek közül az egyik« t olyan „sajátságos jegyekkel” írté r, hogy azt Babinger nem értett , megfejteni nem tudta. Mind* nesetre lefényképeztette, és a fé íyképet elküldte Thomsen Vilmc > koppenhágai egyetemi tg lámák. Thomsen az összehasonlít) nyelvészet világhírű dán pro esszora volt, hírét az ótörök, szik íriai és a mongóliai feliratok me 'fejtése vetette meg. A koppenhág ű egyetemi tanár magyarul is megtanult, tagja volt a budapesti Tudományos Akadémiának. Dernschwann a megfejtésre váró háromsoros feliratot 1553-ban, a konstantinápolyi Elcsi-háne, a Követek Háza istállójának a faláról másolta be a naplójába. Ebben a házban szállásolták el a Verancsics—Zay-féle magyar küldöttséget. Dernschwann latin nyelvű naplója elbeszéli, hogy már hosszabb idő óta laktak itt. A huzamos időzés alatt az istálló külső részén, a fal alján, de még a föld felett a falba beépített hosszúkás alakú fehér követ talált, amelybe teljesen ép, világosan kivehető, de ismeretlen írásjelekkel háromsornyi írás volt vésve. Az írásjeleket, a szöveget senki sem ismerte, senki nem értette. Babinger, a fényképet mellékelve, azt kérdezte Thomsentől: milyen írásjelek ezek? A feliratos emlék színhelye, a Követek Háza és az istálló 1865- ben leégett, az üszkössé vált falakat lebontották, az eredeti írásemlék megsemmisült, csak Dernschwann naplója őrizte meg a szöveget. Thomsen rövid idő alatt felismerte, hogy az ősi magyar rovásírás egyik kései emléke ez. A háromsoros magyar nyelvű rovásszöveget áttette latin betűs magyar írásra: „Ezer ötezáz tizenöt esztendőben írták észt...” — e szavakkal kezdődik a régi rovásszöveg. A régi magyar rovásírás valamennyi — összesen negyvenhét — írásjegyét Thomsen sem ismerhette, vagy bizonyos betűjegyeket ő sem tudott megfejteni, ráadásul a régi felirat szerzője sem használta pontosan és szabatosan a régi betűket. Ezért Thomsen a fényképet elküldte Sebestyén Gyulának, a magyar rovásírás kutatójának, az Országos Széchényi Könyvtár igazgatójának Budapestre, és a segítségét kérte. A Konstantinápolyi Felirat teljes szövegét együttesen fejtették meg: „Ezer ötezáz tizenöt esztendőben írták észt. László király öt követét váratták it. Bilaji Barlabás kető esztendejik it vált. Nem tőn császár. Keteji Székel Tamás írta inét Szelimb török császár itet bé száz lóval.” Ami mai magyar nyelven anynyit jelent, hogy a feliratot ezerötszáztizenötben írták. Ulászló király öt követét váratták itt. Bilaji Barlabás két esztendeig volt itt. A császár, a szultán semmit nem tett az érdekében. Ezt Keteji Székel Tamás írta innen. Öt Szelimb török szultán tette be A rovásírásos ábécé - olvasandó jobbról balra «AX i C*t ** A* fji l ti Ut> 94 t4 *A 4 V ** * 1 A 'T-$■ ti 7 í «* t/i ti* * y IA H (szókelyesen bé) az istállóba száz lóval. Sebestyén Gyula 1913-ban hozta nyilvánosságra a Konstantinápolyi Feliratot, majd 1915-ben, az Akadémia kiadásában jelentette meg A magyar rovásírás hiteles emlékei című nagy munkáját. Az Országos Széchényi Könyvtár igazgatója Babinger Ferencről megállapítja, hogy „a szerencsés kezű német kutató.. . egy örök életű magyar emlékkel tett bennünket gazdagabbá”! A rovásírás szerzője nem Keteji, hanem Kedei Székely Tamás volt, Bilaji Barlabás neve pedig helyesen írva Bélái Barnabás. Kíséretével együtt Ulászló magyar király küldte őt Konstantinápolyba Bajazid szultánhoz. Mire megérkeztek, már nem Bajazid, hanem I. Szelim (Szolimán) uralkodott, Szelim az apját megölte, a trónt elfoglalta, trónra lépése után végzett öt unokatestvérével és két testvérével is. El akarta kerülni azt, hogy tetteiről más országokban is tudjanak, ezért a magyar küldöttséget visszatartotta. A Követek Házában házi őrizetbe vetette és csak évek múlva bocsátotta őket haza. Kedei Székely Tamás a magyar küldöttség lovásza lehetett, száz ló fölött őrködött a diplomáciai szállás istállójában. A rovásírás a régi, pogány magyarság általánosan használt írása volt; a latin nyelv s a latin betű csak a kereszténység felvételével nyomult az előtérbe. A régi „pogány” írásjeleket üldözni kezdték, s a rovásírás visszaszorult, hanyatlani kezdett és titkosírásként élt tovább. A Konstantinápolyban visszatartott Kedei Székely Tamás 1515-ben azért használt ilyen veszendőbe menő régi magyar írásjeleket, hogy a fogságát tudató üzenetét senki más ne értse, csak az övéi. Ennek a századnak az első évtizedében egy másik székely rovásírásos emléket is felfedeztek. Ezt az osztrák szolgálatban álló Luigi Ferdinando Marsigli olasz hadmérnök a XVII. század végén jegyezte le, és mentette meg a magyar művelődés' számára. Marsigli 1658 és 1730 közt élt. Császári tisztként 1686-ban részt vett Budavár visszavételében. Négy évre rá, 1690-ben Erdélybe vezényelték, ahol a Kárpátok hegyszorosainak katonai megerősítése, a török elől való elzárása volt a feladata. Halála után iratainak, feljegyzéseinek, térképeinek százhúsz kötetes gyűjteménye az olaszországi Bologna Egyetemi Könyvtárába került. Ott őrzik azt ma is. RUFFY PÉTER (Folytatjuk) 14
