Magyar Hiradó, 1977. január-június (69. évfolyam, 2-27. szám)
1977-03-03 / 10. szám
MAGYAR HÍRADÓ •V OLD Al. MAGYAR VIDÉK EGY KIS SVÁB FALU, AHOL EGYSZERRE NÉZNEK A MÚLTBA ÉS A JÖVŐBE v PUSZTAVÁM, Fejér megye (móri járás) — Vajon honnan indultak el, jó kétszáz esztendővel ezelőtt, uj hazát keresni a pusztavámi svábok ősei? Alkalmasint a tudósok másként válaszolnának e kérdésre, de bizonyára a pusztavámi énekkar válasz sem jár messze az igazságtól. Egyik daluk ugyanis a iüneburgi pusztán virító rózsaszálról szól. E dalok között egy másik rózsaszál is szerepel. Ez a „virágszál” azonban már a Dunántúlon, a Vértes lábainál virult ki. íme, a dal hevenyészett forditása: Magyarországon van egy falucska, ott lakott egy szép kislány. Ö volt a legszebb gyermek egész Magyarországon... Sie war das allerschönste Kind, was man in Ungarn fidt! Hogy ezúttal egy sváb lányról lett volna szó? Fontoskodó ellenvetés. A bók nemcsak a hölgyet, hanem az uj hazát is illeti. A hazai németség betelepítésének a körülményeit a tudomány már tisztázta. Várkcr.yi Nándor „Dunántúl” című műve ismerteti Kollonich bíboros tervezetének vonatkozó sorait: — A többi közt — javasolja 1. Lipót mindenható minisztere — mindig a németek, különösen Felséged örökös német tartományaiból, mind közemberek, mind magasabb állsuak előnyben részesitendők, hogy ezáltal a magyar királyság idővel germanizáltassék, a forradalomra, nyugtalanságra hajlamos magyar vér a némettel mérsékeltessék, és igy tartós hűségre és szeretetre kényszerüljön örökös királya és ura iránt. Nos, a történelem ugyancsak megtréfálta a bölcs bíborost. A magyar vér mérséklésére érkezett németek ivadékai ugyanis 150 évvel később már a magyar szabadságért ontják vérüket Kossuth zászlai alatt. Történelmi tény, hogy a németség Magyarországon jobb sorsot élvezett, mint a saját hazájában. A braunschweigi herceg az 1770-es években hatezer alattvalóját adta el katonának Angliába... A német alattvaló ugyanis személyes vagyontárgya volt urának. Hazánkban viszont politikai és gazdasági kedvezményekben részesült. De nem a múltbeli különbségek jellemzőek ma. Közös dolgaink életre-halálra összekötnek bennünket. így van ez ma Pusztavámon is, ahol svábok és magyarok „egy nyelvet” beszélnek. gyűjteményünk is van — mondja Kiss Józsefné, a művelődési ház igazgatója — csak az fáj, hogy egyelőre nincs, ahol elhelyezhetnénk. így történt, hogy miközben már az örege is kivetkeznek a szép, színes népviseletből, a fiatalok, mármint a népi együttes tagjai, mostanában öltöznek bele. így táncolják a landlc.t, a hopszpolkát, a walzert, hol dévajkodva, he. clandalogva, A község képe — háromezernyi lakosságnak a fele sváb — miben sem különbözik más dunántúli községtől, legfeljebb néhány tornác színezése és a házak homlokzata árulkodik az ősök ízléséről. A régi bútorzatot a legtöbb házban már modern berendezés váltotta föl, s a régi sváb viselet fölött is eljár az idő. Unger Józsa (neve németül éppen magyar-t jelent) öltözetéből is már csak a kerek kalap, meg a hagyományos kék vászon kötény — a firte — idézi a múltat; mig felesége sok ráncu, bő szoknyát hord, s a fejkendője alatt ma is a fleken, az ősi menyecskefőkötő piroslik. — De már ezt is levetem — mondja —, mert a bolti kiszolgálólányok kinevetnek érte. Otthon németül beszélgetnek, de inkább csak az öregek. S nehogy a fiatalok elfelejtsék anyanyelvűket, nemcsak az iskolában működik anyanyelvi oktatás, de külön német nyelvtanfolyamot is indítottak. Pusztavámon ma egyszerre néznek a múltba és a jövőbe. A honismereti mozgalom most támasztja föl a németség mármár kihaló népi hagyományait. A néhány éve megalakított sváb kórust a Hazafias Népfront elnöke, Endrődi Alfréd, a népi táncegyüttest Friedmann Józsené vezeti. A megyei tanács pénzzel támogatja e mozgalmat. — Már egy kis néprajzi önmaguk meg a nézők gyönyörűségére. A tavalyi Velencei Nyár népitánc-találkozóján a pusztavámi táncegyüttes nyerte, el a második dijat. A táncegyüttessel a móri szüreti vasárnapon találkoztunk. Egy perc múlva színpadra lépnek. Németh István — bányász az oroszlányi üzemben — az éjjeli műszakról érkezett. Mégsem látszik rajta, hogy mindössze egy órát alhatott. — Szép a ruhátok — szólok őszinte elismeréssel. Noha nem látok tisztán ez ügyben: a ruhák szépítik e meg a lányokat, vagy a lányok a ruhákat. Egyik szebb, mint a másik. — Azelőtt úgy volt — mondják a lányok —, hogy minden menyasszonynak négy ilyen ruhája volt a stafirungban: kék, rózsaszín, lila meg fehér. — Akinek ez nem volt, nem is volt igazi csaj — világosit föl Garas Dezső, az Ikarus lakatosa. — Látom — évődöm velük —, milyen nagy öntudat bujkál bennetek. — Nem kell ide öntudat! Csak a táncot kell szeretni. Fiatalok vagyunk, és kész! Kezdetét veszi az ünnepi műsor. A színpadon föltámadt a mult. S miközben az ősök csontjai a temetőkben porladoznak, az unokák a halhatatlan harmonikaszóra járják a régi táncokat. Molnár Aurél OHRID, A JUGOSZLÁVIAI SZLÁVOK BÖLCSŐJE OHRID, Jugoszlávia — Jugoszláviában, a Macedónia legdélibb csücskén, a galíciai és albániai hegyektől körülvéve találjuk Ohrid Tavát, mely a világ egyik legrégibb tava. A jugoszláv—albán határon hk iszik 2260 láb tengerszintfeletti magasságban, partján a két hires halászfaluval, Pestanival, Trpejcával. A Balkán félsziget legősibb városa, Ohrid, a tó fölötti sziklás emelkedőn talált helyet magának. A szláv kultúra bölcsője ez a kicsi város, mely évszázadokon át megannyi látogatót vonzott magához. De nemcsak a múltban, a jelenben is nagy vonzerővel bir. Művészek, fényképészek hada nyüzsög itt, mind a festői szépségű tájat akarja megörökíteni. A tó állandó színváltozását zafir-kéktől violára és rózsaszínre, s ha a köves utcán kapaszkodik felfelé a turista, az utcák mentén ősrégi házak hunyorognak rá zsalugáteres ablakokkal, mohos tetővel, rozsdás vízlevezető esőcsatornákkal. A hái:ak lakói (lehet, hogy nincs, nek is) szerbek és albánok, az albánok vannak többségben. Az összlakosság 25 000. A város kapuján belépő meglepődve veszi észre, hogy minden utca zsákutca. Sehova se vezet. Amint a városka, úgy a tó is muzeum darabnak számit, olyan ritka szépségű, különleges a faunája, valamint madár és állatvilága. A geológusok és biológusok paradicsoma, több mint 300 cikk, tanulmány jelent meg róla. Ritka és igen értékes halfajtája a plasica (alburnus Albidus alborellas), a pikkelyéből készül a híressé vált Ohrid-gyöngy, A turizmusa nem nagyon fejlett, a turistái jobbára hollandok, akik 15 napos időtartamra jönnek ide, élvezni a kötetlen életet, s a békés, egyszerű világot. S ha látványosságra vágynak, abban is részük lehet. Több mint 35 temploma van a környéknek, itt van például a Saint Sophia Cathedral, mely a kilencedik században épült. Noha a turizmusa nem fejlett, egyre másra nőnek ki a földből a különféle motelek és hotelek a parti részen. Villák, kis vikkendházak tarkítják, emelik a tájat, s mivel a halászat igen felkapott, halásztanyák is alakultak, de ezeken már modem halászeszkőzökkel folyik a halászat. Mondanunk se kell, hogy Ohrid nem az egyetlen hely, amit érdemes meglátogatni, hanem a többi mesébeillő falu: Frpejca, Struga, Pestani stb. A Galicia-1 hegy hóval tarkított csúcsáról letekintve lélegzet-elállitó látványban lesz része a turistának. Skopje is teljesen újjászületett az idők folyamán. Ez a kis' város a gyakori földrengések áldozata. 1963-ban az épületek *■ » 80 százaléka elpusztult. Ma tele van ultramodern épületekkel, vendéglőkkel, kávéházakkal, s széles sugárutjain gépkor suhannak és vidán vakációzó", nevetésétől visszhanzik a tópart. AMPUTÁLT KEZŰ—LÁBÚ A VA ÉLÉN Max Cleland 34 éves veterán, aki a vietnami harcokban mindkét lábát és egyik karját elveszítette, lett a Veteran Administration ig vezetője.
