Magyar Hiradó, 1976. július-december (68. évfolyam, 27-52. szám)
1976-08-26 / 35. szám
16. OLDAL MAC*ÁR HÍRADÓ ERDÉLYI KÉPESLAP NAGYENYEDI KOLLÉGIUM Tordáról Nagyenyedre olyan vidéken visz az ut, mint a tengerfenék. Kagylós-hullámos, dimbes-dombos rét, sehol egy szál fa, bokor, csak kopott, szürke fű. Amit birkák rágnak. Bámulatosan zord vidék ebben a gyönyörű országban. Nagyenyed is körülépült már gyárakkal. Blokkházakkal is, persze. De azért a közepén a várkert, benne a szép komoly vártemplom, körülötte a kollégium és más öreg házak, hangulatos, barátságos, sóhajos múlt. A szokásos vakációs iskolakép. Kopott, barna ajtók, bánatos iskolafolyosók, csorba lépcsők. A könyvtár az első emelet végén: idegesitően sivár iroda. Hosszú kimustrált iskolaasztalok, rideg tárlók, melyekben sokszázéves könyvek, levelek, iratok kifeszités nélkül, függőlegesen állanak s lapjaik visszarogynak, valahogy tölcséralakban. Vajon miért ez a barbár megőrzési mód? A könyvtáros bevitt az igazi, óriás könyvtárba, mely az ő irodájából nyílik. Sötét, mert az ablakait fatáblák védik. S éppen ezért porszagu és dohos. Plafonig érő állványok sűrű sorban, könyvek tömkelegé raktárszerűen és hozzáférhetetlenül. Régi, gazdag, nagyon gazdag könyvtár. Szokás, tradíció volt, hogy a professzorok a kollégium könyvtárára hagyták kincseiket. E század háborúi után kastélyokból, kolostorokból, ahonnan csak mód volt rá, ide gyűjtötték a könyvet. Óriási méretű és értékű gyűjtemény már ez, nem is a kollégiumé, hanem a Kolozsvári Egyetem Könyvtárának része. — Minden könyvtárnak más a stílusa — mondta egy tanár az igazgatói irodában. Mert oda mentünk át a sötét és felfoghatatlan és beláthatatlan könyvtárból. Még nincs tanítás, Romániában szeptember tizenötödikén kezdődik az iskolaév. Csak a beosztott tanárok készitgetik a terveket s csak öten-hatan ülnek az igazgatójuk körül. A kollégiumnak most 1000 növendéke van; és hatvan pedagógusa, tizenkét évfolyama. Vagy tizenhárom. Mert: 8 általános osztály és 5 évfolyamos óvónői, vagy tanitóp női képző, vagy 10 általános és 2 érettségire előkészítő osztály, vagy 8 általános és 4 egyetemre előkészítő osztály. Milyen a színvonal? — Nem dicsekedhetem. Valamivel jobb a közepesnél. Egyre kevesebb a beiratkozásra jelentkező. Az elsőosztályosok részére hatvannégy helyünk van. Az idén ötvennégyen jelentkeztek. Erre alábbszálltunk az igényekkel és felvettünk tizenhét gyengébb képességű gyermeket. — S ha már itt is gyengék, hogy kerülnek később egyetemre? — Továbbtanulásra? Az idén hetven érettségizettünk közül 60 százalék próbálkozott egyetemi felvételivel. Húsz százalékot felvettek, vagyis hetvenből tizennégyet. Általában az a tapasztalat, hogy a magyar iskolában érettségizett magyar fiatalok könnyebben bejutnak az egyetemre, mert jobban felkészültek, mint a román iskolában végzettek. Ott ugyanis erősen nyomja őket a nyelvtudás, a tökéletes nyelvtudás hiánya. — Azt hallom, csökken a magyar iskolák növendékeinek száma. — Nem csökken a létszám. Inkább emelkedik. Természetesen mi is tanítunk románul. Románul tudni kell, naponta van román óra és bizonyos tárgyakat románul oktatunk. A kollégium 1972 novemberében ünnepbe 350 éves születésnapját. — Az biztos, hogy Enyed nélkül elképzelhetetlen az erdélyi kultúra. Bethlen Miklós. Misztótfalusi Kiss Miklós. Körösi Csorna Sándor, Bolyai Farkas, Mikó Imre, Barabás Miklós, Barcsay Jenő, Groza Péter, Sütő András... Sorolják, soká a régi híveket. — 350 év! És ugyanebben a házban? — Nem. 1622-ben Gyulafehérváron kezdődött. Csak 1662-ben költözött ide Enyedre, a kutyafejű tatárok irtózatos pusztítása után. — Apafi fejedelem, Bethlen János tanácsára költöztette ide a kollégiumot. Úgyis itt volt az uradalom központja, itt éltek a gazdasági szakemberek, politikusok, papok, iskolamesterek. Itt volt legjobb fejlődésre kilátása a kollégiumnak. — Kezdetben gazdasági iskola volt. Csak a 19. században lett belőle általános gimnázium. Deákkor is megmaradt benne és mellette a mezőgazdasági iskola, az csak 1935-ben került ki Csombordra. — Nagyenyed mezőgazdasági vidék? — és a sivár tengerfenékre gondolok, amely ide vezet. — Enyed 25 000 lakosú ipari központ. Fémgyár, tejterméküzem, betonelemgyár van itt. Órásiparunknak nagy a hagyománya. És kisebb üzemek. Van elég munkahely, fejlődhet a város. És ezzel együtt a kollégiuma. — Tehát nincs mezőgazdasága? — Dehogy nincs. Szőlőtermelő vidék. És mindenféle mező gazdaságra alkalmas az éghajlatunk is, a talajunk is. Erről mindjárt hall Csombordon. — Csombord. Mit jelent ez a szó? — Jó éles fűszernek neve. Néhány kilométer csak E-nyedtől. Mindjárt kimentünk, két tanárral, ebéd után. Kellemes lankás táj. A szép bokros Maros-parton bivalyok bandukolnak. Istenem, itt még mindig akad bivaly? Mondják, igénytelen, engedelmes és szorgalmas, vastagtejű jószág. A kisded parkban a régi földesúri lak ormán 1811-es évszám. Kemény István alapította ezt a szőlészeti szakiskolát, az ő szakemberei tanultak és tanítottak benne. Móricz Virág SZÁZADIK SZÜLETÉSNAP BUDAPEST, Pest m. — A kedves Margit száz éve szolgálja Pest-Buda népét. Száz éve adták át a forgalomnak a Lánchíd után második Duna-hidunkat, a két part között mindmáig fiatalos készséggel nyújtózó Margithidat, amelynek építését 1870- ben határozta el a Közmunkatanács, hosszasan vitatva, hogy az akkori Fővám téren épülő — mai Szabadság-hid — kövesse a Lánchidat, vagy a Lipót körút folytatásaként Budát Pesthez kapcsoló Margithid. Amikor a döntés megszületett, a tervezett Margit-hid budai hídfője már beépített terület volt, a pesti hídfő némiképp elvadult vidék, de a tervezők fejében és rajzpapirján már bontakozott a Nagykörút és a Kiskörút folytatásaként a mai Szent István körút, amely a Margit-hid megépítésével Pesthez kapcsolta a budai körutat. Budapest e tört ivű, sajátos szépségű hídja a nemzetközi pályázat eredményeképpen francia alkotásként került be az európai hidak történetébe. Ernest Gouin pályadíjnyertes tervei alapján a Société de Constrution des Battignoles cég kapott megbízást az építkezésre, de a pillérszobrokat is francia művész: Thabard diszitőszobrász alkotta. 1872-től 1876-ig épült az eklektikus remekmű, amelynek két szárnyhídja a Margitsziget déli csúcsánál százötven fokos szöget zár be s felsőpályás szerkezetével nem zavarja a budai látképet enyhe törésével belesimul a városképbe. A századfordulón született 1899. évi VII. törvénycikk döntött a középső pillérről a Margitszigetre vezető szárnyhid építéséről, amely már teljes egészében magyar alkotás. Zsigmondy Béla és Eckermann Ede tervei alapján a MÁV Gépgyár építette. 1933-37 között a hidat kiszélesítették. A történelmi viharok ezt a szépséges hidunkat sem kímélték meg. 1944 novemberében a visszavonuló németek felrobbantották a pesti hídfő és a Margitsziget között feszülő szárnyat, 1945 januárjában pedig a többi Duna-hidunkkal, s az ország valamennyi hidjával egyetemben a budai szárnyat is. A felszabadulás után a Margitszigeten átvezető, szovjet katonai pontonokra telepitett ideiglenes hid, a „Manci” iparkodott ellátni az elszakított városrészek összekapcsolását, de a Ganz-gyári munkások — Orsós Emil irányításával már 1946-ban hozzáláttak az ujjáépitéshez, s 1947. november 16-án fele szélességben, 1948. augusztus 1-én teljes szélességében átadták a forgalomnak. Száz éves tehát a kedves Margit, amelynek születéséről Arany János a „Hidavatás” dübörgő soraiban emlékezett meg. Az újjászületett Pest és Buda között ivei, könnyedén viselve a százszorosra növekedett forgalmat, mintha nem is hömpölygött volna el fölötte száz esztendő, s mérhetetlen viz a vén Duna medrében. KÉTEZER ÉVES SÍREMLÉK BAGODVITENYÉD, Zala m. — A Zala megyei Bagodvitenyéd község határában szántás közben megreccsent az ekevas: a talajfelszín csaknem 2000 éve odakerült márványtömböt takart. A régészek megállapítása szerint az időszámításunk utáni második századból származó fehér márványból készült síremléket tépett föl az eke. A háromtagú családot ábrázoló emlék feltehetően egy módos római család sírköve volt, hiszen a fehérmárvány akkor is drága lehetett, s nagy messzeségből került Bagodvitenyédre. Az ismeretlen mestertől származó sirkövön a férfi kardot tart, a nő pedig katjával védelmezi a családot. Az értékes lelet a zalaegerszegi Göcseji Muzeum kőtárát gazdagítja. ÉHEZNEK A VÍZIMADARAK SZENTES, Csongrád m. — Csongrád megyei megfigyelések szerint a vizimadarak arra kényszerültek, hogy a nagyobb tavakat keressék fel, vagy a halastavakon csoportosuljanak. Legutóbb óriási tömegben sereglettek össze a kócsagok, a gémek és a gólyák a pusztaszeri tájvédelmi körzet szigorúan védett tavain. A pusztaszeri szikestó területén néhány napon át mintegy nyolcszázas fehérgólya csapatot figyeltek meg, amire a korábbi esztendőkben nem volt még példa. Az éhes madarak jó része a környékbeli megyékből vagy még távolabbról érkezett. PIAC HELYÉN VÁSÁRCSARNOK KECSKEMÉT, Pest M. — Kecskeméten is korszerűsítik a piaci árusítást. Megszüntették a régi piacteret, s a helyét vásárcsarnok foglalja majd el. A már korábban kitelepített piactéren megkezdődött az építkezés. A mintegy 5000 négyzetméter alapterületűre tervezett létesítményben megfelelő arányban kapnak helyet az üzletek és a szabad eladóterek. A korszerű kereskedelmi létesítmény a jövő év vége felé készül majd el.
