Magyar Hiradó, 1976. január-június (68. évfolyam, 1-26. szám)

1976-04-08 / 15. szám

20. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ MÓRICZ ZSIGMOND: REMÉNYSÉG H O R R O M E Z Ő . N- Abnormálisán normális... - mondogatták az asztal körül. Most egy szokatlan vendég jött, a telekkönyvvezető, száraz, szúrós szemű, furcsa ember, erdélyi menekült.- Nini, Vihorlát - kiáltottak fel -, honnan jön ily késő éjszaka, Vihorlát úr?- Kiszálláson voltam - szólt az furcsa, zörgő-csöndesen -, s hogy nincs itthon a család, azért kell valamit enni- Egy kicsit - szólt csintalanul Lekszi-- Egy kicsit. Nem is sokat, mert teleetettek odakinn. De hát nem volt kedvem lefeküdni; hát Soma, mit lehetne enni?- Egy kicsit - hangzott a Lekszi ugrató szava- Egy kicsit, persze S hozzáfogott tanulmányozni az étlapot. A cvikkerjét is fel­tette hozzá, aztán a papírt eltartva magától, a cvikker mögött né­zett körül- Milyen kalandom volt Hallatlan, micsoda gazemberek ezek a sofőrök.- Halljuk, halljuk!- Kérlek alássan, barátocskám - mondta csöndes, aprólékos módján a telekkönyvvezető -, a Gedeon barátunk autóján vol­tam..- Aha.- S rákerültünk Badakony mellett arra az új kövezett útra. Hát én nem tudtam, hogy ott most kövezik az utat.- Aha, a gróf erdeje mellett Jó.- Hát kérlek, homok az az út, s a sofőr se tudta, hogy kövezik, és a szélén akart menni, nem tudott azokon a lerakott nagy köve­ken menni, s egyszer csak lecsúsztunk az árokba. Nevetés.- Aha - mondta Lekszi fokozott figyelemmel.- Borzasztó nagy baj volt. Barátocskám, egy jó fél órát vagy háromnegyed órát eltöltöttünk, míg ki tudott valahogy kecmereg­­ni belőle.- Aha.- De még emelni is kellett az autót Fene nehéz egy ilyen autó.- Aha.- Nem is tudom, nem emeltem-e meg magamat.- Borzasztó! Ilyen kaland! Ekkor a főkapitány jött. Szokott így éjfél felé benézni, mikor ha­zamegy inspekcióból. Fekete bajsza villogott, mint a kitűzött szurony, férfias arca fénylett a villanyfényben. Olyan volt, mint egy főkapitány.- Szervusz, szervusz, főkapitány úr - üdvözölték jobbról-bal­ról, nagyon népszerű ember volt, bár a vicceiben mindig volt va­lami sértő; lenéző. De nagyon tudott tekintélyt tartani.- Szervusztok - mondta a főkapitány, s megoldotta a kard­­szfját, s felakasztotta a fogasra, ö maga pedig betelepedett a he­lyére Ábris bácsi mellé belül, övele kezet is fogott:- Hogy vagy, Ábris bátyám ?- No- Hál'istennek!... Mi újság, gyerekek?- Nagy újság van, Vihorlát úr Badakonynál autódefektet ka­pott a köves úton, emiatt kénytelen kis nyúlgerincet fogyasztani. A főkapitány hátravetette a fejét, s kakas módon nevetett.- Badakonynál?- Igen - mondta Vihorlát rendíthetetlen komolysággal -, kér­lek alássan, most építik az utat, s akkora kövekkel van kirakva az út, kérlek, mit mondjak, mint egy-egy söröshordó. Arra jön még csak ezután a zúzott kő. Azon már el fog tudni menni az autó, de ezen nem.- De poros vagy, főkapitány úr - mondta egy friss hang. A főkapitány mosolygott, s nem szólt. Lelegyintett a válláról egypár porszemet, mintha azzal minden rendben volna.- így jár, aki asszony után jár - mondta igen komolyan Lekszi. A főkapitány ezen is csak nevetett. Csak nem fogja igazolni magát; mindennap porban fürdik... itt az ember...- Sört, méltóságos úr? - kérdezte Soma, a pincér.- Mit kérdezi azt maga mindig - szólt Lekszi. - Sört a méltósá­gos úrnak, de vágottat... Somi... - s mint egy színész játszotta meg. - Habot le, színig sör... A főkapitány kedélyesen nevetett.- Tudja ő azt már; hát még mi újság?- Itt van Laci. A főkapitány maga elé tette a két kezét, s előbbre hajlott.- Milyen Laci?- Avary. A főkapitány mosolygott, de csak ült s támaszkodott, s nem szólt.- Kocsin jött be - mondta a központi főszolgabíró -, ez is csak tőle telik ki. Ebben a melegben délután harminckét kilomé­terre zavarni a lovait. De hol van ilyen soká? Mióta én itt ülök, nem is láttam. ♦- Megharagudott.- Vétek Pali megkérdezte tőle, hogy hogy van a nagyságos asszony. A főkapitány még szélesebben nevetett, de nem szólt.- Ilyen pikáns kérdéseket tenni fel neki - mondta Lekszi ko­molykodva.- Tudod, mit mondott rá? „Mi közöd az én nemi dolgaim­hoz?” Óriási kacagás. A telekkönyvvezető még mindig nem választott az étlapon- Nincs nyúl?- Ebbe a hónapba nincs - mondta Sipos Lekszi. - Ebbe a hó­napba semmi vadat se lehet lőni, csak bakot. Azt is csak őzba­kot.- Aha.- Jó ez a kacsa?- Kitűnő- S melyik jobb, a kacsasult vagy a kacsacomb?- Amelyikből kis adag van - szólt komolyan Lekszi.- Természetesen, az nekem sok is így éjjel, nagy adag - mond­ta a telekkönyvvezető, mire élénk kacagás lett.- Haragszik a kacsa, alacsony a hasa - dúdolta Várberky. Soma hozta a sört. Vágott volt, de nem olyan abszolút érték, mert volt azért rajta egy kis hab. Tessék parancsolni, méltóságos úr. Som' Ez magának: vágott? .. Nézze meg az ember! Ha így folytatja, maga lesz vágott. Sőt fasírozott! Ezzel odafordult a főkapitányhoz, s elmesélte neki, mi történt voltaképpen — Már én csak elbeszélésből tudom, úgy kilenc óra tájban lehetett itt Laci, s ez a szeles Vétek Pali azzal jön be, hogy Baltazár Pista autót bérelt, s valahova elment cserkészni, puskával. Úgy látszik, a Ring Laji is vele ment, Makláry Mariska legalább azt mondja, hogy látta együtt menni őket. A főkapitány hirtelen a gyomra fenekéből elkezdett kacagni. — De hát hol ez a Laci? Ha itt van, mért nincs itt? — Megbőszült, kiment, s nem jött visszaszóltak az urak. — Kalapja még itt van. — Ott az a kis piszok a szögön. — Az a zöld? — Nem is vacsorázott? — Dehogynem, nagyon szépen evett. Özbakot; még akkor volt. — Vihorlát ur, milyen szerencse, hogy már elfogyott, most költségekbe verné magát;apropó, telekkönyvvezető ur, hogy szokta a foglyot lőni? Reptibe vagy fektibe? Nagyon nevettek. (FOLYTATJUK) „Pedig betegségeinket ö viselte, ésl I fájdalmainkat hordozá, és mi azt| 5hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és* j kinoztatik Istentől! És ő megsebesitte-1 I tett bűneinkért, megrontatott a mi vét-1 > keinkért, békességünknek büntetése j I rajta van, és az ö sebeivel gyógyulnánk] I meg. Mindnyájan, mint juhok eltéve­[ lyedtünk, ki ki az ő útjára tértünk: de | ] az Ur mindnyájunk vétkét óreá | ( veté."Ésa. 53:4—6. Isten az 0 megváltoztathatatlan I í Tízparancsolatában adta az igaz élet j I mértékét, de ugyanakkor rávilágít arra, [ I hogy az üdvösséget a törvény iránti j i engedelmesség által elérni ember nem j | képes. A törvény olyan tükör, amely a I [bűnös ember elveszett és kárhozatraj | méltó voltát mutatja. „Annak okáért a I I törvénynek cselekedeteiből egy test sem | S igazul meg ő előtte, mert a bűn ismerte j la törvény által van.” Rm. 3:20. Azl [üdvösség elnyerésének tehát más utjai [van, mint a cselekedetekből való meg- j | igazulás. Ez az ut az Evangélium | f tanítása szerint a bűnbocsánat útja. I Isteni bűneinket ingyen kegyelemből j bocsájtja meg (Ef. 2:8—9) a Jézus] I Krisztusba vetett hit által, nem pedig ( I érdemeinkért. A megsértett isteni | (jogrendért, a törvény áthágásáért] i zsoldként az ÖRÖK halál büntetése j | járna, de az Ur Jézus, aki soha nem I 1 ismert bűnt, magára vette a mij | bűneinket és mindazt, amit a törvényi áthágóinak szenvedni kellene, mindazt | 1 ő szenvedte el értünk. így „megron­­, tatott a mi bűneinkért és a mii I békességünknek büntetése ő rajta | a." Ésa. 53:5 Mindazt pedig, ami az Atya előtt | | érték, érdem, szentség és igazságosság, ►nekünk ajándékozta az Ur Jézus j (elfogadása által. Ez azt jelenti: hogy! • nem a mi természetünk szent és igaz az! k Atya szemei előtt, hanem egyedül az Ur j (Jézusé, de az Atya ezt nekünk tulajdo-| 5 nitja, mintha a mi sajátunk volna. így < j tehát, bár természetünktől fogva nem 1 | vagyunk szentek és igazak, de Jézus I > érdemeinek részünkre való beszámítása j folytán az Atya bennünket mint | I szenteket és igazakat fogad el. A 16. | századtól kezdődően a hitujjitók: Luther, Kálvin, Zwingli kitartóan | [ hirdették a hitáltal való megigazulást. < [Pál apostollal együtt vallották: „MertJ | nem szégyenlem a Krisztus evangéliu-1 I mát, mert Istennek hatalma azt, minden hívőnek üdvösségére, zsidók- Inak először meg görögöknek. Mert azj Istennek igazsága jelentetik ki abban j (hitből hitbe, miképpen megvan Írva: [ ! Az igaz ember pedig hitből él." RmJ 1:16—17. Hallgassák heti rádióműso­rainkat. Cleveland. Ohio és környéke: | minden vasárnap d.u. 2:40-től a| IWSUM-1000 A.M. skáláján. Newí I York City és New Jersey-ben minden] 1 vasárnap d.u. 12:45-től a WHBI-105.9J F.M. skálán. Adásaink idejét közöljék| I ismerőseikkel is. Botansky Igor j Tüntetés Japánban TOKYO — Több mint 55,000 ember tüntetett a kormány ellen. A tüntetők szerint a kormány antidemokratikusan viselkedik, amikor nem hozza nyilvánosság­ra a Locheed-botránnyal kapcso­latos japán vezetők személyazo­nosságát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom