Magyar Hiradó, 1976. január-június (68. évfolyam, 1-26. szám)
1976-03-18 / 12. szám
16. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ ELNÉMULT HARANGOK KÖKERESZT AZ ERDŐ ALJÁN SZÖGLIGET, Borsod- Abauj-Zemplén megye (edelényi járás). — Kövek. Összetöredeztek rétegeik: nekifeszülnek a sovány föld bőrének, szürkénsárgán döfködik át. Az arasznyi termőtalajba bogáncs kapaszkodik, fenyők, tölgyek gyökere kutat a sziklában réseket. Tenyérnyi völgy ez, és még annak se igazi, apró domb emelkedik a közepén, vedlett falu házat hordoz hátán, amellett meg kőkeresztet. „Az áttelepített Derenk község r.k. templomának emlékére.” — ez áll a megfakult márványtáblán. Az egykori iskolát — vadgesztenyét tárolnak benne az erdészek — felgyomosodott halmok ölelik körül. Ház-sírok. Hatvannégy van belőlük; ennyi portáról tud a harmincnyolcas statisztika. A helységnévtárakban hiába keresnénk a falu nevét; 1943 őszén munkaszolgálatosokkal verették szét a házakat. Kőházakat, persze — kövön és fán kívül mást nem kínált itt az embereknek a természet. A vadaknak igen; paradicsom ez őznek, szarvasnak. * Voda Ferenc: — Ahogy megkezdődtek a vadászatok a koronabirtokon, jobb lett kicsit a megélhetés. Télire mással nem számolhattunk, csak a hajtó-pénzzel, a nyolcvan fillérrel. Öten, ha voltak a községben, akik meg tudtak állni a birtokukban. Mi, többiek, szenet égettünk, fát vágtunk, meg ha került néhány juh, abból pénzeltünk. Télen egyik se volt, csak az a nyolcvan fillér, számoltunk vele, nem tellett abból se sörre, se stampóra, akármennyire hidegedé tt... Kovács András: Volt tiz holdam... Bár ne lett volna. Hiába szántottam, legázolta a szarvas, kitúrta a vaddisznó. Ha meglőttük, amelyik nagyon odakapott, abból is baj volt, nyakunkra hozta a csendőrt. De azért csak megmeglőttük. Hanem a termés felit mindig pocsékká tette a sok vad. Panaszt tenni nem volt kinek. Szóval csak a szegénységnek, az erdei embereknek volt jó Derenken. Hanem az erdei emberek, amikor hire ment a Gömbös-féle telepítési programnak, mégis összeírták a földigénylést. Négyszáz egynéhány lélekre számítva hatszáz holdat; több törlesztést nem bírtak volna. Bobaly István: — Ment is a szóbeszéd, hogy Hevesbe, majd meg, hogy Bácsba mehetne a szegénység. Aztán abbamaradt. Föld nem volt, vagy akarat, nem tudtuk. Miért is jutott volna Derenknek? Még az igen szerény eredeti akcióterv sem valósult meg. 25 év alatt 270 ezer katasztrális holdat osztottak volna 34-35 ezer családnak; 1936-38 között a valóságban csak 30 ezer holdat RITKA VENDÉG PÉCS, Baranya megye — Dél-Baranyában egy sérült, hattyuszeríí madarat talált az egyik termelőszövetkezet állattenyésztője, s felismerve, hogy valamilyen ritka madárról van szó, azonnal elvitte a mecseki állatkertbe. A szakértői vélemény szerint valóban rendkívül ritka madár — kishattyu — került Pécsre. A hófehér tollazatú, ludnagyságu szárnyas Észak- Európa legkeletibb részén és Észak-Szibériában otthonos, Közép-Európában elvétve látni csak vándorlás közben. Legutoljára 1899. őszén figyelték meg a sarkvidéki kishattyu egy példányát Kiskunfélegyháza környékén. A Dél-Baranyában talált madár a fején sérült meg. Nem lehet pontosan megállapítani, hogy sörét ejtett-e sebet rajta, vagy más madárral történt verekedés közben szerezte sérülését. A távoli kis vendég valószínűleg véglegesen a mecseki állatkert lakója marad, mert elszakadva társaitól könnyen zsákmányául eshet valamilyen ragadozónak vagy felelőtlen vadásznak. HALÁLOZÁSOK BUDAPEST — Bodonyi Györgyi színművész 76 éves korában; Dr. Bogdán József ny. főállatorvos 60 éves korában; Pálfy Mária ny. pedagógus 68 éves korában; Dr. Szőnyi Pál ügyvéd 57 éves korában elhunyt. kapott törlesztéses hitelre 5434 család. Közülük 2546, azelőtt teljesen nincstelen — amilyenek a derenkiek is voltak — csak 3987 katasztrális holdat tudott lefoglalózni. Másfél holdat, családonként. De e Borsod széli falucskának még ennyi se jutott. 1943 tavaszán — Horthy Miklós intézkedésére —, addig példátlan „szociális akcióra” született döntés. 1 holdnyi sovány, köves szántóért másfél, erdőért, legelőért 1 és egynegyed hold jóminőségű földet ajánlottak fel cserébe. A földtelenek házuk fala hosszának minden öt méteréért egy holdat kaptak, ezenkivül rendkívül kedvezményes áron, törlesztésre külön tiz hold földet. A költöztetés összes költségeit az állam vállalta magára, beleértve a lebontott tetőszerkezeteket, cserepet, kerítést is. Magyarországon — érdemes megismételni — addig ilyen előnyös telepítési feltételekre nem volt példa. Rémiás József: — Mentek hát az emberek; ki Mártonyiba, ki Büdöskutra. Ládbesenyőre. De a legtöbben ide, István majorba. Bár én még ezerkilencszáznegyvenhárom október tizenhetedikén is azt mondtam, hogy nem hagyom Derenket. A járástól voltak kint, maguk elé hívtak néhányunkat, akik nem mozdultunk. Megmondták ápertén, hogy menni kell. Volt egy öregember, ő mert csak szólalni, hogy kiveri a házából, aki rontani merné a falát...Azt mondja erre a csendőr: „vigyázzon, mert ötöt lő ez a puska, elég az mindnyájuknak...” Ment a falu, szekérre pakolta szegénységét, de reménységét is: nagyobb darab kenyeret terem talán majd az uj hazája. Ernőd mellett, István majorban várták I őket a kiürített cselédházak. Zsidó tulajdonban volt azelőtt a birtok. Derenk kapta meg elkobzása után. Házépítésre azon az őszön már nem volt idő, korán leesett a hó, két család húzódott be télire egy-egy szobába. Decemberre meg végeztek — a három házat kivéve — Derenkkel. A szomszédos Szögligetről feljártak az emberek, ők elvitték még, ami mozdítható, gerendát, ajtót, faragott követ. Még a zsupszalmát is; szűk volt az esztendő, jól jött alomnak. * i A Simon Judásnak szentelt fatemplomot is lebontották. Három harangjából vittek Jablonkára, Sajószentpéterre, István majorba. Szétszéledtek hát azok is, a falu után. A legkisebbiket most Kovács József szögligeti római katolikus lelkipásztor őrzi. 1727-ben öntötték. Anná-nak olvasták a derenkiek az ,,anno”-t, igy aztán Annaharangnak hívják. Nagy útja volt, ez került Jablonkára. Onnan szerezte vissza — azt mondják, csak úgy, egy éjszaka — a Babarcsik család. Villát állítottak neki, arra akasztották. És megszólalt mindennap a harang, messzire hallatszott a hangja, átsuhant a halott falut ölelő hegyek felett. Bobaly István: — Ködös időben Szögligeten is hallatszott, amikor Mari néni megkongatta. Akkortájt már figyeltük a hangokat, sehol se járt messzire a front. Fel-feljártunk a medvéskertbe napszámba, úgy számították, újabb medvecsaládokat hoznak Oroszországból, ácsoltuk a kifutót, meg az uj kutricákat. De abból már semmi nem lett. Sőt, kora őszön szállító ketrecekbe kellett terelni amelyik hagyta magát; sok nem ment, mert megszokták már a szabadságot, hogy szétment a falu. Amelyiket meg lehetett fogni, vitték a jablonkai állomásra, azt beszélték, onnan meg Németországba, a Göring vadaskertjébe. Sok meg itt maradt, csavargóit az erdőben. Ezeket később sorba meglőtték a környékbeli falusiak, több helyen van medvebőr ma is. (De nemcsak a falusiak vadásztak rájuk — az utolsó hetek egyikén még egyszer végigrobogott az utón a kormányzói autó a szelcipusztai vadászkastélyhoz. Palkó medvé' — igy tudják — egy „svájci ur” lőtte meg. Ki lehetett vajon? Erre nincs már válasz. Mint ahogy nincs a medvéskert középkori gesztusára, nincs arra, ha megkérdeznénk: honnan hoztak volna uj medvecsaládokat 1944-ben? De hát; nincs kitől, nincs miért kérdezni.) * Halottak napján, harminc éve, mindig gyertyák lobognak a rég besüppedt sírokon, a derenki temetőben. A porladó apák, nagyapák felett találkozik a szétszóródott falu. Amióta meghalt az idős Babarcsik, s Kusztvány — azóta csak a csend fogadja a messziről érkezőket. Körbejáiják a házhalmokat, s most már találgatni kell: honnan fordult ki a deszkakapu. Jönnek az unokák is, megelevenedett mese ez nekik — egy egyszer volt faluról. Nemrégiben azt kérte valaki: állítsák fel újra az Anna harangot. Nincs már miért. Megrepedt hányatott utján. Derenkért többé nem szólal meg. Vincze Péter Rákóczi-kori titkos levelek PÉCS. Baranya megye — Csaknem három évszázados titkos katonai iratokat találtak a pécsi Nagy Lajos Gimnázium történelmi irattárában. Az okmányköteg a Rákóczi szabadságharc 1704 1705-ben Írott katonai levelezésének egy része, korabeli másolatban. A cikornyás betűkkel és ugyancsak cikornyás megfogalmazásban írott levelek többségét Körmöc — vagyis Körmöcbánya — főbírójának címezték, s a város által kiállított katonák emberi alkalmatlanságát, ruházatát kifogásolták bennük. Arról is szólnak, hogy Pozsonyból szökött osztrák katonák kihallgatása milyen fontos katonai hírekhez juttatta a kurucokat, a császári hadak angol és holland kapcsolatairól. Többször felhívták Körmöc főbíróját, hogy aranybányászokat nem szabad katonának küldeni, hiszen ez. a város akkor Magyarország pénzverő központja volt. A titkos katonai levelek korabeli másolatai azonos tintával, írásmóddal és azonos papíron készültek. Szombathelyi táncegyüttes Fennállásának 20. évfordulóját ünnepelte Szombathelyen a többszörösen kitüntetett, sok sikert aratott vasi táncegyüttes, az Ungaresca. A jelenleg negyvenkét tagot számláló, kiváló együttesben az elmúlt két évtizedben százötvenen táncol tak. Az ünnepség alkalmából délután a művelődési és sportház galériájában jubileumi kiállítás nyílt, ahol a különböző emléktárgyak, ruhák, fotók, plakátok, kitüntetések, újságok a sikeres hazai és külföldi szereplésekről szóló méltatások mutatják be az együttes két évtizedes útját, fejlődését.
