Magyar Hiradó, 1975. július-december (67. évfolyam, 27-52. szám)
1975-07-24 / 30. szám
r„í,r~ or K( Pr« má sát kic: sul> lens dipl gyei B1K Tár; csák illeti vált< lém; lyes szer mér mu> IKI Fes slul izei mej Bar. tiyuj ■'agy RÁK Besz izem íek, gére írtéi >ssz< izle> ogl; íátr 3R(-h •ől 'ált< égi iva tál. ita >ro YL rő ig ;ye íz ;et ita on nj al MACVAR HÍRADÓ MODERN JANCSI ES JULISKA Irta: VAJDA ALBERT Gyakori vád manapság, hogy a modern időkben nincs se lira, se romantika... Lakik a szomszédunkban egy fiatal pár, nevezzük őket Jancsinak és Juliskának. Ideális házaspár persze, a szó szoros értelmében, éppen úgy nincs, mint ahogy száz-százalékos boldogság sem létezik. De megközelíteni azért lehet az ideális állapotokat. Jancsi és Juliska, érzésem szerint, ezen a vonalon halad. Három nappal ezelőtt Jancsi délután 6 órakor hazatért hivatalából. Éppen be akarta tenni kulcsát a zárba, amikor az ajtó feltárult. Juliska nyitotta ki, kipirult arccal, izgatottan: * — Jó, hogy itthon vagy, — mondta lelkendezve, — alig vártam, hogy haza gyere! — Mi az? — kérdezte Jancsi meglepetten — Mi baj van? A kérdés érthető, mert Jancsi olyan kor gyermeke, aki megszokta, hogy az izgatott várakozásnak csak valamiféle baj lehet az oka. — Nincs semmi baj, Jancsi — mondta az asszony — gyere gyorsan, ülj le, beszélni akarok veled. Jancsi bement á szobába, leült és várt. Arra gondolt, hogy mégis csak valami baj van. Talán felemelték a lakbért és ezt akarja Juliska kíméletesen tudtára adni. Esetleg újabb adót vetettek ki, vagy... vagy talán Juliska megtudta, hogy másfél évvel ezelőtt, egyszer, irodai órák után, megivott egy feketét a vezérigazgató titkárnőjével, aki szőke volt és éppen ezért veszélyes. Juliska leült férjével szemközt és azt mondta: — János... negyedik éve vagyunk házasok... A fiatal férj jeges hideget érzett. Egyszóval: megtudta a vezérigazgatói titkárnőt! Mindenesetre bevallom — gondolta —, azt mondom majd, hogy atyai tanácsot kért tőlem... Gondolataiban felesége hangja szakitotta meg. — Négy éve vagyunk házasok... valamit el kell mondanom neked, aminek azt hiszem, nagyon fogsz örülni... Jancsi felszabadultan sóhajtott... Szóval semmiféle kellemetlenségről nincs szó, valóban jó hírrel várta Juliska! Ránézett az asszony kipirult arcára és hirtelen mindent megértett. Micsoda szamár vagyok, gondolta, hogy nem jutott mindjárt az eszembe, mi lehet az a jó hir, amivel ennyire izgatottan várt Juliska! Megfogta az asszony kezét és ezt mondta: „Beszélj szivem,... mondd el gyorsan... hallani akarom...” Az asszony arcát boldog mosoly öntötte el és igy mondta: „Jancsikám... végre... végre nem leszünk többé egyedül...” Jancsi felugrott. Magasba emelte feleségét, ölelgette, csókolta. Aztán hirtelen ijedten elengedte. — Jaj de barbár ökör vagyok — kiáltotta —, öszszerázlak, agyonszorongatlak... ahelyett, hogy óvnálak... Légy szives, ülj le, nem szabad magad megerőltetned... Ezt biztosan mondta neked az orvos is... Juliska csodálkozva nézett rá. — Miféle orvos? — kérdezte. — Nem is voltam orvosnál... — Hát akkor... honnan tudod... hogy, hogy gyermekáldás előtt állunk? Juliska riadtan nézett Jancsira. — Gyermekáldás? — kérdezte döbbenten. — Ki beszél gyermekről...? — Juliska! — kiáltott fel János. — Egy perccel ezelőtt azt mondtad, olyan hirt közölsz velem, aminek örülni fogok és utána azt mondtad: nem leszünk többé egyedül... — Ez igy is van — mondta boldogan Juliska —, nem leszünk többé egyedül, mert sikerült végre találnom egy takarítónőt... FÁJDALMAIM Mit tudsz a bárányról? Szelíd és félénk és megehető. Amiért állat, leölik, hiába béget, remeg ö, hiába szép és senkinek nem vétett, áldozata lesz gazdájának, ki eteti: a létének értelme ez, a létének értelme az, hogy jóizűen megegyék, vele egészül ki egész pompájában a dús ebéd. Egy hónapig még illatozna ez a virág, ha valaki nem tépné le: diszes pohárban fog pár napig haldoklani. Toldalagi Pál erősen! Peru fővárosáról, Limáról... (Folyt, a 12. oldalról) ideiglenesen foltozza a magáét. Most kevesebb szörnyülködéssel néztem azt az épületelem-vásárt, ahol két-négy-hat négyzetméteres bambuszkeretre font gyékényfalakat árulnak. Ilyenekkel foltozzák a bedőlt házakat — s ilyenekből építik, mint a kártyavárat, a távoli tengerparton kaszárnyák átengedett telkén a kunyhókat. Az intézet „kulturbuszán” szép könyvtárakat, 13. oldal iskolákat, múzeumokat is bejártunk. Egyik alkalommal taxin vitt egy komoly ( fiatalasszony. Az a nagy fekete batár állandóan ott állt a szálloda előtt sofőrjével. Ez a bácsi legalább nyolcvan éves már. úgy kombinálom, hogy urasági inas. lakáj lehetett, aki valamikor régen végkielégítésül kapta ezt az öreg Chevroletét s azóta óvja ebber. a rendetlen forgalomban. Aranyos óvatossággal mindig behúzódik valami nagy teherautó mögé és a lehető leglassabban tapogatózik eiőre. Egy óra alatt azért kiértünk a városból, abba a kedves kis cingár ligetbe, melyben, az Arany Múzeumban, az Inkák Kincsét őrzik. Impozáns, óriás aranytömeg ez, nagy arany ** felületek és aranyba foglalt mindenféle. Nyoma sincs itt a számomra visszataszító totemszörnyeknek és a még ellenszenvesebb tolikoronáknak. Pedig itt is van toll. például egy aranycsipkébe foglalt ing, az eleje világoskék, a háta halvány sárga apró kolibritollakból kivarrva. Káprázatosak a 2x2 méteres arany függönyök, aranyhálón kockás, vonalas, pontos minták — a pop-art elbújhat „mellettük. S ruhák, páncélok, koronák, nyakékek. Műkörmök! Kéz alakú fegyverek, bunkók aranyból. Nem csodálom, ha Pizarro összerabolta, amit csak tudott. Nemcsak az arany imádók, én is lábujjhegyen sóhajtozom ebben a kincstárban. Móricz Virág Anekdoták hires emberekről Tudor Erzsébet angol királynő egy alkalommal igy szólt udvari bolondjához: — Te. aki mindig mások rovására csinálsz gúnyt, miért nem keríted sorra egyszer az én hibáimat is? — Minek vesztegessem arra az időmet? — tárta szét megadóan karjait az udvari bolond —, hogy felsé- v gedet hibáira figyelmeztessem? Hiszen azok úgyis közszájon forognak... Tristan Bemard francia humoristának egy titkos drámairó készülő nagy müvéről kezdett beszélni: — Mester, most nagy fába vágom a fejszémet. — Az nem baj — szakította félbe Tristan Bernard —. csak rajta ne csípjék falopáson. • Lobkowitz György herceg, Ferenc József személye körüli minisztere végrendeletében ezt írja: ,.A Jézustársasági atyák részére, hogy uj épületeket építtethessenek, hagyok 82,000...” Ez a szám az oldal legalsó sorának legvégére került. tehát fordítani kellett, hogy megtudják a folytatását. vajon forintról vagy koronáról van-e szó? A legnagyobb meglepetésre a következő oldalon ez a szó volt olvasható: .....kulcsot.” • Nem várt felelet Agatha Christie-1 egy sajtófogadáson faggatni kezdték az újságírók, hogy mikor találja'!#! a&l a rengeteg gyilkosságot, ami regényeiben szerepelj — Mosogatás közben! — felelte habozás nélkül az írónő. — Ugyanis utálok mosogatni, és valahányszor rákényszerülök, olyan düh fog el, hogy nyomban kedvem támad megölni valakit.
