Magyar Hiradó, 1975. július-december (67. évfolyam, 27-52. szám)

1975-10-16 / 42. szám

16. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ MAGYAR VÉGVÁRAK MAGYAR FALU SZLAVÓNIÁBAN: KÓRÓGY KÓRÖGY (KOROG), JU­GOSZLÁVIA — Kórógy (Korog) Jugoszláviá­ban. a Drávától délre és a Dunától nyugatra, Eszéktől és Vukovártól kb. azonos távolság­ra — mintegy husz-husz kilomé­terre — fekszik. Az eszékvinkov­­ci vasútvonal négy kilométerre kerüli el a falut. Aszfaltozott ut csak a szomszédos Szentlászlóig (Laslovo) vezet, onnét gidres­­gödrös kövesut rázatja az utast. A falu alatt folyik el a Vuka. A történelem folyamán Kó­­rógy és néhány más, a Drávától délre elterülő falu — Szentlász- 16, Haraszti és az Eszékkel ma már egybeépült Rétfalu— ma­gyar nyelvi szigetté vált. Ennek két fő-Oka volt. Egyrészt a külön­böző időben végrehajtott telepí­tések során a környék népessége kicserélődött. Másrészt a földrajzi viszonyok a falvakat elzárták a külvilágtól. E falvak lakossága századokon át csak egymással érintkezett. Kórógyot a Palacsa-tó ingó­­ványai és a Vuka folyó nádasai vették körül. 1870 körül ugyan lecsapolták a rétet, de később is be-becsapott a kertekbe a viz. A falu alatt sásos, kákás zátonyok, mocsaras, nádas részek húzód­tak. A földrajzi elzártságot a társadalmi elmaradottság tetézte Kórógy a vukovári uradalomhoz tartozó jobbágyközség volt. A kórógyiak még 1910-ben is csak a szentlászlói, haraszti és rétfa­lusi néppel házasodtak. Az élet megrekedt a vizek között. A népnyelv izei A népélet jellegzetességei sokáig megmaradtak. A falu legrégibb, a közelmúltban le­bontott házain nem nyílt ablak az utcára. A hagyomány paran­csa szerint ablak csak a kertre nézhetett. A kaput is ritkán használták; a gazda többnyire hátulról, a kerten át kerülve hajtott az udvarba. Az emberek fatalpakon álló boronaházakat építettek. A parasztudvaron a gabonanemíí tárolására faragás­sal díszített, fából készült hambár állt. A földművelés mellett a méhé­szet dívott. Az asszonyok szövés­fonással töltötték a téli estéket. Régi szokások, hiedelmek éltek. Megvoltak az öltözködés, a viselet jellegzetességei. A népze­nei anyagban fennmaradtak a i pentaton dallamvezetés sajátos­ságai. Legjellegzetesebbek talán a kórógvi nyelv izei. Az ö-ző beszéd az uralkodó. A zárt e hang helyett ö-t ejtenek: embör, szeretőit, helvön. Ma már szokatlan igevégződéseket hasz­nálnak: mondi (mondja), köttek (kötöttek). A szlavóniai magyar falvak népi sajátosságai fölkeltették az etnográfusok és a nyelvészek figyelmét. A népnyelv, a népdal kutatói megjelentek a falvakban, és értékes tanulmányokban, könyvekben adták közre munká­juk eredményét. A mai Kórógy A népnyelvi anyag összegyűj­tése most is folyik, a könyvek megjelennek, megvan tehát a lehetőség, hogy megismerjük és ..visszatanuljuk" a nyelvi-szel­lemi kincset, amit e falvak magyarsága megőrzött. A kuta­tók a szlavóniai magyarság szellemi értékeit megmentették a tudomány számára. A kérdés csupán az, hogy megmentették-e az életnek is? Azaz: él-e, s ha igen, akkor hogyan él Kórógyon a magyar nyelv, a dal s az a népi, művelődési örökség, amit e táj adott a magyarságnak? Milyen a mai Kórógy? — Kérdezzük a papiak irodájában Sipos Mihály tiszteletes úrtól. — Mintegy kilencszáz ember lakja. Magyarok. Nem mond­hatni, hogy egykéznek. A falu lélekszáma eléggé állandó. 1973- ban nyolcán születtek, és nyol­cán haltak is meg. 1974 októberéig tizenketten születtek, és hatan haltak meg. Ami fogyás mutatkozik, az a kiköltözés miatt van. Három család a gyerekeit is kivitte már Nvugat- Németországba. A fiatalok, ha kitanulják a mes­terséget. Eszéken vállalnak munkát. Ha megépül a míiut, talán jobban itthon maradnak. Tizen-tizenöten már most is bejárnak a városba dolgozni... A lakosság zöme földműveléssel foglalkozik. Kukoricát termel­nek, disznót hizlalnak. Nagyon jó földek vannak errefelé. Egy katasztrális holdon negyven má­zsa szemes kukorica is megte­rem. Néhány an a régi mestersé­get is űzik: titokban halásznak. Itt folyik a Vuka. Ponty, harcsa. csuka lakik benne meg kárá­szok. A Dunáról jönnek föl a halak. Ismerik az emberek a járásukat... Hurokkal fogják őket... — Az ünnepek? — Régebben a karácsonyt, a husvétot, a pünkösdöt ülték meg. Újabban a disznótor a fő, neg a lakodalom. A lakodalom­ra a házigazda összehívja az egész rokonságot. Két-három napig is eltart a mulatság. Egy disznó mindenképp rámegy. Az ajándékokat, amit az uj pár kap, külön-külön fölmutatják. Ebben élik ki magukat... — Mi az, ami leginkább a múltra emlékeztet? Ősi elemek... — A nyelv... Az öregek még beszélik a régi nyelvet. Aki iskolába jár. meg olyas már másképp ejti a szót. De otthon a régi módon beszél az. is. Sajátos szavaik vannak. Itt a paradi­csomleves: bobojólév. A magán­hangzókat megkettőzik, difton­gussal ejtik. Láttam helyett azt mondják: lauttam. Olyan ez a nyelv, mint a középkori kódexek nyelve. Képzeletet mozgató és ódon zamatu. Sok ősi nyelvi elemet megőrzött. Megismerve, a magyar nyelv három-négyszáz évvel ezelőtti rétegeibe tekinthe­tünk. Mert az itteni magyarság nemcsak egy tájjelelegű örökség­nek, egy nyelvjárásnak a birto­kosa, hanem a hajdani közös, másutt már megkopott, csak­nem feledésbe került nyelvi értékeknek is. — A magyarázat? — A földrajzi elszigeteltség. Meg a Károlibiblia és a Szenei Molnár Albert-féle zsoltárfordí­tások máig fennmaradt haszná­lata... A könyvnyomtatással egyidőben terjedő reformáció szerint a hit legfőbb forrása a Biblia, melyet mindenkinek ismerni kell. E parancsnak engedelmeskedve jelenik meg Károli Gáspár első teljes magyar bibliafordítása 1590-ben. Ezt néhány év múlva Szenei Molnár zsoltárfordításai követik. A Ka­­roli-bilia és a Szenci-zsoltárok szinte korunkig fönntartották itt azt a nyelvállapotot, amelye a XV1-XVII. században uralkodó volt. Tüskés Tibor MAGYAR FALU ŐSAGÁRD, A TÖRPE ÉS KISBIRTOKOSOK UJ ELETE Ősagárd (rétási járás), Nógrád megye — A falu a főútvonalaktól elég távol fekszik igy a lakosság mozgását a rendszeres buszköz­lekedés bevezetése hozta létre. \ viszonylag kötetlen mozgáslehe­tőséggel, mintegy levegőt, éspe­dig éltetőt kapott a falu, ill. a gyülekezet, az ősi szlovák evangélikus település. Az. ország jelentős területén a félfeudális társadalomból a de­mokráciába való lépés első vívmánya a földosztás volt a szegény parasztság részére. Osagárdon kevésbé érintette ez a parasztságot, ugyanis a falu lakosságának zöme egy-tiz ka­tasztrális holdas törpe- és kisbirtokos parasztból tevődött össze, az ezt megelőző két alsóbb rétegbe tartoztak a mezőgazda­­sági munkások és a gazdasági cselédek, akiknek például 1930- 31. gazdasági évre vonatkozóan egv főre jutó évi jövedelme 183-250 pengőt tett ki. Az ősagárdi parasztemberek egy főre jutó évi jövedelme azonos időben — a statisztikák szerint — 227 pengő volt. Ebben az időben a ..lakosság többi része” elnevezésű kategóriába sorolták a tisztviselőket, a nagyobb jövedelmű iparosokat és kereske­dőket, akiknek az egy főre jutó évi jövedelme 1587 pengő volt. ^ jólétben élő tisztviselők évi jövedelmétől számszerűleg is messze volt az ősagárdi törpe- és kisbirtokos parasztság. Ez a réteg a munkásosztályhoz igen közel állt. Ide tartozott országos szinten a birtokos parasztságnak csaknem a fele a 40-es évek után. Manapság a dolgozó parasztság és az ipari munkásság ősagárdi szinten is megközelíti vagy eléri a tisztviselők egy főre jutó évi jövedelmének szintjét. AZ URBANIZÁLÓDÁS HOSZ­­SZU FOLYAMATÁBAN az ugrást a 60-as évek hozták meg, amikor a mezőgazdaság nagyüzemi átszervezése megtör­tént és kigyulladt a faluban a villany. A példát a parókia adta. Itt építettek elsőnek vízvezetéket és itt volt először tv-készülék is. Nem az önmagáért való példa­adás. hanem az urbanizálódás szükségszerűsége szülte ezt Ösa­­gárdon csakúgy, mint a legzár­tabb magyar falvak bármelyiké­ben. VÁC IPARI JELLEGŰ SZÍVÓI ! j HATÁSA a mezőgazdasági töl­tetű lakosság iparosodását lehe­tővé tette. Egvre több az olyan háztartás, amelyekben különbö­ző osztályokba, rétegekbe tarto­zó keresők élnek együtt. Különö­sen gyakori a ,,munkás-paraszt” j vagyis — a statisztika szaknyel­vén — kettős jövedelmű háztar­­; tások száma. Többféle változat­­| ban jön ez létre; a férj dolgozik' ■az. iparban, s a feleség a tsz-ben. vagy fordítva. | De sok az olyan háztartás is. j ahol még nagy családok élnek és ! az idős szülők a tsz-tagok és a i fiatalok az. iparban, kereskede­lemben dolgoznak, vagy közle-1 ! kedési alkalmazottak. Igv sok­­j szór nem is kettős, hanem több j jövedelmű családok igénye a régi 1 parasztházak helyett építik az. !egészséges és szép, fürdőszobás j családi házakat. Ezt nagymér­­: fékben elősegíti, hogy a lakosság jövedelmének 26 százalékát tár-j sadalmi pénzbeli és nem pénzbe-! li juttatás (táppénz, gyermek­­gondozási segély, orvosi ellátás jstb.) teszi ki. ! Osagárdon az. idősebb gene-j ráció egy emberként igy nyilat­kozik: ..Ezek a fiatalok nem tudnak eléggé hálát adni Isten­nek. hogy milyen jól élnek, amikor manapság van számtalan' tanulási, kereseti és előrehaladá­si lehetőség számukra az élet-' ben, nem úgy, mint ezelőtt., amikor...” Pedig Ősagárd azon nagyon I ritka falvak közé tartozott, ahol' íem voltak zsellérek.­Kalácska Béla A KŐSZEGI HEGYEKBEN KŐSZEG, Vas megye — A műemlékekben gazdag Kőszeget és festői szépségű környékét évről évre több hazai és külföldi kiránduló, turista keresi fel. A környezet- és természetvédelem­mel foglalkozó helyi szakembe­rek. természetbarátok elhatároz­ták. hogy megismertetik a látogatókkal a kőszegi hegyek, erdők élővilágát. Ennek érdeké­ben — a tanács támogatásával — elsőként a Királyvölgybe és a Szabóhegyre vezető utakon fi­gyelemfelkeltő táblákat helyez­tek el. Ezek a táblák az e "endeten fellelhető hasznos ma­darakról, védett állatokról ad­uik tájékoztatást. Összesen min­­egv száz ilyen ismeretterjesztő > áblát állítanak fel.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom