Magyar Hiradó, 1975. január-június (67. évfolyam, 1-26. szám)
1975-06-05 / 23. szám
MAGYAR HÍRADÓ 11. oldal LELKÉSZFELESÉG — Egy lelkész felesége vagyok, és már sokszor kísértést éreztem arra, hogy írjak. Most már nem tudom tovább türtőztetni magam, ezért megírom azt, ami legjobban terhel. Férjem mint lelkész, rengeteg időt eltölt azzal, hogy házasság előtt állóknak tanácsot ad és felkészíti őket az esküvőre. Az egyik este éppen a születésnapomat akartuk megünnepelni egy kis partin, amit a nővérem rendezett, de a férjem nem tudott résztvenni ezen az alkalmon. Ugyanis éppen egy házasságkötés előtt álló iQu párral foglalkozott. Azóta már az ifjú pár esküvője is megvolt a templomunkban, és amikor vége volt a szertartásnak, akkor a férfi odament a férjemhez és ezt kérdezte: „Mennyivel tartozom önnek?” A férjem azt mondta a fiatalembernek, hogy semmit nem számit fel a tanácsadásért és az esküvő celebrálásáért. A férfi természetesen igy válaszolt: „Milyen szép öntől, hogy olyan nagylelekű!” Ehhez hasonlóan mások sem tudják felfogni azt, hogy igenis tartoznak valamivel a lelkésznek, aki olyan sokat foglalkozik velük, még akkor is, ha a lelkész nem kér érte pénzt. Az ifjú férj és szülei anyagilag igen jól állnak. Az esküvő is olyan nagyszabású volt, hogy ritkán történik ehhez hasonló a városunkban. Nem gondola, hogy a férfi szüleinek tudniuk kellene a kötelességüket a fiuk esketőlelkésze iránt? Kérem, írja meg véleményét ebben az lóságban minden lelkész érdekében, akiknek hasonló problémájuk van. VÁLASZ — Átalában a vőlegény, vagy a hozzá legközelebb álló személy egy borítékot szokott átnyújtani ' esketési szertartást levezető lelkésznek. Ha erre ;m kerül sor, akkor a vőlegény megkérdezi, hogy ivei tartozik, és a lelkésznek nem kell szégyelleni, ha nondja azt a pénzöszeget, amit szívesen elfogadna. ti ismerek olyan orvost vagy ügyvédet, aki erre a désre azt mondaná, hogy az illető semmivel nem ozik. Éppen ezért nem látom indokoltnak, hogy a észek kivételt képeznek. ALKOHOLIZMUS — Leánytestvérem 34 éves, >lt asszony. A bíróság volt férjének Ítélte meg két rmeküket is, mert a testvérem már évek óta súlyos iholista. Ezenkívül azóta, hogy külön él a férjétől, von feslett életmódot folytat. Ö a legidősebb vérem. Én 32 éves vagyok, a fitestvéreim pedig 24 9 évesek. Apánk üzleti vezető volt és nagyon sokat :ott. Leánytestvérem házasságkötése előtt néhány appal az apánk Mexikóba költözött, hogy ílhasson az anyánktól és lejből megházasodhas. Az anyánk is túl sokat iszik, és már jó néhányszor »holelvonó kúrán vett részt, amikor fiatalabb volt. lővérem három év óta találkákat ad egy 38 éves legénynek, aki szereti őt, de mégsem akar vele há>ágot kötni. Ez a nővéremet végtelenül lesiytja és elkeseredés határához sodorja. Előző férje meg al nehezíti az életét, hogy nem engedi meg a gyerkekkel való találkozását, csak minden második en. A nővérem havonta 1200 dollárt kap kézhez, ennél sokkal többet költ. A gyermekeket csak kor kapná vissza, ha pszichiátrista segítségét igényvenné. VÁLASZ — Az alkoholizmus gyökere mindig zichológiai okokhoz vezethető vissza. Az alkoholista 1 szembenézni az élet valóságaival, ezért az alkohol •gitségével igyekszik elmenekülni előle. Az első lépésként azt ajánlanám, hogy vigyék nőtestvérét az alkoholelvonó intézetbe. Ott könnyen találhat segitőkész társakat, aikkel hosszabb időt együtt tölthet. Ha nővére egyszer feladja a szeszesitalokat, akkor visszanyeri önuralmát, és mindig erősebbé válik ezen a téren. Amikor ezt a pontot eléri, akkor már pszichológiai kezelésnek is alávetheti magát, egészen addig, amig problémái meg nem oldódnak. Jó volna, ha ön is elkísérné a nővérét néhányszor az alkoholelvonó intézetbe, mert ezáltal a legnagyobb segítséget nyújtaná neki. Mondóka „A kefek világ ha sarkából kifordvl"-TT £s,ia gólyalábra veréb ugrik^ZotduV — „Ha majd teknősbékák fésűt csináltatnak” — Ha pislogva néz rád az összes vakablak — „Akkor én” — Megállj, te, tőgye közt a szarvat... nem lelte apád se anyád lakodalmát — „Ügy hát én” — Nagyobbat! „Egy sarkot, egy pontot!” — Más is ebbe rokkant. Legyen, ahogy mondod. Iszlai Zoltán A Berghof titkos naplója Folyt, a 8. oldalról) engem a Vatikán? Mindent összeszedünk majd, elsősorban a diplomáciai testület tagjait. Mindez mitsem jelent nekem. A falka ott van; ki fogom hozatni az egész disznófalkát (Schwinepack)... Háborút viselünk...” Hitler legszívesebben az államfő szerepét játszotta. Külföldi látogatói maguk is államfők vagy legalább miniszterelnökök (néhány hadügyminiszterek és vezérkari főnökök) voltak. Mussolini, Boris bolgár király és Horthy kormányzó látogatásáról tudósit a •napló többek között. A német Führer meglehetősen kurtán-furcsán kezelte ezeket a főrangú vendégeket is. Jelenlétükben a katonai helyzetről gyakran hamis képet festettek, hogy a mind ködösebb távolba vesző győzelem hitét megerősítsék bennük. Horthy látogatása alkalmával 1943 április 17-én a klessheimi kastélyban először Hitler hallgatta meg a hadijelentést, aminek nyilvánvalóan átfésült változatát tizenöt perccel később Horthy előtt is felolvasták. A látogatóknak persze meg kellett osztaniuk Hitlerrel különös napirendjét is. Horthy Klessheimben délután háromkor ebédelt vele. a főhadiszállás naplója szerint. A rendszeres életmódhoz szokott, jógyomru kormányzót ekkor már bizonyára gyötörte az éhség, de alighanem jócskán elvett az étvágyából a házigazda spártai ételének a látványa. Hitler rendszerint főtt tojást, salátát és alkoholmentes sört fogyasztott csak, akkor is ha vendégei voltak. Aznap este hat órakor, alig néhány órás egyiittlét után a magyar vendégek már búcsút is vehettek Hitlertől, aki egyébként 1943 április 7-én a D.uceval még kevesebb időt. két órát töltött este öttől hétig. Ennyi idő aligha volt elegendő a mind bonyolultabbá váló katonai helyzet és Olaszország közös védelmének megbeszélésére. Horthy és mások emlékirataiból tudjuk, hogy a háború vége felé a szövetséges államok vezetőivel folytatott megbeszélés főként Hitler orditozásából állott. *A biztos német győzelmet és a csatlósok megbízhatatlanságát hangsúlyozta ilyenkor. Levelezésről vagy diktálásról csak kétszer esik szó a naplóban. Ez arra mutat, hogy Hitler főként saóveli parancsokat osztogatott és a mások által fogalmazott leveleket és dokumentumokat csupán aláírta. Kétségtelen elfoglaltsága és autodidakta mivolta megadják erre is a magyarázatot, de az is lehetséges, hogy a háború kitörése után a nyugati szövetségesek vezetői és Sztálin fenyegetései miatt esetleges felelősségrevonástól is tartott. Érdekes, hogy a háború elején még a katonai tanácskozásokról sem készült feljegyzés, amig végül Zeitzler tábornoknak egy régebbi javaslata körüli vita meggyőzte Hitlert arról, hogy a megbeszélések menetét gyorsírói jegyzetekben kell rögzíteni. Amint Halder tábornok megállapította a háború után. Hitler rendkívüli tehetséggel kezelte a stratégiai és technikai problémákat, de hiányzott belőle az adott harcászati helyzet megfelelő kiértékelésének a képessége. Amint tudjuk, csak a háború vége felé költözött el a főhadiszállás a félreeső Berchtesgadenből a berlini kancelláriába. Ezt megelőzően a főváros idegközpontja és a kormányfő-főparancsnok rezidenciája között néha lassú és körülményes volt az érintkezés, holott gyakran a részletek ismeretében, gyors döntésekkel lehetett volna csak kedvezőbbre fordítani a hadihelyzetet. Ehhez járult, hogy Hitler a gépesített egységek és a tartalékok bevetésnek a jogát a frontvonalakon váratlan ellenséges támadás esetére is ma-, gának tartotta fenn. Hitler napirendjéből leszűrhető, hogy szeszélyes és szokatlan életmódot folytatott, habár a német módszeresség sem hiányzott belőle. A nap felét a háború legkritikusabb időszakában is alvással és pihenéssel töltötte. Környezete nem tudott vele érintkezni a reggeli órákban amikor erre a legnagyobb szükség lett volna a hadihelyzet felmérése miatt. Hitler életmódja ebben is megegyezett a moszkvai diktátoréval, aki ugyancsak későn kelt és munkája az éjszakában nyúlt. Mindkettőjük közeli munkatársai nappal is dolgoztak, igy gyakran holtfáradtan ültek le az íróasztalukhoz. Hitler ellenvetést ritkán tűrő egyénisége a főhadiszállásra is ránehezedett. Talán a komplikált problémák túlzott leegyszerűsítése és a szakértők fejbólintó Jánossá való degradálása jellemzi leginkább az ott kialakult légkört. Hitler politikai, szónoki és szervezési képességeit még ellenségei is elismerték, köztük Sztálin aki a jaltai értekezleten kijelentette, hogy német ellenlábasa gazdasági válsággal küzdő, gyenge országát hat év alatt, hallatlan gyorsasággal a világ egyik vezető hatalmává változtatta át. A főhadiszállás naplójából és egyéb adatokból úgy tűnik, hogy Hitler egyénisége viszont inkább intuíciót mint tárgyi tudást és intelligenciát tükrözött. Furcsa szokásai éppúgy mint a világról, ellenfeleiről és saját csalhatatlanságáról alkotott téveszméi nagyban hozzájárultak Németország katonai vereségéhez és a nemzeti szocialista rendszere bukásához. *A Horthy-Hitler közötti nézeteltérésekre vonatkozólag lásd Szilassy S.: Magyar semlegességi törekvések 1939-ben. Uj Látóhatár. 1969/4. 325. 1. HUMOR — Doktor ur. segítsen rajtam! — Mi a panasza? Valahányszor kávét iszom, megfájdul a jobb fülem. — Legközelebb próbálja meg kivenni a kanalat a csészéből.- o -A tanár felelősségre vonja Pistikét. — Miért hiányoztál tegnap a franciaóráról? — Tanár ur, kérem, olyan rekedt voltam, hogy magyarul is alig tudtam beszélni.
