Magyar Hiradó, 1974. július-december (66. évfolyam, 27-52. szám)
1974-11-14 / 46. szám
IT. oldal MAGYAR FALVAK: PP OSI FUNDUSON MÉRGES, Győr-Sopron megye. — Vadonatúj ház az ősi íunduson. Az őszi délben még egyszer, utoljára fellobbannak az udvar szinei. A pirosak, a sái’gák, a zöldek, a virágágyásokban, a fölfűzött paprikákon, a góré hasadékain kikandikáló kukoricacsöveken. A kert alján tömött lombu fák. Mozdulatlanok, hatalmasak. Lábuknál hever a Holt- Ráfoa, ugyancsak mozdulatlanul, tele békalencsével. Mérgesben csaknem minden porta végén ott a holt folyó. Patkó alakban veszi körül a falut, amelynek végén elfogy az országút, mintegy beletorkollik az uj Rábába. A hídon túl szántóföldek. Árpád-kori település. Az evangélikus gyülekezet anyakönyveibe évszázadok óta ugyanazokat a családneveket írták. Egy időben Kisfaludybirtok volt a község. A hagyomány szerint Sándor, a nemes kisasszonyok kedvelt poétája, mérgesi méneséből válogatott paripákkal röpittette hintáját a keszthelyi Helikonra. A falu lakói 1959 előtt jómódú egyéni gazdák voltak, ma még módosabb szövetkezeti emberek. Csak kevesen vannak. Körülbelül 200 lakója van a falunak, ritka a fiatal, s még ritkább a gyerek. A hatvanas évek elején még iskolája volt Mérgesnek, ma már az alsótagozatosok is a szomszéd községbe járnak. Ez persze nem baj — egy osztatlan iskolával kevesebb —, azt viszont sokan fájlalják, hogy mivel az iskola megszűnése óta tanítója sincs a falunak, senki sem törődik Mérges művelődésével. Pedig még csaknem uj a művelődési épülete, ott feszeng a főtéren, a nagyon öreg és ugyancsak elárvult templom mellett. Pedig a falu, annak ellenére, hogy kicsi, kevés lakosú, él. Volt egy időszak — a hatvanas évek közepe táján —, amikor a reménytelenség lengte be a portákat. Akkoriban sokan fölkerekedtek végképp búcsút mondtak a szülőfalunak, mások csak dolgozni mentek a városba (jó a közlekedés Mérges és Győr között), bejárók lettek, kétlakiak, de az utóbbiak közül később vissza is tértek néhányan a mezőgazdaságba. Mert közben az uj szelek elfujták a reménytelenséget, az összefércelt határokon az egyesített szövetkezetek a vártnál gyorsabban értek el jó eredményeket, s a kétkedőket, a jóhiszemű, de kissé a múltban ragadt mérgesi lokálpatriótákat megyőzték a tények. És az elnéptelenedett iskola, a bemohosodott ajtajú templom körül újra éledt a falu. Néhány uj ház is épült az ősi fundusokon, s ez azt bizonyítja, vannak, akik csak itt, Mérgesen tudják elképzelni a jövőt. Középkorúak, de fiatal házasok is, akik most már a gyerekáldástól sem riadoznak, mint egykéző, földért gürücölő, töpögető őseik. Évszázados íunduson vadonatúj ház. A Kozma famíliáé, mely rendhagyó család, mert sem apai, sem anyai ágon nem származnak módos elődöktől. Viszont Kozma Dénesnek is, Limpár Irénnek is sok testvére volt, s maguk is azon kevés szülők közé tartoznak, akik három gyereket neveltek. Miután a testvérek részét megvásárolták, lebontották a régi házat és a gyerekeik segítségével, megkezdték az építkezést. Mert mire oda jutottak, hogy a magukénak vallhatták az ősi fundust, rajta a régi szoba-konyhás házat, a gyerekeik is fölcserepedtek. A gazda, Koma Dénes 66 éves, de jóval fiatalaibbnak látszik. Nemrég ment nyugdíjba. A falu tejkezelője volt, mellesleg téesz-tag, a nyugdijat a győri tejüzemtől, az egy hold háztáji földet a szövetkezettől kapja. Világéletében olvasó, politizáló ember volt, tájékozott a szükeibb pátria és a nagyvilág dolgaiban, Nyugodt, megfontolt, jó idegzetű, véleményére mindig adtak a falubeliek. A hatvanas évek végén, amikor a déli harangszó is lélekharangnak hatott Mérgesben, 'beszélgettünk a falu múltjáról, magába forduló természetéről, a feltűnően sok öreglegényről. Akkor Dénes bácsi azt mondta : “Minden a földért történt. Az egyike egykével házasodott és egykét nevelt. így egyben maradt a birtok. Csak a szegényember nevelt több gyereket, de itt olyan kevés volt. Ha fölfogadtak egy-egy pásztort, aki rendszerint sok gyerekkel érkezett a faluba, sohasem engedték, hogy meghonosodjon”. — És most? — kérdezem. — Nem szaporodtunk — mondja mosolyogva —, csak azt mondhatnám. De akik itt élnek, azoknak jó okuk van arra, hogy ne pártoljanak el most már a falutól. A szövetkezet jól fizet, a háztáji ugyancsak. És kit érdekel ma már, hány holdja volt a szomszédnak, vagy a szomszéd öregapjának?! Az uj gazdasági élet megváltoztatta az embereket. Még az öregeket is, akik pedig a kenyerük javát a múltban ették meg. A megrögzött öreglegények közül, akik még nem késtek el túlságosan, néhányan megnősültek. — Lassan, megfontoltan beszél, akkurátusán, ahogy dolgozik. Éppen kosarat köt, de sokféle munkát végez. Földet müvei, állatot nevel, s nyugdíjasként elfogadta a kocsmárosságot is. — A kocsmai fogalommal általában nem szokás dicsekedni, de nálunk még az is mond valamit. Ugyanis a mérgesi ember régebben, bár megtehette volna, sohasem, vagy csak ritkán költött italra. Annál jobban őrizte a pénzét! Ma sem viszik túlzásba az italozást, ez helyes is, de most már senki sem sajnálja magától a reggeli féldecit vagy ebéd után a nagyfröcscsöt. Nyáron a sört hordták, most már inkább az olcsó, könnyű borokat. Szépen megcsinálom a havi tervemet. — Ki most a tejkezelő? — Ki lenne? — nevet Irma néni. — Én. Átvettem a posztot az emberemtől, igy aztán maradt minden a régiben. Kacsazsiros kenyeret kínál, húsos paprikával, Dénes bácsi pedig átlép a kocsmába szódáért a rizlinghez. Eközben Irén néni a gyerekekről beszél. A fiatalok szobájában modern bútorok, világos, üde színek. Az öregekében barna szekrények, sublót, s a két régi ágy szorosan egymás mellett, elmozdithatatlanul. DEBRECENI KÉPESLAP: A LICIUMFA DEBRECEN — Debrecenben, a református püspöki hivatal épületének sarkán a Nagytemplom szomszédságában áll egy alacsony vaskerítéssel körülvett, meglehetősen magas cserje, egy fává nőtt liciumbokor. Gyakori látvány, hogy a fa körül turisták csoportosulnak, járókelők olvassák a fára elhelyezett ismertető táblát. Valószínűnek tartom, hogy a Reformátusok Lapja olvasói közül sokan nem látták még ezt a debreceni hírességet, most tehát ismertetjük a liciumfa történetét, amit annál is inkább megtehetünk, mert a fává nőtt líciumnak reformáció korabeli hagyományai vannak. Az 1530-as években, a magyarországi reformáció forrongó korszakában Debrecenben Enyingi Török Bálint, a város leghatalmasabb földesura, feleségével Pemfflinger Katával együtt kezdettől fogva rokonszenvezett a hitújítással. Enyingi Török Bálint 1541-ben török fogságba került, azonban Bálint nevű udvari papja tovább küzdött Debrecen reformációjáért. Török Bálint még a fogságban is szivén viselte Debrecen népének vallási dolgait. Egy 1546-i adat szerint Konstantinápolyban naponként olvasta a Bibliát, levélben kérte feleségét, hogy engedje meg a birtokain levő egyházak reformálását. Pemfflinger Kata Debrecenbe költözött, itt halt meg. Amig élt, támogatta Bálint pap tevékenységét. A kor szokása szerint, Bálint pap nyilvános hitvitára szólította fel Debrecen akkori plébánosát Ambrosius letört egy liciumballyat és kacagva leszúrta a földbe, majd ezt mondta: “Akkor lesz a reformata vallásból valami, ha ez fává nő.” És csakugyan fa lett a liciumágból. A református vallás Debrecenben lett a legerősebb: Tiszántúl. Tiszán innen, Dunántúl és Erdély népe innen kapott erőt a megújított hit elfogadására. Nem számítva most a kedves hagyományt, történeti tény, hogy a fává nőtt lícium 1764-ben már a mai helyén volt. Szilágyi Sámuel püspök számára ekkor alakították át Méliusz Juhász Péter reformátor régi parókiáját. A lícium, amely ilyen nagyra soha nem nő meg és mint ilyen természeti ritkaság, a Méliusz lakása előtt levő kiskertben állt. Lassan benőtte az uj püspöki lakás ablakrácsát. Amikor a múlt század végén lebontották a már elavult, földszintes püspöki lakást, a líciumot a vasráccsal együtt meghagyták az utca sarkán. Itt áll ma is a Nagytemplom és a püspöki hivatal épületének sarkán, a Kálvin téren, modern autókkal és autóbuszokkal körülvéve. Takács Béla ÓHAZAI SPORT 12. forduló FERENCVÁROSTATABÁNYA 1:1 (1:1) U. DÓZSA-ZTE 2:0 (2:0) VASAS-VIDEOTON 3:3 (2:0) MTK-PÉCS 1:1 (1:0) RÁBA-HALADÁS 1:0 (0:0 DIÓSGYŐR-BÉKÉSCSABA 1:0 (1:0) BP. HONVÉD-CSEPEL 1:1 (1:1) EGYETÉRTÉS SAL. BTC 0:0 12 10 12 8 A BAJNOKSÁG ALI. D. Dózsa Bp. Honvéd Ferencváros Videoton Zalaegerszeg Csepel MTK Diósgyór Békéscsaba Vasas Tatabánya Rába Egyel értés Pécs Salgótarján Haladás 12 1212 1212 12 1212 12 1212 12 12 12 AS A: 2 — 37-3 1 27* 2 22-3 Ifi- 5 15* 4 15 3 12* 5 20- fi 18 fi 15* 5 8 fi 14 5 II 5 11 fi 8 ? 10 13 22 8 1» 12 15 14 14 15 13 14 12 12 12 21 12 21 10 19 10 12 10 19 9 Ugyancsak Magyarországon járt az Evangélikus Egyház meghívására Horst Gienke greiswaldi evangélikus püspök. Fogadta őt D. Káld.v Zoltán, elnök-püspök. A találkozás során áttekintették a két egyház kapcsolatainak alakulását és a további együttműködést. Gienke püspök Budapesten négy egyházmegye: a budai, a pesti, a pest-megyei és a fejér-komáromi egyházmegye lelkészi munkaközösségeinek együttes ülésén előadást tartott. Megismerkedett a hazai egyház több intézményével, szeretetotthonaival s megtekintette az evangélikus egyház uj teológiai akadémiáját. Protestáns látogatók BUDAPEST — Dr. Franz Shafer zürichi metodista püspök, az Egyesült Metodista Püspök Tanácsának és a Meodista Világanács Végrehajtó Bizottságának tagja a hazai Metodista Egyház vendégeként Magyarországon járt. ÓHAZAI KRÓNIKA A Magyar Gyógyszerészeti Társaság alapításának fél évszázados jubileuma alkalmából megrendezett VI. magyar gyógyszerésztudományi kongresszuson 20 ország 1200 szakembere vett részt. A 75 éves Bárdos Lajos tiszteletére rendeztek kórushangversenyt Veszprémben. Az ünnpi hangversenyen a zeneszerző is részt vett. • Újabb félórás műsort sugárzott Magyarországról a japán televízió. A tévéfilmet a japán tévések ez év júliusában készítették. A film a magyar hagyományokkal, műemlékekkel ismertette meg a japán nézőket. ÖlSj
