Magyar Hiradó, 1974. július-december (66. évfolyam, 27-52. szám)
1974-10-17 / 42. szám
5. oldal UTIJEGYZETEK Barangolás Lengyelországban KRAKKÓ, Lengyelország — Szelíd nyárutói fény szólja be az egykori patrícius házak tetejét, felizzik a Ratus aranykupoláján s játékosan ugrándozik a kikötő vizének apró hullámain. „II- gyanilyen lágy szeptember volt harmincöt évvel ezelőtt” — mondja kísérőm elgondolkozva. ..Ott állt a hajlatban a Schleswig-Holstein cirkáló, négy óra negyvenöt perckor dördültek el 28 cm-es ágyúi, a második világháború első lövései.” Fenn állunk a westerplattei emlékmű dombján s magunk elé képzeljük az akkori jeleneteket. A német cirkáló augusztus végén ,,baráti látogatásra” érkezett Danzigba, a korabeli fényképeken látjuk kapitányát, amint tiszteleg a város vezetői előtt. A páncélos gyomrában azonban már ott rejtőzködtek a tengerészgyalogosok, akik az ágyuk első össztüzének pillanatában partra szállnak a félszigeten. Westerplatte nem volt katonai támaszpont, még kevésbé erőd, csupán egy tranzit átrakó állomás. Laktanyájában és három őrházikójában mindössze 182 katona tartózkodott Sucharski őrnagy parancsnoksága alatt. A Schleswig-Holstein huszonnyolc centimétereivel szemben egyetlen első világháborús 75 milliméteres tábori ágyú tudott csak tüzet nyitni, de nemsokára az is elnémult. A lengyel katonáknak kézifegyvereiken kívül három kis űrméretű páncéltörőjük és néhány aknavetőjük volt. Eredeti parancsuk úgy szólt, hogy támadás esetén tizenkét óráig tartsanak ki, addigra megérkezik az erősítés. A 182 ember egy héten keresztül védelmezte a félszigetet, pedig a németek az első sikertelen kísérlet után naponta többször bevetették a suhanóbombázókat is. Az erősítés sohasem érkezett meg, egy hét után a német páncélos hadosztályok már a Visztulától keletre álltak. A dombot, amelyre az emlékmű épült, a háború után emelték s tetejéről széles ívben be lehet tekinteni Gdanskot, a most épiilő hipermodern Északi Kikötőt s a szürke tengeren várakozó hajókat. A fák törzsén még ma is jól láthatók a repeszdarabok ütötte sebek, az őrházak romjait pedig meghagyták emlékeztetőül. A hősök sírjánál mindig friss virág virít, piros-fehér-zöld szalagos koszorút is láttam, magyar fiatalok helyezték el néhány nappal korábban. Négysávos, nemrégen elkészült ut vezet a tengerparton Sopotba. Gdyniába. Tizenkilenc évvel ezelőtt jártam ezen a vidéken, most szembesítem a mai valóságot az emlékekkel. Akkor közel s távolban a Grand Hotel volt az egyetlen szálló, ma vendéglátó alkalmatosságok tucatjai népesítik be a parti sávot s bár a Balti-tengernél szeptember elején már zárul a szezon, hajnalonként csipős, sós szelek fodrozzák a tengert, mégis nyüzsgő sokaság lepi el a fövenyt, sétál föl-alá Európa legszebb mólóján. Az óriás lakótelepnek persze még a tervei sem léteztek, ma itt emelkednek Lengyelország leghoszszabb lakóházai, egyben-egyben háromezer lakást találunk. Lengyel ideggyógyászok szerint nem a legjobb megoldás. A belső légiforgalomban használt kétmotoros AN gép reggel indult az uj gdanski repülőtérről. Hadd tegyem hozzá, hogy itt már a legnagyobb gépek is leszállhatnak, ha időjárási okok miatt Varsó esetleg nem tudja fogadni őket. Tiz óra előtt már Krakkóban voltam. Szombat lévén, krakkói házigazdám kirándulást javasolt a Kárpátokba, mégpedig azonnal. De az útirány nem Zakopane — mondotta —, mert mindenki oda megy, hanem valami más. Bővebb felvilágosítást titokzatosan nem adott. Egy ideig itt is uj négypályás utón haladtunk, majd eltértünk délkelet felé. Nem tudom miért, de az egykori Galíciát mindig lapos, unalmas síkságnak gondoltam. Ehelyett mind szebb és változatosabb hegyi táj bontakozott ki előttünk, smaragzöld alpesi legelőkkel, a már csak e vidéken honos vörös tehenekkel, zugó patakokkal, fejedelmi fenyveserdőkkel. Aztán elértük a Dunajec völgyét — ahogy az iskolában nekem még tanitották —, a „hűtlen folyók” egyikét, amely nem befelé, az Alföld felé kanyarog, hanem a Kárpátokból északi irányt vesz. Megjelentek a hires tutajok, az egyik legnépszerűbb sport erefelé, nagy ügyességet és szakértelmet igényel ugyanis a sebes folyó sziklái és vízesései között kormányozni az ormótlan alkotmányt. Az ut emelkedett, aztán egy kanyar után a palaszürke sziklaormok tetején egyszerre csak fölénk magasodott a két szomszéd vár, Nedec (Niedzica) és Czorsztyn. Az előbbi igen jó állapotban. olyannyira, hogy itt találtuk a lengyel régészek üdülőalkotó házát, az utóbbi viszont m£r csak romjaiban őrizte» ^ egykori dicsőséges évszázadok emlékeit. Valójában nem ellenségesen néztek farkasszemet, hanem inkább egymást támogatva őrizték magyar és lengyel részről — hiszen a Dunajec volt a határ — a'szepességi városokból Krakkóba vezető fő kereskedelmi utat, mindenekelőtt a tokaji borszállitmányokat. Most a lágy napfényben fürdőruhás kirándulók heveréSztek a selymes füvön, néha-néha bemerészkedve a folyó jéghideg, kristálytiszta vizébe. Visszafelé jövet szomorú csengésű helyneveket érintettünk. Gorlice, Limanowa, az első világháború véres csatáit elevenítették fel. Az én nemzedékem csak az apák elbeszéléséből és a történelemkönyvekből ismerte e neveket. A fiaink ugyanígy vannak Westerplattéval. Az unokáknak remélhetőleg már csak igen távoli történelem lesz minden ilyen baljós név. Alkonyodott, amikor Krakkóba értünk. A Mária-templom tornyából éppen felhangzott a trombitajel. Báthori István kürtösei ébresztették ezzel a huszárokat. Pethő Tibor GOMBAMÓDRA LONDON — A legutóbbi francia atomrobbantási kísérlet felhőgombájának feltűnése után az Angliában megjelenő Time Out című lap hasábjain a következő hirdetés jelent meg: „Gombakedvelők, figyelem! A legnemesebb fajtákat korlátlan menynyiségben és teljesen díjmentesen bocsátjuk az önök rendelkezésére.” A hirdetés megjelenése után a Scotland Yard különleges osztályának kellett közbelépnie. Az ismeretlen hirdető ugyanis a londoni francia nagykövetség címét és telefonszámát adta meg. A követség kapuja elől kényelmetlenül feszengő rendőrök kergették el az angol gombarajongókat és két napra ki kellett kapcsolni a ház telefonközpontját. Skót-sztori, de igaz EDINBURGH — A skóciai E- dinburgh városában a helyi lapban Clara Peters 38 esztendős háziasszony a következő hirdetést tette közzé: „Fajtiszta skót terrier kutyám elveszett. Hajlandó vagyok egy éjszakát eltölteni azzal a férfival, aki visszahozza." Harmadnap Peters asszonyt meglepetés érte: házában megjelent a helyi tűzoltóság egyik 14 tagú brigádja, az őrmester karján a terrierrel. Peters asz«Wjr; 1)4*84 kezű nyilatkozatot adta a Sun cimíi lapnak: ..Antikor a tűzoltók megjelentek, az őrmester mindjárt mondta, hogy nem ragaszkodnak a hirdetésben OK SEM ÚJONCOK ígért jutalomhoz. Ehelyett megelégszenek fejenként 10 fonttal. Miután tizennégyen voltak, az ügy. sajnos, nagyon sok pénzembe került." A szovjet K.G.B. felülmúlja a C.l.A.-t piszkos LONDON — A Central Intelligence Agency (CIA) jelenleg leleplezett chilei tevékenysége kérdéseket támasztott nagy riválisa, a szovjet állambiztonsági bizottság, az úgynevezett KGB működésével kapcsolatosan. Most már elég sok adat összejött felőle, természetesen nem a szovjet sajtó vagy kormány részéről, hanem a KGB áldozatai vagy tervezett áldozatai részéről. A KGB nem pusztán szovjet tükörképe a CIA-nak, vagy a CIA és FBI együttesének. Néhány héttel ezelőtt egy igen jelentős különbséget lehetett fölfedezni a két szervezet között, amikor a Pravda közölte, hogy az Októberi Forradalom érdemrenddel tűntették ki Semyon Ignatiev-et. Ignatiev a szervezet legutóbbi sztálinista vezetője volt, és az ő nevéhez fűződik többek között a közismert orvoslázadásnak a felszámolása. Ugyanakkor Yuri Andropov, a KGB mostani főnöke Leninrendet kapott és a Szocialista Munka érdemrendjével tüntették ki. A jutalomosztási ünnepségen Nikolai Podgorny elnök diszhimnuszokat mondott „az állami tevékenység e fontos szektorának erősödése és javulása” felől. A CIA és a KGB különbözik egymástól a nagyságrendben és a személyzet összetételében is. Tiz külföldön működő szovjet diplomata és más képviselő közül hatan a KGB-hez tartoznak. így történhetett meg, hogy 1971-ben Nagy-Britanniából 105 szovjet nagykövetségi alkalmazottat kiutasítottak az országból. Főleg kémkedés miatt történt a kiutasítás. de a brit nyomozószervek szabotázsakciók tervét is felfedezték nem csupán katonai létesítmények, hanem például a vízellátási berendezések ellen is. Ez az eset persze nem egyedülálló. 1960 óta legalább 380 szovjet diplomatát utasítottak ki állomáshelyükről, negyven országból. Persze elég furcsa dolog, hogy az egyik országból kiutasított személyek — névváltoztatás nélkül — egy szomszédos állam fővárosában tűnnek fel ismét. Az akciókat nem mindig a nagykövetségek vezetik. hanem olykor közvetett -tebsv nszeylébavnaxa <lo uud tnikkökben módon irányítják. 1971-ben Amszterdamban lefoglaltak jónéhány tonna fegyverszállitmányt. amit Prágából küldtek az ír Köztársaság hadseregének. Ezenkívül régóta alkalmazzák a pénzügyi támogatás módszerét is a szovjet-párti elemek részére, amely a KGB csatornáin keresztül jut el titkos céljához. így hozták létre húsz évvel ezelőtt az olasz kommunista pártot; 1968-ban Mexikóban. 1972-ben Brazíliában leplezték le, hogy Moszkvából visszatérő pártvezetők bőröndjeiben dollárok tízezrei voltak elrejtve. Kolumbiában 1968-ban 100.000 dollárt koboztak el. amit a KGB akart eljuttatni a terroristák kezéhez. A puccsok és lázadások mögött is sokszor ott van a KGB. Csak az utóbbi három évben a következő összeesküvéseket lehet felsorolni. amit a KGB kezdeményezett: 1971-ben az Ali Sabryféle zendülés az egyiptomi rezsim ellen; 1971-ben a szudáni vezető elleni lázadás; 1971-ben a Mexikóban a gerillák felfegyverzése és gyakorlatoztatása, aminek leleplezése után öt szovjet diplomatát utasítottak ki az országból; 1972-ben Bolíviában és Kolumbiában összeesküvések voltak, és szovjet diplomatákat utasítottak ki; 1973-ban Tunéziában ugyanez történt; nemrégen lepleztek le egy összeesküvést Jugoszláviában, amiről Tito marsai számolt be szempember 12-én. Elmondta, hogy egy földalatti sztálinista csoportot tartóztattak le és tagjait hamarosan bíróság elé fogják állítani. A letartóztatottak külföldről támogatták. és vezetőik régi szovjet bennfentesek és a KGB-vel kapcsolatban levők voltak. INNEN-0NNAN Hétszázezer tonna környezetszennyező anyagot juttattak a japán gyárak az elmúlt évben a levegőbe, a folyókba és a tengerbe. Ezt állapította meg a tokiói környezetvédelmi hivatal legutóbbi jelentése. A következmények: jelenleg mintegy kétszázezer olyan beteget ápolnak japán kórházakban, akik a szennyező anyagoktól fertőződtek meg, s közülük több mint százan belehaltad a fertőzésbe. “,J nr'-
