Magyar Hiradó, 1974. január-június (66. évfolyam, 1-26. szám)
1974-03-28 / 13. szám
15. oldal “Csupa öröm az élet” Irta: PAPP VARGA ÉVA Arra kér, kedves olvasóm, hogy ne Írjam ki a nevét az újságban, mert ha a városában lakó asszonyok elolvassák véleményét a nőkről, alighanem „meglincselik.” Jó, én elhallgatom a nevét, csak azt nem értem, hogy ha annyira fél az asszonyoktól, hogy lehet az, hogy tőlem nem fél, amikor én nemcsak hogy a „gyengébb nem”-hez tartozom, de még erős fegyver is van a kezemben: a toll. Élek is az alkalommal és fejére olvasom, sőt irom, hogy nézetem szerint abból, amit levelében ir, az tűnik ki, hogy nem Magát, de feleségét illeti a dicséret. Ha igaz a közmondás, hogy „Bajuszos szógának a szó is verés”, akkor az én ítéletemtől kevésbé kell tartson mint attól, hogy magára szabadítanám nő-ismerőseit. Nézzük csak a levelét; ezt irta: „Most már annyira emlegetik azt a nagy egyenlőséget az asszonyok. Sokan már a házimunkától is szabadulni szeretnének és főleg a mosogatást lealázónak tartják. Hát úgy látom itt az ideje, hogy én, aki annyi sok éve olvasom lapjukat, egyszer már tollat vegyek a kezembe és Írjak. Úgy nézem, igen fárasztó munkának találják az asszonyok, hogy egy családra mosogassanak. Hát nagyon változnak és mégjobban romlanak az idők, ha ez igaz. Mert az én feleségem, mig fiatal volt, 15-20 burdosra főzött, mosott, mosogatott. Két tehenet fejt, kacsát, malacot hizlalt, csirkéket nevelt, de neki sohasem volt nehéz vagy lealázó a munka, mert mindég jó kedve volt.” „Az én feleségem emgem nem hagyott mosogatni, azt mondta az nem férfinek való munka. Hát igaza is volt, mert szoknyára szabta az Isten a házimunkát. Lehet, hogy olyan ember is van, aki más véleményen van és pont azt nehezményezi ha nem veheti ki a maga részét a házi munkából. De én, látja, jól kibírtam: több mint 40 évig soha egy tányért nem mostam el. Elvégeztem minden munkát ami az ember dolga, de nem kívánta volna el tőlem az asszony, hogy még mosogassak is. Látja, igy meg voltunk boldogan, ki-ki a maga mesterségét folytatta és már az arany-lakodalom sincs messze.” . „Node manapság másként van, mert a sok, egyenlő asszonyt úgy elfoglalja a nagy társas élet, kártya, bingó, partyk, hogy amikor hazaérnek szívesebben roskadnának le a televízió mellé, mint főznének. Hát inkább elviszi az a fáradt, szegény asszony a férjét a Restaurantba. Inkább megesznek valami „akármit”, akkor nézheti az asszony a TV-t és nem kell mosogatni. A végén aztán az ura majd magától ajánlkozik, hogy megeszi a ő TV-dinnert is, vagy akármit és el is mossa majd az edényt, hadd pihenjen a TV mellett a gyenge, de vele egyenlő asszony. „Látja, én annyira sajnálom azt a sok szegény, gyenge, de egyenlő asszonyt aki az urával mosogattat, hogy legszívesebben télen ajég alá raknám őket, hadd pihenjenek ott tavaszig. Pedig dehogy vagyok én nő-gyűlölő. Elmúltam már 75 éves, de még ma is megfordulok egy szép nő után, szeretek gyönyörködni a formás bakájukban. Ők is szeretnek engem, hisz látja sokkal többet mutatnak a rövid szoknyájukkal. Nem szégyellem kimondani, hogy szégyellhetik magukat igy kimenni az utcára tisztességes nő létükre. De ha már egyszer Írásra vetemedtem, meg kell mondjam az igazat. Én még olyan régi kurucz vagyok, dolgozni is tudok, sok fiatal előbb elszökik a munka elől mint én. Azt is csak azért kértem, hogy ne tegye ki a nevem az újságba, mert akkor jobb lesz nekem innen elszökni, mielőtt még meglincsel az a sok gyenge, mosogatásra fáradt nő-személy. Sok lúd disznót győz- és hiába kiáltanék segítségért, az uruk meg se hallaná a viz zajától, miközben a konyhában mosogatnak.” *** Kedves Olvasóm! Látja, leközöltem a levelét és a nevét se írtam ki, pedig nem mindenben értek egyet Magával. Először is a maga feleségének jár ki az elismerés. Rendkívül szorgalmas, ügyes asszony kell, hogy legyen, hogyha képes volt elvégezni azt a tömérdek sok munkát, amit maga természetesnek tart. Ismertem ilyen háziasszonyt sokat az óhazában, sőt még itt, Amerikában is; igaz, nem a mai generációból. (Főleg nem a telivér amerikai családból származókból.) Tudjuk, hogy a mai nők mindent elkövetnek, hogy megszabaduljanak minden felesleges robottól. A baj inkább ott kezdődik, hogy gyakran robotnak minősítenek olyan tevékenykedést is, amely pedig tényleg a háziasszony dolga. Azért azonban, ha elfogadják férjük segítségét olyan házimunkában, amelyet párjuk elfogad, vagy elvállal anélkül, hogy ebben férfiúi hiúságán vagy tekintélyén csorba esne, nem érdemelnek olyan megrovást mint amiben Ön részesíti őket. Igen sok nő nem azért fárad el a napi hajszában mert kifárasztja az a sok szórakozás amit Ön feltételez. Ön egy szóval sem említi például a dolgozó nőket, pedig egyre nő az olyan nők száma, akiket iparban vagy kereskedelemben foglalkoztatnak. Ezek mégsem sorolhatók ugyanabba a kategóriába mint azok a nők akik szórakozással töltik el a nap értékes részét és azután vendéglőbe vonszolják a fáradt férjet, hogy igy elintézzék a vacsorát és megtakarítsák a mosogatással járó munkát. Levelét olvasva nem tudok elég elismeréssel adózni a maga feleségének. Ö, — mint maga dicséretre méltó elismeréssel iija — tudta, hogy a mosogatás nem „embernek való” munka, de Maga nem tudta, vagy nem akarta tudni, hogy a túlzott, sok munka nem való egy asszonynak. Az a férfi, aki még előrehaladott korában is úgy tud gyönyörködni a „szép nem” formás bokáiban, tudhatta volna, hogy az emberfeletti munka elformátlanitja a női alakot. Mindennek van határa, még a munkabírásnak is. Mindezen kívül, van egy mondat levelében, amelyért érdemes cikket Írni róla. Azt Írja, hogy a felesége mindig jókedvű volt. Ezért magának jár ki elismerés. Az az asszony, aki ilyen regeteg munkát állandó jókedvvel tud elvégezni, nyilván nagyon boldog a házaséletében. Csak jó férj mellett lehet derűs a feleség, csak elégedett nő tud szívből nevetni. Magát azért illeti elismerés mert sokkal boldogabbá tudta tenni a feleségét mintha segített volna tányért törülgetni neki hol dörmögve, hogy haragos-szótlanul. Mert viszont az az együtt-mosogatás sokhelyen úgy történik, mint a budapesti viccben említett asszony mesélte a szomszédnőjének: „Tudod, drágám, a mi házaséletünk csupa öröm. Mosogatás közben a férjem gyakran felémhajit egy tányért. Ha eltalál, akkor ő örül. Ha nem talál ej, akkor meg én örülök. Csupa öröm...” A SZUEZI-CSATORNA REGÉNYE A LAGIDÁK KINCSE III. Ámenhotep fáraónak három tuajdonságát jegyezték fel a történetírók: szeretett vadászni, szenvedélyesen vonzódott a női nemhez, és tehetséges építőnek bizonyult. Nevéhez fűződik a második csatorna építkezéseinek megkezdése. Jószerivel ezzel a tettével sokkal inkább számíthat az utókor megbecsülésére, mint páratlan vadászteljesitményével, amely azonban ugyancsak figyelemre méltó: tíz év alatt százkét oroszlánt ejtett el kétlovas harci kocsijából. Feleségének, a szépséges, aranyszőkeTyinek a hatalmas kamaki Amon-templom bejáratánál áll máig is tizenöt méter magas szobra, a másik oldalon pedig a turisták most is megcsodálhatják az oroszlánvadász fáraó hasonló méretű szobrát. Csak jóval utána, II. Ramzesz idején fejeződik be a második csatorna épitése. Ramzesz i.e. 1300 körül öltötte magára először a fáraók fejdiszét. Hatvanhét esztendeig állt az akkori világ leghatalmasabb birodalmának élén. Háreme is méltónák bizonyult gazdagságához: több ezer rabszolganő leste, kit tüntet ki kegyeivel. Ha hinni lehet a korabeli feljegyzéseknek, százhetven gyermeket mondhatott magáénak, köztük ötvenkilenc fiút. Az első háremlázadá$ok is ehhez a korhoz fűződnek. Az ágyasok tömege sehogysem állt arányban a fáraó férfiúi képességeivel. S amikor az unatkozó, elhanyagolt háremhölgyek jogaikért keményebb hangot ütöttek meg, Ramzesz nem sokat teketóriázott: lecsapatta a zugolódók fejét. Azt is róla jegyezték fel, hogy alkalmasint ő volt az első, aki — jórészt hatalmi meggondolásokból — megnyirbálta a nagybirtokosok gazdagságát, s földet osztott a fellahoknak, a nincstelen egyiptomi parasztoknak. Ramzesz csatornája is a korábbi nyomvonalát követte. Feltehető, hogy a nagy alkotó hírében állt fáraó tulajdonképpen rendbehozatta a régi, Hatsepszutféle csatornát. Hét évszázad múltán bukkan fel ismét a Vörös- és a Földközi-tengert összekötő vizi ut a históriában. Ha úgy tetszik, ez már a harmadik. Hogy elődjével pontosan mi történt, erre vonatkozóan nincsenek szavahihető adatok. Minden bizonnyal hasonló sorsra jutott, mint az első: betemette a homok, ellepte az iszap, s a smaragdszemű krokodilusok is más vidékre költöztek. II. Neku fáraó i.e. 612-ben kezd hozzá az újabb gigászi munkálatokhoz. Uj árkot ásnak a rabszolgák és a fellahok: időközben földrengés pusztít ebben a térségben, s ennek következtében a Vörös-tenger és a Keserű-tavak elszakadtak egymástól. Az uj csatorna megépítése uj módszereket követelt.Ezúttal már a két végéről kezdték a meder kialakítását. Hiba is csúszott a számításokba: a mai Szuez közelében a Vörös-tenger hirtelen elárasztotta a vidéket. A mérnökök ugyanis rosszul számították ki a tenger szintjét. A viz bezúdult a mederbe, s mindent elpusztított, ami az útjába kerület. Százhúszezer ember vált áldozatául... A sors iróniája, hogy Neku fáraó műve csaknem kilencven év múltán készül csak el,, s avatásáért Dareiosz Hisztapszesz perzsa királyt ünnepeli a nép. Kétszázötven esztendő is alig pereg le, s máris egy újabb csatornáról tudósítanak a krónikások. Ezt már vizduzzasztókkal építtette II. Ptolemaiosz Philadelphosz. Egyes szakaszokan a régi medret ásatta ki, de már jóval szélesebbre. Bizonyosra vehető, hogy ez az m’ csatorna lendítette fel Egyiptom kereskedelmi életét, s nyitotta meg az utat — biztonságos, nagy hajókkal is könnyen járható vizi utat — India felé. A gazdag kereskedők ekkoriban már nem ingyen fuvarozták portékájukat a csatornán: az alexandriai palotában nőttön-nőtt a Lagidák mesés vagyona, a királyi kincstár egyik fő bevételi forrása. Végül említsük meg ismét egy nő, egy csodálatos szépségű fejedelemasszony nevét: Kleopátráét, aki inkább költötte vagyonát a rómaiakra, a fáraók historájában is párját ritkító fényűzésre, mint a gazdasá- • gilag és hadászatilag egyaránt nagyfontosságu csatorna karbantartására. Ezért maga Caesar is korholta. Hasztalan. Az ókori Egyiptom dicsőségének hanyatlása, Kleopatra tragikus sorsa — egybeesik a csatorna újabb eliszaposodásával. Hogy mi volt az ok, s mi az okozat? Válaszoljanak rá a történészek... Gyapay Dénes VARGA ÉVA
