Magyar Hiradó, 1973. július-december (65. évfolyam, 27-52. szám)
1973-08-30 / 35. szám
18. oldal MAGYAR HÍRADÓ Thursday, August 30, 1973 SZAKIRODALOM? MEGJELENT A “DRUGÍSEIf ESZEK BIBLIÁJA”! LONDON, 1973, julius hó. A Londonban kiadott “hasznos tudnivalók” -kiskönyvtára egyre bővül. Legutóbb hirt adtam Leila Khaled palesztinéi terroristalány nemrég megjelent könyvéről, amelyet az angol pilótáik szövetsége “a géprablás kézikönyvének” nevezett és tiltakozott (legalább) a repülőtéri ujságpavilonokban való árusítás ellen. Néhány nappal később uj furcsaság látott napvilágot, Peter Owen, az ismert londoni könyvkiadó a következő címmel jelentetett meg könyvet: “Connoisseur-ök kézikönyve a marijuanáról”. Elz a könyv nem csak arról nyújt részletes felvilágosítást, hogy miként lehet odahaza szakszerűen marijuanát termelni, tehát a háztáji marijuana-gazdaság tudnivalóiról, de ezenkívül olyan ételkülönlegességek hosszú listáját közli, készítési receptjeikkel együtt, amelyek marijuanával fűszerezve kiváltképp Ízletesek. Egy kevéske marijuanas almáslepény elfogyasztása után az igazi connoisseur bizonyára nagyobb meggyőződéssel mondja pocakját ütögetve: — A mennyországban érzem magamat . . . Amikor megkérdezték Peter Owent, hogyan egyezteti össze kiadói lelkiismeretével az efféle könyv megjelentetését, Owen őszintén csodálkozott és azt válaszolta, hogy egy igazi gourmand tájékozottsága az olyasféle különlegességek ismeretét is megköveteli, amelyek élvezésének őmaga, személy szerint nem áldoz. — Most azután a gourmandok továbbfejleszthetik tájékozottságukat: a “Release” elnevezésű szervezet kiadott egy könyvet, amelynek cims: “The Trucker's Bible”. Érdekes, kétértelmű cim. Trucker ugyanis zöldségkertészt jelent és szállítót is. Aki azonban a könyvet elolvassa, annak számára rögtön nyilván való, hogy a könyv sem a zöldségkertészeknek, sem a szállítóknak, de a kábítószercsempészeknek a bibliája. Röviden: arról tájékoztatja az érdeklődőt, miként lehet hasissal, marijuanával s más egyéb narkotikumokkal utazni országhatárokon át anélkül, hogy az utak lelkes vándora magára vonná a vámtisztek figyelmét. Annak, aki gépkocsijában kíván visszacsempészni külföldi tanulmányutjáról egy kevéske nadragulyát, azt ajánlja, hogy a csempészéshez szükséges átalakítási munkálatokat kocsiján még Angliában, tehát elutazása előtt végezze el. Felhívja hűséges olvasóinak figyelmét arra, hogy a határtisztek elsősorban hol keresgélik a narkótikumokal: a pótkerékben például, a motor mögött, vagy a reflekto rokban. S ha mégis megtalálják? A könyv két tanácsot ad: először is kísérletet kell tenni a hatósági közeg megvesztegetésére. (Ez, szerinte, a kisebb, néptelen határátke lőhelyeken könnyebb, mint a nagyobb forgalmún.) A megvesztegetésre akkor kell kísérletet tenni, amikor a közeg még nem látott hozzá a szükséges papírok kitől téséhez. S a másik tanács? Tagadni, tagadni, köröm szakadtáig tagadni, ők nem tud jók, hogyan került oda a narkotikum, sejtelmük sincs róla, gálád játszma áldozatai. Ha narkotikumot -csempésznek — figyelmezteti olvasóit a könyv, hozzák meg a nagy áldozatot és vágasság rövidre hajukat, viseljenek tiszta holmit, vagyis öltsenek álruhát Ha útlevél-fényképük nag" hajjal ábrázolja őket, vészit sék el az útlevelet és kérjenek újat. Ugyanezt tegyék akkor is, ha a vízumokból kiderül, hogy Afganisztánban, Nepálban, Libanonban, vagy más narkotikum-termelő országban jártak. A Release - szervezetnek, amely a könyvet kiadta, London Paddington nevű kerületében, az Elgin Ave.-n van a főhadiszállása. Azért mondom, hogy a “főhadiszállás”, mert a falakat ugyanúgy térképek borítják, mint háború idején a hadseregparancsnokságok falait, ugyan úgy teletűzdelve színes gombostűkkel. Hogy mit jelentenek a gombostűk? Azt, hogy a különböző országokban hány narkotikum - csempész brit ifjú hüsöl a dutyikban. Don Aiken, a szervezet sajtó titkára készséggel tájékoztat erről is : — Hat Görögországban, hét Libanonban, öt Tö rökországban, négy Iránban, azonkívül többen Franciaországban, Hollandiában, Belgiumban, Dániában, Olaszországban. Van közöttük egy olyan, akit harminc esztendőre. ítéltek. Jónéhányat hét évre. Másokat többre-kevesebbre. A könyv nagy értéke, szerinte, abban rejlik, hogy fi gyelmeztet a veszélyekre. — Édesanya sem láthatja el szeretőbb tanáccsal gyermekét, mint ők, a tapasztalatlan ifjakat. S főleg: hitelesebben. John Hector NYl/GATNÉMETORSZÁGI RIPORT: GAZDASÁGI KAPUNYITÁS KELET-EURÓPA FELE Gyümölcsöző nyugati kapcsolatok küszöbén áll Kelet- Európa népe: rövidesen (bővített mértékben élvezheti' a nyugat-német gazdasági segítség és kooperáció előnyeit. Amióta a szovjet pártvezér, Leonid Brezhnev, ez év májusában tárgyalásokat folytatott a nyugat-német kormánnyal kölcsönös gazdasági kapcsolatok kiszélesítésére, azóta a csatlós államok is leplezetlen buzgósággal keresik ezeket a kapcsolatokat. A kis kommunista államok részéről nem titkolható roszszallás mutatkozott meg aziránt, hogy a COMECON (a kommunista államok kölcsönös gazdasági tanácsa) vezető országa, a Szovjetunió az utóbbi időben mindinkább egyéni ösvényen halad. Ez azonban számukra is megnyitotta a lehetőséget, hogy gazdasági szerződéseket foganatosítsanak nyugat-európai szabadvállalkozókkal. Igyekezetük kedvező talajra talált Nyugat-Németországban, amelynek kormánya arra spekulál, hogy a keleti blokk csatlósállamainak külkereskedeleme a jövőben politikailag nem lesz annyira a Szovjetunióhoz kötve. Ernst Wolf Mommsen, kiváló német gyáros úgy számítja, hogy a kelet-európai országok a nyugat-német export 10 százalékát fogják felszippantani rövid időn belül. Ez valamicskét meghaladja az Egyesült Államok kelet-európai exportjának jelenlegi arányát (9.3%). A kelet-európai országok (idecsatolva Kínát is, de kizárva Kelet-Németországot) ezidőtájt 0. nyugat-német exportszállítmányok 5.1 százalékát vásárolják fel. A megbeszélések során, Bonn erélyes helytállására Jugoszlávia, s valószínűleg Lengyelország és Csehszlovákia is, elvetik második-világháborus jóvátételi követeléseiket és ehelyett magasszintü nyugati ipari szaktudás elsajátítására, technológiai és pénzügyi hitelek elnyerésére törekednek. Ugyanakkor a nyugati piacokon nehezebben és kevesebb haszonnal értékesíthetik termékeiket. A nyugat-német külkereskedelem és egyéb gazdasági kapcsolatok kelet felé- való terjeszkedésének helyzete jelenleg a következő: Bulgáriával kapcsolatban Walter Scheel nyugat-német külügyminiszter a helsinki-i biztonsági konferencia folyamán értekezett bolgár kollégájával, Petar Mladenovval és megegyeztek abban, hogy rövidesen tárgyalásokat kezdenek kölcsönös diplomáciai kapcsolatok felvételéről. E téren politikai problémák nincsenek, csupán technikai részleteket kell megbeszélni. Scheelt meghívták Szófiába és a látogatást őszre tervezik. Magyaror szag irányában ugyancsak Helsinkiben tárgyalt a nyugat-német külügyminiszter Péter János magyar külügyminiszterrel a kölcsönös diplomáciai kapcsolatok felvételéről. Megegyezésük alapján az említett kérdés tárgyában heteken belül megkezdik tárgyalásaikat és előreláthatólag még az év befejezése előtt rendszeres, sokoldalú kapcsolat épül ki a két ország között. A lengyel és csehszlovák külügyminiszterekkel folytatott előzetes megbeszélések színhelye ugyancsak Helsinki volt. Az említett kérdéseken kívül itt már szóbajöttek egyéb rendeznivalók is, mint például a lengyel területen élő németek repartriálása és a csehszlovák szudéta-vidék németjeinek hovatartozása is. A tárgyalások kedvező irányban haladnak. A nyugat-német-román kapcsolatok jelenleg ott tartanak, hogy a két ország tárgyalásokat folytat közös tulajdonban lévő iparvállalatok román területen való működtetéséről. Bonn, 1973, augusztus hó... David Francis NIXON MA IS HÁRMAS TANÁCSRA TÁMASZKODIK WASHINGTON — A Watergate-botrány okozta feszültség ellenére a Fehér Ház vezetési szisztémája változatlan maradt. Bennfenteselvköz' lése szerint Nixon elnök továbbra is három személyből álló tanácsnoki gárdára támaszkodik. A május 30-i elbocsájtásokig ez a három ember a következő volt: H. R. Haldeman, John D. Ehrlichman és Henry A. Kissinger. A jelenlegi gárda tagjai a következők: Alexander M. Haig Jr. tábornok, Ronald L. Ziegler és Kissinger. Nixon ugyanakkor sokkal pontosabban és rendszeresebben ülésezik Kabinetjével és a Kongresszus több tagjával találkozik mint azelőtt. Az elnököt ma már kevésbé lehet az izoláció vádjával illetni. Charles H. Percy illinois-i szenátor, akinek neve az ‘ellenségek listáján” szerepelt és aki négy évvel ezelőtt nehezen tudott appointmenthez jutni a Fehér Házba, ma elégedetten vélekedik a Fehér Ház hozzáférhetőségéről. Viszont kulcskérdések kapcsán való döntésben az elnök a tanácsnoki trióra épit, úgy mint azelőtt is tette. Kritikusok szerint a három emjjer viszonya az elnökhöz túlzottan alázatos, lakáj természetű. Az adminisztráció védelmezői szerint a trió lojalitása és tapasztalata vitathatatlan. Mindenesetre a három ember olyan eszméket vall és olyan módon dolgozik, ahogy az Nixon elnöknek megfelel. Sem Ziegler, sem Haig, sem pedig Kissinger nem rendelkezik politikai múlttal, és emiatt a professzionista republikánusok nem nagyon örülnek a trió hegemóniájának. Sokan közülük ugyanis azt hiszik, hogy a Watergatebotrány az “amatőrizmus” folytán született. Diliinger nemezise elhunyt ALBUQUERQUE, N. M. — Charles Winstead, FBI ügynök, aki 1934-ben a chicagói Biograph Theater előtt lelőtte John Diliingert, az alvilág egyik leghirhedtebb alakját, múlt héten az albuquerquei _yeteránkórházban elhunyt. Mr. Winstead az FBI egyik legtökéletesebb éleslővésze volt, aki a Szövetségi Nyomozó Hatóságoknál eltöltött kezdeti évei során Bonnie Parker és Clyde Barrow gensztercsoportjainak felgöngyölítésén fáradozott. Az emlékezetes chicagói incidens során Diliinger egy színházelőadás után sétált ki két hölggyel a karján, és pár perc múlva három golyó fúródott, testébe, ami halálát okozta. A három lövésiből kettő Winstead fegyveréből származott. Mr. Winstead az első világháború után csatlakozott az FBI-hoz, ahol 1943-ban történt nyugdíjaztatásáig szolgált.
