Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)
1973-02-08 / 6. szám
) IS. oldal A teljes Petőfi-archoz elő PETŐFI NYOMÁBAN: kell hívnunk ezt a tekintetét is: A Sárpatak néhány méter széles hidján az ut talán huszonöt lépésnyi. Ezt az utat a csata napjának délutánján négyszer teszi meg Petőfi. — Először Fehéregyháza felől sétál át a hidon. Bem a patak túlsó, Segesvár felőli partján a hídtól hétszáz méterre áll a Monostorkertnél. Mikor meglátja a költőt, elzavarja az első vonalból. Petőfi visszaindul a part mentén, átmegy újra a hid Fehéregyháza felőli oldalára, öt óra után majd harmadszor is megteszi ezt az utat. A monostorkerti karcálláspont már nem jut el. Látva, hogy Bem menekül, visszafordul, negyedszer is átmegy a hidon, most már a vad tolongásban. Állítsuk a mutatókat négy órára. Miután Bem visszaküldte a Sárpatak mögé, Petőfi járkál, nézelődik, a fehéregyházi kocsmánál üldögél, négy óra körül a hidra sétál, megáll, a karfának támaszkodik, maga elé mered. Ezt a tekintetét kell előhivnunk. A hid karfája alacsony, mozdulata tehát nem igen lehetett természetes tartásu. Körülötte lövegek dörögtek, lovasok vonultak, csapatok fejlődtek hadrendbe. Félóránál is tovább könyökölt. — Harcról, lovasrohamról merenghetett? Ott volt körülötte. Vitézi tettekről? Civil ruhában állt, fegyvertelenül. A VÉGZETES IITOLSÍ PERCEK Belső küzdelmek, sértések, meddő viták—háborúskodások után volt. Mit tudhatunk még lelkiállapotáról ? Júliának két nappal előbb igy irt: “Csik-Szeredának és Kézdi-Vásárhelynek gyönyörű vidéke van. Sepszi Szentgyörgyé talán még szebb, a város is jobban tetszik. Majd körülményesebben megvizsgáljuk, ha együtt utaztuk be Háromszéket, mint fészket rakni akaró fecskék . . . fő vágyam, hogy neked Maros jtV á s á rhelyt csinálj unk szállást, s ide hozzalak ...” Orlay Petrich Soma ezt jegyezte fel róla egyszer: “Gyakran ábrándokba merült, s legfőbb vágya volt, egykor oly állapotba vergődni, hogy egy szép vidéken magának kis lovagvárat építhessen ...” Térjünk vissza a hídhoz. Magányosan áll? Töprengve? Sokkal mélyebbre merül ennél: éber álomba. A tőle alig kétszáz lépésre dolgozó ágyú dördüléseire fel sem kapja a fejét. Arra is alig, hogy az ulánusok ütlegelnek válaszaként egy lövedék tőle alig 30 lépésre csapódik a földbe. öt órakor az ulánus roham betöri a magyar jobbszárnyat, a dzsidások előrerontanak. Petőfi, miközben az egész csatatér visszafelé hűl-ZUGLÓI SZÉNSAVKÖDFÜRDŐK BUDAPEST — Zuglóban a Május 1. úti szakorvosi rendelőintézetben uj szénsavködkamréban gyógyitják a betegeket. A szénsavas fürdőkkel először négy és fél évszázaddal ezelőtt Bombastus Paracelsus kezelt. A svájci természettudós sejtette, amit ma már az orvosok biztosan tudnak: a szénsav hatására a kapilláris erek tágulnak. A vér felfrissül. A légzőközpontot egészséges inger éri. E gyógymódot, hosszú szünet után, a 20. században ismét alkalmazzák. Magyarországon a többi között a Gellért-fürdőben, a balatonfüredi szivkórházban és a répcelaki szénsav forrástól nem messze levő kapuvári kórházban. A 14-ik kerületi rendelőintézet két szénsavkamráját dr. Veress János kandidátus főorvos tervezte. A beteg kezelés alatt kívülről és belülről kinyitható, átlátszó müanyaghordóban ül. Ebből csak a feje látszik ki. A hordó aljára kémiailag tisztított répcelaki száraz jeget — mínusz 72 C fokos széndioxidot — helyeznek. Ezt plusz 70 C fokos vizzel szumblimálják. így folyékony halmazállapot nélkül azonnal köddé válik, kívülről ellenőrizhetően 97 százalék tiszta széndioxiddal és három százalék szénsavgőzzel telíti meg a hordót. A szénsavködkamra kúra — egyebek mellett — azoknál alkalmazható, akiknek magas a vérnyomásuk, különböző keringési zavaraik vannak, érszűkületben, szívkoszorúér zavarban, szívizom betegségekben szenvednek és hatásos szívinfarktus utáni állapotban is. Azonban nem mindenkinek előnyös! Szívelégtelenségben, krónikus légcsőhurutban, trombózisban és egyéb orvosilag pontosan meghatározott betegségben szenvedőknek ártalmas. lámzik, megindul előre, újra a hidon van, amit már el.rasztanak a halottak, a sebesültek, a menekülők, köztük halad előre, mellette Lengyel József, az orvos, aki a hídról megpillantva a két ezred rohamozó dzsidást, — megtorpan, valószínűleg elfullad a látványtól, mert szólni sem tud, csak előremutat, ekkor veti oda Petőfi hires szavát: “Potomság ...” és megy tovább, szembe a rohamozó lovasokkal, át a hátrálókon, a menekülő székely bakák, Coburg és Mátyás huszárok szörnyű tolongásán, mint aki még mindig nem eszmélt fel a merengésből, mint aki még mindig éber álmának alvilágában jár, kikerüli Kozma hadnagy harmincöt szatmári bakáját, akik a menekülésben egymásra torlódott kocsik kerékküllői között kidugva fegyverüket háromszor visszaverik a hídfőt rohamozó ulánusokat, átér a túlsó oldalra, elindul a patak mentén a Monostorkert felé, ahol Bemet sejti, a csata sodrásában céltalanul ellenirányú mozgása mértanilag is meghatározza egyedüllétét. Ekkor kiált rá Gyalokay, akinek kocsija a Sárpatak ellenség felőli oldalán ragadt, nem messze a hidfőtől. Kocsijához hívja, menekülnek együtt. “Azt hiszed, van olyan bolond, aki ebben a pokolban megállni merné a helyét? Kocsisod is elfutott, mint a többi ...” — válaszolta Petőfi. Egyszerre a földön van, a valóságban, az események rohanásában — ébren. Pergessük újra vissza az eseményeket és merevítsük ki a képet, amint a hidkoriátnak dől, miközben — Lengyel József irta igy — “teljesen gondolataival volt elfoglalva”. Mit láthatnánk ezen az arcon, ha a vonásait valamilyen csoda következtében megőrizhettük volna? Az iszonyatos magány stigmáját? A maga időzavarában, a nemzet, a forradalom időzavarának felismerését ? Min töprenghetett? Csak azt tudjuk, milyen válságokat élt át, micsoda kilátástalan küzdelmek nyomasztották: hányféleképpen próbált szembeszegülni a lehetetlennel, miközben sorsásában-kudarcaiban, a forradalom végveszélye tükröződött. De nem maradhatott volna annyi ideig az éber álomban, hogy az ellentámadás forgatagában ne a természetes mozdulatot tegye meg a többiekkel visszafelé, ha lelke nem merül olyan mélyre. Mikor Gyalokainak visszakiáltott és továbbhaladt, vehette észre Bem mozdulatát. Bem látta, hogy lovon sem érhet már el a hídfőig, előtte csillogtak a cári vadászok szuronyai. Kedves ágyúit még menteni akarta, parancsot adott a bihari bakáknak, fedezzék a visszavonulásukat. Ezután lovát valószínűleg a vizen vezetve át, a Sárpatak innenső partjára jutott. Egy vonalban lehetett ekkor a kocsiján menekülő Gyaloikayval. Ha a kettőjüket képzeletben összekötő vonalra ráhelyezünk a hídfőnél egy pontot, megkapjuk azt a helyet, ahol Petőfi merengett, ahonnan elindult előre, s ahová — talán tiz-tizenöt perccel később, miután meglátva Bem menekülését, ő is visszafordult — újra eljutott. Százhúsz év kutatómunkájának jóvoltából pontosan tudjuk, mennyi volt a hátrónya, amikor nem sokkal ezután a Héjjasfalvának vezető kaptató dombján a halálos döfés érte: tiz-tizenöt perc. A lemaradás töprengéseiben kezdődött. Ezért is kell a teljes archoz előhívnunk a Sárpatak hídja fölé hajló Petőfi merengő tekintetét. És utána a pillanatot, amelyben élete erkölcsi rendje s a világ “rendje” közti helyreállithatatlan időzavarban, lelke magányos utjain sodródva, fel sem mérhette, milyen irányba indul el . . . Az egyensúlyát vesztett, kimozdított idő — az volt behozhatatlan. OHAZAI KRÓNIKA Jókora vaddisznóval jár erdei portyáira Sarkadi Nagy István vadász a Veszprém megyei Magyargencs határában. A vaddisznót még elárvult malackorában fogadta magához és nevelte fel a vadász. A “Colinak” nevezett vaddisznó szelíden él a ház körül s gazdáját hűségesen elkíséri az erdőbe. “Coli” fehér nyakörvet visel, nehogy az erdőben tévedésből lelője valamelyik vadász. Fiatal házasok otthona készült el Szombathelyen. A négyemeletes, központi fütéses lakótömb 25 és fél négyzetméteres garzonlakásaiban 110 ifjú házaspár kap átmeneti szállást, amig saját, végleges otthonát felépiti. Havi 190 forint dijat fizetnek a tanácsnak, s kötelesek saját lakásuk megteremtése érdekében takarékoskodni: e célra havonta legalább 410 forintot kell elhelyezniük takarékban. • A Borsodi erdőségek egyik szimpompás tollazatú madara, a fogolynagyságu császármadár a vadászati tilalom eredményeként ismét kezd elszaporodni. A téli határt járó vadászok megfigyelhették, hogy a madár a Bükk fennsíkjairól lehuzódva fészket rakott a Bán völgyében levő bokros, reketytyés részeken is . 170 kilós vaddisznót ejtett el Zámbó Ferenc celldömölki lakos, a Széchenyi Zsigmond Vadásztársaság tagja. A vadnak 18 centiméteres agyarai voltak. Zámbó Ferencnek ez volt a 79. elejtett vadkanja. FARSANGI KÉSZÜLŐDÉS MOHÁCS — Ismét megelevenedik a “busóvilág” Mohácson. Megkezdődtek az előkészületek a hires farsangi mulatságra, amely ezrével vonzza a látogatókat a Duna-parti városba. Farsang utolsó vasárnapján — március 4-én — életre keltik a színes, látványos népszokást. Télüző, babonás varázslatok emlékét idézik az ijesztő, lármás, famaszkos busók. Ez a nap esztendők óta a nemzetiségek barátságát is jelképezi. Különböző népi, nemzetiségi műkedvelő csoportok mutatják be viseletűket, dalaikat, táncaikat, farsangi szokásaikat, az utcai felvonuláson és a színpadon. Az eddigi jelzések szerint a jugoszláviai Eszékről népi zenekar érkezik, ezenkívül tánccsoportokat is várnak a szomszéd ország határvidékéről. Bulgáriából harmincfős álarcos, jelmezes csoport vesz részt a mohácsiak busójárásán. Bizonyára nagy sikere lesz a helybeli, valamint a zágrábi néprajzi muzeum közös maszk-kiállitásának, — amelyet Mohács filmszínházában rendeznek. A nap minden részében lesz majd látnivaló. Este nagyszabású utcabált terveznek.
