Magyar Földmivelö, 1911 (14. évfolyam, 1-43. szám)
1911-08-27 / 34. szám
)LDMIVEL0 A KANDALLÓNÁL. Itthon — otthon. — Eredeti regény. — Irta: Bodnár Gáspár. — Egy lelkész tragikus halála. Ungvári-ól Írják, hogy Homicskó Pál laborcfői görög katholikus lelkész tegnap Homonnára ment, hogy a kórházban betegen fekvő leányát meglátogassa és amikor a betegszobába lépett, hirtelen szivéhez kapott, összeesett és meghalt. — Anya és leánya tűzhalála. Megrendítő esemény hire érkezik Aradról: Jernye Tamás pankotai földesgazda felesége a kemencében tüzet rakott. Egy észrevétlen pillanatban mellette levő kis leányának a ruhája meggyuladt. Anyja a lángban álló kisleányt felkapta és a kúthoz igyekezett vele, azonban közben az ő ruhája is égni kezdett, mire a szomszédok a veszedelmet észrevették, mindketten összeégtek és meghaltak. — A holdkóros katona szomorú végzete. Minap reggel a fiumei Jellasich-kaszárnya udvarán vérbe- borultan, összetört tagokkal találták Rosmann Péter közlegényt. Rögtön megindították a vizsgálatot, amely kiderítette hogy a szerencsétlen infanterista holdkóros volt. Holdvilágos éjjeleken kimászott az ablakon, felkapaszkodott a falakra, a kaszárnya tetejére. Minap éjjel leesett a második emelet erkélyéről. Halálos sérüléseivel a katonai kórházba szállították. — A Magyar Mezőgazdák Szövetkezete húsz éves jubileuma. A Magyar Mezőgazdák Szövetkezete most lépi át tényleges fönnállásának huszadik esztendejét. Erre való tekintettel részletes üzleti jelentésben számol be a szövetkezet igazgatósága a folyó hónap 28-án tartandó közgyűlésnek a testület fejlődéséről és sokoldalú munkásságáról. A tagállomány 1680-ról 1751-re, a részjegyek száma pedig 4313-ról 4436-ra emelkedett. Az alaptőke ösz- szege eszerint 887.200 korona. Az ez évi tiszta nyereség 74.323 korona. — Egy község pusztulása. Sátoraljaújhelyről Írják. Tűz pusztított Petróc községben. A tűz akkor keletkezett, mikor úgyszólván az egész falu népe az mezőn dolgozott és mire a lakosság a távoli földekről hazaérkezett, több ház lángban állt. A tűz Vaszily Mihály földmives házában ütött ki, hol egy négyéves gyermek a kender között a csűrben gyufával játszott, a mitől a kender tüzet fogott és a gyermek is odaégett. Ezenkívül a ház a mellék- épületekkel együtt, valamint sok behordott takarmány elégett. A kár nagy. — Uj cseppkőbarlang. A lapok írták már, thogy Abos felvidéki községben uj cseppkőbarlangot fedezek fel. Azóta a Magyarországi Kárpátegyesület eperjesi osztálya az Abos községben fölfedezett cseppkőbarlangot átkutatta és feltáratta. A barlang két nagyobb teremből áll melyeket hat méter hosszú, szűk folyósó kapcsol össze. Az első terem a diszterem, melynek hátterében igen szépek a vízeséshez hasonló cseppkőképződméuyek. A díszteremből kisebb oldalterem nyílik, a melyet függönyhöz hasonló cseppkőképződményéről színháznak neveztek el a kutatók. A másik terem a barlang fölmérőjéről a Ludmann Ottó terem nevet nyerte. Ebben igen csinos cseppkőoszlop áll, a Bábeltornya. Ebből a teremből kisebb fülke nyílik, a csontkamra. A Kárpátegyesület a barlangot a községtől örökbérletbe fogja venni és azt csakis az érdeklődőknek mutatja meg. Olyan lesz, mint az apja, — Mi lesz a neve a fiúnak, kérdi a pap a kereszt- szülőktől ? — Megkivetem aáson a főtisztelendő urat, mindegy •nnek akármi, csak kanász lesz ő is, mint az apja. I. Az atyus csak — tipeg-topog. És rettenetesen belesziv a pipájába. Mintha nagy terhet hordozó gőzmasina pöfékelné, öntené a füstoszlopot. — Persze, hogy egy teljes esztendő alatt mégis csak megmondhattam volua, mormolja atyus úgy magamagának. — Tessék! Most már itt az utolsó nap. Holnap már az esküvő. Holnap már a vöm. Én meg — apósa vagyok. — Teringettét . . . hogy is lehettem ilyen mulasztás. E percben lép be a boldog vőlegény. Atyus szinte összerezzen. De a hűséges pipa szippantásai lelket önt a csüggedőbe. Az öreg szinte rohamsétákat rendez a nagy, tágas ebédlőben, Majd egészen közel, majd meg távolra jut veje-urától. Végre a vőlegény vállaira ereszti kezét és nagy elhatározással beszél — Aztán édes fiam! — Mit parancsol, apám? — Vőm-uram ! — Hallgatom édes jó após uram. — Az én jányom egy földi angyal . . . És az atyus szemében megrezzen a könyü. A bucsuzás gondolatától felfakadt könyü. — Angyal, a föld legszebb angyala — édes jó apám. — De éppen azért édes fiam, mert földi angyal, hát van egy kis gyengéje. Ezt még most bizalmasan el akarom árulni. A vőlegény elsápad. — Lehetetlen, apám-uram. — No ne ijedj meg. Az a hibája az én jányom- nak, fiam, hogy nagyon anyás. Atyus alig bírta az utolsó szót kimondani. Vőm- uram meg nagyot ugrott örömében. — Meg apás is, kötekedik a vőlegény. — Éppen azért fiam, tartok tőle, hogy... hogy ... hogy is mondjam csak... — Hogy ... hogy — Hogy az első kis fellegecske, viharocska — Sírásra, esőre fakasztja. — Ha még csak az volna! De .. . de . .. hogy is mondjam csak .. . haza szalad. Bizonyosra veszem, hogy hazaszalad. — Oda se neki, atyus. Utána szaladunk ... Mintha gyik szaladt volna végig az öreg hátán. Úgy összerázkódott. — Csak ezt ne! Csak azt ne tedd fiam. ígérd meg. Kezet reá, hogy ezt nem cselekszed meg. — De aztán? — De édes fiam, én kérlek, én mondom, én tanácsolom . . . világért meg ne tedd, — Hát milyen férj az, a ki még ezt sem teszi meg ? I
