Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-10-24 / 42. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 331 VASÁRNAP Hej fosztóka ... Hej fosztóka kukorica fosztóka ! Hogy ott voltam nincsen nyugtom azóta; A lelkem is, a lelkem is Sirni vagy nevetni akarna ; A szivemtől, nyugalmamtól Fosztott meg egy kis barna. Kukorica két cső termett egy száron. Hát teneked minek két szív virágom ? Hogy ha te már, hogy ha te már Elloptad rózsám az enyémet, Add ide hát kis angyalom Cserébe a tiédet! DEÁK KÁLMÁN. * Parasztbecsület. Irta: Kazár Emil. A nyolcvan éven már jól túl taposott Gingalla György, mikor eljutott a minap az örök nyugalomba. Katonaviselt ember volt, még azok közül a huszárok közül, a kik Taliánországban szolgáltak és a kiket tizenkét esztendőre soroztak be. Most, hogy meghalt a vármegye öreg hajdúja s nem lehetett látni többé a vármegyeház kapujában, felelevenült utána a régi történet, hogyan lett Gingalla Gyuri katona. ... A negyvenes évek elején, tavaszkor történt, hogy Suhajban a községháza udvarán verbungosok ütöttek tanyát. Húzta reggeltől estig a cigány, csapra ütve a hordó, a terített asztalon egy pár tál pogácsa is akadt, pedig minden suhaji asszony megesküdött, hogy száradjon el a kezeszára, ha arra az elátkozott asztalra csak egy morzsát is juttat. Harmadmagával Síkos Gyuri káplár ott kurjongatott és táncolt. Hosszú erszényében csörgette a pengő márjást. Festett képű lányok táncoltak a huszárokkal, meg egymással. Három legény akadt három nap alatt, aki oda csapta a parolát Síkos Gyurinak, fejőkbe nyomták a csákót s a verbunkos asztalnál ittak és gajdoltak. Egyik volt egy téglavető cigány, a ki félt, hogy elfogják a perzekutorok, a másik Kanta Náci, a lókötő; a harmadik tolvaj Zsákos Marci. Csakhogy a főszolgabíró öt legényt rótt ki a községre. Apák, anyák otthon zárták a fiokat; a lányok el nem mozdultak a szeretőjök mellől. A tanyára, lápra, negyedik határba széledt el a fiatalság. Kémény se füstölt Suhajon. A verbungosok föl-fölkerekedtek s a velük jött céda lányokkal végig muzsíkáltatták magokat faluhosszat. Minden huszár rózsát, virágot tűzött a csákójára, egy szál rózsát a foga közé szorított. Apróztak, bokáztak a poros utón. Pergett a sarkantyú, csörömpölt a kard, a márjás is megcsendült. Ahol legény lakott, az előtt a ház előtt egy óra hosszat is táncoltak a huszárok és szivre- szólóan muzsikált a «cigány. Gyöngyéletre jösztök. Huszárnak csapjatok fel. De már negyedik legény nem aki a káplár kezébe csapott volna. A perzekutor komiszáros két legényével a korcsma előtti leveles alól nézte a verbunkosokat a harmadik nap alkonyatán. — Nem hiszem, hogy több telik annál a háromnál, — panaszkodott a biró. — Majd akad csavargó, mondja a komiszáros. — Egy csakugyan volna is, de azt el kellene fogni, — beszélt tovább a biró. — Gim Petit értem. Az Ősz Mátyás tinója is a lelkén szárad, jól tudom. Miből is keszkenőzné, meg pántlikázná a lányokat. Soha sem lesz belőle jó — nem bizony. Nem tudom, miért járt most is egy hétig a Hortobágyon. Csak hét napja jött vissza... Komiszáros uram, egy süldő... két köböl búza. Kézre kellene keríteni Petit. Jó volna a falunak megszabadulni a Gim-fiutól. A két ember diskurál és mulatozni kezdett. A verbunkosok ma este is hiába járták be a falut. Negyedik legény nem akadt. A huszárok érkeztekor Gingalla István, az uraság udvarosa is kivitte Gyuri fiát az urasági tanyára, mert a legény könnyen hajolt ide-oda és az utolsó nagy vásárkor a pajtásaival a lovak farkát nyiro- gatta le. Azért nem is vitte ma be az apja a ladányi vásárra. Gyuri tehát egymaga maradt a tanyán, hogy a jószágra ügyeljen. Egyszerre egy embert pillantott meg, aki nagyon sietett a dűlői utón s egyenesen feléje tartott. Ráismert nemsokára, hogy Gim Peti. — Hol jársz erre ? — Üldöznek reggel óta — lihegett a legény. — Mi rossz fát tettél a tűzre, Peti? — Katonának akarnak fogni. Rejts el, Gyuri. Nagyon kérte Gyurit, hogy rejtse el. Majd aztán átmegy a Kunságba. — Lásd, Gyuri, házasságot Ígértem Fehér Lili nek. Azért ellenségem a biró. Tudod, ő a gyámja a Lidinek és korai neki a számadás. Rejts el. A perzekutorok elől a lápok közt jutottam ide. Gyuri bevitte a legényt a tanyára s nemsokára megint az ökrök után látott. Nemsokára látta közeledni a pandúrokat. No csak jöjjenek és keressék. — Egy legény járt itt! Nem láttad? — kiáltott rá a komiszáros. Gyuri levette a kalapját és alázatosan tagadóan rázta a fejét. — Itt kellett annak járni, még a kutyaugatást is hallottuk. A komiszáros körülnyargalta a tanyát, megnézték az udvart, a házat, a kazlakat. Nem találták Gim Petit. Ekkor a komiszáros maga elé állította Gyurit s feltartotta előtte a karikást, mely mint a kígyó konkorodott a cifra nyélre. — Majd mindjárt evvel szólitgatlak. A Gim fiú ide jött. Látta a csordás is. Innen odább nem ment. megláttuk volna. Add elő. — A tél óta se’ láttam Petit. A csendbiztos kibontotta a karikást. — Megnyuzhat, nemzetes uram. A biztos hirtelen gondolt valamit. A bekecse zsebéből kivett egy tajtékpipát. — Nézzed, kölyök. Ezüst a kupakja. Kell-e ? Gyuri nagyot nézett. — Hiszen ha itt volna az a legény. A csendbiztos az erszényéből egy piros köves gyűrűt szedett elő. — Hej, Gyuri, ha ezt a bolondságot felhúznád az Évi kezére. — Nagyságos kisasszonynak való az.
