Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-07-04 / 26. szám
204 MAGYAR FÖLDMIVELŐ szüksége, azt az ő cégüktől vásárolja. A bognár megmondta a nevét, de az ügynök úgy tetette magát, mintha nem értené és végül arra kérte a bognárt, hogy írná föl pontos címét. Az ügynök kivett egy fehér papírt és odaadta a bognárnak, aki a nevét rá is irta, amit az ügynök a legnagyobb szívélyességgel meg is köszönt és eltávozott. Két hét múlva kapott a bognár a három órányi távolságra fekvő vasúti állomásról értesítést, hogy címére egy varrógép érkezett és azt váltsa ki. A szegény ember csak most jött rá, hogy az ügynök egy rendelési ivet Íratott vele alá, melynek nyomtatott és kitöltetlen részét nem látta, mert ügyesen alá volt hajtva. A bognár azonban nem irt azonnal a cégnek, mert ő abban a véleményben volt, hogy ő varrógépet nem rendelt és azért annak árát megtéríteni nem is tartozik. Mikor azonban perrel fenyegették, sőt azt meg is indították, a követelt összeget és még az ítélet meghozatala előtt jól felszámított ügyvédi költséget kifizette és kapott egy rossz varrógépet. Az egyik szlavóniai sváb gazda meg egy cséplőgépet akart vásárolni. Ahelyett azonban, hogy az Államvasutak Gépgyárához, a Kühne-féle vagy más tisztességes céghez fordult volna, oly cégnél vásárolta a gépet, mely csak a régi, kijavított és kifényesített gépek eladását közvetíti, illetőleg azokon uzsorás árban túlad. A szerződés, melyet minden kétértelműséget kizáró szöveggel, világosan és főleg a vevőt kötelezőleg megszerkesztettek, egy eszéki közjegyzőnél Írták alá. A sváb gazda felesége azonban a szerződést nem akarta aláírni, mert a cséplőgép, ha maga a tulajdonos vagy ennek fia nem gépészlakatos, legtöbbször vagyoni bukást okozott. A gépügynök azonban mindenáron azt akarta, hogy az asszony is aláírja a szerződést. Rábeszélő tehetségével csaknem kudarcot vallott. Végre ravasz fur- fanggal elérte célját. »Tudja asszonyom a cséplőgép annyi jövedelmet fog hozni, — mondta az ügynök — hogy kedves férje, aki amúgy is jó gazda, meggazdagszik. Nem kell majd annyit fáradnia, hanem csak kisétál a cséplőgéphez és utána néz. vajon a gépész mennyi részt rakott már félre és mikor kell azt hazahordani. Hogy lássa, mennyire viselem érdeküket szivemen, magának kedves asszonyom, felajánlok ráadásul egy kitűnő varrógépet.« Az asszony erre aláírta a szerződést és nem is gondolt arra, hogy a ráadást oly drágán kell majd megfizetniük. A megvásárolt cséplőgép későn érkezett meg, emellett régi és javított is volt. Az önvándorló gépet hat ló sem tudta elhúzni. A gépészlakatosnak sok dolga volt, mig valahogy is rendbe hozta, de csépelni sem igen lehetett vele. Megindult a per, amelynek az volt az eredménye, hogy a sváb gazdának perköltséggel együtt 10,000 koronát kellett fizetni. Hozzám is fordult tanácsért, de segíteni már nem lehetett, mert a marasztaló Ítélet jogerős volt és a 10,000 koronát már be is táblázták a birtokára. A becsapott gazdának azonban azt a tanácsot adtam, hogy oly vásárláshoz, amelyhez nem ért, ne fogjon, a szükséges tanácsot pedig idejében kérje ki, ne pedig akkor, mikor becsapták. Magam pedig még inkább arra a meggyőződésre jutottam, hogy a gépügynökök oly szabadon és szervezetben garázdálkodnak az országban, hogy mindegyik kisgazda mellé egy ügyvédet kellene állítani, aki őt. a sok ügynök ellen megvédené. Steuer György dr. — Lyon, Franciaország egyik legnagyobb városa melynek 500.000 lakosa van, selyemgyártás tekintetében Milánóval versenyez. Nem kevesebb mint negyvenezer ember — férfi, nő és gyermekek — van a selyemgyárakban alkalmazva. — Ausztrália huszonhétszer akkora mint Anglia. ISMERETE ETÁRA. A villámcsapás veszedelme.*) Évről-évre újra fölmerül az a kérdés, vajon mikor következik be a villámcsapás veszedelme és hogyan lehet védekezni ellene. Általában az a vélemény, hogy a villámcsapás még a vasúti katasztrófánál is kevesebb emberáldozatot követel, mert mig például a vasúti balesetek évenkint — mondjuk — 500 emberéletet követelnek áldozatul, addig a villámcsapás ehez viszonyítva csak kétszázat. Ámde ez az arányszám hamis, mert hamis adatok alapján számították ki. Akkor volna ugyanis helyes a számítás, ha abból az adatból indulnának ki, hány ember utazott vasúton, tehát hány ember volt kitéve a vasúti balesetnek és mennyi az illető ország lakossága? Hogyha ily alapon ejtjük meg a számítást, akkor úgy találjuk, hogy 6 villámcsapás okozta halálesetre csak 0.11 vasúti baleset okozta haláleset jut, azaz, 55-ször nagyobb a villámcsapás veszedelme, mint a vasúti baleseté. A villámcsapás akkor fenyegeti az embert, ha zivatar alkalmával sik mezőn jár, vagy épen még valami magasabbra nyúló tárgyat, például esernyőt tart a kezében, vagy ha a katona szuronyos fegyverrel a vállán halad át a sik földön, ahol a környéken nálánál magasabb tárgy, fa, vagy épület nincsen. Ily esetben csakugyan nincs más hátra, mint lehasalni a földre, nem törődve a kárral, amely a ruhánkban esik. Legalább az évről-évre való megfigyelés erre utal. Ugyancsak veszélyes valamely magánosán álló házikóba vagy fa alá menekülni. A sik mezőn tartózkodó embert zivatar alkalmával nem csak a közvetlen villámcsapás fenyegeti, hanem az úgynevezett visszacsapás veszedelme is. Ez pedig akkor következik be, hogyha két, villamossággal telt felhő, egymás alatt halad el és ha a felső felhőből villamos kisütés támad az alatta elhaladó felhőbe. Ily esetekben az alsó felhő és a föld felszíne közt a villamos feszültség annyira fokozódhatott, hogy itt is kisütés következik be; s minthogy a nyílt síkon álló ember alakja a kisütés föltételeinek teljesen megfelel, épen általa jő az létre, ami esetleg reá nézve végzetes kimenetelű is lehet. Többször volt már szó arról a kérdésről, vájjon zivatar alkalmával szabad-e egyáltalán fa alá *) Ami újságunk sokszor és tüzetesen, országos nevű tudós ember tollából hazott érdekes cikkeket a múlt évfolyamokban a villámcsapásról és veszedelmeiről. Az idén szokatlanul sok villámcsapásról Írnak az újságok. Hát nem árt és nem lesz érdektelen e cikkely sem. Szerk.
