Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1906-03-18 / 11. szám

Kikkel nem szövetkezhetünk? — Darányi Ignác megnyitójából, a Magyar Gazdaszövetség előadásai előtt. — A nemzetközi szociáldemokráciával nem szövetkezhetünk. Ezt a szerepet a reakciónak készséggel átengedjük, amely mint a citromot fogja őket kifacsarni, hogy aztán könnyen eldobhassa magától. Mi ezt nem tehetjük, mert mi ethikai alapon állunk. De igenis tehetjük, hogy a nép nagy rétegeinek gon­dolat- és érzelemvilágát iparkodunk meg­nyerni azáltal, hogy a szociálistákkal versenyre kelünk és bebizonyítjuk, hogy amit ők Ígér­nek: az utópia, de amit mi hirdetünk, az pedig valóság, megtestesülése az embersze­rető munkának. Az emberszeretet ezen munkájára hívom fel önöket, tisztelt hölgyeim és uraim! Ez hassa át a gazdát is, akár nagy, akár kicsi legyen! Legyen alkalmazottaival szemben szigorú, hiszen rend és fegyelem nélkül egy vállalat sem mehet; de legyen azután igazságos és — hozzá teszem — méltányos is és akkor megszerzi nemcsak a szerződési jogcímet is arra, hogy ugyancsak hűséget és odaadást igényelhessen. Mondják, hogy megtörtént, hogy jó em­bereknél, jó gazdáknál is a munkások és cselédek rosszul viselték és félrevezetteték magukat. Megengedem, hiszen a legjobb föld­ben is lehet olykor gyomot és acatot találni; de az meg bizonyos, hogy tiszta búzater­mésre csak mélyen szántott, jól művelt föld­ben lehet rendszerint számítani. Ha mindent megtettünk, amit az emberszeretet pararicsol és mégis ellenünk támadnak, jogunk van nekünk is egyesülni, összeállani, „Sic ars eluditur arte“. — A fortélyt fortélyával lehel visszaverni. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ha magyar fajunkat tekintjük, a jó szív kér­dése sajátságos megvilágításra talál. Minket általában kemén}r fajnak tartanak. És ami történetünk mégis viszonylag felette kevés kegyetlenséget mutat, sőt sok nemes vonást -.♦öntet fel. A nők privilegizált helyzete jogunk­ban majdnem mint unikum áll. Hűbériség nálunk nem volt; a jobbágyság is inkább patriárchális természetet öltött, a tortúrák­nak minálunk aránylag kevés maradványuk van. Ki hallotta, hogy ellenségeinkkel- nem- telenül bántunk volna? Fajunknak alapjában jó szive van, csak ezt a jó szivet nem sza­bad elhallgattatni, ennek meg kell testesülni, élővé kell tenni azt az emberszeretetet mun­káiban. Ez legyen az elválhatlan kapocs, mely összefűz bennünket, a társadalom nagy nép­rétegeivel, melyek mindig behatóbb gondo­zást igényelnek. Jussanak eszünkbe minden­kor a költő szavai: „Megbecsülök mindent, legyen bármi sorban, Szivem a szegényért hő részvétre lobban“. Itthon maradnék én, de... Szokatlan ugyebár szives olvasó eló'tted, hogy egy mondatot derékban török ketté. Még szokatla­nabb az, hogy nem sietek azonnal kiigazítani, kipó­tolni a hibát. Nyugodj bele, hiszen szándékosan ír­tam igy. így Írtam pedig azért, hogy annál inkább feltűnjék, tisztán láthassa mindenki, hogy éppen oly hiányos a félben hagyott munka, mint a milyen hiányos a fentebb leirt félmondat. Felette elszomorító azon országos kimutatás, melyben a kivándoroltak rémitően duzzadt száma

Next

/
Oldalképek
Tartalom