Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-03-18 / 11. szám
Kikkel nem szövetkezhetünk? — Darányi Ignác megnyitójából, a Magyar Gazdaszövetség előadásai előtt. — A nemzetközi szociáldemokráciával nem szövetkezhetünk. Ezt a szerepet a reakciónak készséggel átengedjük, amely mint a citromot fogja őket kifacsarni, hogy aztán könnyen eldobhassa magától. Mi ezt nem tehetjük, mert mi ethikai alapon állunk. De igenis tehetjük, hogy a nép nagy rétegeinek gondolat- és érzelemvilágát iparkodunk megnyerni azáltal, hogy a szociálistákkal versenyre kelünk és bebizonyítjuk, hogy amit ők Ígérnek: az utópia, de amit mi hirdetünk, az pedig valóság, megtestesülése az emberszerető munkának. Az emberszeretet ezen munkájára hívom fel önöket, tisztelt hölgyeim és uraim! Ez hassa át a gazdát is, akár nagy, akár kicsi legyen! Legyen alkalmazottaival szemben szigorú, hiszen rend és fegyelem nélkül egy vállalat sem mehet; de legyen azután igazságos és — hozzá teszem — méltányos is és akkor megszerzi nemcsak a szerződési jogcímet is arra, hogy ugyancsak hűséget és odaadást igényelhessen. Mondják, hogy megtörtént, hogy jó embereknél, jó gazdáknál is a munkások és cselédek rosszul viselték és félrevezetteték magukat. Megengedem, hiszen a legjobb földben is lehet olykor gyomot és acatot találni; de az meg bizonyos, hogy tiszta búzatermésre csak mélyen szántott, jól művelt földben lehet rendszerint számítani. Ha mindent megtettünk, amit az emberszeretet pararicsol és mégis ellenünk támadnak, jogunk van nekünk is egyesülni, összeállani, „Sic ars eluditur arte“. — A fortélyt fortélyával lehel visszaverni. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ha magyar fajunkat tekintjük, a jó szív kérdése sajátságos megvilágításra talál. Minket általában kemén}r fajnak tartanak. És ami történetünk mégis viszonylag felette kevés kegyetlenséget mutat, sőt sok nemes vonást -.♦öntet fel. A nők privilegizált helyzete jogunkban majdnem mint unikum áll. Hűbériség nálunk nem volt; a jobbágyság is inkább patriárchális természetet öltött, a tortúráknak minálunk aránylag kevés maradványuk van. Ki hallotta, hogy ellenségeinkkel- nem- telenül bántunk volna? Fajunknak alapjában jó szive van, csak ezt a jó szivet nem szabad elhallgattatni, ennek meg kell testesülni, élővé kell tenni azt az emberszeretetet munkáiban. Ez legyen az elválhatlan kapocs, mely összefűz bennünket, a társadalom nagy néprétegeivel, melyek mindig behatóbb gondozást igényelnek. Jussanak eszünkbe mindenkor a költő szavai: „Megbecsülök mindent, legyen bármi sorban, Szivem a szegényért hő részvétre lobban“. Itthon maradnék én, de... Szokatlan ugyebár szives olvasó eló'tted, hogy egy mondatot derékban török ketté. Még szokatlanabb az, hogy nem sietek azonnal kiigazítani, kipótolni a hibát. Nyugodj bele, hiszen szándékosan írtam igy. így Írtam pedig azért, hogy annál inkább feltűnjék, tisztán láthassa mindenki, hogy éppen oly hiányos a félben hagyott munka, mint a milyen hiányos a fentebb leirt félmondat. Felette elszomorító azon országos kimutatás, melyben a kivándoroltak rémitően duzzadt száma
