Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-09-02 / 35. szám
Megjelenik minden vasárnap. SzerkesztSség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Viz-utca 17. szám. Előfizetési árak: Egész évre ..........................4 korona. Fé l évre................................2 » Ne gyed évre........................1 » Őf elsége a király itthon. Mint bizonyos hirt írják a fővárosi újságok, hogy Őfelsége apostofi királyunk szeptember hó első felében ellátogat hűséges magyar népe közé. Örvendetes esemény ez, mert bizony — talán politikai bonyodalmak mián — Őfelsége a szokottnál régebben nem volt országunkban. Szeptember első felében különben a delegációk (országos kiküldött képviselők) Budapesten tartják üléseiket. Ezen idő alatt a király részben Budapesten, részben Gödöllőn tartózkodik majd. A király minden valószínűség szerint többször kihallgatást is ad. Iparpártoló gyűlés. Szegeden, hazánknak nagyságra nézve második városában a magyar ipar- fejlesztés apostolai, oszloposai nagygyűlést, kongresszust hivtak össze. A faj magyarságnak gócpontja — természetszerűleg érdeklődik az ipar fejlődése iránt. Nem csuda, ha nagy örömmel fogadja kebelébe a nagygyűlést, melyen — a kormány képviseletében Szterényi József államtitkár többed magával megjelent. És mondhatjuk, hogy a mit itt e gyűlésen mondott, mind aranyszavak. Nyíltan kijelentette, hogy a kormány cselekedni akar. Ehhez azonban nyugalom és idő kell. És még akkor is csak úgy cselekedhetik eredményesen, úgy fog sikerülni a magyar ipar megteremtése, ha a társadalom is segíti. Mert e téren kettőn áll a vásár. És e vásárban a társadalom erősebb. Most már többet kell cselekedni, mint beszélni. Nem elveket hirdetni és jelszavakat kell hangoztatni, de munkálkodni. Helyes. Ám a gazdatársadalom is jól tudja, hogy az ipar és földmivelés, gazdaság egymásraható ikertestvérek: szívesen sorakozik a cselekvés terén. Mert ha igaz, hogy az ipar csendes és szívós munkát igényel, az is igaz, hogy ezt a munkát csak együttesen, egymás érdekeinek kellő méltányolása melleit végezhetni. Tanítók gyűlése. A tanító urak, testületek, kathoükusok, protestánsok, államiak, községiek egyben és külön nagy bizottságokban is mozgalmas gyűléseket tartottak a fővárosban. Hiszen nekik is van ám ügyök, és bizony legfontosabb ügy az övék. Mert kezükbe van letéve gyermekeink nevelése, tanítása és igy maga a jövendő. Jól teszik tehát, ha tömörülnek, egyesülnek és közös erővel beszélik meg sorsukat, hivatásuk nagy munkáját. És ha a haza minden munkására nézve igaz, hogy a munkás méltó az ő bérére, igaz különösen a tanítókra nézve. Ők is nagy, sőt igazán sorvasztó munkát végeznek, mikor gyermekeinket képezik, s úgy szólván küzdelmet folytatnak, hogy sokakat a családnak, társadalomnak megmentsenek. Jól mondják, hogy a tanító élete olyan, mint az égő fáklya. Világosságot terjeszt és e közben önmagát emészti meg. Azért ha munkásságukért érdemlett jutalomra számítanak, jogos és méltányos téren állanak mindaddig, mig el nem hagyják azt a teret, hol a tanítói karnak a nemzet előtt állania kell. Mert a tanítói karnak kell példát adni arra, mint kell példás és szenvedélytelen eszközökkel jogot szerezni és nemes tiszteletreméltó kitartással kötelességüket híven betölteni. o Az első magyar alkotmányos földmive- lési ipar és kereskedelmi miniszternek szobra. A szegedi kongresszus szép és kegyeletes dolgot cselekedett, mikor Klauzál Gábor első magyar alkotmányos földmivelési stb. miniszter emlékére állított szobrot ünnepélyesen leleplezte. A kormány Kossuth Ferenc és a földművelésügyi miniszter koszorúját igen jelentős szavak kíséretében tették a szoborra. Szterényi József államtitkár Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter koszorúját helyezte el a következő szavak kíséretében : — Aki első valál a magyar ipar szolgálatában, az alkotmányos korszak hajnalán, annak szobrára teszem le Kossuth Ferencnek a te utódodnak koszorúját. Mezőssy Béla államtitkár a földmivelési minisztérium koszorúját a következő szavak kíséretében tette le : — Az első magyar alkotmányos földmivelési ipar- és kereskedelmi miniszternek szobrára magyar királyi földmivelési minisztérium nevében mély hálával és tisztelettel teszem le a koszorút. Álljon ez a szobor és lásson boldog napokat, a szabad virágzó és független haza fölött. A bácskai sváb gazdák. A mi svábjaink — általában — igyekvő, jó gazdák, sok-sok tekintetben példái lehetnek a mi kis gazdáinknak is abban, hogy teremti meg a boldogulást, sőt jólétet:
